Vérszerződés (Honfoglalás 1.) 27 csillagozás

Urbánszki László: Vérszerződés

A ​nyolcszázas évek közepén a magyar törzsek állandó fenyegetettségben élnek a Dnyeper mellett, Etelközben. Északról az erősödő Kijev városállama terjeszkedne, keletről a Kazár Birodalom, délről a besenyők, északkeletről pedig a kimek nomádok szorongatják őket, ráadásul a magyar törzsek is torzsalkodnak egymással.
A földre éhes rusz urak lerohanják a közeli Kürt és Gyarmat törzseket. Győzelmet győzelemre halmoznak, és várható, hogy egyenként felszámolják az összefogni képtelen magyar törzseket. Álmos, a megyerek fejedelme felismeri a parancsoló szükséget, és szövetség szervezésébe kezd…

A Vérszerződés a négyrészes Honfoglalás sorozat nyitó kötete. Az író újszerűen nyúl a kényes témához. Nem hisz az öncélú hősiességben, esendő alakjait nem isteni erők vezérlik, hanem a kényszerítő körülmények. Álmos tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik, mint a tartósan összefogni… (tovább)

>!
Lazi, Szeged, 2020
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632674698

Most olvassa 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

WerWolf>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit parttalannak tűnt a történet, mert olyan események láncolatát mesélte el, melyek nem nagyon függtek össze, attól eltekintve, hogy szinte mindegyikben jelen volt a fiatal Karacs. Túlságosan nem is tudott lekötni, mert olyan érzésem volt, hogy csak pillanatképeket kapok a harcokból és menekülésekből, de hiányzik az összekötő kapocs, ami egy egész történetté kötné össze a sok kicsit. Aztán lassan kezdtem ráérezni az egésznek a hangulatára, amin keresztül kezdtem megérteni a IX. századi törzsi viszonyokat.
A leírásoknak köszönhetően úgy éreztem, mintha megelevenedne előttem a törzsi élet, ahol mindenkinek megvan a saját helye, és nemzettségen belül az összetartozás érzése. Szemléletesek a csatajelenetek is, ahol megismerhetjük a íjász hadviselés előnyeit és hátrányait, valamint azt is, hogy nem a magyarok voltak az egyetlenek, akik lovon, íjjal a kézben születtek.
Urbánszki László karakterei élnek és léteznek a történetben.
Az érződik a regényen, hogy az írója szereti az állatokat, hiszen egészen nagy teret ad Karacs kutyájának, Harapósdögnek, és az új lovának is. Nem csak megjeleníti őket a történetben, hanem szerepet is szán nekik a harcokban.
A kezdeti nehézségek után, lassan belerázódtam a történetbe, és a végére már úgy éreztem, hogy nem csak az események láncolatát értettem meg, hanem azt a világot is, ami végül a hét nemzettség vérszerződéséhez vezetett.
Kíváncsian várom a folytatást is, hiszen igen kalandos történeten keresztül mutatja be Urbánszki László az etelközi időszakot, és gondolom, hogy a honfoglalás története is izgalmas és kalandos lesz.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/07/urbanszki-laszlo-verszerzodes/

1 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Számomra azok a történelmi regények még az átlagnál is izgalmasabbak, amelyek olyan korokban kalauzolnak el, ahol több a szürke folt, mint a forrás. A honfoglalásról annyi legenda kering, hogy mintha kimondottan nekem íródott volna a regény. Alig pár oldal olvasása után éreztem, hogy megtaláltuk egymást a könyvvel. Vannak írók, akik mintha ismernék azt a titkos kopogtatás, amivel azonnal nyílik nálam az ajtó anélkül, hogy kikiabálhatnék: ki az és mit akar?

Van, aki ezt humorral éri el, van aki azzal, hogy gyönyörű a mondatszerkesztése, Urbánszki László egyszerűen, de nagyszerűen gyakorlatias. Nem hangzik túl izgalmasnak így elsőre, mi? Na, akkor elmondom mire is gondolok. Például arra, hogy simán elhinném neki, hogy az egyik fejedelem, harcos vagy korabeli falusi legény reinkarnációja, attól függően éppen melyik kalap van rajta. Annyira közel képes hozni a mindennapokat, hogy az ember kézzelfoghatónak érzi az akkori életet: hogy készítették a húsokat, hogy bántak a lovakkal, hogy irányították a hajókat, hogy öltöztek, mit ettek, milyen érzések kavarogtak bennük és így tovább.
A tényekkel, évszámokkal, adatokkal mindig is hadilábon álltam, és állok mind mai napig, így tárt karokkal üdvözöltem ezt a remek hangulatú történelmi kalandregényt. Érthetően, laikus történelemkedvelőként is abszolút követhetően látjuk pörögni az eseményeket, melyek a nemzetségek összefogásához, majd a vérszerződéshez vezettek. Kellemes mennyiségű lábjegyzetben kapjuk meg a választ a magyarázatra szoruló terminusok kibogozásához, anélkül, hogy egy percre is kizökkennénk a regénnyel való együttlélegzésből.

Főhőseink az általam olyannyira kedvelt csetlő-botló emberek, akik egy-egy rossz döntésük után bizony állják a következmények viharát is. Abból pedig akad bőven, meg lettek szórva az Öregisten áldásával rendesen. Karacs, ez a nagyszájú, nagyszívű, igazán fifikás legény remek utat jár be a történet során. Nagyon megkedveltem, amihez sokat tett hozzá a közte és kutyája, Harapósdög közötti kapcsolat is. De Gerle, Karacs nővére is befúrta magát a bőröm alá remek meglátásaival, rendíthetetlen jellemével. Mindig öröm azt látni, hogy egy igazán erős női hőst szerepeltetnek, aki nem csak a megmentőjére vár, nem ájulgat nyakra-főre, és nem omlik az első alkalmasnak látszó férfi karjai közé csak úgy ukmukkfukk.

https://csakegypercre.hu/urbanszki-laszlo-verszerzodes-…

luthienlovemagic IP>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Urbánszki Lászlótól eddig csak egy novellát, a Harcosok, Vértanúk, Boszorkányok antológiában megjelent Fogadó a Visongó Disznóhozt olvastam. Már akkor feltűnt, hogy nemcsak a történelmet, de szórakoztatni is nagyon szeret, ezért a kettő ötvözete adja művei egyedi stílusát.

A Vérszerződés esetében sincs ez másként. Látszik, hogy alaposan utánanézett a Honfoglalás előtti időknek, beleértve az öltözködést, a hajózást, a különböző népek életét, szokásait, még ha kevés forrás is maradt fent arról a korról. Ehhez hozzáadta kitűnő kalandregényírói vénáját, és egy regényt kerekített a mai tudásunk szerint fennmaradt események köré, amibe természetesen erősen belevitte a saját fantáziáját is, hogy kitöltse a történések közötti hézagokat. Ez utóbbival egyáltalán nincs baj, sőt, szükséges, hogy egy élvezhető regényt kapjunk. És ennek csaknem maximálisan megfelel, és a hibáival együtt is egy nagyon szórakoztató és szerethető kalandregény a végeredmény.

Urbánszki László elgondolásában az tetszett a legjobban, hogy nem romantizálja a magyarok etelközi életét. Alakjai nem isteni hősök, hanem hús-vér emberek, akik harcolnak, kapzsik, hataloméhesek, ármánykodnak, ravaszkodnak és hibáznak, de végső soron mégis csak emberek, akiket a kényszerítő külső erők vezetnek útjukon. Közben megmutatja a pusztai élet kegyetlenségét, hogy milyen kíméletlenek voltak egymással az ottani népek, és mindezt hogyan sínylették meg a hétköznapi emberek, főleg a nők, gyerekek és öregek.

Közülük az előbbieket megerőszakolták és kihasználták, utóbbi kettőt pedig mindenféle szívfájdalom nélkül legyilkolták. Ebből a szempontból a kötet nem finomkodik, és ez viszi el a fikciót a realitás felé, teszi hitelessé az akkor uralkodó zűrzavaros hatalmi viszonyokat. Ezzel a vérszerződés megkötésének egyik fő okát is jól körüljárja, mert az egyik legfőbb mozgató erő az, hogy a mészárlások miatt fogy a magyar, és ha nem fognak össze, eltűnnek a süllyesztőben. Álmos tehát tárgyal, győzködik, olykor erőszakkal viszi végbe akaratát, végül győz, és megkötik a Vérszerződést. Ha ő nincs, a magyarság felmorzsolódik.

Ezeket az alapkörülményeket fűzi fel a szerző egy kalandregény cselekményvonalára. A történet lassan, ráérősen indul, mindenre hagy időt a szerző: a csaták részletes és izgalmas leírására, a hadmozdulatok megtervezésére, a táj, a szokások és a mindennapi élet bemutatására is. Élvezettel merültem el benne, mert egészen a végéig kitartott ez az írásmód, magával ragadtak a részletes leírásai, és visszarepítettek egy érdekes korba. Azonban a történet végén – érthető módon – felgyorsulnak az események, ami a történeti ív enyhe fellazulásával jár, ezáltal az időkezelés is elnagyolttá válik. Ez azt eredményezi, hogy túl gyorsan jutunk el egyik történéstől a másikig, ami a kor közlekedési módjait ismerve nem annyira hiteles. Viszont a kalandregény műfaj lehetőségei okán szükséges volt ez a lépés, amit a szerző a kötet utószavában meg is erősít: „Álmos jóval hosszabb idő alatt szervezhette meg a szövetséget, mint azt én leírtam. A magyar szálláshelyeket bejárni több hétbe telt volna váltott lovakkal, de ez nem fért bele a történetbe.” Ugyan kizökkentőnek éreztem ezt a fajta időkezelést, de végső soron igazat adok a szerzőnek, mert másként regényként nem működött volna.

A történetvezetés mellett még két dologra térnék ki. Az egyik a nyelvezet, a másik a párbeszédek, bár e kettő nagymértékben összefügg. A történetben felbukkannak olyan szavak, amik sokkal később keletkeztek a magyar nyelvben, például a „politika” vagy a „nemeslelkű”, de még sokáig lehetne sorolni. A szerző saját bevallása (utószó) szerint ezek nélkül nem lett volna képes megírni a regényt, főleg azért, mert nem tudni, hogy akkoriban milyen volt az őseink szókincse. Ezáltal a történet nem túlozza el az autentikus nyelv használatát, viszont az író ügyel arra, hogy túlságosan modern kifejezéseket azért ne használjon. A kevert nyelvhasználat a regény előnyére válik, mivel közérthető, az olvasó nem ütközik olvasási nehézségekbe. Ennélfogva az események is jobban követhetőek. Viszont talán ez lett az oka annak, hogy míg a leíró részek jól működnek így, addig a párbeszédeknél, leginkább a történet elején éreztem némi anomáliát. Hangvételük kissé eltért a szöveg többi részétől, emiatt kizökkentettek az olvasásból. Ez pár fejezet után normalizálódott, és elmúlt ez az érzésem, viszont az elején lehetett volna még mit finomítani, átdolgozni.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/08/urbansz…

jehuka P>!
Urbánszki László: Vérszerződés

A kötet inkább volt számomra kalandregény, mint történelmi regény. Bár a történelmi jelleg vitathatatlan, konkrét történelmi esemény nem igen volt a történetben, azaz adott keretek között a mű a szerző fantáziájának terméke. Ilyen helyzetben szerintem akkor tud hiteles lenni egy regény, ha az olvasó úgy érzi, akár így is történhetett. Nos, jelen esetben ez a kritérium majdnem teljes mértékben megvalósult, legalábbis számomra (…)
Mivel egy sorozat nyitó kötetéről van szó, a regény nagy részét a korabeli viszonyok feltérképezése és a szereplők megismertetése teszi ki, ugyanakkor a cselekmény az első oldalaktól kezdve mozgalmas. A cselekmény több szálon indul, és az egymást követő színek gyors egymásutánisága egy másodpercre sem ereszti el a kalandokra, harcokra éhes olvasót. Az izgalmas összecsapások során nemcsak a magyar pásztorok és a varég (rusz) kalózok életének nehézségeit ismerhetjük meg, hanem bepillantást nyerhetünk a nemzetségfők mindennapjaiba, és a kazár udvar kulisszái mögé is. A regény nem szűkölködik jól kitalált, érdekes karakterekben sem, legyen szó Karacsról, a pásztor fenegyerekről (aki olvasta a szerző A magyarok nyilaitól… című sorozatát, nem lesz számára ismeretlen a személyisége), Álmos fejedelemről, a kis Árpádról vagy Levediről. Szereplői ízig-vérig hús-vér emberek (…)
Teljes értékelés itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/07/hisztorik-urban…

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Sok-sok Urbánszki regény után nagyon nehéz bármit is írni, legalábbis én mindig úgy vesszem meg a következő Urbánszki kötetet, hogy igen ez kell nekem,nem is kell gondolkoznom rajta, hogy milyen lesz, mert tudom, hogy mire is számítsak. Eddig még nem csalódtam. Remélem most sem fogok.
Szóval ahogy a szerző a kötet végén írja, hogy nem igazán van írásos emlékünk erről az időszakról így nem lehet könnyű írni róla, vigyázni kell, hogy nem menjünk át valami felesleges melldöngetésbe, próbáljunk meg a valóság talaján maradni.
A törzseket nem valami szuperhősöknek írta meg a szerző, olyanok mint a mai emberek, nem is kell nagyon tovább írni mindenki sejti mire gondolok.
Eddig is tudtam, hogy jó időben születtem, minél többet olvasok erről az időszakról annál biztosabb vagyok benne. Kemény embert kíván a puszta nem sokat ér az emberi élet.
Amit nagyon fontos megemlíteni, hogy a szerzőre oly jellemző humor sem maradt ki, nélküle szegényebb lett volna a kötet.
Végére csak annyit kérdezek, hogy idén lesz még folytatás igaz. ?

éva1955>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Végre egy olyan történelmi regény, ami hihető! Élő-hús vér emberekkel, logikus,életszagú történésekkel. Minden álpátosz és hamis hősiesség nélkül. Az alakok élik az életüket, úgy, ahogy a helyzet megkívánja. Ugyanakkor nincsenek híján a bátorságnak, igazi érzéseknek, a családhoz, nemzetséghez valő hűségnek. Nekem ez a hétköznapi történelem sokkal hihetőbb, hitelesebb, mintha fellengzős szólamokat pufogtatna. Nem hiányzik belőle a humor sem, ami nélkül az élet csak vegetálás.Sok ilyen olvasmányt kívánok még magunknak!

Baráth_Zsuzsanna P>!
Urbánszki László: Vérszerződés

A vérszerződésig vezető út egyáltalán nem volt nemes és felemelő. Tele volt erőszakkal, ármánykodással és viszállyal. Ugyanakkor nem hiányoztak belőle az érzelmek, a tragédiák és a humor sem. Vagyis inkább emberi volt, mint hősies, de aki ismeri a szerzőt, az nyilván tudja, hogy erre számíthat, és nem is fog csalódni benne most sem. Mert ez egy vérbeli Urbánszki-kötet, amelyben a kalandon van a hangsúly, nem annyira a történelmen (bár az is az igazsághoz tartozik, hogy erről az időszakról nagyon kevés tényt ismerünk, tehát nyugodtan szárnyalhatott az írói fantázia), és amelyben elsősorban a közemberek szempontjából ismerhetjük meg a korszakot. Ezzel együtt nem volt könnyű szembesülni azzal, hogy a vérszerződést Álmos inkább csellel és rengeteg tárgyalással hozta össze, mint hősies cselekedetekkel, és a puszta hétköznapi élete is nagyon kemény és kegyetlen volt, főleg a nők számára, vagyis inkább az erősebb idegzetű olvasóknak ajánlanám ezt a könyvet. Kár, hogy kicsit lassúdadan indulnak be az események, a vége viszont túlságosan elsietett, mindezzel együtt egy remek történelmi kalandregényről van szó, amelybe nagyon könnyen bele lehet feledkezni, miközben észrevétlenül is rengeteg ismeretre tehetünk szert őseink életéről. Miközben zajlanak az események, megtudhatjuk, milyen volt a magyar nemzetségek élete a kazár birodalomban, és hogyan egyesítette őket Álmos, aki átlátta, hogy a túlélés érdekében ki kell vezetnie az övéit az egymás ellen acsarkodó pusztai népek közül és új hazát kell keresniük. Ez egy nagyon kegyetlen kor volt, de a vad és ádáz ruszok mindenkit kenterbe vertek ebből a szempontból, olyannyira, hogy időnként még a Trónok harcán edződött olvasó is csak döbbenten pislog a tetteikkel szembesülve. Nőként különösen megrázó volt végigolvasni ezt a könyvet, hiszen rengeteg asszonyt erőszakoltak meg a hadakozások közepette, és fűztek rabszíjra, hogy borzalmas sors várjon rájuk. Ez valóban egy nagyon erőszakos korszak volt, összességében mégis inkább egy sötétebb hangulatú kalandregény ez, mint dráma, ami szigorúan felnőtteknek szól.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/08/04/konyvkritika_…

Vhrai P>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Urbánszki László ismét hozta a formáját! Olvasmányos stílusban tárja elénk a Vérszerződés lehetséges módját, nem kell attól tartanunk, hogy csak száraz történelmi adatokkal töm minket. Tökéletesen összesimul a fikció a valós történelmi alapokkal. A történetvezetés lendületes, a gyors nézőpontváltások miatt nem győzzük kapkodni a fejünket, szóval nem fogunk unatkozni! A szerző karakterei közül eddig talán ezt a “csapatot” sikerült a legjobban megkedvelnem. Az egyszerű kisemberek sorsán keresztül kerülünk közelebb a jelentős történelmi fordulatokhoz, vagy éppen ikonikus személyekhez. Őket is remekül be tudja mutatni az emberi oldalukról, ezáltal pedig a személyükhöz fűződő legendák mögé láthatunk.

https://libellum.blog.hu/2020/08/27/urbanszki_laszlo_ve…

Zsuzsi_Vadas>!
Urbánszki László: Vérszerződés

Mivel Urbánszki László, a kedvenc íróim között szerepel, mindig nagyon
várom az új könyve megjelenését. Nagy örömmel tölt el , hogy ismét egy remek regényt írt.


Népszerű idézetek

robinson>!

– Egy díszes kantárt, két acél tőrt és egy kis vég gyönyörű, habfehér vásznat – válaszolta szélesen mosolyogva a kereskedő.
– No, meg egy kis csupor pálinkát, hogy ilyen olcsón megkaptad!

24. oldal

7 hozzászólás
éva1955>!

A puszta ilyenkor tavasszal a legszebb. Az apró felhőkkel tarkított ég olyan, mint egy hatalmas kék mező, ahol felhőbárányokat őriz a világot melengető nap. Ennyire tiszta időben, mint a mostani, mérföldekre el lehet látni. Olyan messzire, ahol már egybemosódik a föld és az ég. A hatalmas hullámokat vető föld egyenessége csalóka, néhol egy lovon ülő ember is eltűnhet a horpadásokban. Itt-ott satnya fák árválkodnak, vagy gyér bozótos, de a tájat a fű uralja. A szélfútta, ide-oda hullámzó fűtenger. Most még zöld, nyáron lassan elsárgul, ősszel zörgőssé szárad, de mindenkor táplálja, hizlalja a jószágot. Előbb odasimul a lovas lábához, később véresre vágja, ha csizma nélkül merészelnek vágtázni.
Szép, sőt gyönyörű és kegyetlen, zord, azokhoz, akiket nem fogad kegyeibe a puszta, meg a kék égben lakozó Istenanya, Babba és a bölcs Öregisten, Égapó

57. oldal

éva1955>!

Elaludt, és csodálatos álmot élt át. Testéből kristálytiszta patak fakadt, mely erős folyóvá növekedve tört át ormokon, havasokon, majd egy gyönyörű, hegységektől övezett, buján zöldellő rónaságon át egy égkék vizű tóba ömlött. A tó közepén csodaszép fa sarjadt, merő arany a törzse, a lombja, és ágain erős aranyalmák voltak. Anyám elmesélte álmát Ügyeknek, az apámnak, aki álomfejtőt hivatott.
„Népünk fejedelme lesz a fiú, aki ágyékodból sarjadt – mondta a bölcs öreg. –Hatalmas pusztákon, hegyeken át vezeti majd népünket egy új hazába, ahol ezután élni fogunk. Az aranyalmák sokasága fiad ágyékának gyümölcseit jelenti, akik uralni, vezetni fogják a magyarságot sok-sok nemzedéken át.”

195. oldal

éva1955>!

– Ha magas rangúval beszélsz, akkor kevesebbet járjon a szád! – szólt rá, szúrós szemeket meresztve Álmos. – Kevesen kíváncsiak a gondolataidra! – folyatta, bár a mondat végén már nem tudta elfojtani a mosolyát. – Azt mondd meg nekem, te szószaporító, honnan tudsz ilyen jól verekedni?
– Apám szerint… legyen könnyű útja a felsőbb világba, már csecsszopóként is öklöztem anyámat.
– Ő meg hagyta? – kérdezte Álmos.
– Á, dehogy! – legyintett Karacs. – Keménykezű volt, nemigen kímélt! Én öklöztem, ő pofozott! Aztán, amikor nagyobbacska lettem, már nem ütöttem többé, mert a jó apám nagyon megvert érte. Lányokat, asszonyokat nem ütünk, hanem simogatunk, magyarázta közben.

115. oldal

éva1955>!

– Ti férfiak ezt nem értitek, mert nem vagytok annyira kiszolgáltatva! – magyarázta Gerle egy alkalommal. – Erőtök van, fegyverrel a kezetekben. Harcolhattok, amíg mi csak ravaszkodhatunk…
– Hatalmatok van a férfiak fölött! – szállt vele vitába Álmos. – A testetek, a szép arcotok, a magas hangotok…
– No, hiszen – nevetett Gerle –, mélyebb a hangom, mint sok férfié!
– Másként mély, mi recsegősen beszélünk, a ti hangotok olyan, mint a vizeké. Patak csobogása a csicsergő lányok hangja, a tiéd pedig olyan, mint a Varuch zúgása!

192. oldal

robinson>!

– Elfogadsz némi szíverősítőt, uram? Arab pálinka, a legsivárabb sivatagok férfiitala, egyenesen Bizáncból!

74. oldal

Posti>!

– Ketten fussunk a gulyához meg a birkanyájhoz! – szólalt meg mutáló hangon a kamaszodó Tobor. – Kecses meg én! Te – mutatott a kisfiú nővérére –, szaladj el a méneshez – intett északra. – Te tudsz a legjobban futni köztünk… pedig csak lány vagy! – tette hozzá neheztelve.

38. oldal

robinson>!

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka! – gondolta magában Levedi, miközben mosolyogva nézte Álmost.

62. oldal

robinson>!

Fencse a középkorúnál fiatalabb ember volt.

70. oldal

Heléna_Szilágyi I>!

A szárazföldön színes pillangók repkedtek, lelkes madarak kiáltották világgá az élet szépségét, olykor döglegyek dicsérték a halált. Mindenki azt látta szépnek, amiből jóllakott.

1. oldal


A sorozat következő kötete

Honfoglalás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Táltosidők
Bán Mór: Az üstökös lángja
Hanczár János: Óperencia
Orosz T. Csaba: Hun
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Ken Follett: A megfagyott világ
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Csikász Lajos: Haragvó liliomok
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Trux Béla: A templomos lovag