Vérszagra ​gyűl (Anno Domini 1.) 44 csillagozás

Urbánszki László: Vérszagra gyűl

A ​tatárjárás (1241-42) Magyarország történelmének egyik legnagyobb pusztítása, nemzeti tragédiaként került be a történetírásba és a köztudatba. A legújabb kutatások ugyanakkor arra is engednek következtetni, hogy a tragédia nem volt olyan nagy mértékű, mint eddig hittük. A dúlás után hazatérő IV. Béla bár megfogyatkozott, de semmiképpen sem megtört népet talált a Kárpát-medencében. Magyarország hadereje olyannyira erős maradt, hogy a király a „második honalapítás” mellett agresszív, terjeszkedő külpolitikát, többfrontos hadjáratokat folytatott. Országunk a tatárjárás iszonyata után is a térség meghatározó nagyhatalma maradt.

Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni, küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regénysorozatában. Hősei a kor híres vagy hírhedt alakjai mellett esendő mindennapi emberek, akik erővel és ravaszsággal szállnak szembe a rájuk törő ellenséggel. A nádasok rejtekében veszett farkasként küzdő parasztok, halászok, pásztorok… (tovább)

>!
Gold Book, Debrecen, 2014
320 oldal · ISBN: 9789634262985 · Illusztrálta: Szendrei Tibor
>!
Gold Book, Debrecen, 2014
320 oldal · ISBN: 9789634262770

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Minden a helyén van, pazar! Olvastam az eddigieket, jók voltak, de ez még profibb, nagyot lépett előre Urbánszki László.
Vitt a történet, hihető és élmény volt olvasni, beleéltem magam.
Blogon:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/10/verszagra-gyul.html

1 hozzászólás
>!
Tamlilla
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Attól függetlenül, hogy csalódás volt számomra ez a könyv, kétség kívül egy jó történet.

Szívem szerint 3 csillagot adtam volna rá, mert az elején el voltam keseredve, annyira nem tetszett a stílusa. Az rendben van, hogy ízes magyar beszédet használ egy író egy könyvben néha – néha, de itt végig ezt olvashattam, nekem ez sok volt. Az, hogy szinte minden férfi alkoholista, és az egyetlen örömük a bor, rosszabb esetben a pálinka, valamint a nők, biztos igaz. De szörnyen kiábrándító. Az is igaz, hogy a magyar nők akkor is és most is sokkal talpraesettebbek voltak, mint a legtöbb férfi, megint csak lehangoló.

A második felére kicsit belejöttem az olvasásába, és mivel izgalmas és reménykeltő volt, könnyebben haladtam vele.

Kedvenc szereplőm Levente és Ili volt, de jócskán akadt szimpatikus karakter. Bár hullottak, mint a legyek… De a végére már ehhez is hozzá tudtam szokni. :) Így aztán négy csillagos lett ez a történet, és még az is lehet, hogy folytatom a sorozatot.

1 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Remekül sikerült, igazi egyéniséggel, mélységgel, és (a fontosabbak legalább is) kidolgozott háttérrel rendelkező karakterek találhatók benne a „jó” (magyar) és a „rossz” (mongol) oldalon egyaránt.
A szerző nyelvezete is maradt az a jópofa, régies, ami miatt megszerettem már az előző kötetben. Érdekes és egész egyedi a szerző egyik vissza-visszatérő tudatos írói fogása, hogy sokszor az eseményekre nagyon távolról közelít rá – egy sas szemén keresztül –, vagy nagyon közelről kezdve bontja ki egyre jobban – egy róka szemszögéből – a látképet. Higgyétek el, nagyon jól működik a gyakorlatban. Szerintem az ízes nyelvezeten, a szereplők (tanulatlan) beszédmódján és a falusiak életéről szóló rengeteg kis anekdotán és a szereplők furmányos gondolkodásmódjáról szóló jeleneteken kívül ez ad igazán népies, természetközeli ízt a sorozatnak.
Summa summárum – két regény után – elmondhatom, hogy izgatottan várom a harmadik Anno Domini könyvet, ami 2015-ben talán már jön is. (Ha jól tudom egyébként, a tervek szerint még legalább négy IV Béla idejében játszódó része lesz a sorozatnak.)

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/11/urbanszki-la…

>!
Citadella
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Jó kis könyv ez. Jöhet a sorozat többi része. Bár itt is bőven akad brutalitás, ahogy az Ördögfattyúnál is, de kezdek hozzászokni. Úgy tűnik, a szerző ezeket a részeket nagyon jól ki tudja dolgozni, látványosan, filmszerűen.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

László bátya második kötete ez a becses regény már az első is lenyűgözött a nemtelen nemesek volt az .igy tudtam hogy nem lesz gond most sem.
nem is csalódtam most sem .szeretem ha a regény szereplői nem lovagok,hercegek.királyok ,hanem egyszerű emberek ,nincs semmi különleges kiképzésük ,nem tanultak fegyver használatot .egyszerűen tudják hogyan kell túl élni ,ehhez értenek a legjobban .erdőben ,mocsárban .
szeretem a gyerek karaktereket bármikor is élnek ártatlanok ,játszani,bolondozni szeretnének ,és felnőttként viselkedni a saját gyerekes koruknak megfelelően .
szeretem ahogy beszélnek ,élveztem olvasni.jól könnyen lehet vele haladni .látszik rajta hogy László bátya vidéki legény jó tudja hogy élhetek akkoriban .
Örülök hogy megírta.örülök hogy kiadták.
gyorsan hozzá is kezdek a következő kötethez …..
sok erőt és kitartást kívánok László bátyának ..írjon még jó sokat .

>!
Nagy_Atilla_Tas
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Igen nagy meglepetés!Az Odakint a Pusztában (ami nagyon tetszett) után ilyesmit vártam!A Nemtelen Nemesek után (ami nagyon nem tetszett),azonban nem,az kevésbé fogott meg.Bár nem volt rossz az sem.Csak a Puszta után a Nemtelen hátrahagyott bennem valami hiányérzetet…(bizonnyal a hiba bennem keresendő).
És akkor minden elvárásomat a legváratlanabb módon írta felül a Vérszagra Gyűl! Halogattam,hogy lassan közeledjen a vége,mert ez a könyv egy igen különleges élmény. Ámbár nem igazán tudom ki is légyen a célközönsége, hisz annyira élvezetes vegyes vágott csalamádé az ínyesmesteri disznótoros finomságok mellé!
A számomra kedves főleg cenzuramentességen kifinomult és felvértezett ázsiai filmek sokakat kiakasztó olykor szélsőségesen riasztó ám egyáltalán nem, vagy nem éppen feltétlenül öncélú körmönfontan szadisztikus könyörtelen vérszomja mellett ott lobog a sziporkázó a kőkemény életszerű kémkedés megannyi hihető cselvetése!Az ilyet kedvelem nagyon.
Mintha egy vérbeli, ötletekben és látványban nincs hiány túlzásmentes nindzsafilm képsorai elevenednék meg a lapokon, ami hiteles forrásokra is támaszkodó Magyar Történelem 1241-es vérzivataros idejében játszódik.Pár csavar remekül ott taglóz miután rejtekéből elősejlik, kivár lebeg, majd idővel kitör amikor éppen kell. Ám a Vérszagra Gyűl azoknak is tetszeni fog akik kedvelik az olyan hiteles leírásokat,hogyan is gondolkodnak a nők a dolgokról, férfiakról,vágyakról életről.Tény nagyon „kontyalávaló olvasmány” imitt-amott ami már bosszanthatna is-,noha a lélekrajz tagadhatatlanul pontos, -mármint az asszonyi részrehajlás látószöge szerint is…
…ám mire odajuthattam volna,hogy berágjak máris történt valami nagyszerűség ,ami rosszkedvem nőpárti telét- amit a szerző szándékosan irányít és találja el vele célközönségét- semmivé pöffentette…
Az is remekül megtalálja a számítását benne akinek kedves a természet értő tálalása.Olykor meghökkentő a vérbősége minden szinten,még a mókák világán belül is,ami kendőzetlen érzékiséggel fűszereződik.Külön tetszik hogy a szereplők hibáik és erényeik mellett szükség esetén nagyon összetartanak.És a faluközösség élete,ízes nyelvezete is hiteles,olykor rejtői jelleggel bíró itt ánti másutt ugyanezen emberek valódi hősökké nemesednek ügyefogyottságukkal,hibáikkal nemegy esetben kapzsiságukkal egyetemben.Csak szurokfekete és szűzfehér szereplőt nem igazán találunk.És ez nagyonrendbenvanígy! A könyv hol legnagyobb remekíróink megejtő szépségességéből nyelvi leleményeiből képes átcsapni a valódi olykor közönségesnek tűnő falusi ugratásokon át az igényesebb ponyvák eszköztárával élő legkeményebb gyilkos és torokszárasztóan izgalmas bélontó vér és agycsapoló csatákba.Ahol megkoronáztatik a túlélésre pallérozott, józan paraszti ész!
A Vérszagra Gyűl úgy hullámzik mint egy a természetparancsaira szilajul tajtékzó, vagy elcsendesedő víztömeg.És az abban és körülötte keringő élet és halálkerék.Nem tudom hogy sikerült ezt a könyvet így megírni, de az egész, minden hiányával úgy természetes, és szerethető ahogy van.
Mindamellett ebből bárhol a világon azonnal filmet vagy sorozatot forgatnának,annyira üvölt a filmszalagért!Hisz a mese úgy van megírva, hogy a költségvetése se emésszen fel csillagászati összegeket, mégis izgalmas és látványos lehessen!

>!
Cartwright
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Öt botütést érdemelne az ismertető írója, mert egészen másra számítottam a „fülszöveg” alapján. Valami mocsárba bujkálós tatár kontra paraszt párharcot 200 oldalon át, ahol az amerikai filmekre jellemzően a falusiak lenyomnak egy 100 fős mongol sereget.
De hála az égnek, történelem hűen megírt, ésszerű regényt olvashattam. Akár egy évnyi katonai tapasztalat is számít a könyvben, így a földművesek végig esélytelenek lennének nyílt harcban akár egy mongollal szemben, és ezt ők is tudják.
Erden eddig számomra a kedvenc „főgonoszom”, sajnáltam, de csak azért, mert örültem volna, ha még 10 oldalon át „látom” szenvedni. A leírása, mint a többi főszereplőé tökéletes. Akárcsak a paraszti élet leírása, a nyílt szexualitáson át, a magyar ember gondolkodásáig. Nagyapám alföldi (Tatárszentgyörgyön született, Kunbaracson élt sokáig), így külön öröm a helyszín, ahol a regény játszódik, ráadásul számára is fontos szerepet töltött be az ital, az étel és a nők, néha ebben a sorrendben. :D
Ami negatívum:
1, rövid a regény, de cudarul. Néha az az érzésem, hogy kivágtak belőle részeket. Pl. leányvár elestekor kimaradt a „részeges” parancsnok elfogása. Vagy a végén, jó lett volna Labocs és a kislányról még 1-2 mondatot olvasni, akárcsak Kozmáról.
2, Gyöngy a könyv elején nagy teret kapott, de a végére eltűnik. Kicsit feleslegesnek éreztem a rápazarolt időt így. Én elosztottam volna a rászánt karaktereket végig a regényben, akkor is, ha megakarta ismertetni őt velünk az író.
3, Az állatos párhuzam, egy kicsit szintén ismétlődő. A ragadózó állat – ember motívum már az első kettő alkalommal hatott.
Ezek mind csak apró „hibák”, ízlésemnek nem tetsző apróságok, a félcsillag veszteség okozói. Mert bizony nagyon derék iparosmunka az, ami Urbánszki László letett az asztalra, annyira, hogy engem megvett a következő 3-4 száz kötetre :D
(Az meg hab a tortán, hogy a Hétszer vágott mező után olvastam, és nem csak kronológiailag. Tudtam mit jelent halics, Béla király gyásza stb.)

>!
lady_An
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Én csak azt nem értem, hogy ez miért nincs megfilmesítve? Jó a történet, jók a szereplők, van benne minden ami kell. Kicsit nehéz volt megszoknom, hogy olvasok egy szereplőről, az író részletessn bemutatja az illetőt néhány oldalon át aztán lazán elteszi láb alól. Jó kis sorozat lesz ez.

>!
Lily_Sz
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Tősgyökeres beneiként lehet erről a könyvről elfogulatlanul véleményt nyilvánítani…? :)
Hát nem.
Így csak ennyit: jó magyar, ízes történelmi kaland, sok-sok bujasággal és válogatott kínok kéjes ecsetelgetésével – valahogy kellemesen – megfűszerezve. Néha picit talán a kevesebb több lett volna, de számomra – bár a téma alapvetően nem áll közel hozzám – élvezetes olvasmány volt, így a folytatása is bizonysággal számíthat rám a jövőben.

>!
Fesskavics
Urbánszki László: Vérszagra gyűl

Szeretem a történelmet, a könyveket. Az utóbbi időben Rozsnyai János és Trux Béla adott olvasni valót. Korban közel egymáshoz. Ehhez jött most egy új szerző, új könyvvel. Kb. korombéli, mint Rozi. Ráadásul a fotói is szimpatikusak. A könyv címe hívogató, majd ezredévvel visz vissza bennünket. Történelmi regény, történeti hűséggel. Kicsiny közösség, kicsiny dolgokkal. Mégis: ott és akkor maga a létezés, a küzdelem és minden más terepe. Annyira kicsi, hogy akár így is történhetett volna. A valós dolgokra egy- egy összefoglaló pofoz vissza.Tablószerű képek, mint történelmi festőink öröksége. Mégis részletesebb, mert a szavak árnyaltabbak, mint a színek.
Nyelvezet: – nem archaizál, de fordulatai, készlete a mai eldugott vidék beszélt nyelvével azonos. Aki kimozdult Pestről, értheti. Nagyanyám is így mondta volna el.
Amikor olvasok, két szempont vezet:
1,- beleélem- e magam, elragad-e?
2,- mennyire hű az igazsághoz?
A könyv kiállta a próbát, jelest kap.
Amit leszűrtem: egy olyan ember írta, aki megjárta a „hadak útját”, és FÉRFI. Nem rózsaszín leányregény. Talán még vádat is emelhetnék, hogy finomít. Nem teszem, el kell adni. Egy kemény kort mutat be- fogyaszthatóan a MA EMBERÉNEK. Ennél a 19. sz. valósága is keményebb volt hazánkban.
Azoknak ajánlom, akik bírnak némi történelmi tudással, és kalandvágyók. Az sem baj, ha közben tanulnak.
Gratulálok! Nagyon jó könyv! (Most vehetem meg a többit is!)


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Gyakran megesik, hogy a vadászból zsákmány válik, ha nem figyel eléggé. Sokszor még akkor is, ha figyel.

13. oldal

>!
robinson P

A hold hideg fénye lassan elenyészett a felkelő nap sugaraiban. Aranyszínű fény söpörte el az éjszaka sötétjét, a bizonytalan árnyak bodros szélű felhőkké világosodtak, kéken világított az ég mezeje.

51. oldal

>!
robinson P

A követ napsárga selyemkaftánját arannyal kivert, széles öv fogta össze, lábán vörös, prémszegélyes csizma, fején fémcsúcsos süveg, melyen széles sárga prémcsík futott körbe. A király idegenkedett az erős színektől, az egyszerű ruhákat kedvelte, és ha lehetett, feketét hordott, mint most is .

15. oldal

>!
robinson P

Férfiordítás, gyereksírás és sikoltozva gyászoló asszonyok hangja áradt a máskor oly csöndes nádas fölött. Véget ért az éjszaka, megvirradt az új nap, 1241 márciusának utolsó napja.
A diadalittas mongol seregek ezen a napon égették föl Brassó városát, és nem sokkal később lemészárolták Sólyom fia Pósa erdélyi vajda hadát.

133. oldal

>!
robinson P

– A tatár nagyon okos! Akkora birodalmuk van, hogy több hónap, váltott lovakon is, míg egyik határtól a másikig elér a futár! És higgyetek nekem, azért van ekkora országuk, mert tudják, hogyan kell irányítani.

209. oldal

>!
Szelén P

– Nem akarok okosabb lenni senkinél, és amit mifelénk csináltak, az csak annyiban más, hogy egyszerre szárítottuk és füstöltük a húst. Nincs abban semmi titokzatos tudomány, csak annyi, hogy nagyon vékonyra kell metélni a húst, olyan kisujjnyira, és a zsírosát le kell szedni, mert az megavasodik.
– Ki fog szárannyi, oszt olyan lesz, mint a csizmatalp! – Mokány nehezen adta föl évtizedes tudását. – Én biza úgy csinálom, ahogy mindig is szokom, nem kee' ez az újmódi vagy ősi micsodaság!

213. oldal

>!
robinson P

Benefalva asszonyai megelégelték a kiszolgáltatottságot. Őrjöngve ütötték a gyilkost, az egekbe sikoltották félelmüket, és zokogva siratták az örökre elveszett békességet.

66. oldal

>!
robinson P

A feltámadó szélben fenyegetően zúgott a nádas, odafönt a magasban ott köröztek a sasok. Nem e világi vijjogásuk megborzongatta az embereket.
Féltek!

102. oldal

>!
Urbánszki_László I

Régen történt, már alig emlékszem. Rengetegen jöttek, és mi behódoltunk, de anyám nagyon szép volt, talán a legszebb a nemzettségben. A vezérük megkívánta, és bevitette a mi jurtánkba. Oda, ahol felnőttem, ahol anyám főzött, és apám néha énekelt nekünk. Hallgattuk a sikoltozását, és az őrt állók röhögtek. Apám, aki nagyon szerette őt, be akart jutni hozzá. Talán, hogy megvédje, talán, hogy megbosszulja, sohasem tudtuk meg, mert nem sikerült neki. Két őrt megölt, mikorra a nyílvesszők végeztek vele, és én gyáván néztem, pedig nekem is volt késem, mint apámnak. Anyám még sok kínt élt meg, mert sokan bementek a jurtába, miután a vezér… végzett. Többé nem sikoltozott, csak a férfiak kurjongatása hallatszott odabentről, de megszerezte az egyik erőszakoló kését, és végzett magával. Elvágta a saját torkát – furcsa volt látni a csupasz gerincét –, de előtte felhasította a mongol hasát. A férfi a kezében hozta ki a beleit, és ő is sokáig ordított, mielőtt meghalt. – Livünti mozdulatlan arccal beszélt, hangja nyugodt maradt, szinte közömbös, de szeméből folyt a könny. – Harminc törzsbélimet végeztek ki. Tízet minden mongolért. Asszonyokat, gyerekeket, férfiakat. Öreget nem, hisz az ő haláluk kisebb veszteség a törzsnek. Vadásztak rájuk, és a vezér számolta a halottakat. Pontosan harmincat lőhettek le, többet nem engedett. Engem megkímélt, vigyázott arra, hogy túléljem! Azt mondta, annyira bátor embereknek, mint a szüleim, nem szabad, hogy magvuk szakadjon, mert a kánnak szüksége van az ilyen harcosokra. Végignéztem, és ordítottam kínomban, de semmit sem mertem tenni… tizennégy voltam. – Meg-megremegett a hangja, arca is eltorzult a kíntól, de néhány nagy levegővétellel újra megkeményítette magát, és ugyanolyan élettelen hangon folytatta:

Hatodik fejezet vége

>!
Urbánszki_László I

ugyanolyan élettelen hangon folytatta:
– Aztán elmentek. Engem rokonok neveltek föl, és betöltöttem a tizenötöt, amikor huszadmagával megérkezett Erden. Emlékszem, még ki is nevettük, mert kölyök létünkre magasabbra nőttünk, mint ő. Apró emberke nagy lovon, mulatságosan komolykodott, mindenki félt tőle. Akkor még nem tudtuk, miért.
Előállították a tíz legjobban nyilazó fiút… a férfiak javarészét akkorra már besorozták a kán előhadába. Száz lépésre tették a célt, és ez nagy távolság egy gyereknek, mert még azok voltunk. Tizenhárom, tizenöt év körüliek. Emlékszem, lökdöstük egymást, versenyezni akartunk, és győzni… sokat nevettünk. Bokon volt a legjobb barátom, jobban nyilazott, mint én. Az első körben heten találtunk célba, és aki mellélőtt, az meghalt. Erden intett, és elindultak a nyílvesszők. Összevissza álltunk, de pontosan torkon találták mindegyiküket, pedig az nehéz lövés. Ekkor már tudtuk, miért kell félni Erdentől, és többé nem nevettünk. – Gyöngy abbahagyta a seb tisztogatását, tágra nyílt szemmel, dermedten bámulta a nyugodt hangon mesélő fiút. Livünti könnyei ekkor már felszáradtak, arca merev maradt, érzelem nélküli, hideg. Gyöngy megborzongott.
– Heten folytattuk, és kétszer is eltalálta mindenki a célt. Harmadszorra feltámadt a szél, és elsodorta Belény vesszejét. Erden hasba lőtte, és odavitette maga mellé. Nézte, ahogy haldoklik, és nevetett. Belény addig jajgatott, amíg élt, mert ha abbahagyta, a bagatur megdöfködte, vagy meghasogatta. Mi közben lőttünk. Addig, amíg valaki nem tévesztett, és akkor Erden megölte. Késsel, karddal, bottal. Bokont, a legjobb barátomat megfojtotta. Jobb íjász volt nálam, de akkor megremeghetett a keze. Érzékeny volt, megviselhette Belény jajgatása. Végül ketten maradtunk Böcséddel, aki a legjobban lőtt a törzsben. Bátor fiú volt, magas, erős. Majdnem férfi, bár csak tizenöt tavaszt látott. Minden lány őt akarta a törzsemben, különb volt, mint én, mint bármelyikünk. Felnéztem rá, olyan akartam lenni, mint ő.
Szembeállítottak minket kétszáz lépésre, és egymásra kellett nyilaznunk. Ekkora távolságból nagyon nehéz eltalálni egy embert! Erden parancsára a lövés után mozdulatlanul kellett állnunk, várni a közelgő vesszőt, és imádkozni az Öregistenhez, hogy segítsen. Minden lövés után léptünk tízet, Böcséd aprókat lépett, ezért Erden megkorbácsolta. A negyedik előrelépés után eltaláltam. Többé nem tudott lőni, a karját sem bírta fölemelni, de állt. A negyedik vesszőm ölte meg, de mindegyik megsebezte. Jobban lőtt, mint én, sokkal jobban, és különb ember volt nálam, de én szerencsésebb vagyok, vagy ezzel vert meg az Öregisten, nem tudom!

Hatodik fejezet vége.


A sorozat következő kötete

Anno Domini sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Benkő László: Idegen tüzek
Benkő László: A végső tenger I-III.
Kodolányi János: A vas fiai
Trux Béla: A templomos lovag
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Breszt Borisz: A budai portya