Régi-új ​hazában (Honfoglalás 2.) 91% 32 csillagozás

A Karacs révén már bepillanthattam Urbánszki László történelmi regényei közé, s most a Honfoglalás trilógiának köszönhetően közelebbi ismeretséget köthettem a vérbeli, immár nem csupán a fiatalabb korosztály számára íródott történelmi regényeivel is. A Vérszerződés-ben feltűnt Karacsról először azt hittem, azonos a fent említett ifjúsági regény címszereplőjével, de aztán hamar kiderült, hogy csak a név egyezik, mert azon túl, hogy a két apa neve is eltér, az történelmi helyzet és a trilógiabeli szereplők ifjúkori története is más. Ettől függetlenül a Vérszerződés Karacsát is nagyon gyorsan sikerült megkedvelnem, s ezért is volt külön öröm, hogy a Régi-új hazában lapjain továbbra is fontos szerepet játszik, mint az ifjú Árpád nevelője és mentora.

Ebben a kötetben már a Kárpát-medence is feltűnik, ugyanis éppen Karacs kapja a megbízatást, hogy derítse fel, milyen körülmények várnának itt a honfoglaló magyarokra. A felderítő csapat tagja lett az ifjú Árpád is, mellyel Álmos – cseppet sem titkoltan – fia felnőtté válását kívánja elősegíteni. A regény folyamán végig két szál fűződik egybe: az egyiken Karacs és Árpád útját, míg a másikon – középpontban Álmossal – az óhaza eseményeit követhetjük nyomon. A két szál szépen kiegyensúlyozottan váltakozik, így egy pillanatra sem hagyja érdeklődésünket megcsappanni. Az Etelközben élők sorsát külső támadás és belülről fakadó álnok kelepce egyaránt megkeseríti, s így egyre sürgetőbbé válik a döntés: új hazát keresve elinduljon-e az egész törzsszövetség nyugat felé. Ahol eközben a felderítő csapat hamar megszerzi az ott élő magyarok és avarok bizalmát, s ezen túl még más, hasznos szövetségesekre is szert tesz. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a rokoni kapcsolatokon túl ehhez igen nagyban hozzájárult a maroknyi magyar csapat habitusa: szívesen segítenek a hatalmaskodó uraságok, valamint a rablók ellen, s mindezt igen hatékonyan képesek megtenni.

Az események mindkét szálon izgalmasan haladnak a végkifejlet és a záró kötet előkészítése felé, egy percig sem unatkozhatunk közben. A második rész Nyeste és Hanga személyében két igen erős női szereplőt is kapottspoiler, s nem maradhatnak el persze a jól megszokott állattársak sem (bár most nekik talán egy kicsit kevesebb szerep jutott, mint az eddig általam olvasott regényekben, vagy akár a trilógia első kötetéhben): Harapósdög, Karacs hatalmas kutyája, valamint rendkívül harcias lova, Nagydög azért most is szereznek néhány kellemes, vidám percet az olvasónak. A karakterek hozzák a már jól megszokott tulajdonságokat: leleményesek és hősiesek, s ahogy mondják, a jég hátán is megélnek. Ugyanekkor nem is túl heroikusak, hogy ne tudnánk őket hús-vér embereknek elképzelni, különösen Árpádot volt érdekes ilyen fiatalon látni, amikor még esendő és tapasztalatlan, tudván, később belőle lesz a magyarok legendás vezére.

A vaskosabb nyelvezet és maga a történet is jelzi, hogy ez már nem egy ifjúsági regény (s hogy a szerző maga is volt katona egykor), s immár 5 könyvvel a hátam mögött talán nyugodtan mondhatom, hogy Urbánszki László hozza a tőle megszokott kiegyensúlyozott színvonalat. Számomra különösen a történelmi környezet miatt tetszett ez a regény (és a megelőző kötet, a Vérszerződés is), mivel ifjúkorom óta kitüntetett helyen vannak az ó- és középkorban játszódó történetek. Aki egy ilyen izgalmas kalandra vágyik, az a Honfoglalás-trilógiában sem fog csalódni.

Köszönöm @Urbánszki_László-nak és a Lazi Kiadónak a lehetőséget.

Röviden összefoglalva, nem okozott csalódást. Urbánszki László ismételten bebizonyította, hogy fantasztikus mesélő, ezúttal is egy rendkívül mozgalmas történelmi kalandregénnyel gazdagodtunk általa. Aki ismeri és szereti a munkásságát, ezúttal sem nyúl mellé, ha elolvassa a kötetet. A Régi-új hazában hozza a szerzőtől már megszokott színvonalat és a rá jellemző sajátos stílusjegyeket, humort. Szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekel, hogyan tengették hétköznapjaikat sztyeppei őseink, ugyanakkor, akit nem riaszt el az akkori élet keménysége a maga naturalista valójában (…)
Ugyan a történelmi jelleg továbbra is vitathatatlan, döntően továbbra sem konkrét történelmi események mentén alakul a cselekmény. A szereplők közül csak a magyar és morva fejedelmek valós történelmi személyek, és ezúttal is meghatározó szerepet kap a fikció, a szerző fantáziája. Szerencsére Urbánszki László utóbbiból nem szenved hiányt. Rá jellemzően ismét a hétköznapi emberek szemén, cselekedetein keresztül mutatja be a kor jellemző sajátosságait, az akkori életet. Színes karakterei – legyenek azok emberek vagy állatok – könnyen utat találnak az olvasó szívéhez (…)
Teljes értékelés:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/12/hisztorik-urban…

A Régi-új hazában egy ízig-vérig Urbánszki-történet, annak minden szerethetőségével együtt. Ugyanaz a vaskos férfihumor vigyorog ránk a lapokról, megcsillan a természet szeretete a remek leírásokkal, a tanítani vágyás kedves terelgetése és az alapos kutatómunka is. Külön előnynek éreztem, hogy mindig akkor váltott más helyszínre, más szereplőkre, amikor már tényleg jól is esett egy kicsit máshová menni.

Nyomonkövetjük Karacs és Árpád felderítőútját, mely során minél több információt kell összegyűjteniük az új haza népeiről, katonai, valamint gazdasági helyzetéről. Eközben Árpád, sokszor kőkemény megmérettetések erdejében halad előre töretlenül a férfivá – és talán még fontosabb: igazi vezetővé – válás útján. A minden lében két kanál fejedelmfi megtanul nem az apja, hanem önnön értékei alapján érvényesülni, komoly döntéseket hozni, kivívni mások tiszteletét, ezáltal irányítani embereit.
Megfigyeljük Álmos küzdelmét nagyfejedelemként, ahogy erőn felül igyekszik a körülöttük élő népek szorongatásában egyben tartani, megvédeni szeretett népét.
Új szálként a pusztában kóborló Hanga és a kisfú Koppánd mellé szegődünk, akik az életbenmaradáért küzdenek a semmi közepén, kiszolgáltatva a rablóknak, az éhségnek és a természet kénye-kedvének.

Az elbeszélés stílusa hozza az első rész hangulatát, és többé-kevésbé a színvonalát is. A férfiaknak hatalmas mellénye van, a gyerekek mindent kibírnak, a nők pedig… hát igen. Elérkeztünk az egyik sarkalatos ponthoz: a női karakterekhez. Első pillantásra mindannyian kemények, céltudatosak és hűségesek. Másodikra azonban ez a máz megrepedni látszik, és ami alóla felvillan, az egyáltalán nem kedves a szemnek.

https://csakegypercre.hu/regi-uj-hazaban-avagy-meg-a-fe…

Puszta, romantika nélkül. Azért nem kell aggódni, ez egy vérbeli Urbánszki-regény, vagyis nem hiányzik belőle a magyarosch virtus, akad itt akció és csata elég, férfias, vaskos humorral kísérve, és szokás szerint bepillantást nyerhetünk a nagypolitikába és a kisemberek életébe is. Vagyis a szerző hozta a tőle elvárható szintet, és ezúttal megajándékozott bennünket két remek női karakterrel is. Természetesen nem kényes nemeskisasszonyokról van szó, hanem kemény pusztai asszonyokról, akik megállják a helyüket a legkilátástalanabb helyzetekben is, és egyenjogú harcosok a férfiakkal, csak sokkal rafináltabbak náluk. Azonban ez nem a romantika helye, ez bizony egy barbár időszak, harc az élet, és ebből a kegyetlen világból fáklyaként világlik ki két történelmi személyiség: Álmos és Árpád. Előbbi azon munkálkodik, hogy megerősítse a törzsek szövetségét – többek között azt is megtudjuk, hogyan kerültek a kabarok a magyarok közé – , és jól látja, hogy eljött az ideje új hazát keresni, a felderítőcsapatba pedig besorozza fiát, Árpádot is, hadd tanuljon a gyerek. A fiatal fiúnak nincs könnyű dolga, hiszen olyan kemény kiképzőt kap, mint Karacs, de a kezdeti téblábolás után kivívja katonái tiszteletét, és megtanulja, hogyan kell vezetni egy csapatot, gyors és megalapozott döntéseket hozni, bátornak, de nem vakmerőnek lenni, és jól bánni az emberekkel úgy, hogy a fegyelem ne lazuljon. Kicsit furcsa imigyen látni a történelemkönyvek későbbi hősét, de ettől lesz olyan emberi, és pontosan ez a szerző erőssége, hogy meg tudja mutatni az esendő embert a legenda mögött. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez a történet valóban így zajlott – e le, hiszen a történelmi személyeken kívül minden szereplő kitalált, de mivel nem sokat tudunk ennek az időszakról, akár így is történhetett. A kötet betölti a funkcióját: bemutatja, milyen volt az élet Etelközben, és kiválóan átvezeti a történetet a honfoglalás időszakáig. Kár, hogy kicsit lassúdad a kezdés, és időnként túlságosan belefeledkezünk a tájleírásokba, de ettől ez még egy pörgős kalandregény, amelyet képtelenség letenni, annyira izgalmas.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/07/30/konyvkritika_…

Urbánszki László új regénye, a Honfoglalás II. része, címéhez híven a régi és az új hazában játszódik, hol Karacs és csapata életéből villannak fel képek, hol pedig az Etelközben maradt sztyeppeállam mindennapjaiba kapunk betekintést.
Kicsit lassan indul be a történet, ugyanis a kötet első felében csak életképeket kapunk, hol az új, hol a régi hazából. Karacs és csapata lassan fedezi fel az új területet, miközben igyekeznek az ifjú Árpádból hadvezért képezni és kisebb-nagyobb feladatokkal bízzák meg, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Az sztyeppe világából is csak be-bevillanó képeket kap az olvasó, az újonnan kialakult gazdasági, politikai és társadalmi viszonyok tükrében. Majd föltűnik Hanga és Koppánd története, mely egyik szálhoz sem kapcsolódik, mégis sok mindent elárul a megtámadott és kifosztott település túlélőinek esélyeiről a pusztában.
A nehézkes, kicsit döcögős indulást követően, a regény felétől azért felpörögnek az események, és az életképek kezdenek összeállni egy-egy történetszállá. Az olvasó kíváncsian várja, hogy Karacsnak sikerül-e összeszednie az ezredét, és fölfejleszteni annyira, hogy sikeresen helyt tudjanak állni a csatában. Az otthon-maradottakért is izgulhatunk, hiszen Levendi árulása meggyengítheti a sztyeppeállam kohézióját, és könnyű prédává válhat a szomszédos hatalmaknak.
Sajnos, Urbánszki Lászlónak nem sikerült megfelelően szemléltetnie azt a helyzetet, ami megérteti az olvasóval, hogy Álmos népe miért is gondolkodott a népvándorláson?
Ez a kötet kicsit gyengébbre sikerült, mint az előző, ami talán annak is köszönhető, hogy egy köztes állapotot vázol fel, és előkészíti a terepet a folytatásnak. Az életképek viszont érdekesek, akár Karacs és csapatáról van szó, akár a két túlélőről.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/12/urbanszki-laszlo-regi-uj-hazaban/

Urbánszki László általam eddig olvasott könyvei közül a Karacs – Egy ősmagyar kiskamasz kalandjai lett a kedvencem. Karaccsal először a Honfoglalás-sorozat első kötete, a Vérszerződés lapjain találkoztam. Ebben szerettem meg a bátor fiatal legényt, ami a Karacs olvasása után csak fokozódott. A karakter iránti szimpátiám Régi-új hazában olvasásakor is megmaradt, ami az előzményével ellentétben inkább karakterközpontú regény, amiben az események helyett a szereplők fejlődése dominál. Ez egyáltalán nem baj, sőt, kellett egy ilyen kötet a sorozatba, hogy kicsivel jobban megismerjük a szereplők motivációit, jellemét. Mindezt annak ellenére, hogy a szerző nem mélyíti el túlzottam a karaktereit, de eléggé ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni velük, vagy éppen dühöngjünk az árulásuk miatt. Bár Urbánszki azért itt-ott, pont a megfelelő helyeken megvillantja a magyar virtust, nehogy karakterdrámába fulladjon a történelmi regénye, és olyan remekbeszabott harci jeleneteket tesz az olvasó elé, amik a végletekig izgalmasak, és jó olvasni őket.

A Régi-új hazában összességében élvezhető folytatás. Habár érződik rajta, hogy köztes kötet, ami átvezet a nagyobb események felé, de ezt a szerző jól hidalja át néhány izgalmas fordulattal, megható jelenettel, így a regény a hibáival együtt is nagyon szerethető.

A teljes kritika a linken olvasható: link

A kötet a honfoglalásról szól, azon belül is a Volga melletti Etelközről, amiről rettenetesen kevés hiteles forrás áll rendelkezésre, ezért ezeket a hézagokat a szerző saját fantáziájával tölti ki. Nyilvánvaló, hogy egy macsó férfiútól nem várhatunk el nyámnyila vonulatokat, és ő tőle telhetően, kellő alapossággal, felnőtten játékos gondolkodással és jó adag humorral felvértezve kínált mindenféle megoldásokat cselekménye során. Sőt, miután volt egy rossz szájízű vitája a moly.hu-n, ahol igen lehúzta valaki egyik teljesítményét – akár igaza volt az illetőnek, akár nem – Urbánszki felszívta magát, és dühében olyan jó kis könyvet sikerített ebből, hogy öröm volt olvasni. (Többet kell vele veszekedni – de szívből, igazán ám! –, jó hatással van rá.)

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/12/11/verszerzodes2

Azt hiszem, általánosságban írhatom, nekem sokszor nem jönnek be a sorozatok átkötő részei, mert valóban nehéz úgy megírni, hogy azonos színvonalon maradjon az egész széria. Nem árulok zsákbamacskát, ha leírom, ezzel a kötettel több ponton sem vagyok kibékülve. De kezdjük az elején! A történetet továbbra is több szálon követhetjük, de végig egyes szám, harmadik személyben íródott. Ismét nagyon jól keverte a szerző a fiktív, és a korábban létező történelmi személyiségek arányát. Itt az utóbbiak esetén is inkább a fantáziájára hagyatkozhatott, mert nem sok olyan emlékünk maradt, amelyből markánsan kirajzolódnának a IX. században élt eleink személyiségjegyei. (…)
Sikerült azonban a szerzőnek kényes témába belegyalogolni az erőszakot elszenvedett lányok tekintetében. Akármilyen korszakban járunk is, nem biztos, hogy szerencsés azt sugallni, hogy a csoportos erőszakot elszenvedett nők egymás karjaiban keresnének vigaszt, és ezt még eléggé virágnyelven írtam körbe a kötethez képest.
Végeredményben azt a következtetést kell levonnom, hogy talán ez inkább egy férfiaknak szóló történelmi regény. Nem gondoltam volna ugyanis, hogy sokallni fogom az erőszakot bármilyen kötetben is, pedig valljuk be, valamennyire a korszak velejárója volt. Azt is írtam már, hogy ez egy átvezető rész, így az sem meglepő, hogy nem történt semmi eget rengető, inkább a szereplők fejlődése, előrelépése állt a középpontban. Valahol azonban az ironikus humor átcsapott valami egészen másba. Mindezzel együtt egyáltalán nem vetem el az ötletet, hogy folytatni fogom a sorozatot. Kíváncsi vagyok, mi fog történni a szereplőkkel. Viszont újra csak azt tudom említeni, inkább a férfi olvasóknak ajánlanám a kötetet, talán hozzájuk közelebb áll ez a stílus.

https://libellumkonyvek.blogspot.com/2021/02/urbanszki-…

Jobb, mint az első kötet, pedig az is kiemelkedik a kortársak közül. Végre nem a hurráoptimizmus, a a pusztában kóborló asszony és a kiskölyök zseniális! Nyeste figurája is szívbemarkoló!

Huuhh nagyon tetszett! Alig bírtam letenni a kezemből. Remélem nemsokára jön a folytatás.