A ​nemzetségfő (A magyarok nyilaitól... 4.) 23 csillagozás

Urbánszki László: A nemzetségfő

914-et ​írunk. Agacs százados elégedett a világgal. Vagyont, hatalmat szerzett, rá kell azonban jönnie, hogy ott, ahová emelkedett, nagyon erős ragadozók küzdenek egymással. Hatalmas ellenségeket szerez, és mindent elveszít, ha nem tesz valamit.

Új uralkodója van a Keleti Frank Királyságnak, Konrád, akinek trónra lépése után háborúk törnek ki a germán törzsek között. A király elveszíti Lotaringiát, majd véres határvitába keveredik a szászokkal. A zűrzavart kihasználva fellázadnak a svábok, és Arnulf, bajor herceg is harcot indít a független királyságáért. Tarkacsu nagyfejedelem, a kiváló politikus követek útján próbál szövetséget kötni, de egyben éket is verni a hercegségek és Konrád király közé. Ötven lovasíjász élén Arnulfhoz küldi Agacsot és Kadosát. Bizánci zsoldosnak álcázva, harcban kell bizonyítaniuk a mogyeri harcosok értékét, hogy meggyőzzék a herceget a szövetség hasznosságáról. A csavaros eszű Agacs természetesen ennél jóval többet tesz. Életveszélyes játszmába… (tovább)

>!
Szenzár, Budapest, 2018
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632279442

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Urbánszki László: A nemzetségfő

A záró kötetben is magával ragadóan sodró a történetvezetés. Igazán tetszett a szókimondó és eredeti humorral, helyzetkomikummal megírt, kemény harcokkal, ármánnyal, cselszövésekkel tarkított a történet. Urbánszki remekül mesél, fordulatos a regény. Mind a szóhasználata, mind a leíró részek kiválóak. A szereplői hús-vér emberek. Élmény volt elmerülni, megismerni ezt a kort, az akkor élt emberek életmódját, gondolatait, harcait.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/02/a-nemzetsegfo.html

>!
jehuka P
Urbánszki László: A nemzetségfő

Mély megrendüléssel vettem tudomásul, hogy ezennel véget értek kedvenc fenegyerekem, Agacs kalandjai. Igazán a szívemhez nőtt ez a csavaros eszű legény. A szemem láttára nőtt fel, fejlődött a jelleme, vált ifjú suhancból harcossá, majd nemzetségének megalakítójává. Hiányozni fog kifogyhatatlan leleményessége, mellyel egyik galibából keveredett a másikba, és furfangos megoldásai, elszántsága, talpraesettsége, melyekkel valahogy mégis mindig megúszta a legkilátástalanabbnak tűnő helyzeteket is (…)
A szerző azon kívül, hogy a több szálon futó, izgalmas történetvezetéssel mindvégig fenntartja a feszültséget, rengeteg információt is belecsempész a regénybe. Megismerhetjük a magyar törzsszövetségi rendszer fenntarthatóságának nehézségeit a letelepedést, életmódváltást követően, valamint bepillantást nyerhetünk az öröklési rend mechanizmusaiba. Átfogó képet kapunk a Keleti Frank Királyság belső viszonyairól, a helyi nagyurak, Konrád, Arnulf és Erchanger hatalmi csatározásairól, a korszak harcászati jellemzőiről, fegyverzetéről, valamint az egyházi és világi hatalom összefüggéseiről is (…)
A fejezeteket jelen esetben is átszövi a szerzőtől már jól ismert kacagtató humor. A számos komikus jelenet tette az olvasást még élvezetesebbé, derűs perceket szerzett mind Makár harca a lefokozásért, mind Inge konfliktusa leendő anyósával. Olykor durvább stílusa, szókimondása remekül illik a környezethez, kifejező és nem öncélú. A kötetet, – mint az előző részeket is – az igényes kivitelezés, és Kertai Zalán gyönyörű borítóképei, grafikái teszik még élvezetesebbé (…)
A sorozat egyértelműen az egyik kedvencemmé vált. Hálásan köszönöm Urbánszki Lászlónak és a Szenzár Könyveknek a lehetőséget, hogy együtt kalandozhattam Agaccsal és a mogyeri harcosokkal.
Teljes, rendezői változat:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/03/hisztorik-urban…

>!
Vhrai P
Urbánszki László: A nemzetségfő

A regény méltó lezárás a tetralógiának, bár én már az előző részt is befejezettnek éreztem. Azonban kellett még ez a kötet, hogy kiderüljön, Agacs eléri-e a célját. Nincs ideje az olvasónak unatkozni, folyamatosan történik valami, csata, politikai fordulatok, vagy épp szerelmi viszályok. Mindez pedig kiegészül Urbánszki László utánozhatatlanul szarkasztikus humorával. A szerző elvarrta a szálakat, minden szereplő sorsa rendeződik így vagy úgy.

https://libellum.blog.hu/2019/09/16/urbanszki_laszlo_a_…

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Urbánszki László: A nemzetségfő

Urbánszki László sokadig regénye ilyenkor már nagyon nehéz bármit is írni, könnyebb helyzetben lennék ha valamit elrontott volna, na ez most spoiler volt na mindegy kezdjünk hozzá.
Ismerjük már jól László stílusát.
Mi is ez ? Humor de az jó sok, bárkiből viccet csinál lehet az nagyúr és aki alatta van,
Hitelesség nem valami szuper hősöket mutat be nekünk véreznek, hibáznak, menekülnek ha kell vagy éppen elárulják egymást.. Amennyire én megtudom ítélni a fegyverek, az ételek, a ruhák és az események körülbelül a helyén van. pár év ide vagy oda bőven bele fér. Érdekes és izgalmas olvasni a vezéri sátrak történéseit hogyan is gondolkodhattak. nem biztos , hogy igy történt de én elhittem.. Olvasás közben rájöttem, hogy az akkori emberek semmivel sem különböznek a mai emberekhez képest ugyan úgy szeretnek, ugyan úgy gyűlölnek, ahogy most is megpróbáljak a munka könnyebb részét megfogni akkor is megtették. Nem próbál valami felesleges középkori romantikát belevinni amit rühellek különben.
Szereplők ez az igazán nagy erőssége mindenkire oda figyel ha nem is főszereplő még akkor is oda ír 1-2 apróságot, hogy legalább tudjuk szeretni vagy éppen utálni. Szeretem a szereplők viszonyait egymással ahogy megviccelték egymást,/ amikor Agacs és bandája elkezdi szívatni Arnulf csapatait az durva volt/ ahogy figyelnek egymásra ,ahogy megvédik egymást vagy éppen a szerelmes pár botlásait igazán élvezetes olvasni. Egyik legjobb arc Makár százados vagyis volt százados.
A cselekményről nem szeretnék sokat írni van egy kis felvezetés aztán hőseink átruccannak külföldre és beindul az igazi kaland .összességében egy ízig-vérig Urbánszki ez mindent elmond. szóval el kell olvasni és kész nem fog csalódni benne

>!
Uxellodunon
Urbánszki László: A nemzetségfő

A nemzetségfőben folytatódik a főhős, Agacs cselszövésekkel kikövezett útja a hatalom és hírnév felé. Ugyanis, mint kiderül, ez nem jár mind a gazdagság mellé, amivel már rendelkezik. Ahhoz, hogy megvédhesse mindazt, ami az övé a hatalmasoktól, úgy látszik, neki is hatalmassá kell válnia, ehhez pedig a nagyfejedelem megbízásán keresztül vezet az út, ami ismét csak egyet jelent: Nyergelj, irány Bajorföld!

A könyvben ismét színre lépnek az előző kötetekből már jól ismert szereplők: Inge, Kadosa, Arnulf, Makár, Tarkacsu és még sokáig lehetne sorolni. Ezzel párhuzamosan, a történetvezetés is kiszélesedik. Úgy éreztem, hogy a sorozat előrehaladásával könyvről könyvre egyre több szereplő szemszögéből éljük át az eseményeket, ami határozottan színesíti a történetet. Agacs küzdelmei mellett ugyanis jut idő Kadosa és Inge magánügyeitől kezdve Tarkacsu és Arnulf politikai játszmáin át egészen Makár kinevezéséig gyakorlatilag mindenre, amiről csak érdemes szót ejteni.
Egyszerűen elképesztő, hogy mennyi kutatómunka előzhette meg a könyv létrejöttét. Olvasás közben is át-átsejlik ez, amikor egy-egy korabeli jelenség kerül megmagyarázásra, de nekem igazán akkor esett le az állam (már az előző köteteknél is!) amikor befejeztem és a bibliográfiához értem, illetve helyenként a lábjegyzetek miatt is komolyabb figyelmet szenteltem a szövegnek és nagyon tetszett, hogy a modern kifejezések, mértékegységek, amennyire csak megoldható volt, ki lettek gyomlálva a maximálisan pontos korkép érdekében.
Amiről még mindenképp szeretnék említést tenni, az a humor, ami néhány feszültebb jelenetet kivéve végig jelen van. Helyenként nagyon hasonlított Rejtő stílusára, viszont mégis sajátos, egyedi maradt, ami mindenképp elismerésre méltó.

Bárkinek, aki a kalandozások korabeli magyar történelem iránt érdeklődik és szívesen olvas egy könnyed, ám mégis hiteles történelmi regényt, csak ajánlani tudom!

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Urbánszki László: A nemzetségfő

Magyarok, bajorok, huncutságok, cselszövések és a többi. Nincstelenként a magyar elitbe felkapaszkodni sosem volt egyszerű, hát még 914-ben! Kellett hozzá mersz, kurázsi, vitézség és csavaros ész. Meg néha némi emberség. Agacs már nem szegény, de a földek, marhák és a szolgák önmagukban nem jelentenek védettséget az ellen, hogy igaza legyen akkor is, ha igaza van.

A kötet nagy erőssége most is a két Há, úgymint Humor és Hitelesség. Felbukkannak benne régi ismerősök, Makár vagy Inge például, aki Kadosába szerelmesedett bele és viszont, ugyanakkor a frigynek óriási hátránya, hogy Inge.. khm… szóval, az ismerkedés Kadosa szüleivel kissé zajosra sikerült. Van ilyen, nem, hogy a jövendőbeli meny és anyós nem egyeznek… igaz, ez ettől kicsit több is. Mert melyik arajelölt ragad bele a kedves mama hajába, vagy rúgja gyomron, ugyebár? Bizony, nehéz az összecsiszolódás, de szerencsére Kadosa igyekszik felülemelkedni önmagán és valamiféle élhető kompromisszumot kötni… ha lehet… ha a lány egyáltalán szóba áll még vele.. mert Inge keresetlen szavai szerint Kadosa, a hírhedten becsületes és egyenes Kadosa tulajdonképpen csak egy gazdag, agyatlan és érzéketlen marhája a világnak. Innen szép nyerni, nem igaz?

Közben pedig csaták, nagyurak belső termei, sátorok magányában eldőlő szövetségek, és valamennyinek középpontjában ott áll Agacs és szövi a hálót.

>!
Petya15
Urbánszki László: A nemzetségfő

Nohát … kissé bosszús vagyok, … mert lehetett volna ez tökéletes kötet. Ám sajnos csak a regény második fele menti meg a mégis pozitív értékelésemet. Leginkább a második kötet szintjét hozza, de a harmadik remek hangulatát idézi. Legmélyebb sajnálatomra a könyv első része, míg Agacsék el nem indulnak a küldetésükre, lassú, vánszorgó történetként indul, teli konfliktusokkal, verekedéssel és 'tehénlepény' dobálással, családi verekedéssel, ami önmagában értem én, hogy a problémák okát vélik bemutatni, de a leírás súlytalan, összefoglaló, felveti a kérdést valóban ezzel voltak őseink elfoglalva? Nyilván kell egy kiváltó oknak lennie, ami elindítja a főhőst a cselekvés útján, újabb célt adva neki, s felvértezve fondorlattal és zsiványsággal, de számomra ezek leírása, vagy mondjuk a konfliktusok részletessége, apróságai nem ragadtak meg. Ami pedig -s itt rátérnék a regény pozitív oldalára- utána következik, valóban sodró, lendületes és érdekes történetté válik. Számomra a könyv második fele olvasmányosabbá vált, tetszett a történet sejtelmes lezárása is, a csaták vagy a környezet leírása, de kevesebb volt a történelmi háttér a legutóbbi kötethez képest, s vált inkább kalandregénnyé. Nyilván a véleményem és a kritikám szubjektív, ami miatt biztosan kapok, de egy biztos a regény első kötetétől szembetűnő a fejlődés. Az is igaz, hogy inkább zártam volna le a legutóbb résszel, ami nagyon jó sikerült, ám a regény második fele miatt, no meg bízva az író további műveiben való fejlődésében az előző jól sikerült kötetnek megfelelően értékeltem.

>!
Frankó
Urbánszki László: A nemzetségfő

Ugyanolyan jó, mint a sorozat előző részei, bár az is igaz, hogy főhősünk karrieristává vált. Ugyanúgy, mint Kinizsi, a Hunyadiak, mint Zrínyi (az idősebb). Nincs ezzel baj, ha a hatalomhoz jutott ember nem él vissza a hatalmával.

>!
Gazdag_Rudolf
Urbánszki László: A nemzetségfő

Nem nagyon találtam hibát ebben a könyvben.Élvezettel kisértem végig főhősünk kalandjait mindhárom köteten át.Méltó befejezése ez a történetnek, ne mtalálok benne kivetnivalót.Köszönöm az írónak a lehetőséget ezen kaland megismerésére.Még több ilyent. :)

>!
Hunijász
Urbánszki László: A nemzetségfő

Na ez egy jó rész volt! Véleményem szerint a szerző visszatalált a az első rész fordulatos stílusához. Beszédes természeti leírások tarkították a cselekményt (ezek nem ismétlődtek).

Számomra nehéz elképzelni a vezetővel szemben való tiszteletlenséget,különösen abban a korban. Gondolok itt elsősorban a Főhős és a fogadott huga közti nézetletérésekre.

Összességében nekem tetszett ez a rész.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az ennivaló akkor az igazi, vallhatták a hollók nem létező bölcsei, ha már érett, puha.

11. oldal

>!
robinson P

Tucatnyian voltak. Mind szikár, fegyveres férfi, egyszerű, de sokat kibíró öltözékben. Oldalukon kard, a nyereghez fogatott tartóban lándzsa, a másik oldalon íj-és nyílvesszőtegez. Élükön fiatal, keményarcú férfi lovagolt. Magas, erős ember, magabiztos de nem fennhéjázó. Egyedül az ő ruházata jelezte gazdagságát.

30. oldal

>!
robinson P

Érezte a vér szagát, prédája mozgásának bizonytalanságát.

13. oldal

>!
robinson P

A hatalmasok egymást ütötték, a mogyeriek azokat, akiket a balsorsuk az útjukba vezetett.

21. oldal

>!
Urbánszki_László I

– Mi voltunk ott! – morogta egyikük, egy széles vállú, torzonborz halász. – Gyertek elő, ez a két asszony mindőnket látta! A csónakokba’ meg ott vannak azok, akiket összevertünk! Ne gyáváskodjatok, mire jó az! Bodor kibírta, mi is ki fogjuk! – mutatott az összevert férfira, aki ekkor már félkönyökre támaszkodva, kábán nézelődött.
Előbb tétován, majd nekibátorodva előbújtak a tömegből a tettesek. Volt, aki komoran, egy másik félénken bámult, néhányan kihívóan vigyorogtak.
.
.
A halászok nemcsak elcsendesedtek, de mintha a nyelvüket vesztették volna. Most döbbentek rá a szemet szemért keserű, véres igazságára. Mindegy, hogy védekeznek vagy sem, össze fogják verni őket. A bátrak elkeseredetten markolták botjukat, készültek a küzdelemre, hisz az ember, amíg él, remél. A kevésbé harcos természetűek remegve várták végzetüket, hárman térdre rogytak, esdekelve könyörögtek kegyelemért.
– Aki túl hamar megadja magát, többet kapjon, mint aki bátran harcol! Aki gyáván lefekszik, azt nagyon verjétek össze! – parancsolta a kegyetlen arcú Agacs.
*
A bűnösöket megbüntették, az elrabolt csónakokat, hálókat visszavették, Agacs azonban nem volt elégedett.
Mocskos ez a világ! – gondolta. – Teli irigységgel, rosszindulattal! Békét, nyugalmat akarok, ehelyett az erőmmel visszaélve embereket verek össze. Nincs más lehetőség? Segíts, Öregisten/ Teremts világosságot elmémben! Mutass más utat, mert ezt nem akarom, nem szeretem… csak csinálom!

70. oldal

>!
Urbánszki_László I

Gyakorlottan veszekedtek, ugyanilyen könnyedén ki is békültek, viszont tudták, hogy ez így nem mehet sokáig. Felőrlik egymást, belefáradnak. Mindketten okos, erőszakos emberek voltak, ismerték hibáikat, de ezek az alaptermészetükhöz tartoztak, amin változtatni nagyon nehéz.
– Mi lesz velünk? – suttogta a lány, és reszketve csókolta a férfi arcát, nyakát, mellkasát.
– Együtt fogunk élni, amíg világ a világ – válaszolta Kadosa –, amíg csillagok ragyognak az égen és a nap fénye melengeti az arcunkat!
– Felhős napok is vannak! – mondta látszólag vidáman a lány, közben azonban görcsösen szorította a férfi karját.
– Mindenkinél vannak!
– Nálunk túl sok!
– Azt te csak hiszed!
– Anyád utál!
– Ez így nem pontos! – javította ki Kadosa. – Anyám most már gyűlöl téged, és elveszejtene, ha a közelébe lennél.

313-314. oldal

>!
Fesskavics

A fakókég égboltot szürke, rosszindulatú felhők árasztották el. A nap apró korongja zöldessárgára, gennyszínre fakult mögöttük. A fák csupasz ágain hollók és varjak gubbasztottak. Vészjósló károgásuk, kattogásuk megborzongatta a földön fekvő embert. A puszta nem volt barátságos. A hideg szél hópihéket sodort magával, megdermesztetve a sárguló fűszálakat. Egy kóró magas hangon fütyült a szélben.

9. oldal

>!
Fesskavics

A tizedességben hívő Makár sohasem akart százados lenni, sőt, hevesen tiltakozott ellene. Hitének lényege az volt, hogy a világ hagyja őt békén. Nem kért a felelősségből, nem akart vezetni, parancsolni. Sajnos, okos, vezetésre termett embernek született, aki kitűnő ötleteivel sokszor kihúzta társait a bajból. Kitüntették, előléptették, és azóta csupa megpróbáltatás az élete.

91. oldal

>!
Fesskavics

– Megdöglesz, koma! – szólt szinte vidáman. A farkas csodálatos megfigyelő lehetett, mert az előző dühös ordítás nem zavarta, a könnyed hangra azonban meghátrált, bár az is lehet, hogy a vaskos karó bátortalanította el. Elbizonytalanodva, távolabb állt meg. Agacs vicsorogva mosolygott, és újra beszélni akart, amikor a hollók lecsaptak. Az ijesztő sebességgel rárepülő madarak időben felvágtak, amikor feléjük csapott fegyverével, ám a karó korhadt volt, és eltört a levegőben. A harcos felnyögött kínjában, de nem ért rá balsorsán sopánkodni, mert a farkas támadott.
– Gyere, dögevő, gyere! – ordította a rárohanó állatnak őszinte dühvel, és kimeresztett ujjakkal várta. Hangjából olyannyira hiányzott a félelem, hogy az ölni készülő ragadozó újra megtorpant. Az élete múlt azon, hogy felismerje a gyengeséget, a hamis bátorságot. Nem volt kiéhezve, ismerte az ember hatalmát, és nem akart sietni.

13. oldal

>!
Fesskavics

– Dicső császárunknak nem élt felnőtt fia, akit örökösének neveztetett volna – válaszolta a herceg. – Gyermek Lajos az egyedüli, aki törvényes házasságban született, de apja halálakor három éves lehetett, ti, mogyeriek pedig gyerekekkel nem szövetkeztetek. Törvénytelen gyermeke annyi született, hogy nehéz számon tartani őket. Zwentibold, a legidősebb a támadáskor huszonöt éves lehetett. Az zavarhatta a balkéz fiú örökössé kinevezésében a császárt, hogy ő maga is házasságon kívül született, és ebből sok hátránya származott. Ő az első az uralkodók sorában, akit mi, a törzsek hercegei választottak meg. Kellemetlen lehet egy óriási hatalmú császárnak, hogy törzsi vezetők jóindulatától függ. – Arnulf szívélyes, baráti hangja hirtelen személytelenné változott, és így folytatta: – Meddő ez a beszélgetés, mogyeri uram! Nincs hatalmam szövetséget kötni, de ha lenne annyi hívem, hogy megtegyem, farkasként fordulna ellenem minden germán! Berengár rokonom is már a sokadik trónkövetelőjét győzte le nemrégiben. Belülről fogják fölfalni!

281. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Idegen tüzek
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Benkő László: A vér törvénye
Trux Béla: A templomos lovag
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Robert Low: Az ordas tenger
Umberto Eco: A prágai temető