A ​lándzsa nemesei (Anno Domini 3.) 27 csillagozás

Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Anno ​Domini 1242 nyara. Az egy évig király nélkül maradt országban tombol az erőszak. Felvidék hírhedt rabló bárója, Berencs nembeli Miklós rajtaüt a Pozsony megyei harcokból hazafelé tartó benei veteránok csapatán, és mindenüket elrabolja. A férfiak járommal a nyakukban, kötélre fűzve indulnak az örökös szolgaságba, asszonyaiknak pedig még rosszabb sorsot szán a mohó nagyúr. A tatár háború poklát túlélő íjászok veszteségekkel ugyan, de kiszabadulnak, rettenetesen visszaütnek, és a végsőkig megalázzák a rabló bárót. Falujukba visszatérve megveszik az egyszer majd jólétet hozó marhagulyát, és látszólag minden rendben is van, de a Berencsek ura újra lecsap…

Az elkeseredett, kirabolt pásztorok, halászok nem tudnak belenyugodni, hogy egy báró bármit megtehet ellenük, de ha visszavágnak, az ország nemessége fordul szembe velük. „Szolga nem emelhet kezet főrangúra, és ha mégis, rettenetes halált kell halnia!” Egy lehetőségük van kitörni a szolgaságból: ha királyuk szolgálatába… (tovább)

>!
Gold Book, Debrecen, 2015
368 oldal · ISBN: 9789634263579
>!
Gold Book, Debrecen, 2015
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634263517

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

harmadik kötet is meg volt ,továbbra is jó bővebben nagyon jó.
most komolyan amit vártam olvasom,olvasom este ideje aludni de nem szívesen .
három kedvenc karakterem nagy piás öreg halász jó arc semmi sem érdekli ,csak legyen elég pia ,ha nincs bármire rá lehet venni .Urba-Ili páros olyanok amilyenek lenniük kell egy gyereknek .pimaszok ,szemtelenek ,csak azon törik a fejüket mikor hol lehet bajt csinálni,természetesen porul járnak jól elverik őket ,nagyon király minden oldal ahol ők szerepelnek ..többen belőle ,még,még.látszik hogy vidéken nőt fel László bátya nagyon érzi a közeget ….
a többi szereplő hozza a kötelezőt Levente és többi bajtársa harcol,harcol.kicsit vagy nagy bajokat okoznak .
zseni az egész sorozat .az új A Dalmát háború is meg van már.

Profundus_Librum>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Nem írok rövid tartalmi ismertetőt sem, mert nem szeretnék spoilerezni, de néhány gondolat a történetről és a könyvről azért kikívánkozik belőlem. Urbánszki egyre jobb és jobb. Ennyi a lényeg – röviden. Már az előző két regénye is tetszett, de azoknál még kifogásoltam egy-két kisebb írói hibát, amik néha kicsit kizökkentettek a történelmi korszakba merülésemből (például hogy túl sűrűn használta a macskakörmözést), de ezek teljesen eltűntek. A szöveg sima, zökkenők nélkül olvasható, tökéletes. Az eddigi is jól működő írói eszközök – a szereplők ízes beszéde és a karakteralkotás, a mosolyra késztető jelenetek viszonylag nagy száma, az állatok szemén keresztül bemutatott helyszínek, a harcok véres valóságának hiteles megidézése – most sem változtak. Az erotikus jelenetek továbbra is a regény szerves részét képezik, de – érzésre – mostanra kevesebb lett belőlük. (Ezt nem hibaként jelzem, csak megemlítem.)

Az Anno Domini-sorozatban a szerző eddig sem arról volt nevezetes, hogy kíméletesen használta volna a szereplőit, de mostanra már-már a „martinos” szintet is veri. A folyamatosan hulló karakterek miatt a mordvinoknak (és a beneieknek) új ember-forrásra is szükségük lesz, hogy ütőképes „sereg” maradjanak, de az eleve sem túl népes mordvin-mag már a könyv elején vészesen alacsony számúra csökken. És szó sincs arról, hogy csak a mordvinok vesznének oda… készüljetek fel egy komoly emocionális hullámvasútra… Az ilyen fajta kiszámíthatatlanság általában jót tesz a regénynek, így itt is remekül bevált.

Nem vagyok expert a témában, de valahogy így érdemes szórakoztató, akciódús, remek hangulatú és főleg hitelesnek látszó történelmi regény-sorozatot írni. Örömteli hír, hogy a következő részből is kész van már egy jó adag! Vajon annak a végén mennyien maradnak életben? Kíváncsian várom!

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/05/urbanszki-la…

Szilvási_Krisztián>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Urbánszi László gördülékenyen (f)űzi tovább a két kötettel ezelőtt elkezdett, és simára kalapált, göcsörtök nélküli történetet A lándzsa nemeseiben. Igazi bravúrja, hogy tökéletesen kerüli el a felfeslést, a látható férceléseket, pedig trilógiává nemesedett cselekménye számtalan csapdába vezethetné. Mert a változatlan háttér, az állandó szereplők, az erőszak, a vágy és szükségletek vezérelte motivációs háromszög – ahogyan a bevezetésben említettem – könnyen lapossá, csikorgóvá, hatástalanná válhatna. Csakhogy a puszták népének szószólója ezúttal is tisztában van a veszélyekkel: tudja, mikor kell óvatosat fordítani a figurák köpenyén, mely pontokon szükséges beleavatkozni a cselekmény sebességébe, hol muszáj további impulzusokat injekciózni a sztori sűrűségébe.

A lándzsa nemesei lapról lapra bizonyítja, hogy lehetséges kiforrott írói eszközökkel egyrészt kordában tartani az elszabadulni igyekvő indulatokat, másrészt pedig autentikus hangon szólni még azokról az aspektusokról is, amelyeket hiba lenne tovább színezni. Urbánszki László nagyon ért ahhoz, hogy egy pillanatig se tartsa egy helyben a történetet. Semmilyen értelemben nem tűri a tipródó toporgást (sem a helyszínek, sem a karakterek, sem a cselekmény részéről), a folytonos változás pedig rendkívül olvasóbarát ritmust ad a sztorinak. Ladosék csapata kés a vajban módon hatol keresztül száz veszélyen és legalább ugyanannyi „lazábbra” vett metóduson, miközben olyan humorral bombáznak bennünket, amelybe nehezen fásulunk bele. Elképesztő, hogy a viszonylag kevés alapanyagból (ösztönök, szex, kicsapongás, ösztönök… ja, már körbe is értünk) mégis mennyire változatos, vagy ha mégsem, akkor is unhatatlan szellemeskedés ficánkol a lapokon.

Összességében véve A lándzsa nemesei újfent nem ígéret, sokkal inkább bizonyíték amellett, hogy a magyar virtus megörökítésre érdemes történelmet írt egykor, melyet hiba lenne elhallgatni. Hogy ahány akarat, annyi erőfeszítés, s ahány szándék, annyi beteljesülés. Hogy minél több rétegben fejtünk ki valamit, annál mélyebb karakterisztikát kapunk. S végül, hogy ha Urbánszki Lászlónak hívják mindezek szemléletesen nyers és őszintén ábrázolt mesterét, nem létezik vesztett csata. Vagy ha netán mégis, azt is mindenképpen győzelemként hisszük el.

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-08-22+…

Hunijász>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Urbánszki László számomra egy érdekes író,van tehetsége az íráshoz. A lándzsa nemesei egy elég jól sikerült regény. Szórakoztató történet teletűzdelve érdekes természeti leírásokkal. Szerintem jó író,ha ugyanebben a stílusban és vonalvezetéssel átdolgozná a Nemtelen nemesek című írását (ami véleményem szerint egy jól elkezdett,de sietség miatt vagy egyéb más ok miatt tönkretett regény kísérlet) akkor az könnyedén a jó vagy legjobb művek közé kerülhetne.
Azt nem értem,hogy ez a 2015-ben megjelent történet nyelvezete,tagolása ,de legfőképp szóhasználata minek a hatására silányult el a Magyarok nyilaitól sorozatban.
Ugyanis azokban annyira egymást érik az ocsmány leírások,hogy tönkreteszik egyik-másik kötetet.

A lándzsa nemesei egy normál hangvételű, élvezhető regény. Én azért adok még egy plusz csillagot, mert itt nem jelenik meg folyamatosan a később sajnos összességében oldalakat kitöltő egymást fajtalankodásra buzdító párbeszédek sorozata és a csupán helykitöltő értelmetlen civódások részletes leírása.

Jerbiton>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Ez a rész nem tetszett annyira, az első felét úgy szenvedtem végig, a második része viszont hozta az előző könyvek színvonalát.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

Ó, igen. A Vérszagra gyűl – mint indító kötet – egyenesen királyság volt, élmény, olvasás, új téma, stílus, vonalvezetés, csavarok, hétköznapi hősök: minden klappolt. Aztán a második kötetben úgy elvoltam, jó volt az, is, csak túl hamar kezdtem el olvasni az első után? megcsömörlöttem Urbánszkitól? vagy mit tudom én, mi volt, mert, bár faltam azt is, de megállapítottam, hogy ez annyira .. hát.. na. Ki is raktam a cserepolcra, hogy majd felrakom a rukkolára.

A harmadik kötettel úgy voltam, hogy el sem akartam olvasni. Á, még egy rész, fanyalogtam. És még ott A dalmát háború is. Hát nem tudom, vajúdtam, felrakom a többivel együtt arra a rukkolára. Szerencsére smucig vagyok. Ki Vannak Fizetve, nehogymár olvasatlanul menjenek el itthonról. Ergo, szépen belekezdtem a harmadik részbe.

Egyéni szociális problémám, hogy valami laza átgondolatlanság miatt estefelé felhörpintettem egy pint Coca colát.

Ja.

Hajnali ötig kuvikoltam a könyv felett, és egy percig sem unatkoztam. Halál mellékes, hogy most fittség és királyság van, már, ha érted, mire gondolok, mert ahogy említettem volt, egy percet sem unatkoztam, és akkorra értem el odáig a cselekményben, hogy már áll a csapat, és Levente hamarosan elindul Frigyeshez.

Tudnom Kell, Mi Lesz Még.

Az Anno Domini második kötetét meg szépen visszapakoltam a polcra.

Marad.

Frankó>!
Urbánszki László: A lándzsa nemesei

El fogom olvasni az egész sorozatot, de a könyvtárban állandóan megelőznek. Rákattantam a szerzőre, és kár, hogy nem tudom sorrendben olvasni a regényeit. Nagyon kalandközpontú, nem hagyja ellazulni az embert. Sőt, megfigyeltem, hogy, ha elandalít valami meghatóval, akkor hamarosan lecsap a ménkő, és történik valami kemény. A cselekmény megfilmesítésért kiált! Kiváló tévéfilmsorozat lehetne belőle! A vége kivételével kevés szereplővel dolgozik az író és rengeteg benne a csattanó. Nagyon ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

robinson P>!

Minden falkában van egy vezető, és csak akkor van baj, ha többen is úgy érzik, hogy vezérségre születtek.

28. oldal

robinson P>!

Hidegen szikrázó csillagok fényében suhant halálos árnyékként a bagoly.

(első mondat)

robinson P>!

– A hímek dalolnak!
– … és a nőstények illatoznak! Elöntik gyönyörűséggel a férfiszíveket, és az ember már nem tud parancsolni a kezének…

107. oldal

robinson P>!

Aki az íjával nő föl, és hatodik évében már lóhátról vadássza a nyulat, miközben minden elvesztegetett vesszővel el kell számolnia apjával, az már legénykorára biztos kezű lövővé válik.

70. oldal

robinson P>!

A gyanútlan katona nem hitt a szemének, amikor megelevenedett a közeli fa, és a dárda az oldalába fúródott.

158. oldal

robinson P>!

– Ha az én uram beszél, a kutyák nem ugatnak! – dörmögte, és még kétszer végigvágott a Berencsek utódán.

77. oldal


A sorozat következő kötete

Anno Domini sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: A végső tenger I-III.
Trux Béla: A templomos lovag
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Benkő László: Idegen tüzek
Kodolányi János: A vas fiai
Makkai Sándor: Táltoskirály
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya