The ​Jungle 4 csillagozás

Upton Sinclair: The Jungle Upton Sinclair: The Jungle Upton Sinclair: The Jungle Upton Sinclair: The Jungle Upton Sinclair: The Jungle

The Jungle was written about the corruption of the American meatpacking industry during the early 20th century. Although Sinclair originally intended to focus on industrial labor and working conditions, food safety became the most pressing issue. Sinclair's account of workers' falling into rendering tanks and being ground, along with animal parts, into „Durham's Pure Leaf Lard”, gripped public attention. The morbidity of the working conditions, as well as the exploitation of children and women alike that Sinclair exposed showed the corruption taking place inside the meat packing factories. Foreign sales of American meat fell by one-half. Considered a classic and important example of the muckraking tradition of journalism.

Eredeti megjelenés éve: 1906

>!
LibriVox, 2009
Felolvasta: Tom Weiss
>!
458 oldal · ISBN: 9780743487627

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Upton Sinclair: The Jungle

A The Great American Novel kihívás kapcsán kezdtem bele, s mivel Braun Soma 1934-es fordítása nem tett különösen kíváncsivá, így a Gutenberg Project keretében – az 1906-os kiadás óta már jócskán a copyright időszakon túli – angol változatot választottam. Gondoltam, szakkönyveken és újsághíreken kívül, nem árt újra egy kis szépirodalmat olvasni angolul.

Tulajdonképpen egy A4-lapra való kulcsszót kerestem csak ki hozzá: köztük a veszekedés, utcakölyök, csődület, mocsok, borzasztó, sorvadás, bűz, dög, belsőségek, porc, máról holnapra megfelelőit – ezek kellően érzékeltetik a regény hangulatát. Mert itt egy Zola naturalizmusával és Moldova tényfeltáró hevületével megáldott/megvert író indulatos munkájáról van szó, mely Gorkij Az anyájához hasonlóan a munkásmozgalom irányadó alkotásai közé tartozik – szerencsére hatása reformok, nem pedig kommunista hatalomátvétel formájában mutatkozott csak meg.

Egy – családjával együtt – a chicagói vágóhidak és konzervgyárak mókuskerekébe került litván bevándorló, Jurgis Rudkus hányattatásain keresztül mutatja be Sinclair a XX. század eleji, diadalmasan kibontakozó amerikai kapitalizmus fonákját, a tudatlan, naiv emigránsok kizsákmányolását, s ezzel párhuzamosan a nagyipar umbuldáit, az ipari oligarchia és a politika összefonódását. Hősünk dolgozik éhbérért, elszenvedi a munkáslét minden keservét, de kóborol csavargóként, sőt, a börtöntöltelékek, a városi csirkefogók, politikai bérencek és sztrájktörők szerepét is kipróbálja. A regény – minden naturalizmusa ellenére – eleven és izgalmas, bár helyenként a szerző fejtegetései inkább oknyomozó újságcikkek gyanánt hatnak. Az utolsó három fejezet – melyben Jurgis találkozik a munkásmozgalommal – sajnos túlságosan direkt, és szájbarágós lett, s a regény – szocialista szónok szájából elhangzó – utolsó mondata, Chicago will be ours!, inkább a Kommunista Kiáltvány, mintsem egy szépirodalmi munka végére illik.

Ám ne döngöljük a földbe ezt a munkát; ahol csupán az egyszerű emberek sorsát ábrázolja, jóllehet, szinte mindig sötét színekkel, ott sokszor nagyon is eleven és erőteljes. Jack London kortársi recenziója „a bérrabszolgák Tamás bátya kunyhójának” nevezte. S a regény politikai hatása: megjelenése után a chicagói konzervgyárak eladásai jelentősen visszaestek, a közvélemény intézkedéseket követelt az élelmiszerbiztonság ügyében, Theodore Roosevelt vizsgálóbizottságot nevezett ki, s ennek jelentése alapján született meg még abban az évben a Food and Drug Act, illetve jött létre a Bureau of Chemistry, melyet aztán 1930-ban Food and Drug Administrationnek kereszteltek át… A regény tehát – ha irodalmi kvalitásai hagynak is kívánnivalót maguk után – hatását tekintve joggal mondható sikeresnek.*

Akik Zola Germinalját, a Párizs gyomrát vagy A Patkányfogót szívesen olvasták, ezt a regényt is nyugodtan kézbe vehetik**. Az utolsó három fejezetet legfeljebb átfutják…

* A siker másik sajátos jele, hogy amikor az író 1920-ban illetve 1922-ben képviselői illetve szenátori helyre pályázott Kaliforniában, a megrettent helyi politikusok páratlan lejárató kampányt indítottak ellene – ez volt minden idők egyik első nagy karaktergyilkossága…
** illetve az angol verziót a képernyőre

graphoman IP>!
Upton Sinclair: The Jungle

Uhh-uhh. Egy újabb Great American Novel, amelyik megfeküdte a gyomrom egy kissé.
Ha csak a fele igaz (és feltehetőleg így van), akkor a) a munkások kínjai egészen elképzelhetetlenk lehettek; b) nem lep meg a könyv fogadtatása (l. Wikipedia); és c) minden elismerésem Sinclairé ezért a fajta (újság)írásért.

Marcus>!
Upton Sinclair: The Jungle

Upton Sinclair manapság már sem nálunk, sem Amerikában nem túl népszerű író (eltekintve persze attól, hogy a The Jungle odakint kötelező vagy ajánlott olvasmány sok helyen), ugyanakkor sok más társához hasonlóan viszonylagos ismeretlensége ellenére a befolyása igencsak jelentős a 20. századi irodalomban. Sinclair a „muckraker”, avagy „sárdobáló” irodalom fontos alakja volt a század első felében, és barátai, ismerősei között számos, manapság jobban ismert alakot találunk (Jack London, Charlie Chaplin, Ghandi). Magyarországon leginkább a There Will Be Blood (Vérző olaj) című film kapcsán lehet ismerős, ami elvileg az Oil! című regény alapján készült, de a gyakorlatban nem sok köze van hozzá.

1906-ban jelent meg a The Jungle, ami a chicagoi húsipar visszásságait tárja fel, a várost átszövő korrupció, és a munkások kiszolgáltatottsága mellett. A regény eredetileg folytatásokban jelent meg az Appeal to Reason című szocialista lapban, és írása előtt és alatt az író hét hónapot maga is a munkások között töltött, hogy első kézből tudja megírni tapasztalatait (ez a tapasztalatra alapozó munkamódszer egyébként később is jellemző volt rá). Ezért is érdekes és elborzasztó olvasni a húsipar módszereit: ahogy az egyik húsipari mágnás mondja, a malacból mindent felhasználnak, csak a visítását nem… persze a „mindenből” (szőr, fogak, beteg állatok, patkányok, bogarak, ürülék) készült azért más is, de többségük mégiscsak az olcsó, és akkoriban az egész világon forgalmazott konzervekbe került. 30 millió ember asztalára.

És bár a The Jungle végül is arról ismert, hogy annak idején mekkora botrány kerekedett belőle (a Beef Trust-tól vásárolt konzervek mennyisége a nemzetközi piacon azonnal a felére esett; és hatására született meg az első komolyabb élelmiszerbiztonsági törvény is az Egyesült Államokban), mégis az író fő célja láthatóan nem ez volt, hanem a kizsákmányolt munkásréteg bemutatása. A csapások sorozatát tekintve olyan, mintha egy súlyos tragédiát ötvöznénk egy igazán brutális horrorfilmmel; ami mellbevágó, hogy akkor és ott ez volt a napi valóság. Jellemző, hogy a regény ezen aspektusa nem kapott különösebb figyelmet.

Mint regény, a The Jungle nem mondható feltétlenül jónak, de ez Sinclair-nél megszokott. Inkább egyfajta nagyon hosszú újságcikk, amiben a karakterek csakis a mondanivalóért léteznek, hogy aztán a protest-regények hagyományaihoz hűen a végére egy hosszú szónoklat villantsa fel a lehetséges kiutat.

Összességében nekem tetszett, de a szerzővel való ismerkedésre inkább az Oil! (magyarul is megjelent Olaj! címen) való.


Népszerű idézetek

graphoman IP>!

(…) and Marija would sit with her hands clasped and her cheeks wet and all her body a-tremble, hearing in the wailing melodies the voices of the unborn generations which cried out in her for life.

10. fejezet

graphoman IP>!

(…) how could they know that what they bought in America was not the same [smoked sausage]—that its color was made by chemicals, and its smoky flavor by more chemicals, and that it was full of “potato flour” besides? Potato flour is the waste of potato after the starch and alcohol have been extracted; it has no more food value than so much wood, and as its use as a food adulterant is a penal offense in Europe, thousands of tons of it are shipped to America every year.

11. fejezet

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: To Kill a Mockingbird
John Steinbeck: The Grapes of Wrath
E. L. Doctorow: Ragtime (angol)
Jean Webster: Daddy-Long-Legs
Theodore Dreiser: Sister Carrie
Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Mario Puzo: The Godfather
J. D. Salinger: Franny and Zooey
Nikolai Vasilievich Gogol: Dead Souls
E. M. Forster: A Room with a View