Tettesek ​vagy áldozatok? 11 csillagozás

Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry ​Krisztián legújabb kötete a történész kutatási területeinek legfontosabb tanulmányait gyűjti egybe. Hadtörténeti vonatkozású írások éppúgy helyet kaptak benne, mint a szélsőjobboldali mozgalmakhoz köthető személyek portréi vagy a pártállami múlt korábban feltáratlan fejezeteit feldolgozó esettanulmányok. A látszólag heterogén kötet írásai mögött valahol mégis ugyanaz a kérdés feszül: vajon lehet-e fekete-fehéren látni a szörnyű huszadik századot, amely totalitárius rendszereket, népirtásokat és utópisztikus ideológiákat szült?
A történész remek tanulmányait olvasva megelevenedik előttünk a múlt század egész históriája: az első világháborús lovasrohamoktól kezdve a hitleri Németország háborús politikáján át egészen a magyar állambiztonsági és hírszerzési akciókig. Egyes írások egy kémregényhez hasonlóan izgalmasak, mások a legalapvetőbb erkölcsi kérdéseket boncolgatják. Ungváry azonban mindig az esendő emberre fókuszál, és megmutatja: a múlt eseményei összetettebbek… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2014
330 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155418525
>!
Jaffa, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9786155492334

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Folyóiratban megjelent tanulmányokból válogatáskötetet összeállítani kockázatos. Egyfelől nem mindig van meg az ív, amire az írások felfűzhetőek, aminek következtében morzsálódni kezdhet a felhasználó kezében a könyv – amikor az író sokrétű érdeklődése csak egyes pontokon találkozik az olvasó sokrétű érdeklődésével. Ezt Ungváry azzal előzné meg, hogy egy előszóban megkísérli a „tettes vagy áldozat” vezérgondolattal összekötni szövegeit – vagyis hogy a történelem nem fekete-fehér, ezért szereplőit tettesekre és áldozatokra, rosszakra és jókra szétválasztani gyakran mesterséges döntés, és a történészi objektivitás kárára történik, nem egyszer pedig politikai célzattal. Kár, hogy szerintem a kötet tanulmányainak egy része legfeljebb bősz erőszak alkalmazásával szuszakolható bele ebbe az alapsémába.

Meg aztán kockázat az is, hogy a folyóirat szükségszerűen rigorózus a szöveg hosszát illetően, és ahhoz a tudományon túlmutató érzék kell, hogy egy szakértő elme a kívánatos hosszt a kívánatos tartalommal optimálisan párosítsa. Ne legyen a tanulmány se túl levegős, se túl tömör… hanem pont a közepén. Nem mindig éreztem, hogy ez Ungvárynak összejött.

De több gondom nincs, mert amúgy érdekes kötet. Két kedvencem:
1.) A brit történész, Martin Gilbert története, akit a magyar hírszerzés próbált meg beszervezni a ’60-as években. Halászlével traktálták spoilerkémet, elvitték gyárlátogatni, Balatonra, a Mátyás-pincébe, és miközben kiette őket a büdzséjükből, agyba-főbe dicsérte a Szovjetuniót és szidta Nagy-Britanniát. Közben pedig a magyar hírszerzők azon filozofáltak, hasznát tudják-e egyáltalán venni. Egyrészt igen bűbájos „ki kit ver át” történet, John le Carré tollára való, másfelől meg tanulságos dokumentuma annak, mivel foglalkoztak a valós és reménybeli kémek a hidegháború során.
2.) És hát az se semmi, ahogy Ungváry Hulkká változik, amikor meghallja Schmidt Mária nevét, vagy a Terror Háza szókapcsolatot, majd rigorózusan, pontról pontra szétszedi az intézmény koncepcióját és tényekhez való viszonyulását. Úgy is kell, a Terror Háza valóban nem történelmi intézmény, hanem múzeumnak álcázott látványpékség, ahol politikai megrendelésre hamisítják az igazságot. Ungváryt meg lehet szeretni, vagy nem szeretni a megnyilatkozásai miatt, de azt aligha lehet a szemére vetni, hogy nem védi érvekkel a véleményét.

17 hozzászólás
>!
ppeva P
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Egészen mást vártam, főleg a címe alapján (ami nekem egyáltalán nem felelt meg annak, amit sugallt), de végül rengeteg új ismerettel gazdagodtam.
Mostanában kezdtem el mélyebben érdeklődni a történelem iránt, ezért nekem még sokáig sok újat lehet mondani. A tanulmányok között volt érdekesebb és kevésbé érdekes témájú, de még azok is érdekesnek bizonyultak, amiket címük, témájuk alapján érdektelennek gondoltam volna. Nagyon jó, hogy a kötetben ezekkel is szembetalálkoztam.
spoiler

>!
_Andrea_
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Történelmi analfabétáknak igazi csemege a könyv. Félműveltségemből kifolyólag nem tudnék vitatkozni a szerzővel, nem tudom igazán megítélni az esszéket és azok igazságtartamát, viszont mindenképpen élvezetesek, érdekesek voltak. Elgondolkodtattak, némelyik dühített – aztán megszoktam.
Rengeteg újdonsággal találkoztam – illetve sok dologról, jelenségről, személyről már hallottam, de most megismerhettem egy új oldalát.
A holokauszt után igényelt kárpótlások és a velük való visszaélés – kb. ugyanaz, mint az uniós pénzek felhasználása és szétosztása ma. Padlót fogtam, hogy ez már akkor is így működött, talán egy árnyalatnyival mocskosabban.
Szálasi és Szálasiné portréja, illetve Szennik Györgyé is igen illusztratív volt. Pláne a hiú festő úré, aki bármilyen ideológiának eladja magát.
A Martin Gilbert történész „kémnek” való beszervezéséről szóló sztorin rengeteget nevettem. Rém röhejes, ahogy az úriember eljön Magyarországra nyaralni, valószínűleg információszerző megbízással – a karikírozott magyar ügynökök pedig megpróbálják megtéríteni, a kommunista eszméket megszerettetni vele. Ő meg hülyét csinál belőlük, és a kontójukra szórakozik. (Most, hogy így belegondolok, sosem tudtam, miről szólnak igazából a kémfilmek, vagy mi értelme egyáltalán a kémkedésnek, mikor lehet létjogosultsága, de most ez is egy kicsit helyre került.)
Volt pár provokatívabb írás is – emlékműmutyiról, az alaptörvény történelmi kritikája és ezzel összefüggően a Terror házának kritikája. Noha ezek szerepelnek utolsóként a kötetben, ezekkel kezdtem az olvasást és ezek hagyták bennem a legmélyebb nyomot. Ugyanis gyerekfejjel, – nem is emlékszem, hogy általános vagy középiskolás korunkban, – elvittek minket oda. Semmit nem fogtam fel a kiállításból, csak az iszonyat maradt meg bennem. Hiába gyűjtöttem össze a termekből a magyarázó papírokat, nem állt össze a kép. Ez az írás viszont abban erősített meg, hogy a kiállítás többre nem is képes, – mert ferdít, téves információkat vagy féligazságokat közöl, a hatásvadászaton és néhány ideologikus elven kívül mást nem ad. Halál és szenvedés-giccs. Elmegyünk és borzongunk egy kicsit, konklúziót levonni nem is kell. A nyilas rémuralom, a zsidóüldözések és a Kádár korszak rémségei, a háborús bűnök összekeveredve ömlenek az emberre – semmi értelme az egésznek.
Ha a szövegnek úgy a felét felfogtam, annak már örültem – és ha annak még a felét meg is jegyezném legalább… jó volna. Elképesztően tájékozott és alapos az író, – az a fajta szeretem-ember lehet, aki a fél életét könyvtárban tölti kutakodással.
Annyira szeretnék emlékezni – de hogy lehet emlékezni olyasmire, amit az ember nem élt meg? Valahogy nem tudatosodnak bennem azok a dolgok, amiket a rendszerváltás előtti időkről olvasok és hallok. Márpedig rengeteget olvasok róla, mégsem áll össze a kép. Az Ipari művészet c. csodálatos, ideologikus tartalmakkal erősen terhelt cikkgyűjteménysorozatra vetettem rá magam az Ungváry könyvekkel párhuzamosan. Érdekes egyszerre látni olyan szövegeket, amelyek egy rendszerszerű látszatot próbálnak fenntartani – és olyanokat, amelyek objektívak és kritikusak ugyanazon rendszerrel szemben.

2 hozzászólás
>!
rheinfuss
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Nagyon jó kis tanulmánygyűjtemény!
A szerző tárgyilagosan, több oldalról is megvizsgálva az eseményeket, a források sokoldalú és bőséges használatával mutatja be a XX. századi történelem néhány érdekes és fontos momentumát.
Bár nem minden téma tartozott az érdeklődési körömben, mégis lelkesen olvastam az egyes írásokat. Történelemrajongóknak melegen ajánlott!

>!
Michel
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Ungváry azon kevés bölcsészemberek közé tartozik akik logikus, átlátható rendszerbe helyezve, világosan képesek levezetni a mondanivalójukat. Emellett jól ráérez arra, hogy a történelmet befolyásoló tények mellett milyen érdekességekre lehet kíváncsi az olvasó. Kifejezetten tetszettek Szálasi Ferencnéről és a Rommel-ről írottak. A szocialista rendszer kémsztorijai meglehetősek unalmasak voltak számomra. Külön érdekességek és megfontolandó érveket tartalmaznak a Terror házáról, az alkotmány preambulumáról és a Szabadság téri emlékműről írottak.

>!
dzsobacsi
Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok?

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

Alaposnak és megalapozottnak tűnik. A kedvenc tanulmányom a Rommelről szóló volt. A Terror Házával és a Megszállási emlékművel kapcsolatban nem biztos, hogy értem minden kifogását, de jó lenne, ha megtörténne a problémák tisztázása és kibeszélése. Lehet, konszenzusig nem lehet eljutni, de segítene az álláspontok megértésében.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A [Terror Háza] kiállítók egyenruhákkal kapcsolatos tájékozatlanságáról árulkodik, hogy a sztálini időszak 1948–1953 közötti „virágkorára” emlékező szobában egy 1970-es évektől rendszeresített repülő (!) alezredes zubbonya lóg – ezt 12 év alatt sem sikerült lecserélniük.

282. oldal, A Terror Háza mint indoktrináló pártmúzeum

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

4 hozzászólás
>!
Kuszma P

Érdemes itt egy megjegyzést tenni arról is, hogy a Terror Háza történelemhamisításai nem egy esetben válnak országgyűlési határozatokká. 2012 októberében a magyar Országgyűlés január 19-ét a „magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává” nyilvánította. A határozatban – feltehetően a Terror Házától nem függetlenül – visszaköszön az az állítás, hogy minderre a „SZEB [Szövetséges Ellenőrző Bizottság] 1945. november 20-i határozata” alapján került sor, holott – mint azt említettem – ez a határozat csupán lehetőséget tartalmazott, nem pedig kötelezettséget.

290. oldal, A Terror Háza mint indoktrináló pártmúzeum

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
Kuszma P

A történelem értékelése mindenkinek szíve-joga. Értékítélet kérdése, hogy tömeggyilkosoknak vagy nemzeti hősöknek tartjuk-e 1944 magyar politikai szereplőit. Mindenki jobban jár azonban, ha a történelmi értékelést se alkotmány, se más jogszabály nem írja elő. Ha azonban mégis törvény – különösen egy alkotmány – szabja meg egy történelmi korszak értékelését, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy értékítéleteinkért nem mi vagyunk a felelősek, hanem maga az alkotmány.

317. oldal, Megjegyzések Magyarország alaptörvényéhez

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

5 hozzászólás
>!
ppeva P

A német katonai vezetők stratégiai és taktikai fölényét alapvetően az „Auftragstaktik” kifejezéssel leírható szemléletmód alapozta meg. Ez azt jelentette, hogy más hadseregekhez képest egy német tiszt komoly mozgástérrel rendelkezett abban a kérdésben, hogy a kapott parancsot milyen úton kívánja végrehajtani. A katonai vezetőkbe ugyan gyermekkoruktól kezdve belenevelték az engedelmességet, ám ezzel párhuzamosan az önálló gondolkodás képességét is kialakították bennük. E két, egymásnak erősen ellentmondó tulajdonság sajátos egyvelege tette a német tisztikart a világ leghatékonyabb katonai szervezetévé.

183. oldal, Hitler tábornokai

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
ppeva P

Az előcsarnokban folytatódik az érzelmi hatáskeltés. Egy rövid, végtelenített filmfelvételen három meggyötört arcú, könnyeivel küszködő ember próbálja megfogalmazni, hogy „meg lehet bocsátani, de nem lehet elfelejteni”. Azt, hogy a felvétel hol készült, miből állt a nyilatkozók szenvedése, a kiállítók nem közlik, ami arra utal, hogy ez nem is érdekli őket. Nem alaptalan ezek után azt állítani, hogy a kiállítók a tudományos megközelítés helyett a hatásvadászatot részesítették előnyben, és ezzel megcsúfolták a filmen látható áldozatok emlékét is. Ők ugyanis megérdemelnék, hogy megtudjuk: miről, mikor és kinek beszélnek arról, ami miatt nem tudják visszatartani a könnyeiket.

271. oldal, A Terror Háza mint indoktrináló pártmúzeum

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

1 hozzászólás
>!
LNB

Felelőssége az utókornak is van, ha nem is büntetőjogi értelemben: tisztességesen szembenézni a történelmével. Magyarország alaptörvénye ezt ma alapvetően akadályozza, sőt jogilag el is lehetetleníti.

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
LNB

Az új alkotmány preambuluma hatásos, de következetlen. Nehezen összeegyeztethető például az alaptörvényt amúgy méltató jobboldali sajtó olyan állításaival, mint hogy a bolsevizmus ellen harcoló magyar katonák „Európa hősei voltak”. Egy függetlenségét vesztett ország bábjaiként harcoló katonák nem lehettek nemzeti hősök. Egy komolyabb értelmiségi vitakultúrával rendelkező országban az effajta ellentmondásokra a társadalom nem volna vevő. Úgy tűnik azonban, Magyarországon ezen a téren más a helyzet.

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
LNB

Martin van Creveld neves izraeli hadtörténész „minden hadsereggel összehasonlíthatatlan, […] kiválóan szervezett hadseregnek” nevezte a Wehrmachtot, „amellyel morál, lendület, összetartás és rugalmasság szempontjából a 20. század egyetlen hadserege sem vette fel a versenyt”.
A II. világháború hadtörténete érthetővé teszi Creveld megállapítását. A Harmadik Birodalom majdnem hat éven keresztül sokszoros túlerő ellen küzdött. A világtörténelemben szinte páratlan összecsapás gyakorlatilag az utolsó töltényig zajlott: korábban ilyesmi csak felkelőkkel vagy kisebb országokkal fordulhatott elő, a nagyhatalmak mindig békét kötöttek a teljes összeomlás előtt.

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
LNB

(…) Nincs ugyanis még egy ország, ahol az etikai alapú parancsmegtagadásnak olyan kultúrája lenne, mint Németország.

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből

>!
LNB

Hitler és tábornokainak viszonyáról az utókor hajlamos azt hinni, hogy a diktátor hipnotizálta, megvesztegette, esetleg erőszakos parancsokkal hallgatásra kényszerítette a katonai felső vezetést. Valójában azonban Hitler rendszerint nem erőszakosan és nem is vita nélkül hozta meg katonai döntéseit. 1944 júliusáig, az ellene elkövetett merényletig rengeteg energiát fektetett tábornokai meggyőzésébe, újabb és újabb megerősítést és elismerést várt tőlük. Albert Speer szerint „épp a tábornokok azok, akik egy évtizeden keresztül nem egy dühöngő erőnek engedtek. Sokkal inkább igaz az, hogy egy magával ragadó, érvekkel operáló személyiséget követtek”.

Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből


Hasonló könyvek címkék alapján

Szakály Sándor: Történelmünkről hosszabban, rövidebben
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Kati Marton: Wallenberg
Földes Péter: Szélvész és napsütés
Punka György – Sárhidai Gyula: Magyar Sasok
Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945
Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol
Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Stark Tamás: Magyar foglyok a Szovjetunióban
Szabó József – M. Szabó Miklós: A magyar katonai repülés története