Hősök? 91% 17 csillagozás

Ungváry Krisztián-t már egy ideje követem egy közösségi oldalon, régebben pedig a Budapest ostromát is olvastam tőle. A budapesti csata tágabb értelmezésében magába foglaló német katonai elitről szóló könyvét pedig remek kiegészítőkönyvnek tartom. Egyik módszere, miszerint az emberi oldaláról közelíti meg a bemutatni kívánt személyt, kifejezetten tetszett. Ezeket amúgy korabeli jellemzések idézésével tette meg. Kiválasztási szempontja pedig a tekintélyes Lovagkereszt birtokosai, illetve a kevésbé tekintélyes Német Arany Keresztéi. Illetve volt még egy, de abból nem volt túl sok, egy bizonyos vállpánt.
Hosszabb-rövidebb életrajzok, ezeket erősen befolyásolta a források korlátozott volta.
Akit érdekel a budapesti csata, a kitörés témája, annak kötelező darab. Ungváry amúgy számos túlélővel személyesen is találkozott, levelezett stb.

Ez nagyon száraz anyag volt, de alapos munka. Megismerhettem német oldalról a Budapest ostromát átélőket, a szovjet gyűrűből való kitörésben résztvevőket. spoiler A tartalom, a kiadás is igényes, mindenképpen kell majd belőle saját példány.

Mint ahogy a könyv is leírja, ez egy hiánypótló mű. És tényleg! Megnézhetjük az érme másik oldalát is, végre a világ nem csak fekete és fehér.Hiába hitette el velünk a modern filmipar hogy minden német maga a gonosz. Az emberek nem egyformák, nem sablonnal készülnek, és nem örökké ugyanolyanok, hanem folyamatosan változnak. A sok életrajz között találkozhatunk paraszt/munkás-legényből kitűnő harctéri parancsnokká avanzsált katonákkal, és porosz nemesi származása miatt magas vezetői poszttal rendelkező, ámde óvatos gyámoltalan emberrel egyaránt, és fordítva. Mondhatjuk úgy hogy ezek az emberek nem hősök voltak,csupán emberek akik tették a kötelességük. Tudom ez közhelyesen hangzik, de az adott helyzet, a világ amiben éltek az nagy mértékben meghatározta őket, hatással volt énjükre, jellemükre. A dolgok mindig változnak, valahogy mindig vannak, ahogy nekünk is léteznünk kell valahogy a világban, a szituációkban. Nem tudhatjuk mi hogyan éltük volna meg a világ történéseit, bárki mondhat bármit, lehet bármilyen ideológia híve. Ezek az emberek beleszülettek egy szituációba, ahogy mi mindannyian, ami formálta őket, és minket is formál. Valami ilyesféle válaszom lenne a könyv címére, persze ezt még fejtegethetném rengeteg soron át. Befejezésképpen, az előszó olvasmányos, jó észrevételek vannak benne. A sok életrajz néha monoton, de szerencsére szintén olvasmányos, nem unalmas, van sok írásos visszaemlékezés. Elég gyakran lehangoló és szomorú.

Mindenképpen egy alapmunka a témában, de nekem az Utak a senkiföldjén c. könyve jobban tetszett, mivel az inkább visszaemlékezés gyűjtemény, ez a mű pedig inkább lexikálisabb, ezért jóval szárazabb.

Remek könyv. Nagy kutatási munka van mögötte, sok érdekes adatot, információt ad hozzá Budapest ostromának eddig ismert részleteihez.