Budapest ​ostroma 30 csillagozás

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma Ungváry Krisztián: Budapest ostroma Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Ungváry Krisztián, a fiatal hadtörténész munkája hatalmas űrt pótol. Több mint fél évszázaddal a drámai események után ez az első átfogó, ideológiai felhangok nélküli, hiteles és olvasmányos monográfia e mindmáig sokakat érdeklő és foglalkoztató témában. A kötet a korabeli szovjet és német levéltári források mellett számos eddig ismeretlen visszaemlékezést idéz és hasznosít. A műben szerencsésen ötvöződik a mikro-történetírás célkitűzése és a háború nagyobb összefüggéseinek mélyebb bemutatása, plasztikus képet kap az olvasó a hadműveletek napi változásairól, a szovjet katonák viselkedéséről, a lakosság életéről, szenvedéseiről, a kegyetlenkedésekről és az élet újraindulásáról. Új kiadás, megjelent 2001-ben.

>!
Corvina, Budapest, 2016
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631361155
>!
Corvina, Budapest, 2013
362 oldal · ISBN: 9789631361155
>!
Corvina, Budapest, 2009
350 oldal · ISBN: 9789631358254

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Egy kicsit féltem ettől a könyvtől. Féltem a témától, mert a háborút az emberek fájdalmát csak nagyon kevesen képesek tényszerűen bemutatni. Ilyen érzések között vágtam bele, hogy aztán oldalról oldalra egyre jobban átadjam magam a borzalmaknak, hogy végül felengedhessek: mert ez pont olyan dokumentumtörténet volt, mint amit mindig is szerettem volna olvasni. Jó ideje nem vettem kezembe, a II. világháború Magyarországon megtörtént eseményeit feldolgozó könyvet, ami ennyire megérdemli, hogy rásüssem: remekmű. Ez a kiadvány nemcsak tartalmában, hanem formájában is különleges. Mert Budapest ostromát bemutató kiadvány, ritka és eddig még nem olvasott (és látott) különféle új dokumentumokkal, aktákkal és fényképekkel illusztrált aprólékos és mélyenszántó gyűjteménye. A végtelen sok kutatómunka eredményeként, a reménytelen küzdelem megrázóan elevenedik meg az oldalakon. Mert a (szenvedő) „főhős” Budapest (és egyben Magyarország) maga, a romok alá temetett lakosság és katonák vérrel átitatott testétől elárasztott, szenvedéssel és fájdalommal telített város „szíve-lelke”, „akit”, (amit) nem érdekel, hogy milyen ideológia miatt bombázták le pompás hídjait, tereit, épületeit, állatkertjét stb. és milyen eszme alapján kell katonák ezreinek kielégítését, etetését, ellátását elviselnie. Csupán értetlenül áll a bekövetkezett események miatt. Mert azt látja, amit mi is: a megszámlálhatatlan (nemzetre, nemre, vallásra, hovatartozásra függetlenül) emberek értelmetlen halálát, az indokolatlan pusztítást-pusztulást, s talán ugyanazt is érzi: a mélységes bánatot, a szomorúságot, tehetetlenséget a bekövetkezett események miatt. Katartikus, magával ragadó, szívbe markoló könyvélmény, még akkor is, ha véghetetlen szomorúsággal lapoztam az oldalakat. Nagyon fontos könyvnek tartom, mert ez egy olyan történelmi alkotás, amely igényességénél, részletességénél és emberi szemléletmódjánál fogva, a múlt történelme iránt érdeklődőknek kötelező, a többieknek pedig erősen ajánlott kötet.

>!
morin5
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Elképesztő méretű kutatómunka előzhette meg a könyv megírását. Remekül megválasztottak a fotók, térképek, beszámolók, visszaemlékezések, amelyek segítségével részletes képet kapunk a szembenálló felek vezetőinek (Malinovszkij, Pfeffer-Wildenbruch) koncepcióiról, a bekerítés előrehaladásáról, a támadások okozta veszteségekről, a kitörés kudarcáról, nyilas rémtettekről (pl. Kun "páter"), gettók sorsáról, átállásról, fosztogatásról, fogságba esésről és a propaganda által vezérelt erőszakgerjesztés civilekre gyakorolt hatásairól.

Apai nagyszüleim átélői voltak az ostromnak, így különösen megrendítő volt az eseményekhez illeszteni a – párhuzamosan olvasott – visszaemlékezéseikben írtakat.

>!
MortuusEst
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Savanyú ábrázattal kezdtem neki ennek a könyvnek, mert miután megvettem, kiderült, hogy hiányzik belőle egy térkép. Elvileg minden kötetben volt mellékletként. Úgy tűnik, hogy valaki úgy gondolta, hogy neki csak az kell…
Miután túltettem magam ezen a sokkon hamar ki is ment a galád bolt a fejemből, mert a könyv maga sokkal több traumát tartogat. Rendkívül alapos forrásanyaggal dolgozó hiánypótló monográfia, ami nagyon sok tévhitet eloszlat. Ugyanakkor nem csak tudományos értéke van a műnek. A nyelvezet nem a tipikusan történészekre jellemző száraz-objektív, a szerzőnek nagyon olvasmányos a stílusa, ami sokat könnyít a befogadhatóságon. Ez persze nem megy a szakszerűség rovására, elképesztő mennyiségű adat van benne. (Elég csak a hivatkozott jegyzéket végignézni.) Emellett fotók, térképek (már akiéből nem lopták ki) segítik az események rekonstruálását. Rengeteg történelmi szakirodalmat olvastam már, de ritkán éreztem ezt öncélúnak. (Ti. olvasni csak azért, mert jó.) Ezt a könyvet olvasni is jó. A legnagyobb hatással pedig a szubjektív elemek, naplók, visszaemlékezések vannak az emberre. Egy lélektani thriller semmi ezekhez képest. Néhány résznél aláfestő zenének érdemes Cseh Tamástól a Széna tér című dalt feltenni… hihetetlenül nyomasztó tud lenni.

>!
Hanging_Moss_9102 P
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Szakmailag korrekt, alapos munka, és törekszik a történet bemutatására mindkét oldal szemszögéből.
Ám kevésbé olvasmányos, többször kifejezetten unalmas és álmosító volt egy-egy fejezet. Többek között a csaták leírása sikerült kevésbé, mikor egymás után jönnek a településnevek, majd a különböző hadosztályok, hadtestek sorszámai, illetve számtalan név, a fonalat könnyen el lehet veszteni, illetve az érdeklődés is csökkenhet.
Nem igazán tudtam hova tenni azt a képet, ahol egy szovjet katona etet két magyar gyereket. Csalóka lehet ez a kép,hisz ez jóindulatot sugallhat a szovjetek részéről. Egy kiadványban főleg. Bár a történész is elismeri, hogy barbárként viselkedtek a szovjetek, és kiszámíthatatlanok voltak. Tény, hogy volt pozitív ellenpélda is, de nem ez volt a jellemző.
Budapest védelme, mint kiderült, értékes időveszteséget okozott Sztálinnak. Ezáltal Bécs csak áprilisban esett el, az optimistán tervezett december helyett, vagyis Dél-Németország gyakorlatilag megmenekült a Vörös Hadseregtől.
Budapestnek ezt az eredményét valahogy nem merik hangsúlyozni, hogy ezáltal menekült meg Bajorország, s talán Baden-Württemberg. Ahogy a szerző is rámutat, Sztálin akár a Rajnáig is előrenyomult volna, s mint éhes parasztcár, aligha adja föl a meghódított területeket. Úgy gondolom, hogy ezt a „sikert”-német szemszögből érdemes lenne átértékelni, illetve az elesett német-magyar katonákhoz való hozzáállást is, nem megtagadván, ahogy ma szeretnék sokan. Az is tény, hogy a fát a mi hátunkon vágták, minket kevésbé vigasztal a tudat, hogy Dél-Németország így megmenekült bolsevik terror elől.
Na és persze Ausztriát se felejtsük el. 1955-ben Ausztria választhatott, hogyan, merre tovább. Ezt geostratégiai helyzetének (is) köszönhette, ami egy „Vörös Bajorországgal” lehetetlen lett volna.

>!
Szürke_Medve
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

A könyv olvasása során végig úgy éreztem hogy téma egy döbbenetes méretű apokalipszis, amely szinte már túlnő az emberi kereteken és kozmikus szintet ér el. Ungváry Krisztián alaposan és amennyire csak tőle telt, sine ira et studio oldotta meg a feladatot. Örülök hogy megszületett ezt a munka.

>!
minczer P
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

A bekerítő hadműveleteket leíró első részben könnyen belezavarodik az emberfia a település- és alakulatnevekbe illetve dátumokba, úgyhogy érdemes egy térképet is nézni közben. Mellékletként adnak hozzá egy különálló térképet, ez nagyon hasznos.
A száraz tényeket emészhetővé teszik a gyakran idézett élménybeszámolók (már amennyire meg lehet emészteni azt a sok borzalmat amit főleg a könyv második fele tartalmaz).
Kedvenc könyv lett!

>!
winrudi
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Rendkívüli alaposságú, a mikro-, és makrotörténetet jól ötvöző, német és magyar levéltári kutatások mellett visszaemlékezéseken alapuló monográfia a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezetéről. A szerző állításai és felvett álláspontjai az esetek 99%-ban elfogadhatók és támogathatók. Két, szerintem hibás megállapítás azonban nagyon bántotta a szemem, és fél csillag levonást „ért”. Alapmű! (Bővebben a blogon.)

>!
leontin
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Rengeteg adatot, tényt, információt tartalmazó könyv, ami ezek ellenére is nagyon olvasmányos, egy pillanatig sem unalmas.

>!
sarruken
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

Félelmetesen részletes, alapos, pontos és érdekes munka a II. világháború egyik meghatározó városostromáról, és a háború értelmetlenségéről.

>!
SignorFormica
Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

A fiatalabb történsz nemzedékünk legjelesebb tagjától egy igazi csúcsteljesítmény. Ebből a könyvből tudhatjuk meg először forrásokra támaszkodva, hogy mi és hogyan történt. Alapmű!


Népszerű idézetek

>!
mate55 P

Budapest ostroma a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt.

(első mondat)

3 hozzászólás
>!
mate55 P

Budapest védelméhez egyedül Adolf Hitler ragaszkodott. November 23-án adta ki első utasítását, melyben elrendelte, hogy a fővárost háztól házig vívott harccal kell védeni, tekintet nélkül a lakosságra és az okozott károkra.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest
>!
mate55 P

A férfiak nagy része nem mert előjönni a pincéből – az ostrom alatt azért, nehogy a nyilasok, utána meg azért, nehogy az oroszok hurcolják el őket. Megkockáztatjuk azonban azt az állítást is, hogy a kialakult krízishelyzetekben sok nő egyszerűen bátrabb volt – pedig volt annyi vesztenivalója, mint a férfiaknak.

494. oldal

>!
mate55 P

Magyarországon még nem készült statisztika arról, hogy a női lakosság hány százaléka esett erőszak áldozatául. Polcz Alaine megrendítő részletességgel írja le a nők háború utáni kiszolgáltatottságát.

500. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Polcz Alaine
>!
mate55 P

Az óra, a csaszi fontosabb volt, mint az élet. A ‘rekordot’ különben egy elesett román tartotta. Tizennégy karórát számoltunk meg rajta!

32. oldal

>!
mate55 P

Olyasféle nyomasztó kép volt ez, mint Bergman egyik filmjében a tengeren úszkáló, a víz színét ellepő katonaholttestek. Máig sem érteni, hogyan kerültek oda így egy csomóba: a környéken egyebütt nem láttunk holttesteket, arra meg nyilván nem volt senkinek sem gondja, se ideje, hogy egy helyre összegyűjtse őket.

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ingmar Bergman
>!
mate55 P

Emlékmű, mely értelmetlen és méltatlan pusztulásukra emlékeztet, emlékhely, amely lehetővé tenné a méltó megemlékezést az ostrom összes magyar és német áldozatára, mind a mai napig várat magára.

561, oldal

>!
mate55 P

Elviselhetetlen az ellátás helyzete. Étlap a következő 5 napra fejenként és naponta: 5 gramm zsír; 1 szelet kenyér; és lóhús.

270. oldal

>!
mate55 P

Az ostromlott Budapesten most az új magyar nő típusa születik. Arcát nem rúzs és púder borítja, hanem korom és mészpor: égő házak korma és összeomló falak mészpora, de ez minden kozmetikánál jobban ékesíti őket, mert hős lelkükről tanúskodik.

401. oldal

>!
mate55 P

A megbeszélés után a helyiséget elhagyva néhány parancsnok nyíltan beszél Hitler makacsságáról. Már az SS-nél is kezdik kétségbe vonni vezetői képességeit. Az egyik SS tábornok dühösen, hatalmas csattogó léptekkel hagyja el a termet, és hangosan mondja, hogy mindenki hallhassa: 'most már minden világos, az embereinket Budapesten kell eltüzelnünk".

261. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ember Mária: Wallenberg Budapesten
Tóth Sándor: Budapest felszabadítása 1944–1945
Retkes Tamás: Budapest hősei
Budai-S Balázs: Kun Páter – a reverendás gyilkos
Fehér Lajos: Harcunk Budapestért
Hingyi László: Budapest ostroma 1944-45
Mihályi Balázs – Tóth Gábor – Tulok Péter: A Várnegyed ostroma
Hidvégi János Péter: 100 éves a Főtaxi
Kalakán László: A Svábhegy és környéke története 1944–1945-ben
Gosztonyi Péter: Budapest lángokban 1944–1945