A ​Horthy-rendszer mérlege 14 csillagozás

Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti.
A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét.
A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar… (tovább)

>!
Jelenkor, Budapest, 2013
654 oldal · ISBN: 9789636765224
>!
Jelenkor, Pécs, 2012
656 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765224

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Horthy Miklós


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Nagyszerű történészi (politikai, gazdaság- és társadalomtörténeti) nagymonográfia, a szerző szándéka ellenére is.

Lehet-e mérleget készíteni a Horthy-rendszerről?
Természetesen lehet, de ez szerintem nem a történészek, hanem a politikusok feladata. A történész dolga annyi, hogy feltárja a forrásokat, és ezek alapján rekonstruálja az eseményeket. Ha ítélkezik, akkor már túllép a történészi szerepkörén. Megteheti, de ekkor tisztáznia kell, hogy milyen nézőpontból, milyen értékrend és milyen ideológiai-politikai filozófiai álláspont alapján fogalmazza meg álláspontját. Ungváry ezt könyvében elmulasztja, ezért az általa megfogalmazott ítéletek – amelyek egyébként rendkívül ellentmondásosak, részben evidensek, részben saját maga által cáfoltak – nem tekinthetők relevánsnak.

A szerző többször megállapítja, és alaposan bizonyítja, hogy a Horthy-rendszert kiindulási pontjától meghatározta az állampolgári jogegyenlőség felmondása, és a polgári tulajdonviszonyok jogbiztonságának megsértése. Ez nem csupán kiinduló adottság volt, hanem folyamatosan és módszeresen kiépített rendszer, törvényi-jogszabályi megalapozottságú intézményrendszerrel és a közfelfogást meghatározó ideológiával. (Az ideológiai elemzés hiányos.) Ennek megfelelően az ország olyan kényszerpályán mozgott, amely miatt egyetlen pillanatában sem volt sem demokratikusnak, sem az állampolgárai számára igazságosnak tekinthető.
A szerző szerint a Holokauszt az antiszemita politika következménye volt, amennyiben megteremtették a deportálásokhoz szükséges intézményrendszert és közhangulatot, ugyanakkor – bár Horthy és szűkebb köre létrehozta és működtette ezt a rendszert, valamint mindent tudtak a deportáltak lehetséges sorsáról is – még sem tehetők felelőssé ezért, mert csak.

Ahogy korábban írtam, a könyv nem Ungváry ítélete miatt érdekes. Az tulajdonképpen elhanyagolható. Ami fontos benne, hogy kiindulópontként megfogalmazza, hogy az 1867-es kiegyezést követően a magyar politikai elit alapvető célja a magyar etnikum számbeli többségének és így politikai hatalmának biztosítása volt a magyar királyságon belül, s ennek érdekében az idegen etnikumú népességet korbáccsal vagy mézesmadzaggal, de asszimilálni akarták. Trianon után ezt az asszimilációs politikát befejezték, és az ország belső gazdasági és társadalmi problémáit a korábban asszimiláltak egy csoportjának jogfosztásával és vagyonuk kisajátításával kívánták megoldani. A 650 oldal ennek a jogfosztó és rabló politikának a részletes bemutatása. Ungváry ugyan nem tár fel új, eddig ismeretlen forrásokat, de a meglévőket olyan rendszerben mutatja be, hogy a folyamat egyértelművé, átláthatóvá, cáfolhatatlanná válik.

A könyvnek aktuális jelentőséget ad, hogy sokak számára fontos volna Horthy és rendszere rehabilitációja. Nem feltétlenül az intézményesített antiszemitizmusa, hanem antikommunizmusa, revizionizmusa és antiliberalizmusa miatt. Az antikommunizmus akár közös nevező is lehetne minden demokratikus erő számára. A revizionizmus délibábot kerget, és csak az indulatokat gerjeszti (nem tévesztendő össze az egészséges nemzettudattal). Az antiliberalizmus (amely nem a vadkapitalizmus korlátozására irányult és irányul) megkérdőjelezi az állampolgári jogegyenlőséget, az állam túlhatalmát okozza az állampolgárokkal és civil szerveződéseikkel szemben, és nem tiszteli a tulajdont. Ungváry könyvében több helyen utal arra is, hogy a Horthy-rendszer és Rákosi-Kádár-féle államszocializmus között milyen koncepcióbeli folytonosság létezett. (Származás alapú diszkrimináció és a magántulajdon elrablása.) Igen, a jobb- és baloldali szélsőségek gondolkodása és módszerei között sok rokon vonás felismerhető.

Értékelésemben eddig nem szerepelt a zsidó szó, mert ennek a könyvnek nem is ők a főszereplői, hanem az őket jogfosztó és kirabló magyar állam politikusai és hivatalnokai. Ezek az emberek Horthytól Szálasiig, a deportáltakat motozó ápolónőktől a vagonokat őrző csendőrökig mind magyarok voltak, akárcsak áldozataik. Nem idegen hadsereg katonái, hanem a mi nemzetünknek a tagjai. Ezt nem lehet és nem szabad letagadni. A tetteseinkre épp úgy emlékezni kell, mint az áldozatainkra.

27 hozzászólás
>!
MortuusEst
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Nem éppen könnyű olvasmány. Nem csak a témája, hanem a jellege miatt sem. Ungvárytól több könyvet is olvastam korábban, így azért valamennyire sejtettem, hogy mire számíthatok. Nem vállalkozott könnyű feladatra. Ezzel a korral nehéz foglalkozni, hiszen elég nagy az érdeklődés felé, és ilyenkor törvényszerű, hogy sokan „érzelmi kérdést” csinálnak az adott dolog(személy?) megítéléséből. A felfokozott érdeklődésre talán elég egy példát emlegetni: a Rubicon legújabb számát kézbe véve (az amúgy a történelem iránt különösebb érdeklődést nem mutató) feleségem megkérdezte: „Horthy? Már megint? Nem túlzás ez egy kicsit? Az utóbbi nem tudom hány számban is vele foglalkoztak…” A személye vitatott. (Vagy legalábbis viták kereszttüzében áll.) Így indokolható, ha sokszor találkozunk vele.. Bár személyes véleményem, hogy talán nem a személyével kéne foglalkozni. Ungváry sem így tesz. Csak annyit foglalkozik a kormányzó alakjával, amennyire a cím ígéri…
Nem csak a diszkriminációt vizsgálja, hanem a szociálpolitikát is, ami alkalmas arra, hogy a társadalom problémáit (szegénység, társadalmi mobilitás etc) elemezze, vagy akár az ezek közötti összefüggéseket feltárja. Teszi ezt úgy, hogy közben tények, adatok óriási halmazát sorakoztatja fel. ( Zárójeles megjegyzés, kifejezetten szerencsés a lap alján történő lábjegyzetelés, ha végjegyzeteket használna, a hivatkozások-megjegyzések óriási mennyisége miatt rendkívül megnehezítené az amúgy sem könnyű befogadást.) Számomra ez az egyetlen elfogadható történészi szemlélet. Nem elméleteket gyárt, és hozzá bizonyítékokat keres, hanem hatalmas adathalmazt sorakoztat fel, elemez, és ezekből von le következtetéseket. Ennek mondjuk van egy következménye, amivel az ember nem szívesen szembesül. Mennyivel könnyebb azt mondani: „Megszállták a németek Magyarországot nem volt választásunk.” Vagy: „Ezek a vérszomjas nácik tehetnek mindenről”, mint a valódi felelősséget, okokat feltárni, és végre tényleg szembenézni a saját történelmünkkel. Az olvasás közben el is követtem azt a hibát, hogy nem szakirodalomként olvastam. Jegyzetelni kellett volna, és nem szabadott volna ilyen sokat „ülni hagyni.” Ungváry ugyanis olyan ívben dolgozza fel a kérdést, hogy az folyamatos fokozott figyelmet igényelne. (A sok ténynek megvan az a hátulütője, hogy a sokadik adózási táblázatot böngészve azért lanyhul az érdeklődés, még szerencse, hogy azért az szerző „író is” a szó jó értelmében: a stílusa sokat tesz az olvashatóságért.) Ez az ív egészen a zsidó emancipációs folyamat kezdetével kezdődik( XIX. század közepe), és nagyon logikusan felépítve haladunk a vészkorszakig, közben tárgyalva olyan fontos tényezőket, mint a gazdaság, a hadsereg és (természetesen) a nagypolitika szerepét, rávilágítva a különböző területek összefüggéseire.(Nagyon találónak tartom az egyébként Bibóra történő hivatkozással megfogalmazott gondolatmenetet a „szerencsétlen találkozásokról”.) A másik „piros pont”: a diszkrimináció megfogalmazást komolyan veszi (ahogy a címben is ígéri, ezt el is várom egy monografikus igényű könyvtől), tehát nem csak az antiszemitizmust vizsgálja, hanem a diszkrimináció más megjelenési formáit is, bár a cigányok helyzete talán kevés súllyal jelenik meg. Érdemes lenne ezt a könyvet alaposan elemezgetni,(ha egyszer lesz sok időm, újra fogom olvasni, és talán foglalkozni is szeretnék vele) de ezt meghagyom a hozzáértőknek. Összegzésül viszont ki merem jelenteni, hogy fontos könyv, és érdemes elolvasni.

>!
Michel
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

A legfantasztikusabb a könyvben a tárgyilagossága és az alapos kutatás amit a szerző elvégzett. A Horthy rendszer önmagában egy nagyon ellentmondásos korszakát jelenti a magyar történelemnek. Az író nem tárja fel a szubjektív véleményét, de az a sorok között kiolvasható – legalábbis én arról győztem meg magam.
Ha valaki alapos információanyag birtokában szeretne véleményt formálni a Szabadság téri Gábriel Arkangyal szobor történelmi relevanciáját illetően ez a könyv egyike azoknak amiket ajánlani lehet.
Nagy előnye még a könyvnek, hogy kronológiai sorrendben halad és segítséget nyújt azoknak is akik nem tudják pontosan melyik évtizedben kik voltak Horthy miniszterelnökei.
A feltárt tények alatt lábjegyzetben megtalálhatóak a korabeli levéltári dokumentumok melyek még hitelesebbé teszik az egyébként logikusan összerakott könyvet.
Köszönet a szerzőnek és a kiadónak ezért a csodálatos könyvért!

>!
Mezei_Dávid
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Részleteliben és érdekes, sokszor letehetetlen, valóban megrázkódtató könyv. A cím kissé félrevezető, hiszen nem a Horthy-rendszer átfogó értékelését nyújtja, amit maga a cím sugall, inkább az alcímben foglalt részterülettel foglalkozik. Viszont azzal a teljességre törekvés igényével. Nem lehet nem szabadulni a gondolattól, hogy a címválasztás és maga a könyv is mai aktuálpolitikai áthallásokkal bír (ezt maga a szerző is elismeri); hogy ez mennyire szerencsés egy történeti munkánál, nem tudom.
A könyv közepén kicsit mintha elvesztené a szerző a koncepciót, gyakoriak az ismétlődések, ide-oda ugrálások korok és elemző, ill. történeti események leírása között. Az embernek néha olyan érzése van, mintha korábban megírt résztanulmányokat, cikkeket olvasna egymás után, anélkül, hogy könyvvé „szerkesztették” volna.
De a tárgyi és forrásgazdagság és az egészen új megállapítások mindenért kárpótolják az olvasót. Katarktikus „élmény”, hogy a nagyjából 1942-43 fordulójáig – a közhiedelemmel ellentétben – nem német nyomásra hozták meg a zsidóellenes intézkedéseket, köztük a zsidótörvényeket. Ez talán a könyv legfontosabb megállapítása. Nagyon nehéz volt ezzel szembenézni, de a szerző kíméletlenül adagolja be a történelmi igazságot, a „keserű orvosságot”.
De elgondolkodtató a szerző azon vissza-visszatérő megállapítása is, hogy a ’45 utáni kommunista diktatúra jogfosztó gyakorlatát hogyan alapozták meg az előző évek történései, hogyan szoktatták hozzá az embereket ahhoz, hogy mások tulajdona, szabadága, ill. élete nem szent az állami akarat előtt.
Ezzel szemben néha úgy éreztem a szerző áldozatul esett saját koncepciójának, és annak érdekében, hogy beilleszthesse abba, tendenciózusan antiszemitaként, ill. az antiszemita szociálpolitika puszta végrehajtójaként bélyegzett meg szervezeteket, intézményeket (pl. Hangya), amelyek szerepe, céljai, tevékenysége ennél sokkal összetettebb volt.
A könyv mindazonáltal kíméletlen szembenézésre ösztökél a múlttal, végsősoron saját magunkkal. Ennek illusztrálására álljon itt egy elgondolkodtató „forrás” a könyv végéről: kérelem a deportálások idejéből: „Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukban bízva maradok…”

>!
robcsy
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Huh. Na ez sokáig tartott. Előrebocsájtom hogy IMÁDOM Ungváry Krisztián munkásságát. Azt ahogyan kiáll a közéletben és képvisel egy tartást és az elveit (pl. ügynökkérdés). A könyve nagy port kavart érdekes, akit érdekel a youtubeon fent van a könyv vitája, amikor is plágiummal vádolták meg a szerzőt. Több fórumon is bizonyíthatta ennek hamisságát és védekezhetett. Nagyon érdekes beszélgetések és viták vannak a neten a könyvről. Azóta már átdolgozott formában újra kiadták a könyvet, mert habár megkapta a nagydoktorit, de a cím tényleg csalóka mert igazán nem a Horthy rendszer mérlegérőül van szó, hanem a zsidóságot ért hátrányokról, antiszemitizmusról és szociálpolitikáról. Iszonyat sok adat, hivatkozás szociológiai mutató van az első felében, ami nagyon megterhelő lehet, ezért is haladtam vele én is lassan. De aztán a második fele a könyvnek már olvasmányosabb, így jobban is lekötött. A zsidótörvények, Endre László „munkássága”, a kormányok szociálpolitikája. Hatalmas kutatás és tudás van a könyv mögött, ezt óriási tisztelettel írom, rengeteg adalék és apró dolog, ami a zsidósággal szembeni antiszemitizmust alakította, végigvezetve az egész Horthy korszakon. A német megszállás és deportálások része külön élmény. Köszönet Krisztiánnak a színvonalért és kitartást a további munkához.


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

”Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorából részemre juttatni szíveskedjenek.
Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F. E. zongoráját kérném. Szíves jóindulatukban bízva maradok […]”*

*Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárból. (66.)

590. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A Horthy-rendszerrel kapcsolatban felvethető legsúlyosabb állítás az, hogy lényegében kezdettől fogva bele volt kódolva a szörnyű végzet, hiszen 1920-ban jogfosztással (numerus clausus) indult, és 1944-ben népirtással végződött. […]
Vizsgálatunkban azt kíséreltük meg bemutatni, hogy ennek a „folyamatosságnak” az értéke a szörnyű végzet dacára meglehetősen relatív. Aki azonban úgy gondolja, hogy ez a tettesek felelősségét csökkenti, súlyosan téved. Románia, Szlovákia vagy Franciaország példázza, hogy másképp is lehetett kezelni a III. Birodalom zsidóellenes követeléseit.

607-608. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

24 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Minden ellenkező híresztelés ellenére a Holokauszt végrehajtása* Magyarországon még radikálisabb is volt, mint Németországban. Ez a kötet cáfolja azt a meglehetősen – és nem csak Magyarországon – elterjedt tévhitet is, amely szerint az antiszemita intézkedések bevezetése mögött elsősorban a náci Németországnak való megfelelési kényszer, netán német nyomás állt volna.

604. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

15 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Az állami szintű hullarablást [a deportáltak vagyonának kisajátítását] kísérő körülmények kezdettől fogva szörnyűek voltak. Az eljáró közegek brutalitása miatt a kormányzaton belül sokan aggódni kezdtek: féltek, hogy a lakosság részvétet tanúsíthat a zsidók iránt. […]
1944 június 10-én Sztójay Döme miniszterelnök is gondterhelten jelentette ki a minisztertanács előtt, hogy "az atrocitások sajnos filoszemitizmushoz vezethetnek. Ezért humánusan kell lebonyolítani a deportálásokat.

563. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A rendszeres zsidóveréseket Budapesten az egyetemi vezetés nemcsak tűrte, hanem esetenként kifejezetten támogatta, annak ellenére, hogy ezek nem egy esetben súlyos sérülésekhez vezettek: több zsidó hallgató hallását vagy szeme világát is elvesztette ezek során. Egyes egyetemi vezetők még szították is az antiszemita közhangulatot. […]
Hasonló hatású volt Horthy tudományegyetemi beszéde 1920 őszén, amelyben azt fejtegette, hogy „még mindig lappangó láz emészti a haza testét, úgy hogy operációra van szüksége. Azért állok itt és azért álltok Ti is itt, hogy az operáció alapos legyen.

90. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: Horthy Miklós
1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A bürokratikus antiszemitizmust példázza a ceglédi Keresztény Újság 1921. augusztus 7-i híre, amely a zsidók közfürdőkből történő kitiltásáról tudósít. A ceglédi törvényhatóság rendelete – minden jogszabályi háttér nélkül, kizárólag saját hatáskörben – mindössze heti egy napon engedélyezte a közfürdők igénybevételét. A hír abból a szempontból is „megnyugtatta” a keresztény lakosságot, hogy közölték: ezután a fürdővizet leeresztik, és a medencéket fertőtlenítik.

104. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A két világháború között a szegénység aránya a teljes lakosság 55-75%-a között mozoghatott, és ezeknek nagy része még az I. világháború előtti életszínvonalnál is ínségesebb körülmények között élt.*

* Az adatokat közli Ferge Zsuzsa, Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből, 2. kiadás, Budapest, Kávé, 1988. 28-33.

120. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

9 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A numerus clausus törvény [1920. évi XXV. törvénycikk] jelentősége túlmutat azon, hogy néhány ezer zsidó egyetemista kiszorult a felsőoktatásból, és ezzel a magyar értelmiség majd minden későbbi Nobel-díjasát elvesztette. […]
A 20. század elejének korszellem Közép-Kelet_Európában és a Balkánon az etnicista („faji”) szempontokat fontosabbnak tartotta a tehetségnél. Nyílt törvényi diszkriminációhoz ez azonban csak Magyarországon vezetett, Romániában, Csehszlovákiában vagy Lengyelországban csupán „bürokratikus antiszemitizmus” vagy a bújtatott magyarellenesség informális intézményét alkalmazták, de ezt is rendkívül eltérő mértékben.
A magyar törvény faji megkülönböztetést legitimáló szelleme hosszú távon jóval pusztítóbb volt, mint az intellektuális veszteség. Nemcsak a 19. századi magyar liberális joghagyományt fordította vissza, hanem ellenkezett az európai jogi normák alapjával is, amennyiben felrúgta a polgári jogegyenlőség elvét, és az egyénileg gyakorolható jogok mértékét kollektív csoportok jogaihoz kötötte.

114. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A második zsidótörvényt a felsőházban a katolikus, a református és az evangélikus egyházfők (Serédi Jusztinián, Ravasz László, Raffay Sándor) egyaránt támogatták, leszámítva annak kikeresztelkedettekre vonatkozó passzusait.

247. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
>!
vargarockzsolt P

Sajátos, hogy legkevésbé a zsidóság vezetői akarták tudomásul venni a helyzetet. Ebben egyébként a zsidó lakosság jelentős részével osztozhattak. Asszimiláltaknak hitték magukat, és nem éreztek sorsközösséget a galíciai vagy romániai jiddis zsidósággal. Hiába mondták el a Magyarországra menekült galíciai és romániai zsidók borzalmas élményeiket, magyar társaik nem tudták elképzelni, hogy ez velük is megtörténhet.

547. oldal

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva
Kunt Gergely: Kamasztükrök
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Marschalkó Lajos: Országhódítók
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
Punka György – Sárhidai Gyula: Magyar Sasok
Gyurgyák János: Magyar fajvédők
Szakály Sándor: Történelmünkről hosszabban, rövidebben
Nemeskürty István: Búcsúpillantás
Szilágyi János: Munkásosztályunk általános műveltségi helyzete 1919–1945 között