A ​pólus, életem kalandja 7 csillagozás

Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Umbero ​Nobile tábornok a két világháború közötti időszak egyik sokat vitatott, érdekes egyénisége volt. A léghajózás megszállottja, az Északi sark szerelmese, s az „Italia” léghajó katasztrófájának egyik szenvedő alanya. Személyét évekig támadások érték, amiért a szerencsétlenség áldozatai közül elsőnek őt szabadították ki az úszó jég fogságából. A világ közvéleménye – élén az olasz fasiszta kormánnyal – azzal támadta, hogy társait cserben hagyta, s ha közvetve is, hozzájárult ahhoz, hogy a szerencsétlenség végül annyi áldozatot követelt. Nobile önéletírásában érdekes, erős akaratú, igazáért síkra szálló személyiség bontakozik ki előttünk, aki az „Italia” tragédiáját követően még több mint ötven évig, kilencvenkét éves koráig élt, s ezalatt állandóan az igazságért, a katasztrófa körülményeinek mint teljesebb tisztázásáért harcolt. Könyvében nemcsak ezt a fő és életének meghatározó epizódját dolgozza fel. Megtudjuk, hogyan ismerkedett meg a léghajózással, elbeszéli Amundsennel… (tovább)

Eredeti cím: La Tenda Rossa

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjáró

>!
Gondolat, Budapest, 1982
302 oldal · ISBN: 9632811631 · Fordította: T. Tedeschi Mária

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Roald Amundsen


Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Ikarosz
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Érdekes szakmai élettörténet a felfedezések és kalandos expedíciók hőskorából.
Sarkkutató érzelmű molyok számára kihagyhatatlan.

1 hozzászólás
>!
maneki_neko
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Nobile egész életét megismerhetjük írásából – főképp szakmai szempontból. Mindent pontosan, akkurátusan, tárgyilagosan ír le, ahogy az egy mérnökhöz (és tábornokhoz) illik. Talán kicsit sok benne a szakma, nem kötött le a rengeteg mérnöki és repüléstechnikai leírás (ezért vonok le fél csillagot), de kalandjai és pályafutása kétségtelenül érdekesek! Nobile személyisége sem mindennapi. Egy bátor, elszánt, kitartó – megszállott – ember képe bontakozik ki előttünk, aki nem képes kimutatni szeretetét senki iránt, és a szakmájával ezerszer többet törődik, mint a családjával.

>!
Szilvi_F
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Régebben ha léghajókra gondoltam, először Verne jutott eszembe, Indiana Jones és Doctor Who, és csak később a Zeppelin és a Hindenburg, és hogy ez a tényleges valóságunk része.
Ezt a könyvet karácsonyi ajándékként vettem apukámnak tizenkilenc éve. Valami igazán férfias és izgalmas olvasnivalót kerestem, és valószínűleg jól választottam, mert később is többször láttam a kezében.
Most ősszel, hogy elkezdtem felmérni, mi is van a polcokon, a legtöbb könyvet bedobozoltam, mert a költözés, felújítás stb. miatt egyébként is majdnem minden dobozban van, de ezt a könyvet külön tettem.
Belelapoztam már sokszor korábban, nagyjából tudtam, mire számíthatok, de azután sokkal nagyobb élményt kaptam tőle. A mérnöki-szakmai munkák, a fasizmusba keveredett világ tárgyilagos és részletes leírása mellett ott vannak a felfedezőutak csodálatos pillanatai, Nobile őszinte emberi kapcsolatai, és noha azt írja, hogy soha nem tudta nyíltan kifejezni érzéseit, a könyvében szerintem ez nagyon is sikerült neki.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire rosszul alakultak a dolgai. Az „Italia” balesete, melyben kétszeresen is felelősnek tartották, egész életét beárnyékolta. Az ellene irányuló lejáratás- és befeketítés-kampány egyszerűen undorító.
Umberto Nobile hős volt, mérnök, konstruktőr, újító, feltaláló, felfedező, sarkkutató.
Korábban azt gondoltam, semmi pénzért nem szállnék be egy léghajóba, most örülnék egy belföldi kirándulójáratnak. :)


Népszerű idézetek

>!
Ikarosz

A sertést külön erre a célra vásároltuk, rászereltük az ejtőernyőt, majd kihajítottuk a léghajóból.

22. oldal; Az ejtőernyős disznó

1 hozzászólás
>!
Szilvi_F

Ki volt a megmondhatója, hogy az Északi-sarkon túli, ismeretlen vidéken mi fog történni? Milyen meteorológiai feltételek várnak ránk? Megtaláljuk-e azt a hegyláncot, amelyet Peary látni vélt? Le fogunk-e szállni, és hogyan? Ezek voltak azok a kérdések, amelyekre senki sem tudta a választ; legfeljebb többé-kevésbé ésszerű hipotéziseink lehettek. De kalandunk varázsereje és szépsége éppen az ismeretlennel való szembenézésben rejlett.

47. oldal

>!
maneki_neko

Ösztönösen megragadtam a kormánykereket, de a léghajó nem engedelmeskedett többé. Egy pillanat, és a talajba ütköztünk. Ijesztő zaj. Megütöttem a fejemet. Mintha összenyomtak és darabokra zúztak volna. Nem éreztem fájdalmat, de teljesen tudatában voltam, hogy tagjaim eltörtek. Aztán valami rám zuhant, és fejjel előre lökött. Becsuktam a szemem és világosan, de tökéletes szenvtelenséggel azt gondoltam: „Mindennek vége”.

106. oldal

>!
Szilvi_F

Az olasz király, aki mindig nagy érdeklődést tanúsított munkánk iránt, és szívesen meg is látogatott minket, részt vett az egyik repülőúton. A leszálláskor a léghajó előrebukott, úgyhogy a kabin padlóján levő tárgyak elcsúsztak. A király kíséretében levő személyek arcán neheztelés tükröződött, de maga az uralkodó nyugodtan beszélt tovább szárnysegédjéhez, Cittadini tábornokhoz, s úgy tett, mintha az incidenst észre sem vette volna.

19. oldal

>!
maneki_neko

Már harminckét és fél órája repültünk. A kabin rendkívül piszkos volt. Leverő látványt nyújtott a padlón összegyűlt több tucatnyi termosz amellett a szekrényke mellett, ahol a navigációs térképeket és könyveket tartottam: egyik-másik üres volt, néhány feldőlt, illetve eltört. Mindenfelé kávé- és teapocsolyák, szétszóródott élelmiszer-maradékok. A piszkos háttér kiemelte Amundsen festőiségét: óriási lábával, fűvel bélelt lábbelijével, vízhatlan lábszárvédőben és fehér-piros kesztyűben ellenállhatatlan jelenség volt.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roald Amundsen
>!
Szilvi_F

Az ég ismét beborult, a táj hirtelen szomorú és ünnepélyes képet öltött. Csak a nap képes rá, hogy még az élettelen tárgyakat is élővé varázsolja; de most magas felhők mögé rejtőzött, s hiánya még jobban elmélyítette a mindent beburkoló halálos csöndet.

50. oldal

>!
Szilvi_F

Valamennyien sértetlenek voltunk, de hajónk élettelenül terült el a fehér havon. Épen és egészségesen hozott el a célig, nem hagyott cserben, mintha megértette volna azt a súlyos feladatot, amelyet ráróttunk; engedelmesen hagyta, hogy a pilonok csúcsához erősítsük, holott az égbolt szabadságát szerette. Franciaországban, Oroszországban, a Bering-szoroson rugalmas és hatalmas vázával nyugodtan állta az orkánok támadását, megküzdött hóval, faggyal, esővel, köddel. Most pedig az oldalára dőlve feküdt, és én saját kezemmel végeztem vele!

63. oldal

>!
Szilvi_F

Tizenháromezer kilométert repültünk, szembeszálltunk ezer veszéllyel és az Északi-sarktól az amerikai kontinensig nyúló feltáratlan vidék ismeretlenségének kockázatával. A nagy, a sarköv térképén hozzáférhetetlenként szereplő fekete foltra némi fényt derítettünk a Greenwichtől nyugatra fekvő 159. délkör tájékán kétezer kilométeres, nyolcvan-kilencven kilométer széles útvonalunkon. Bebizonyítottuk, hogy itt nincs kontinens, csak jéggel fedett tenger, a sarkvidéki óceán, amelyen elsőkként keltünk át. A régóta vitatott földrajzi probléma megoldódott.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Roald Amundsen – Lincoln Ellsworth: Az Északi sark meghódítása
Richard Branson: A Virgin-sztori
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
Komáromi Zoltán: Bátrak hajója
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Scott Westerfeld: Behemót
Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő
Mark Twain: Tamás úrfi léghajón
Serényi Gusztáv – Visnya Aladár: A levegő meghódítása