Gyufalevelek 39 csillagozás

Umberto Eco: Gyufalevelek

A ​L´Espresso című olasz hetilapot sokan kezdik a végén: a tárcarovatát olvassák el először, hogy megtudják, mi jutott éppen eszébe Umberto Ecónak a gallokról vagy a kosovói háborúról, a szivarozásról vagy az internetszexrõl, Ginger Rogersrõl vagy Beethoven Ötödik szimfóniájáról. Túlnyomórészt ezekből a népszerű írásokból állított össze az olasz és válogatott a magyar kiadó egy-egy kötetre valót. La Bustina di Minerva – ez a rovatnak és egyúttal a könyvnek is a címe.

Minerva borítékjai? Minerva-zacskók? A művészetek és a bölcsesség római istennőjének a nevét Itáliában egy hajdani márkavédjegy okán az a foszfor nélküli, lapos gyufaféle is viseli, amely többsoros elrendezésben, kis tasakokban kapható. Dohányos (pláne író-) embernek kapóra jöhet villamoson, vonaton, antikváriumban, ha hirtelen eszébe jut valami, és történetesen nincs nála notesz. Igazi palm top, és még csak elem sem kell hozzá.

Magyarul levélgyufának mondják. Hát a tasakot, amire írni lehet?… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2007
320 oldal · ISBN: 9789630784115 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2001
312 oldal · ISBN: 9630769417 · Fordította: Barna Imre

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Michel Foucault


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Umberto Eco: Gyufalevelek

Tökéletes BKV olvasmány.
Az egyes gyufalevelek terjedelme nem nagyon haladja meg a három oldalt, így akár ötpercnyi utazás esetén is megadják a befejezettség élményét.

Annak ellenére, hogy 1991–1999 között született cikkekből került összeválogatásra a kötet, javarészt időtállónak bizonyultak a felvetett gondolatok, még akkor is, ha sokszor aktuális történésekre reagál bennük Eco, amelyek egy része mára már szinte történelem.
Nem Ecoról lenne szó, ha itt-ott nem lenne benne némi provokáció, de a könyörtelenül logikus gondolatmenet, a legtöbb szösszenetből sugárzó humanizmus, és a szarkasztikus gúny (főleg, amellyel az általam is ostobán túlhajtottnak tekintett politically correct ellen ágál) abszolút szórakoztatóvá tette a könyvet.

>!
MortuusEst
Umberto Eco: Gyufalevelek

Milyen jó kis könyv ez. Rendkívül szórakoztató stílusban tálalt, kis falatokban adagolt szórakozás. Van abban valami nagyszerű, ( Ez a művészet?) amikor bonyolult dolgokról írnak egyszerűen, közérthetően. Amikor magasztos dolgokról beszél valaki giccs nélkül. Amikor összetett folyamatokról foglal valaki állást a biztos ítélet magabiztosságával, de fellengzősség, beképzeltség és a tévedhetetlenség mítosza nélkül. Mindezt végig úgy, hogy nem fullad érdektelenségbe, és bulvár sem lesz. Ha Eco egy magyar lapba írná a Gyufaleveleit, arra a magyar lapra egészen biztosan hajlandó lennék előfizetni, még ha csak az ő flekkjét olvasnám is csak belőle.

2 hozzászólás
>!
Panelmacska
Umberto Eco: Gyufalevelek

Egy ikon a darabjaira hullott.
A rózsa nevére rácsodálkoztam: „bárcsak én is tudnék ilyet írni”. A Gyufaleveleknél csak flegmatikus ajakbiggyesztésre futotta: „én is tudnék ilyet írni”. Egyetlen „bárcsak” szócska a különbség – a megfogalmazás szintjén. Az érzések síkján viszont egy Grand Canyon (horizontálisan), illetve egy Mount Everest (vertikálisan) méretű a differencia. Az egyiknél a lenyűgözöttség érzése, a másiknál a letaglózottságé. Igaz: két teljesen különböző műfajt képvisel a két könyv. Ezért lehet, hogy helyesebb volna elvonatkoztatni, és más szemszögből nézni egyiket és másikat. Tiszta, elfogulatlan tekintet kellene ide. De nem megy. Egy Umberto Eco nem lehet ennyire… – keresem a szót –, ennyire lapos és banális.
Egyetlen magyarázat létezhet: egy négusa írta helyette ezeket a tárcákat. Művész Úr, ha szüksége lenne még egy négerre, állok rendelkezésére! Közhelyeket én is tudok pufogtatni, eredetiségért nekem is a szomszédba kell menni, pongyolán én is bírok fogalmazni, a szlengszótáram pedig gazdagabb. A fordítónak is szívesen besegítenék: magyartalanságok (a „macska föl van mászva a fára”-típusú tagmondatok) és helyenként zavaros (majdnem-)körmondatok gyártásában hasznosnak bizonyulnék. S egyből két állásom is lenne a meglévő nulla helyett.

Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett, szarkasztikusnak szánt, abszolút szubjektív értékelés. Ráadásul még nagyon a kötet elején tartok. Előfordulhat, hogy a végére érve kénytelen leszek revideálni az álláspontomat. Így tessék olvasni! :-)

7 hozzászólás
>!
entropic P
Umberto Eco: Gyufalevelek

Nem vagyok rá büszke, de egyszer egy évig nem vittem vissza ezt a könyvet a könyvtárba. Szívesen olvasgattam belőle, amíg nálam volt, érdekes és tanulságos írások vannak benne.

3 hozzászólás
>!
sztinus P
Umberto Eco: Gyufalevelek

kezdem az elején: szörnyen szenvedtem vele. kb a 100. oldalig azt hittem inkább le fogom rakni. bár ilyet csak nagyon ritkán teszek. de addig politikai témákat, és olasz híreket taglalt, amik nem igazán a kedvenc témáim, és mivel nem nagyon tudom mik voltak 20 éve Olaszországban,emiatt elég érdekteleneknek tűntek, és semmit nem mondtak nekem.
de érdekelt Eco, még nem olvastam tőle, és ezt bevezetésnek gondoltam..
aztán elkezdett az irodalomról, könyvekről írni, és kifejezetten tetszett, imádtam. annyi idézetet írhatnék, de nem teszem, olvassátok el!
a végén volt egészen elvont „levélke” az már csak hab volt számomra, és elvarázsolt.
pedig nem szeretek novellás- rövidségű irományokat olvasni, mégis bejött.
az elején 1- 2 csillagot adtam volna, csak ezért nem lett ötös.

>!
Carmilla 
Umberto Eco: Gyufalevelek

Tanulságos és szórakoztató, mindössze egy írás volt benne, amin kiakadtam, amelyben azt taglalja, hogy a környezetvédelem nem pogány, hanem ízig-vérig keresztény eszme. „A primitív törzsek nem kímélik a környezetet, kizsákmányolják a természetet. A más fajok iránti tisztelet keresztényi, ferences érzés.” Ez valami vicc? Mindenesetre ez a megközelítés sehogyan sem tetszik nekem. Lehet, sőt biztos, hogy a primitív törzsek nem ismerik a környezetvédelem eszméjét, mi viszont igen, az összehasonlításban azonban mégiscsak ők azok, akik tudtukon kívül ezt az eszmét szolgálják, nem pedig mi! A primitív népek nem gyártanak soha le nem bomló műanyagokat, nem termelnek mérges gázokat, amelyek pusztítják az ózonpajzsot, nem produkálnak népességrobbanást, nem irtanak ki őserdőket – és még sorolhatnám. Mi, civilizált emberek viszont azzal a fene nagy eszünkkel mást se teszünk, csak pusztítjuk a környezetünket! Közben persze néha elfog a jó keresztényi bűntudat, amiről a primitíveknek fogalmuk sincs… (Ellenben nekik okuk sincs rá!) Hát, köszönöm: nekem rokonszenvesebb az az ember, aki mosolyogva elsétál mellettem, mint az, aki direkt nekem esik, agyba-főbe ver, bár utána érez némi lelkifurdalást… Ez a keresztény tudathasadás az igazi veszedelem, nem az öntudatlan pogány normalitás.

>!
Picike
Umberto Eco: Gyufalevelek

A történetek 90%-a tetszett, lekötött, szórakoztatott.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Ma a könyvek a mi véneink. Észre sem vesszük, de azáltal vagyunk gazdagabbak, mint az analfabéta (vagy aki nem az, de nem olvas), hogy ő csak a saját életét éli, mi viszont megszámlálhatatlanul sokat. A saját gyerekkori játékainkkal együtt arra is emlékszünk, hogy mit játszott Proust; nemcsak a saját szerelmünk láza hevített, hanem az is, amelyet Püramosz érzett Thiszbé iránt, ránk ragadt valami a Szolón bölcsességéből is, szeles éjszakákon néha magunk is megborzongtunk Szent Ilona szigetén, és nemcsak a nagyanyánktól hallott mese jár az eszünkben, hanem az is, amelyet Seherezádé mesélt.

(Miért hosszabbítják meg az életünket a könyvek?)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Marcel Proust
>!
Panelmacska

Az olvasnivaló könyv soha semmiféle elektronikus ketyerével nem helyettesíthető. Arra van, hogy kézbe vehessük ágyban, csónakban, ott is, ahol nincs konnektor, ahol és amikor minden elem kimerült; kibírja az aláhúzkodást, a szamárfüleket és a könyvjelzőket, nem árt neki, ha leesik a földre, ha kinyitva a hasunkon vagy az ölünkben felejtjük, mikor elbóbiskolunk, strapabíró, tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta, figyelmeztet (ha túlontúl frissnek és érintetlennek látszik), hogy még nem olvastuk…

i. m.: p. 144.

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Jaj, ezek az értelmiségiek. Mást sem tudnak, csak sopánkodni, hogy vége a könyvnek. Az ékírás feltalálása óta ez a fixa ideájuk.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fixa idea
>!
Panelmacska

A szavak sajnos azt jelentik, ami a történelem során rájuk rakódott…

i. m.: p. 30.

1 hozzászólás
>!
Inimma

HOGYAN KELL JÓL ÍRNI?

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.
1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondossan ügyej a hejesírásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

1997

Kapcsolódó szócikkek: írás
>!
vicomte P

A könyv igazi életbiztosítás, egy csipetnyi ízelítő a halhatatlanságból. Sajnos, csak utólag, nem előre. De ne legyünk telhetetlenek.

189. oldal, Európa, 2001

>!
Panelmacska

Ez a szép az internetes anarchiában. Bárkinek joga van megmutatkozni önnön teljes jelentéktelenségében.

i. m.: p. 160.

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Egyik barátom egy amerikai egyetemen tanít, tőle hallottam a következő történetet. Az egyetemi épületekben ott tilos dohányozni, így hát az óraközi szünetekben a barátom, aki dohányos ember, ki szokott menni, hogy rágyújtson. A diákok közt is vannak dohányosok, és ők is kimennek: összeverődnek, beszélgetnek tízpercecskét. Ugyanezt csinálom egyébként én is: dupla órákat tartok, a két rész közé iktatott tízperces szünetben kimegyek cigarettázni a kertbe vagy az utcára, és közben elbeszélgetek azokkal a diákokkal, akik ugyanezen rettentő káros szenvedélynek a rabjai. (Amit természetesen nem helyeslek, de hát ilyen az élet.)
Ezt az amerikai barátomat mármost feljelentette a tanszékvezetőjénél néhány nem dohányzó diák, mégpedig azzal az indokkal, hogy a dohányos diákokat e kinti beszélgetésekkor előnyben részesíti a nem dohányzók kárára. Ez az előny ellentmond az esélyegyenlőség elvének, a professzor viselkedése tehát kifogásolható.

32-3. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · dohányzás
3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Vannak persze olyan művek is, amelyek társadalmi vagy erkölcsi szempontból „veszélyes” eszméket közvetítenek – minél értékesebbek művészileg, annál inkább.

111-112. oldal

>!
Bla IP

Szerencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége… Aki rá vár, tehetetlenségéről tesz tanúbizonyságot, aki benne hisz, azért hisz, hogy ne kelljen cselekednie.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról, törpékről, óriásokról, csodatündérekről, manókról…
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Mario Puzo: A Keresztapa
Brunella Gasperini: Én és ők
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Dömötör Tekla (szerk.): Az aranyláncon függő kastély
Niccolò Ammaniti: Én nem félek