Gyufalevelek 86% 46 csillagozás

Ma a könyvek a mi véneink. Észre sem vesszük, de azáltal vagyunk gazdagabbak, mint az analfabéta (vagy aki nem az, de nem olvas), hogy ő csak a saját életét éli, mi viszont megszámlálhatatlanul sokat. A saját gyerekkori játékainkkal együtt arra is emlékszünk, hogy mit játszott Proust; nemcsak a saját szerelmünk láza hevített, hanem az is, amelyet Püramosz érzett Thiszbé iránt, ránk ragadt valami a Szolón bölcsességéből is, szeles éjszakákon néha magunk is megborzongtunk Szent Ilona szigetén, és nemcsak a nagyanyánktól hallott mese jár az eszünkben, hanem az is, amelyet Seherezádé mesélt.

(Miért hosszabbítják meg az életünket a könyvek?)

A szavak sajnos azt jelentik, ami a történelem során rájuk rakódott…

i. m.: p. 30.

Az olvasnivaló könyv soha semmiféle elektronikus ketyerével nem helyettesíthető. Arra van, hogy kézbe vehessük ágyban, csónakban, ott is, ahol nincs konnektor, ahol és amikor minden elem kimerült; kibírja az aláhúzkodást, a szamárfüleket és a könyvjelzőket, nem árt neki, ha leesik a földre, ha kinyitva a hasunkon vagy az ölünkben felejtjük, mikor elbóbiskolunk, strapabíró, tűri, hogy olvasási szokásainktól függő, egyéni nyomot hagyjunk rajta, figyelmeztet (ha túlontúl frissnek és érintetlennek látszik), hogy még nem olvastuk…

i. m.: p. 144.

Ez a szép az internetes anarchiában. Bárkinek joga van megmutatkozni önnön teljes jelentéktelenségében.

i. m.: p. 160.

Ha faji diszkrimináción azt értjük (erős változat), hogy valaki elkap egy sötét bőrű embert, és fennhangon a Dixie-t énekelve fellógatja az első fára, akkor annyit a PC nélkül is tudhatunk, hogy ilyesmit nem szabad csinálni. Ha viszont azt értjük rajta, hogy egy Rőthajú Erik szerepére pályázó afroamerikai színésznek tilos megjegyezni, hogy vikingszerepre nem alkalmas, akkor a PC kissé terhessé válhat, már csak azért is, mert ezen az alapon az is szexista diszkriminációt követ el, aki Claudia Schiffert beszélné le King Kong szerepéről.

107-8. oldal

Jaj, ezek az értelmiségiek. Mást sem tudnak, csak sopánkodni, hogy vége a könyvnek. Az ékírás feltalálása óta ez a fixa ideájuk.

149. oldal

HOGYAN KELL JÓL ÍRNI?

Jó tanácsokra bukkantam az interneten: eligazítanak, hogyan kell jól írni. Némi változtatással ezennel közzéteszem őket, azt hiszem, sokaknak kapóra jönnek majd, kivált azoknak, akik írótanfolyamra járnak.
1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy… túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.)
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Kerüld a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”: a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a felkiáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondossan ügyej a hejesírásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

1997

Szerencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége… Aki rá vár, tehetetlenségéről tesz tanúbizonyságot, aki benne hisz, azért hisz, hogy ne kelljen cselekednie.

A könyv igazi életbiztosítás, egy csipetnyi ízelítő a halhatatlanságból. Sajnos, csak utólag, nem előre. De ne legyünk telhetetlenek.

189. oldal, Európa, 2001

Vannak persze olyan művek is, amelyek társadalmi vagy erkölcsi szempontból „veszélyes” eszméket közvetítenek – minél értékesebbek művészileg, annál inkább.

111-112. oldal