Ellenséget ​alkotni 18 csillagozás

És más alkalmi írások
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Önmaga ​jobb definiálásához, úgymond, minden társadalomnak és minden egyénnek szüksége van ellenségre, akitől különbözhet. Erről tettek bizonyságot a náci és fasiszta típusú rasszista rendszerek, amikor – tűrhetetlen faji érveléssel – rettentő ellenséget találtak ki maguknak. És ugyanezt bizonyítják ma is mindazok a társadalmak, amelyek úgy keresnek valamiféle, ellentmondást nem tűrő közmegegyezést, hogy például a bevándorlók „másságában” lelnek ellenségre.

Ezzel a kritikus és antiideologikus reflexióval kezdődik és egy sor alkalmi írással folytatódik Umberto Eco új esszégyűjteménye. A szerteágazó tartalom nagyon is jellemzi Eco sokrétű világát: szó esik ismét a médiáról, tudomány és politika „perverz” viszonyáról éppúgy, mint Eco kedvenc témáiról (abszolútum, tűz, listák), és persze, mint mindig, irodalomról és tömegkultúráról.

Az írásokat már-már rögeszmés szenvedély és kíváncsiság hatja át. Szerzőjük nemcsak korunk kultúrájának egyik vezető tekintélye és… (tovább)

Eredeti cím: Costruire il nemico e altri scritti occasionali

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2011
322 oldal · ISBN: 9789630791489 · Fordította: Sajó Tamás

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Gandhi · Michel Foucault


Most olvassa 3

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Könnyed és elegáns, nagy műveltségi háttérrel megírt, színes példákkal (Cicerótól James Bondig) teleszórt változatos írások. Alkalmi munkák, rögtönzések komoly témákról, szórakoztatóan.
Szóba kerül az ellenségkép, az abszolútum, a tűz, az epifánia, az ereklyék, a sajt, a hedonizmus és az aszketizmus, a lista készítés mámora, Hugo és Joyce, a kommunikációs zaj, az elképzelt asztronómiák és az elveszett szigetek, a feuilleton és a felismerés mechanizmusa, a magzati lélek és a wikileaks.
Olvasható egyhuzamban, de akár csak egy írás miatt is.
Érdemes.

4 hozzászólás
Aurore>!
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Na, hát ez az Umbi! Úgy képzelem, hogy egy olasz kávé és egy pápaszemtörlés között csak úgy ripsz-ropsz fityfiritty összehoz egy ilyen kis szösszenetet, mert mi az neki. De csak mert évek óta ezen és ilyeneken gondolkodik. Ja, hát úgy könnyű! :)
Tréfát félretéve: elképesztő ez az ember. Bármelyik könyvét olvassuk, úgy érezhetjük, (újból) beiratkoztunk az egyetemre, és a kedvenc tanárunk előadását hallgatjuk. Imádom ezt a manust, hogy ennyit tud, és ilyen tehetsége, kedve, egyszerűsége van arra, hogy megossza velünk az ő mérhetetlen tudását. Mindig ezeket a tanárokat szerettem, akiknél a kevesebb volt a több: nem csomagolta, nem bonyolította, nem csűrte, nem csavarta, hanem csak odaadta. Bár nem mindegyik írás tetszett egyformán némelyiket untam, mert csak monoton felsorolásnak hatott, csak egy szó van rá: Etalon.

>!
Európa, Budapest, 2011
322 oldal · ISBN: 9789630791489 · Fordította: Sajó Tamás
9 hozzászólás
spinakker>!
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Őszintén szólva ezt a könyvet csak a külseje miatt vettem meg: egy ilyen élénksárga borítójú, space invaderös könyv bárkinek a figyelmét felkelti (ez pedig egyértelmű előny az e-könyvekkel szemben). Pedig rizikós befektetés volt: Ecótól akkor még csak pár (zseniális) mondatot olvastam, és jelen kötet alkalmi írások gyűjteményét ígéri, ami kissé baljóslatú. Mintha összehordtak mindenféle írást, csak hogy kiadhassák egy híresség neve alatt.
Szerencsére Eco nem olyan szerzőnek tűnik, aki csak azért ír, hogy írjon. Habár valóban mindenhonnan lettek összegyűjtve az írások, az eklektikus témák csak elvétve találnak mellé.
Azok az írások tetszettek a legjobban, amelyekben valamiféle jelenségben mélyül el, legyen az akár modern (Ellenséget alkotni: miért van szüksége az embereknek és nemzeteknek akár önkényesen teremtett ellenségekre; Gondolatok a WikiLeaksről: miért nincsenek a kormányoknak többé titkai), vagy Eco kedvenc időszaka, középkori (Képzelt asztronómiák: térképészeti és csillagászati ismeretek és tévhitek történelméről). Azért, mert itt szabadon engedi humorát és intelligenciáját, és a még általam ismert dolgokról is izgalmasan mesél.
Kevésbé tetszettek azon írásai, amelyekben valamilyen akadémikus témát tárgyal (A Paradicsomon kívül rekedt magzatok: teológia(történeti) fejtegetés a lélek és az eredendő bűn öröklődéséről; Hugo, sajnos! A túlzás poétikája: Hugo miért a legnagyobb francia költő túlzásai és dagályossága ellenére), vagy valamilyen témáról készít listát (A tűz szép, Kincskeresés), mert vagy számomra ismeretlen az adott irodalmi mű, vagy pedig csak régi, obskúrus forrásokat idéz, határozott mondanivaló és következtetés nélkül.

legrin P>!
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Nagyon tetszettek az esszék, igazán üdítő volt ilyet is olvasni. Bár Ecotól olvasni annyira pezsdítő mindig, olyan művelt és intelligens, ami elég ösztönző. :)
A Képzelt asztronómiák volt a kedvenc, az nagyon érdekelt.

flamepetals>!
Umberto Eco: Ellenséget alkotni

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Az elvont témáktól, az aktuális és kézzelfoghatóig minden megtalálható benne. Elgondolkodtató és élvezetes, szerintem mindenki talál majd benne magának valót.


Népszerű idézetek

ParadoxH>!

Végül a középkor a nagy utazások kora volt, ám a rossz utak, a kiterjedt erdőségek és a révészekbe vetett bizalmon alapuló tengeri átkelések nem tették lehetővé megfelelő térképek készítését. Ezek a korban pusztán jelzésszernek voltak, mint a compostelai zarándokkönyv útmutatásai, és körülbelül ilyesmiket tartalmaztak: „Ha el akarsz jutni Rómából Jeruzsálembe, indulj dél felé, és útközben kérdezősködj.”

216. oldal - Képzelt asztronómiák (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

1 hozzászólás
ParadoxH>!

Van tehát a zaj révén végzett szándékos cenzúra – ezzel találkozunk a tévében, a politikai botrányok kirobbantásakor és így tovább –, és egy akarattalan, de fatális cenzúra, amelynek során az önmagában teljesen legitim, ám túlzásba vitt információ (reklám, eladás stb.) zajjá alakul át. Ez – és itt most a kommunikáció területéről az etikáéra lépek át – életre hívta a zaj pszichológiáját és etikáját. Kik azok az agyalágyultak, akik iPoddal a fülükben mennek az utcán, akik nem bírnak egy órán át csöndben megülni a vonatban az újságjuk fölött vagy a tájat nézve, hanem azonnal be kell kapcsolniuk a telefont, hogy az utazás első felében bejelentsék, elindultak, a második felében pedig, hogy hamarosan megérkeznek? Ezek azok az emberek, akik immár nem tudnak zaj nélkül élni. Ezért van az, hogy az éttermek, amelyeket már amúgy is zajossá tesz a vendégek jövés-menése, még több zajt kínálnak a két bekapcsolt televízióval és a zenével; és ha megkérjük őket, hogy kapcsolják ki, úgy néznek ránk, mintha megbolondultunk volna. A zajnak ez az intenzív igénye immár drogként szolgál, és megakadályozza, hogy arra figyeljünk, ami valóban lényeges volna.

201-2. oldal - Veliná-k és csönd (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

2 hozzászólás
egy_ember>!

Az ellenség nemcsak arra jó, hogy saját identitásunkat meghatározzuk vele szemben, hanem arra is, hogy olyan akadályt képezzen, amellyel szemben felvonultathatjuk saját értékrendszerünket. Amikor tehát épp nincs kéznél ellenség, magunknak kell teremtenünk egyet.

10. oldal - Ellenséget alkotni (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

3 hozzászólás
ParadoxH>!

Jómagam mindig azon a véleményen voltam, hogy ha például megtudnám, hogy az újságok holnap valami ballépésemről akarnának tudósítani, ami igen nagy kárt okozna nekem, az lenne az első dolgom, hogy bombát helyezek el a rendőrség vagy az állomás mellett. Holnap az összes újság az első oldalon hozná ezt a hírt, s az én botrányom valahol hátul szerepelne a kisbetűs krónikában. Ki tudja, hány bombát helyeztek már el itt meg ott csak azért, hogy más híreket eltüntessenek velük a címlapokról. A bomba már csak azért is kézenfekvő metafora, mert olyan nagy zajt kelt, ami minden mást elhallgattat.

196-7. oldal - Veliná-k és csönd (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

nemleh>!

Nem az ereklye teszi […] a hitet, hanem a hit teszi az ereklyét.

98. oldal - Kincskeresés (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

spinakker>!

Whorf arra is emlékeztet, hogy az eszkimók az egyetlen „hó” szó helyett különféle terminusokkal jelölik a hó négy különböző állagát, azaz több dolgot látnak ott, ahol mi csak egyet. Eltekintve attól, hogy ezt a megfigyelést vitatják, egy nyugati síelő is képes különbséget tenni a hó többféle fajtája között, és ha egy eszkimó kapcsolatba kerülne velünk, nem kellene sok idő rá, hogy megértse: amikor hóról beszélve az általa négy különböző módon nevezett dologra gondolunk, olyankor úgy viselkedünk, mint a francia, aki egyaránt glace-nak hívja a jeget, a jégcsapot, a fagyit, a tükröt, a kirakatüveget, és mégsem válik annyira foglyává tulajdon nyelvének, hogy reggel a fagyiba tekintve akarjon borotválkozni.

53. oldal - Abszolút és relatív (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

3 hozzászólás
Aurore>!

És itt van végül az inkoherens lista csúcsteljesítménye, amely zsenialitása folytán már a rövidség fényűzését is megengedheti magának. A Jóravaló istenek mennyei gyűjteménye című kínai enciklopédia állatlistáról van szó, amelyet Borges ötlött ki, majd Michel Foucault alkalmazott A szavak és dolgok mottójaként. Eszerint az állatok lehetnek a) A Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, h) olyanok, melyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek.

153. oldal - A lista mámora (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Kapcsolódó szócikkek: Jorge Luis Borges · Michel Foucault
egy_ember>!

…ha valaki, hát a nem hívő tudja, hogy ha nincs pokol és paradicsom, akkor kénytelen vagyunk itt a földön eljutni az üdvösségre a jóakarat, megértés, és morális törvények megszilárdításával.

62. oldal - Abszolút és relatív (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

1 hozzászólás
egy_ember>!

Most azt kellene mondanunk, hogy nem létezik valóban és totálisan kaotikus lista, csupán olyan esetek, amikor a szerző kaotikus helyzetet akart kifejezni. A kaotikus felsorolás közismert példái találjuk Rimbaud-nál, de hadd sorolja fel azokat a jelzőket, amelyekkel Cole Porter halmozza el szerelmesét a You are the Top! -ban: a Colosseumhoz hasonlítja, a Louvre-hoz, Strauss-szimfóniához, Shakespeare-szonetthez, Miki egérhez, a Nílushoz, Mona Lisa mosolyához, Mahatma Gandhihoz, a Napóleon konyakhoz, egy spanyol nyári éjszaka ibolyaszín fényéhez, a National Galleryhez, Greta Grabóhoz, a celofánhoz, Fred Astaire lábaihoz, O'Neill drámájához, Whistler anyjá-hoz, a camembert-hez, egy rózsához, Jimmy Durrante orrához, egy Botticellihez, Keatshez, Shelley-hez, a holdhoz, Mae West vállaihoz, a Zuiderzeen sikló csónakhoz, egy régi holland mesterhez, Lady Astorhoz, az orosz sztyeppéhez és így tovább, semmilyen különbséget sem téve Dante Pokla és a brokkoli között.

149. oldal - A lista mámora (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

5 hozzászólás
Aurore>!

Csak a csöndben működik az egyetlen igazán hatékony információs csatorna: a suttogás. Minden népnek, még ha a legdiktatóriukusabb cenzúra uralkodott is fölöttük, mindig sikerült megtudniuk a suttogásból, mi történik a világban. […] Ha nincs csönd, akkor nincs, aki megértse a suttogást, a kommunikáció egyetlen alapvető és megbízható eszközét.

202. oldal - Veliná-k és csönd (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete Sándor: A kamasz álma
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Alessandro Baricco: Novecento