Bábeli ​beszélgetés – Minimálnapló 58 csillagozás

Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Apróságok, ​feljegyzések, ötletek, rövidke karikatúrák, paródiák, abszurd javaslatok, szellemi játékok gyűjteménye a kis kötet. Első pillantásra az a látszat, mintha csak azok érdeklődésére számíthatna, akiket megbűvölt vagy a regényíró, vagy a filozófus-irodalmár-szemiotikus Eco életműve. Valójában kiemelkedően érdekes, szellemes, magasröptűen és magasrangúan humoros kötet, amely a magyar olvasót óhatatlanul Karinthyra emlékezteti. Már csak „műfajainál” fogva is. Mintha az Így írtok tiből volna Eco könyvének azon darabjai, amelyek világhírű regények kacagtatóan humoros parafrázisát, persziflázsait adják (Omita; Három rendhagyó recenzió; Sajnálattal nem javaslom; Szerkesztői javítások stb.). Ugyancsak teljesen karinthys az a módszer is, ahogy a mindennapi élet egy-egy jelenségét veszi nagyító alá, komolyan, szinte tudományosan foglalkozva a témával, és éppen ezért annál abszurdabb, annál groteszkebb, annál komikusabb eredményekre jutva (Hogyan legyünk indiánok?; Hogyan nyaraljunk… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2015
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052333 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2001
272 oldal · ISBN: 9630769107 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 1994
248 oldal · ISBN: 9630756897 · Fordította: Barna Imre

Enciklopédia 7


Kedvencelte 5

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
blueisthenewpink SP
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Nagyon szerettem. Olvasás közben felkerült a kívánságlistámra, Eco pedig a kedvenc szerzők közé (tudom, hogy mostanában a második, de tényleg nem osztogatom könnyen ezt a címet). Élvezet volt olvasni, a szövegek rövidsége miatt több átszállásos tömegközlekedésre is kiválóan alkalmas, ha az embert nem zavarja, hogy nyilvános helyen nagyon vigyorog, esetleg hangosan felnevet. Ismét legszívesebben kiidéztem volna az egészet, az álcázott könyvek játéka pedig annyira népszerűnek bizonyult (lásd az idézeteknél), hogy borzasztóan addiktív zóna is született belőle: https://moly.hu/zonak/alcazott-konyvek. Ezúton kérek elnézést a lekésett határidők, lassan haladó munka miatt (pont az év végi hajrában). @Timár_Krisztina is megmondta: Eco tehet róla!

8 hozzászólás
>!
Iustitia
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

spoiler

Erre a kötetre igencsak illik az a kifejezés, hogy bábeli zűrzavar; amennyiben ezt pozitív jelentéstartalommal is fel lehet ruházni.
Ez a könyv talán legnagyobb előnye, ugyanakkor pont ezért nem kapta meg az öt csillagot. Kétségtelen, hogy mindenki talál benne a maga számára kedveset, de bizonyára olyat is, amitől a falra tudna mászni.
A könyvet egy olyan embertől kaptam kölcsön, akinek a kedvenc írója Eco, – és bár én még ezelőtt nem olvastam tőle, – adok ennek az ismerősnek a véleményére. Be is bizonyosodott, hogy jól teszem.
Nem vagyok az a nagy nevetős típus, de Eco ezt figyelmen kívül hagyta. Rengeteg nagyon jó írást olvashattam, (a legvegyesebb témakörökben), mint például a következők: Töredékek, Hogyan legyünk indiánok?, Hogyan cáfoljunk meg egy cáfolatot?, Hogyan menjünk át a vámon?, Buddhigattya gondolatvilága, és talán a legkiemelkedőbb: Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől?
A kötet hangulatát egy idézettel határoznám meg, ami az utóbb említett írásból származik: spoiler

>!
Zonyika
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Eco „Mikor én még kissrác voltam…” írásai. Eco tök zseniális volt és van és lesz is, bár az is igaz, hogy nem kell mindent kiadni. Az esszék középső fele (ez hülyén hangzik, de mennyiségben tényleg a fele és középre vannak rakva, mármint időrend szerinti sorrendjük miatt) a Hogyan…-os írások, ez nálam egy külön könyv lennének, Hogyan éljünk Eco-ul? címmel. Nálam. Bár az is igaz, hogy ezek elviszik az egész könyvet, tehát mondhatjuk, hogy ez így akkor pont jól van, különben nem lenne kiadva az összes többi esszé. Bár nekem Eco bevásárlócetlije is zseniális lenne. Hát megyek is a fenébe!

Szerkesztem!
Nem nem jó a többi esszé, csak vagy én vagyok túl fiatal és olvasatlan és nemolasz azokhoz. Míg az Omita című lolita-ferdítés tök zseniális és fantasztikus és zseniális és kiváló és zseniális és letehetetlen, addig a Do Your Movie Yourself című Multiplex szüzséket egyértelműen a Jean-Luc Godard és Ermanno Olmi iránti számomra ismeretlenség miatt nem tudtam értékelni. Ilyeneket az ember a haverjainak ír. Bocs.
Ugyanakkor! Üdítő volt egy gépelési hibáktól mentes könyvet olvasni végre-végre-végrevalahára. Barna Imre puszit kapott.

1 hozzászólás
>!
lollippi I
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Jaj, de mennyire remek író (volt) Eco. Lenyűgöző műveltség, páratlan humor. Tele irodalmi játékokkal, fricskákkal, humoros igazságokkal. Egy-két novellát sajnos ki kellett hagynom (mivel például nem ismerem a 20. század híres olasz filmrendezőit annyira, hogy értsem a hozzájuk kapcsolódó humoros stíluskritikát), de összességében ez volt az a könyv, amit mindenképpen a barátok orra alá fogok dugni. Az egyik novellával, a Töredékekkel ezt meg is tettem többször.

3 hozzászólás
>!
silex
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Ez pont az, amit mindenkinek mindig osztogatni szoktam. Már amikor éppen megvan, mert az elajándékozás is állandósult. Annyiféle ötlet van benne, hogy biztos bárki megtalál egy személyes kedvencet. Nekem az 1:1 arányú térkép lehetlenségének igazolása volt az.

>!
marcipáncica P
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Nagyon, nagyon, NAGYON jó volt. Eco zseniálisan ír, nem is lehet rá mást mondani. Hiába rövidke, egymástól független szösszenetek gyűjteménye, ha tehettem volna egyhuzamban végigolvasom az egészet, mert a stílusa olyan berántó, hogy nehéz tőle egy percre is elszakadni. És bár ~25 éves írások vannak benne, némelyik rémisztően aktuális (túlzott-PC nézetek, a média hatalma) témát feszeget, némelyik (mit némelyik, majdnem mindegyik, amelyik nem, az a saját műveletlenségem okán) pedig olyan „térdcsapkodva-hangosan-röhögős”, hogy tömegközlekedésen nem feltételen javaslom az olvasást, ha el akarjuk kerülni utastársaink kellemetlen pillantásait.
A fél csillag mínusz csak azért, mert sajnos volt egy-két olyan történet, amihez én kevés voltam. Ez nem Eco hibája, mivel olyan rendkívüli tudás, műveltség, tájékozottság rejtőzik mindegyik történet mögött, ami előtt csak fejet hajtani lehet, de sajnos pont ezek miatt számomra nem érvényesültek.
(lábjegyzet: A könyvtárunkban valaki örökbefogadta és ajánlott könyvek közé tette ezt a könyvet, így esett erre a választásom egy Eco-kihíváshoz. Ezúton is szeretném ismeretlenül is megköszönni, hogy általa rátaláltam erre a remekműre.)

>!
Mary_J
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Vegyes volt a felhozatal, volt 1-1 rész ahol csak kapkodtam a fejem, hogy most mi van, kevés vagyok én ehhez? mondjuk az olasz filmrendezésben nem is akarok otthon lenni azt hiszem :D de a többségeben nagyon élvezetes kis írások voltak, néhol szinte potyogtak a könnyeim a a kacagástól, de volt amit eléggé elborzasztó társadalomkritikának is éreztem. Igazi bábeli zűrzavar, szóval elég találó a cím (bár csodálkoztam is volna, ha nem így lenne).

>!
danaida P
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

ez volt anyukám első könyve Eco-tól, kb. azóta nálunk Eco-láz van, csak én kerülgettem ezt már régóta tudomisénmiért csak annyi a bajom vele, ami minden más Eco-könyvvel: hülye vagyok én hozzá vagy legalábbis van mit pótolnom irodalomból, történelemből, olasz közéletből, kultúrtörténetből stb.
viszont! amin röhögtem, azon nagyon

>!
Lálóczki_Gergő
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Nagyon szórakoztató könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. A rövid szövegek nagyon sokfélék, nincs olyan ember, aki ne találna benne valamit, ami megnevetteti, elgondolkodtatja, vagy mindkettő. Egy olyan ember írta, aki fent sűrűn tele volt. Sokkal több dolog nem jött át számomra, mint amennyi jegyzetet találtam a szöveg végén, de ez senkit se tartson vissza. Nem csak a hardcore bölcsészek élvezhetik. Tényleg mindenféle dolog van benne, a bohóckodástól filozófiai fejtegetésekig. Van amikor egy rövid szösszeneten belül mindkettő megvan. De hol van az kőbe vésve, hogy komoly dolgokon csak fapofával lehet elmélkedni? Olvasás közben folyamatosan könyvjelzőztem azokat a részeket, amik nagyon tetszettek valamiért. Az volt a terv, hogy belefoglalom az értékelésbe őket, de végül abbahagytam, mert túl sok lett, és nem tudtam volna választani, és amúgy is, minek lőjek le poénokat. Tessék elolvasni.

>!
Fiammetta P
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló

Nagyon széles skálán mozognak a könyvben szereplő írások, mind témájukat (a legkézzelfoghatóbb, hétköznapi észrevételektől a legelvontabb, legfilozofikusabb témákig), mind kidolgozottságukat tekintve (a lekerekített történetek és gondolatmenetek mellett vannak kissé befejezetlen vagy összecsapott, laposabb szösszenetek is). Többnyire nagyon jól szórakoztam olvasás közben, amihez a remek fordítás is hozzájárult; az egyik kedvencem a „Sajnálattal nem javaslom” volt.
Aki e könyv olvasása után kerít sort a Baudolinóra (ahogy én tettem az Eco-kihívás keretében), felfedezheti, hogy kettő (vagy ha úgy vesszük, három), a Bábeli beszélgetések vége felé olvasható, Alessandriával kapcsolatos sztori visszatér a regényben is. A szülővárossal foglalkozó fejezet egyébként igazán személyes hangú, jó volt ilyet is olvasni a többi, általában ironizáló vagy akár cinikus hangvételű írás után.


Népszerű idézetek

>!
blueisthenewpink SP

A harmadik számú veszély a magánlevelek publikálásában rejlik. Az írók magánlevelei – hacsak nem állevelek, amilyeneket Werther írt – ritkán különböznek a közönséges halandók leveleitől. Író is írhatja egész nyugodtan, hogy „küldj hashajtót”, vagy hogy „őrülten szeretlek, köszönöm, hogy létezel”, és nagy hólyag, aki ebből az utókor nevében azt a következtetést vonja le, hogy, bizony, ő is ember volt. Miért, mi lett volna? Flamingó?

177. oldal - Hogyan óvakodjunk az özvegyektől? (Európa, 1994)

15 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

Ami mármost a természetrítusokat – közelebbről az Attisz halálával kapcsolatos fríg szertartásokat – illeti, először egy másik szép ódát akartunk példaképpen idézni, azt, amelyik így kezdődik: „Boci, boci, tarka, / se füle, se farka…”, s amelyet kézzel írt rá valaki a könyvecske margójára. Ám az alany furcsaságánál is meghökkentőbbnek találtuk a következő két sort: „Meg is döglött, halva van, / minek éljen hasztalan”, mely két sor látszólagos értelmetlenségére végül is akkor derült fény, amidőn szerencsésen rájöttünk, hogy a vers eredetije nyilván spanyolul íródott. Ha ugyanis a „hasztalan” h-ját a spanyol nyelvre oly jellemző szó eleji f-h hangmegfelelést figyelembe véve, f-re cseréljük, a sor értelme egy csapásra megvilágosodik. Egy ibériai költemény befejezetlen fordításával van tehát dolgunk.

19-20. oldal - Töredékek, IV. GALAXISKÖZI ARCHEOLÓGIAI KONGRESSZUS - SZÍRIUSZ, 121. MATEMATIKAI ÉV, 4. SZAKASZ, ANOUK OOMA PROF. ÚR ELŐADÁSA - FERENC JÓZSEF-FÖLDI EGYETEMI RÉGÉSZETI KÖZPONT, ARKTISZ, FÖLD (Európa, 1994)

20 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

    Különféle módokon lehet jó kávét készíteni: van kávé nápolyi módra, eszpresszókávé, török kávé, brazil kávé, francia filteres kávé, amerikai kávé. A maga nemében mindegyik kávé kitűnő. Az amerikai kávé lehet afféle hővezető műanyag pohárban, száz fokon felszolgált tűzes kotyvalék is, amit állomásokon rendszeresítenek népirtás céljából, de a percolator-ral főzött kávé, amit magánházaknál vagy szerény kis luncheonette-ekben kapni a tojásos sonkához, finom és illatos, úgy dönti magába az ember, mintha vizet inna, és utána persze rájön a szívdobogás, mert egyetlen csésze több koffeint tartalmaz, mint négy presszókávé.
    Van aztán a fekete lötty. A fekete lötty rendszerint rohadt árpából, hullacsontból és egy kelta rendelőintézet kukáját megjárt valódi kávészemekből készül. Összetéveszthetetlen mosogató- és lábvízaromája van. Börtönökben, javítóintézetekben, vasúti hálókocsikban és luxusszállodákban adják.

144. oldal - Hogyan használjuk az elátkozott pikszist? (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
9 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

7. Leszaladt cigarettáért

    Intelligens, eredeti, megfontolt, jól szituált férfi, példás családapa. Ám sok a kísértés – nők, utazás, lovak –, és elcsábul. Kimarad a haverokkal, azok meg úgy viselkednek, mint a disznók. Túlfeszíti a húrt, megérdemelné, hogy mire hazamegy, már a kutya se várja. Erre tessék, még a felesége is megvan, magányosan kötögetve várja, pedig lettek volna alkalmai.

227. oldal - Álcázott könyvek (Európa, 1994)

9 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

    A hirdetések, a rajzfilmek, a képeskönyvek teli vannak vajszívű, törvénytisztelő, bumfordi és megbízható medvékkel. Egy medvére nézve kimondottan sértés, ha azt hallja, hogy azért van joga élni, mert – ahogy mifelénk mondják – olyan böhöm nagy rusnya, buta állat. Azt gyanítom tehát, hogy szegény Central Park-i gyerekek nem a hiányos, hanem épp a túlságos jólneveltség miatt haltak meg. A mi boldogtalan lelkiismeretünknek lettek az áldozatai.
    Hogy elfeledtessék, milyen rosszak az emberek, nem győzték bizonygatni nekik, hogy a medvék jóságosak. Ahelyett, hogy őszintén közölték volna velük, hogy mi az ember, és mi a medve.

138. oldal - Hogyan beszéljünk az állatokról? (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: medve
>!
blueisthenewpink SP

10. Párduc

    Mint afféle jó arisztokrata, úgyszólván mindenkit magasról lenéz. Bár igyekszik követni a körülötte zajló nagy eseményeket, azért mégiscsak a fellegekben jár.

227. oldal - Álcázott könyvek (Európa, 1994)

62 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

Ez a játék – Omar Calabrese ötlete – abból áll, hogy egy híres szövegnek kivonatoljuk a lényegét, és összefoglaljuk; korrektül bár, de úgy, hogy azért nehéz legyen ráismerni, sőt azt lehessen hinni, hogy egy másik műről van szó. Kéretik becsapós címet adni, ami megnehezíti az olvasó dolgát.
(…)

3. Kedves Watson

    Megrögzött, pontosságmániás agglegény, aki majd megőrjíti elválaszthatatlan munkatársát, bizarr, úgyszólván légből kapott vállalkozásba fog. Mintegy mellesleg meg is nősül, de tudja, hogy csak az idejét vesztegeti. Zavarában a tervezettnél hamarabb megy haza.

225. oldal - Álcázott könyvek (Európa, 1994)

11 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

2. Színtelen történet

    Törekvő Napóleon-arany-ifjú. Megkapta, amire vágyott: szívesen látták a papok is meg a polgármester családja is; ha van esze, jól nősül, és tisztes hozományra tesz szert. De mindent elpuskázott. Teljesen elveszítette a fejét.

225. oldal - Álcázott könyvek (Európa, 1994)

3 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

Milyen jó is volt úgy élnünk bele magunkat a művészetbe, ahogy az életünket éljük, akkor toppanva be, amikor már ki vannak osztva a lapok, és úgy távozva belőle, hogy nem tudjuk, mi lesz a többiekkel.

157. oldal - Hogy kezdődik, hogy végződik? (Európa, 1994)

2 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP

Normális népek olyan pikszist szoktak használni – nem is beszélve a jó öreg kávéfőzőkről, melyekből az illatozó nedű közvetlenül kerül a csészébe –, amely pikszist kiöntéskor a kávé egy parányi mélyedésen avagy csőröcskén keresztül hagyja el, és amelynek a tetejét valamiféle biztonsági szerkentyű zárva tartja. A Grand Hotel-, illetve hálókocsilöttyöt tartalmazó pikszis csőre roppant széles, olyan, mint egy nyomorék pelikáné, a fedele pedig rendkívül ingatag, direkt úgy van kitalálva, hogy valahányszor a pikszist megdöntik, valami ellenállhatatlan vonzásnak engedelmeskedve automatikusan lecsússzon. Az elátkozott pikszis eme két tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a fele kávé egyből a kiflire meg a dzsemre loccsanjon, a maradék pedig – hála a fedél lecsúszásának – az ágyneműre ömöljön. Hálókocsikban a pikszis minősége átlagos, elvégre a vonatszerelvény mozgása is segít a kávét szétlocsolni, a szállodai pikszis viszont porcelánból kell hogy legyen, mert csak így érhető el, hogy a fedele finoman és lassan bár, de kivédhetetlenül lecsússzon.

145. oldal - Hogyan használjuk az elátkozott pikszist? (Európa, 1994)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Marcello D'Orta: Én, reméljük, megúszom
Brunella Gasperini: Mi és ők
Alessandro Baricco: City
Milena Agus: Szerelemkő
Giovannino Guareschi: Don Camillo kisvilága
Marcello D'Orta: Ha nem volna nagyapám, ki kéne találni
Geronimo Stilton: Karácsony van, Stilton!
Marcello D'Orta: Rómeó alulról jegyezte el Júliát
R. Kern: A sivatagi atyák bölcs humora