A ​tegnap szigete 107 csillagozás

Umberto Eco: A tegnap szigete Umberto Eco: A tegnap szigete Umberto Eco: A tegnap szigete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkosügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést” – írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör” vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva… Roberto egyre furább jeleit észleli egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 2019
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059448
>!
Európa, Budapest, 2009
472 oldal · ISBN: 9789630788076 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2007
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783378 · Fordította: Barna Imre

4 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

William Bligh


Kedvencelte 10

Most olvassa 10

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

WerWolf >!
Umberto Eco: A tegnap szigete

A regényt nem a cselekmények viszik előre, hanem a gondolatok, melyek lassan bontakoznak ki Roberto elméjében, ahogy a különböző világnézeteket megismeri. Saint-Savin egy teljesen más álláspontot képvisel a világról, mint a keresztények többsége, és egy ilyen vita Emanuele atyával, okozza a végzetét is. A természettudományi viták és gondolatok nem csak érdekesek, hanem néha elég viccesek is. Persze, ezt mai fejjel teljesen másként látjuk, mint az 1600-as években, ahol még a Geocentrikus és Heliocentrikus nézetek versenyeztek egymással, és a világi nézetek szerint még a Holdon is kialakulhatott élet…
Umberto Eco, a regényben több filozófiai, tudományos és áltudományos nézetet és elgondolást is felvonultat. Ezeket több nézőpontból is körüljárja, de nem száraz, unalmas leírásokkal, hanem érdekes és megmosolyogtató párbeszédek, monológok által. Az ember észre sem veszi, hogy komolyan elkezd gondolkodni abszurdnak tűnő dolgokon. Persze, tudjuk, hogy ezek blődségek, de az akkori ember számára igenis lehetséges elgondolások és megoldások voltak….
Annak ellenére, hogy néha vannak üresjáratok a történetben, és bármikor le tudjuk tenni a könyvet, hiszen a szereplők nem fognak semmit csinálni nélkülünk (sőt, néha még akkor sem ha ott vagyunk), mégis szórakoztató. Több részre tagolódik a regény, aminek következtében nem fásulunk bele a dolgokba, hanem új és újabb események, elméletek bukkannak fel a regény lapjain. Eco érdeme továbbá az is, hogy a beszélgetéseknek és vitáknak nincs konklúziója, így az olvasóra hagyja annak eldöntését, hogy valamely elméletet elfogadja vagy elveti. Az ahogy feltárja előttünk a barokk ember gondolkodását, fejtegetéseit, igen meggyőző és érdekes. A vallási és világnézetek ütköztetésekor sincs egy éles határvonal, ami az egyik vagy a másik fél felé billentené az igazság mérlegét.

Bővebben: http://www.letya.hu/2021/03/umberto-eco-tegnap-szigete/

SDániel P>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Nem egy könnyű, avagy könnyen értelmezhető mű; különösen a vége felé válik azzá. Persze ez nem feltétlen jelent negatívumot, és aki akarja megtalálhatja rá a maga gondolati kulcsát. Kicsit Szepes Mária Vörös Oroszlánjával mutat hasonlóságot…
Mindenesetre Eco kiváló gondolatokkal, filozófiai eszmecserékkel töltötte meg a könyvet , ilyentéren csak gazdagodhatunk. Mellettük még érezhettem a 17. századi olasz-spanyol-francia világot a maga szépségében – ahogy a Rózsa neve is tökéletesen írta le a középkor hideg és sötét atmoszféráját.
Az erős négyest megajánlom; meglátjuk milyen lesz másodszor…

>!
Európa, Budapest, 2019
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059448
peters P>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Eco egy zseni volt, nem csoda hát, ha nehezen olvasható regényeket hagyott ránk.

Ha függvényen ábrázolnánk mennyire kötött le ez a könyv, akkor egy Gauss (harang) görbét kapnánk: a közepén, olyan 150-300 oldalig izgalmas, de az eleje és sajnos a vége is lapos. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne jó, csak cselekményben és izgalmakban nem bővelkedik.

Mindenesetre benne van minden, ami kell, az élettel sodródó főhős, szerelem, háború, ármány, rejtély, regény a regényben, az olvasót győzködő mesélő. És rengeteg (főleg vallás-)filozófiai fejtegetés, ami miatt pár évtizeddel korábban biztos nem úszta volna meg az író szárazon, hiába adta ezeket a szereplők szájába.

Mindenkinek ajánlom, hogy gyötörje magát át ezen a majdnem ötszáz oldalon, mert maradandó nyomot fog hagyni.

>!
Európa, Budapest, 2009
472 oldal · ISBN: 9789630788076 · Fordította: Barna Imre
cinkos>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Elképesztő dolgokat hordtak össze a barokk idején az emberek. Ez a könyv arról is szól, vajon az, hogy ezek nagy részét ma komplett hülyeségnek tartjuk, tényleg indokolttá teszi-e, hogy elutasítsuk ezt a kort. Eco megmutatja, mennyi költészet és kaland rejlik a barokk hóbortos világában, amelyet a maga teljességében varázsol elénk: háborúk, tudományok, teológia, filozófia, esztétika, és mindez burjánzó részletességgel és az Ecótól megszokott szellemességgel. Hihetetlen pontossággal rekonstruál egy kavargó világszemléletet, és közben persze regényelméleti alapvetéseket fektet le. Sajnos a történet ezúttal mégsem elég meggyőző, belefullad a barokk körítésbe. Vagy csak én nem voltam képes elég csodálatot ébreszteni magamban a 17. század iránt. Mindenesetre Ecótól biztosan nem ez a csúcs.

Inpu>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Súlyos örökséget cipel vállán az író, aki A rózsa neve és A Foucault-inga után ismét a fikció birodalmába merészkedik – írhatnánk, ha nem lennénk tisztában azzal, hogy Eco-t szemernyit sem érdekli regénye papírra vetése közben, hogy írása megfelel-e majdan a betűfogyasztó olvasóközönség kellően kipárnázott elvárásainak. Lehet-e, vagy inkább: érdemes-e összevetni A Tegnap Szigetét a korábbi Eco regények karakterével? Nem igazán. És pontosan ez az, ami a szóbanforgó regényt érdekes és élvezetes olvasmánnyá teszi. Na de térjünk csak vissza az elejére.

Mit is emeltünk le voltaképpen a könyvtár/könyvesbolt polcáról? Egy kalandregényt? Is. Egy regényes köntösbe bújtatott korrajzot a barokk gondolkozásról? Is. Egy mesés elemekkel átszőtt, posztmodern ízű irodalmat? Is. Netán egy filozofikus regényt? Is. Igen, leginkább az „is”-ek sorozatán keresztül ragadható meg Eco könyvének természete. S persze álszent dolog lenne nem megemlékezni arról, hogy a regény élvezetéhez bizony mozgásba kell hozni magunkban a szunnyadni hajlamos intellektust.

Óvakodnék attól, hogy a mű időszerkezetébe belemenjek, mely amúgy is folytonos ingadozás régmúlt, jelen, az alkalmasint a jövőt is magába záró Tegnap és az időn kívüliség között (utóbbi nem azonos az örökkévalósággal). Az elhagyott(?) Daphné fedélzetére jutó hajótörött Roberto számvetése ez életével, ki nem élt vágyaival, s szellemtestvért teremtő beteg lelkületével; s mielőtt az olvasó maga is elveszne Roberto testetlen és alaktalan kísérőjeként, figyelmeztetőleg ott lebeg orrunk előtt a Tegnap Szigete a meghaladott múlt elérhetetlenségének szimbólumaként.

A könyv végéhez közeledvén egyre inkább előtérbe kerülő, kissé túlontúl bő lére engedett filozofikus eszmefuttatások megakasztják a regény amúgy meglévő lendületét, és a máshol szépen eldolgozott műfaji szegélyek itt karcossá válnak. Mégsem megkerülhetők ezek a létezés formáit és szintjeit boncolgató kitérők ahhoz, hogy a könyv egy hamisítatlan Eco kadenciával záruljon. S ha már e mellett a könyv mellett döntöttünk, túlzsúfolt, emberi testek kigőzölgéseitől súlyos levegőjű vonatfülkék helyett tálaljuk inkább egy nyáreste illatát hordozó üde lugasban, s kísérőnek válasszunk egy pohár kellemesre hűtött búzasört. Úgy elmegy…

hencsa06>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Ez az a fajta könyv számomra , amit úgy kell olvasni ,hogy elvonulok , csend legyen és ne zavarjon senki. Mivel nehézkes , vontatott oda kell figyelni az olvasásra , hogy élvezhető legyen . Szeretem Eco könyveit , de ez nem lesz a kedvencem. Talán a téma miatt , igazából nem tudom. A barokk nem a kedvencem , valószínűleg emiatt . Azért megérte elolvasni.

Hollócska>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Egy lapos történet és közben egy csodálatos összefoglaló a barokkról.

Joculator>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Káprázatos utazás a barokk nyakatekert és hóbortos világába. Ez nehezebben olvasható, mint a Rózsa neve, de mekkora élmény!

1 hozzászólás
MortuusEst>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Eddig ez a leggyengébb Eco könyv, ami a kezemben volt.

kucséber>!
Umberto Eco: A tegnap szigete

Néhány oldalon nem hozta az írótól „elvárt” szokásos izgalmat. Ez több síkon futó, egymásba gabalyodó gondolatmenet zseniális. Igazából az ő regényei mindig ilyen , bor szerűek, amit ízlelgetni kell … az én hibám, hogy két nap alatt le gurítottam a torkomon, így nem is tudja egészen örömét lelni az ember benne. ECO regények, utólag is dolgoznak, ilyenkor nyernek értelmet az olvasás közben fölöslegesnek titulált részek. Érdemes lenne újraolvasni… a cselekményről már sokan írtak, bizonyára pontosan. Nem tudom, Jung – Mélységeink ösvényét , illetve az archetípus fogalmát valaki említette-e – gondolok itt a képzelet szülte másik énjére , etc… ez a regény (szerintem a Rózsa neve is) is a képzelet által tudományosan megalapozott. Nem csak szórakoztat, hanem új gondolatokat ébreszt az emberben, ami valahogyan a lélektanhoz, a fizikához, a történelemhez, a jezsuitákhoz, ornitológiához etc… kapcsolódhat. Hogy a regény vége kilóg-e … szerintem az élet is karcossá válik, miközben a déli kör napsugarai elszívják az ember élet erejét, nekem a vége igazán tettszett, ahogyan a gondolattal játszik , meggondolva , irodalmi köntösbe. Mintha révülne az ember, érdemes lenne elmerülni a fizika világába, a könyv hatására most meg is tettem. Amúgy az egészből nem értettem semmit, de új vizekre vezetett…. véleményem szerint az elméleti fizikai (asztrológia), nem is áll olyan távol az irodalomtól… lásd. József Attila.


Népszerű idézetek

SDániel P>!

(…) mert a regényíró színlelje ugyan, hogy igazat beszél, de ne mondja meg komolyan, hogy színlel.

563. oldal, 40. Colophon

Kapcsolódó szócikkek: író
SDániel P>!

– Ahol csődöt mond a természet, ott segít a művészet.

134. oldal, 12. A lélek szenvedélyei

SDániel P>!

Sőt nemcsak fájdalmakat, hanem az örömöket újraélni is nagy gyötrelem. Az életöröm abból az érzésből fakad, hogy a vigalom is meg a búbánat is csak rövid ideig tart, és jaj nekünk, ha megtudjuk, hogy örök boldogság vár reánk.

489-490. oldal, 35. Hajósok vigasza

2 hozzászólás
SDániel P>!

Az okoskodást úgy gyakorolta, hogy eltűrte a maga köré gyűjtött ostobákat.

415. oldal, 29. Ferrante lelke

SDániel P>!

(…) márpedig aki nagyon akar valamit, az legyőzi a félelmét.

24. Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, 347. oldal

SDániel P>!

Más a regényíróként cselekvő, és megint más a féltékenyen szenvedő ember. A féltékeny ember élvezettel színezi ki magában mindazt, aminek fél a megtörténtétől – s aminek a valóságos megtörténtében ugyanakkor nem hajlandó hinni –, a regényíró ellenben mindenféle fortélyokkal azon mesterkedik, hogy az olvasó ne csupán elképzelje azt,ami meg sem történt, hanem előbb-utóbb még felejtse is el, hogy olvas, és higgye azt, hogy valóságos történettel van dolga.

411. oldal, 28. A regények eredetéről

SDániel P>!

A filozófusnak legyen mersze bírálni minden hazug tanítást, amit csak belénk vertek, példának okáért azt az abszurditást is, amely szerint az öregség tiszteletre méltó, mintha bizony nem az ifjúság volna minden javak és erények legnagyobbika. Vallja meg őszintén: a fiatal ember, amikor még helyén az esze és helyén a szíve, vajon nem alkalmasabb-e a családfői feladatokra, mint egy agyalágyult hatvanéves, akinek a dér a fején a képzeletét is megdermesztette? Véneink oly igen tisztelt megfontoltsága valójában csak a cselekvéstől való páni félelem.

96. oldal, 8. Hajdani széplelkeknek különc tanítása

SDániel P>!

– (…) A szerelem táptalaja a várakozás.

134. oldal, 12. A lélek szenvedélyei

SDániel P>!

– (…) Hja, a háború rusnya egy fenevad. Másrészt viszont jegyezd meg egy életre, fiacskám: szép dolog a szívjóság, de ha valaki agyon akar csapni, akkor biztos, hogy nem neki van igaza. De nem ám!

4. A demonstrált erőd, 60. oldal

1 hozzászólás
SDániel P>!

– (…) a mélabú nem rossznak, hanem jónak a jele, általa lesznek a hősök, mert az őrülettel lévén rokon, a legvakmerőbb tettekre készteti őket.

144. oldal, 13. A gyengédség térképe


Hasonló könyvek címkék alapján

Milorad Pavić: Kazár szótár
Joseph Heller: Képzeljétek el
İhsan Oktay Anar: Ködös kontinensek atlasza
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Wanda Wasilewska: Kalandos út
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Urbánszki László: Fegyver csörög
Urbánszki László: A nemzetségfő
Trux Béla: A templomos lovag