A ​tegnap szigete 91 csillagozás

Umberto Eco: A tegnap szigete Umberto Eco: A tegnap szigete Umberto Eco: A tegnap szigete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkosügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést” – írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör” vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva… Roberto egyre furább jeleit észleli egy… (tovább)

Eredeti mű: Umberto Eco: L'isola del giorno prima

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 2019
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059448
>!
Európa, Budapest, 2009
472 oldal · ISBN: 9789630788076 · Fordította: Barna Imre
>!
Európa, Budapest, 2007
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783378 · Fordította: Barna Imre

4 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 8

Most olvassa 8

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Inpu
Umberto Eco: A tegnap szigete

Súlyos örökséget cipel vállán az író, aki A rózsa neve és A Foucault-inga után ismét a fikció birodalmába merészkedik – írhatnánk, ha nem lennénk tisztában azzal, hogy Eco-t szemernyit sem érdekli regénye papírra vetése közben, hogy írása megfelel-e majdan a betűfogyasztó olvasóközönség kellően kipárnázott elvárásainak. Lehet-e, vagy inkább: érdemes-e összevetni A Tegnap Szigetét a korábbi Eco regények karakterével? Nem igazán. És pontosan ez az, ami a szóbanforgó regényt érdekes és élvezetes olvasmánnyá teszi. Na de térjünk csak vissza az elejére.

Mit is emeltünk le voltaképpen a könyvtár/könyvesbolt polcáról? Egy kalandregényt? Is. Egy regényes köntösbe bújtatott korrajzot a barokk gondolkozásról? Is. Egy mesés elemekkel átszőtt, posztmodern ízű irodalmat? Is. Netán egy filozofikus regényt? Is. Igen, leginkább az „is”-ek sorozatán keresztül ragadható meg Eco könyvének természete. S persze álszent dolog lenne nem megemlékezni arról, hogy a regény élvezetéhez bizony mozgásba kell hozni magunkban a szunnyadni hajlamos intellektust.

Óvakodnék attól, hogy a mű időszerkezetébe belemenjek, mely amúgy is folytonos ingadozás régmúlt, jelen, az alkalmasint a jövőt is magába záró Tegnap és az időn kívüliség között (utóbbi nem azonos az örökkévalósággal). Az elhagyott(?) Daphné fedélzetére jutó hajótörött Roberto számvetése ez életével, ki nem élt vágyaival, s szellemtestvért teremtő beteg lelkületével; s mielőtt az olvasó maga is elveszne Roberto testetlen és alaktalan kísérőjeként, figyelmeztetőleg ott lebeg orrunk előtt a Tegnap Szigete a meghaladott múlt elérhetetlenségének szimbólumaként.

A könyv végéhez közeledvén egyre inkább előtérbe kerülő, kissé túlontúl bő lére engedett filozofikus eszmefuttatások megakasztják a regény amúgy meglévő lendületét, és a máshol szépen eldolgozott műfaji szegélyek itt karcossá válnak. Mégsem megkerülhetők ezek a létezés formáit és szintjeit boncolgató kitérők ahhoz, hogy a könyv egy hamisítatlan Eco kadenciával záruljon. S ha már e mellett a könyv mellett döntöttünk, túlzsúfolt, emberi testek kigőzölgéseitől súlyos levegőjű vonatfülkék helyett tálaljuk inkább egy nyáreste illatát hordozó üde lugasban, s kísérőnek válasszunk egy pohár kellemesre hűtött búzasört. Úgy elmegy…

>!
hencsa06
Umberto Eco: A tegnap szigete

Ez az a fajta könyv számomra , amit úgy kell olvasni ,hogy elvonulok , csend legyen és ne zavarjon senki. Mivel nehézkes , vontatott oda kell figyelni az olvasásra , hogy élvezhető legyen . Szeretem Eco könyveit , de ez nem lesz a kedvencem. Talán a téma miatt , igazából nem tudom. A barokk nem a kedvencem , valószínűleg emiatt . Azért megérte elolvasni.

>!
szodav
Umberto Eco: A tegnap szigete

Ez volt az első könyv, amelyet először érdekesnek, majd olvashatatlannak, legvégül mestermunkának tartottam!

1 hozzászólás
>!
Péter_Belényesi
Umberto Eco: A tegnap szigete

Igazi nehézkes, vontatott olvasmány, mégis érdemes elolvasni. Maga a cselekményszál kevéssé érdekes, emiatt haladtam lassan, de az elmélkedések nagyon alaposak és érdekesek (persze vannak rettentő unalmasak is), az meg lenyűgöző, hogy Eco mennyire sok mindent tud a kor uralkodó gondolatairól, nem lehet megfogni. Kíváncsi lettem időközben, hogy hogyan zárja le Roberto szálát, aztán nagyszerű módon oldotta ezt is meg.

>!
vinum_hunnicum
Umberto Eco: A tegnap szigete

Néhány oldalon nem hozta az írótól „elvárt” szokásos izgalmat. Ez több síkon futó, egymásba gabalyodó gondolatmenet zseniális. Igazából az ő regényei mindig ilyen , bor szerűek, amit ízlelgetni kell … az én hibám, hogy két nap alatt le gurítottam a torkomon, így nem is tudja egészen örömét lelni az ember benne. ECO regények, utólag is dolgoznak, ilyenkor nyernek értelmet az olvasás közben fölöslegesnek titulált részek. Érdemes lenne újraolvasni… a cselekményről már sokan írtak, bizonyára pontosan. Nem tudom, Jung – Mélységeink ösvényét , illetve az archetípus fogalmát valaki említette-e – gondolok itt a képzelet szülte másik énjére , etc… ez a regény (szerintem a Rózsa neve is) is a képzelet által tudományosan megalapozott. Nem csak szórakoztat, hanem új gondolatokat ébreszt az emberben, ami valahogyan a lélektanhoz, a fizikához, a történelemhez, a jezsuitákhoz, ornitológiához etc… kapcsolódhat. Hogy a regény vége kilóg-e … szerintem az élet is karcossá válik, miközben a déli kör napsugarai elszívják az ember élet erejét, nekem a vége igazán tettszett, ahogyan a gondolattal játszik , meggondolva , irodalmi köntösbe. Mintha révülne az ember, érdemes lenne elmerülni a fizika világába, a könyv hatására most meg is tettem. Amúgy az egészből nem értettem semmit, de új vizekre vezetett…. véleményem szerint az elméleti fizikai (asztrológia), nem is áll olyan távol az irodalomtól… lásd. József Attila.

>!
vicomte P
Umberto Eco: A tegnap szigete

Nagyon szenvedtem vele, valószínűleg azért, mivel a barokk sosem volt az én világom, még a zenében és a festészetben sem, nemhogy az irodalomban.
A főhös töprengéseit és önsanyargatását abszolut nem tudtam átérezni, ráadásul folyamatosan bennem volt, hogy a legtöbb dolog, amit ő „tudományos” tényként fogad el, az mennyire túlhaladottá vált mostanra, és ettől sem voltam képes elvonatkoztatni.

>!
ujhelyiz P
Umberto Eco: A tegnap szigete

Eco mester egy másik filozofikus regénye: mi történik, ha egy hajón ragadunk egyes-egyedül, és nem tudunk átmenni a szomszédban levő szigetre?

A főszereplő feljegyzéseiből építkezik a mű, és remek filozófiai, és (ál)tudományos magyarázatokkal foglalja össze a természet megismerésének akkori állapotát – amikor a vallásos magyarázatok kezdenek háttérbe húzódni, de még teljes egészében képben vannak. Számomra ezek miatt volt érdemes elolvasni a könyvet.

>!
Veronika_Móczár
Umberto Eco: A tegnap szigete

Már több Eco-művet is olvastam: Rózsa neve, Foucault-inga, Baudolino, A prágai temető. Alapvető meglátásom, hogy a sztori mindig nagyon jó, izgalmasan indul, sok a plusz adat, a történelmi kor, a körülmények leírása, a közepe felé leül a történet, majd a végére hihetetlen csattanó várható, amiért érdemes elolvasni.
Na ezt vártam A tegnap szigete esetében is. Érdekesen indult, aztán jött a rengeteg elmélkedés, disputa, ami még érdekes is volt. Megismerhettem a barokk kor földrajzi, csillagászati, filozófiai vitáit, elméleteit. Aztán vártam a csattanót…és nem jött! Hihetetlenül csalódott voltam. Még most is emlékszem a történetre, mély nyomot hagyott, de sajnos amolyan se füle, se farka érzés is társul hozzá. Csak az igazi elvetemült Eco-rajongóknak ajánlom, és akkor is csak azért, hogy lássák ezt is.

>!
Erika_B 
Umberto Eco: A tegnap szigete

Ez az a könyv amit időről időre kézbeveszek és mindig nagy élményt jelent. És nagyon szeretem a humort ami megcsillan benne.

>!
SignorFormica
Umberto Eco: A tegnap szigete

A könyvet csak egyszer olvastam, de különös hatással van rám. Évek óta egyre jobban tetszik. Rendszeresen visszatérnek hangulatai, helyszínei, érzései. Különös, mágikus hatású könyv.


Népszerű idézetek

>!
Raesade

Végtére is nem azé a tökéletes szerelem, akit szeretnek, hanem azé, aki szeret.

>!
Mafia I

Esküszöm, [a kávé] nemsokára divatba jön. Valóságos csodaszer. Elapasztja a hideg testnedveket, szelet hajt, erősíti a májat, a vízkór és a rüh pompás ellenszere, serkenti a szívet és enyhíti a gyomorfájást. A gőze meg szemgyulladás, továbbá fülzúgás és nátha, más néven megfázás, avagy takonykór ellen javallott.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
ataner

Hja, a háború, az bizony rusnya egy fenevad. Másrészt viszont jegyezd meg egy életre, fiacskám: szép dolog a szívjóság, de ha valaki agyon akar csapni, akkor biztos, hogy nem neki van igaza. De nem ám!

52. oldal, 4.fejezet - A tegnap szigete (Európa 2009)

>!
anesz P

– Ön túl sok regényt olvasott – mondta erre Saint-Savin – és egyet a saját életére is megpróbál ráigazítani, hiszen a regénynek az a dolga, hogy szórakoztatva tanítson, a tanulsága pedig a világ fondorlataira nyitja rá az ember szemét.

80. oldal

>!
Mafia I

De olyan a filozófus, mint a poéta. Ez utóbbi költött leveleket fabrikál az ő költött nimfájának pusztán azért, hogy a szó segítségével felderítse a szenvedély zugait. A filozófus minél hűvösebb tekintettel próbál meg vizsgálódni, hogy lássa, mekkora rést tud ütni a képmutatás falain.

>!
Mafia I

Fontos, hogy mielőbb és minél többször elgondolkodjunk a halál művészetén, hogy azután, egyetlenegyszer, jól csinálhassuk.

>!
nger

Csipkézett körvonalú, türkizkék tömeget pillantott meg, mely vízszintesen kétfelé vált: a fák, füvek és pálmák borzas zöld csíkja máris ragyogott, de fölötte a komor hegyvonulatot még mindig az éj fellegei uralták makacsul. Lassan azonban az utóbbiakról is, noha közepük megmaradt koromfeketének, fehérbe játszó rózsaszín pamacsok szakadoztak le a széleken.
Úgy tetszett, hogy a nap elhatározta: nem támad nekik, hanem belőlük születik meg, emezek, a fény mardosta peremű felhők pedig párától viselősen duzzadoznak, nem akaródzván szertefolyniok az égen, hogy hű tükrévé tegyék azt a tengernek, mely csodálatosképpen világos most, sziporkázó foltoktól ámul: akárha saját lámpást ragyogtató halak rajai vonulnának benne. Ám a felhők kisvártatva engedtek a fény unszolásának, úgy szabadultak meg önmaguk terhétől, hogy a bércekre ereszkedtek, s egyfelől tejszínhab gyanánt, lentebb foszlós-puhábban, fent hópadforma-keményen a gerinchajlatok közé tapadtak, másfelől pedig, a csúcsok táján, ott, ahol a hópadból jeges láva lesz, gombaalakot öltve robbantak a légbe, mennyei lakomának Eszemiszom-ország egére.

75. oldal

>!
Tímea_Máté

…Az asszonyi állat tökéletlen, természet tévedése, látni is kín, ha csúnya, szívfájdalom, ha gyönyörű, zsarnok, ha szereted, ellenség, ha megveted, a szándéka kusza, a haragja kérlelhetetlen, a szája megbabonáz, a szeme bilincsbe ver.

>!
anesz P

– Az igazság szép hajadon, de szemérmes is, így hát palástolni mindenkor tanácsos.

115. oldal

>!
Tímea_Máté

…aki szeret, az nem vár a saját odaadásáért ellenszolgáltatást…

Kapcsolódó szócikkek: szeretet

Hasonló könyvek címkék alapján

Milorad Pavić: Kazár szótár
Joseph Heller: Képzeljétek el
İhsan Oktay Anar: Ködös kontinensek atlasza
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Wanda Wasilewska: Kalandos út
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Urbánszki László: Fegyver csörög
Urbánszki László: A nemzetségfő
Trux Béla: A templomos lovag