A ​szépség története 31 csillagozás

Umberto Eco: A szépség története

A népszerű publicista, író és irodalomtudós, Umberto Eco szerkesztésében látott napvilágot e kötet, mely több száz, nőkről és férfiakról alkotott remekművet sorakoztat fel a szépség kifejezőeszközeként vagy annak igazolására. Az olvasó mégsem elsősorban művészettörténeti albumot tart kezében, hanem olyan szemelvénygyűjteményt, mely az ókor nagyjaitól kezdve korunk gondolkodóiig közöl idézeteket arra vonatkozólag, hogy mely kornak miféle elképzelése volt a szépségről, mikor ki volt a szépségideál. Az impozáns kivitelezésű kötetet előző kiadása kapcsán a 200510012-es számon ismertettük részletesen.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Európa, Budapest, 2010
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789684 · Fordította: Sajó Tamás
>!
Európa, Budapest, 2007
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630783088 · Fordította: Sajó Tamás
>!
Európa, Budapest, 2005
438 oldal · ISBN: 9630778041 · Fordította: Sajó Tamás

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

David Hume · Lev Tolsztoj


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Umberto Eco: A szépség története

"Bolond maga, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?"Csak ennyi a kifogásom: nem szeretem mikor elmondják a tartalmat majd elolvashatom az eredetit. vagy ez, vagy az.

1 hozzászólás
Naggy_Noemi>!
Umberto Eco: A szépség története

Tipikus karácsonyi ajándékkönyv. Szép, de eléggé felületes munka (ha szabad mondani).

pevike>!
Umberto Eco: A szépség története

Umberto Ecotól én is csak a legismertebb művét A rózsa nevét ismertem, és amikor most nézegettem a műveit, elámultam rajta, hogy mennyire sokrétű író volt. Végül azért választottam ezt, hogy megint kicsit kilépjek a komfortzónámból. Nem vagyok egy nagy műértő, a művészetekről majdnem csak annyit tudok, amit az iskolában egyes korszakoknál tanítanak, vagyis csak a leghíresebb művészeket és alkotásokat. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám rá, hogy gazdag. Maga a szöveg is, ahogy a szépség fogalmát és annak változásait értelmezi egyes történelmi korszakokban, és a szöveg mellett rengeteg forrást és képet tartalmaz. Engem laikust is teljesen lekötött, mert érdekes volt, és nem egysíkú: a szépséget sokféleképpen, sokféle műfajban értelmezi az irodalomtól kezdve a képzőművészeten, építészeten át a zenéig. Azért szögezzük le, hogy ez egy szakkönyv, és néha elvesztettem a fonalat a filozófiai értekezések mélységétől, mégsem tudok rá öt csillagnál kevesebbet adni, mert ebben a könyvben hihetetlen tudás és munka van, és nagyon értékes. Engem legjobban a monumentális szépség nyűgözött le, a sziklákról, tengerről készült festmények. Az elején lévő összehasonlító táblák is nagyon jók – kedvencem a Madonna alakulásai a 12. századtól az énekesnő Madonnáig. :) Én is gazdagabb lettem ettől a könyvtől.

Turms>!
Umberto Eco: A szépség története

A szépségnek a történelem során folyton változó felfogását járja körbe a könyv, elsősorban a képzőművészetekben, de az irodalomban, a filozófiában, sőt, a huszadik századhoz érve a médiában is. Nemcsak az emberi, hanem a tágabban értelmezett Szépséget vizsgálja; ebbe belefér többek között a geometriai formák, a gépek, vagy a természeti jelenségek szépsége is. Amit A legendás földek és helyek története értékelésében már megjegyeztem, az itt is feltűnt: nevezetesen, hogy sorra jönnek elő az Eco regényeiből jól ismert témák, idézetek és gondolatmenetek. Kritikám is ugyanaz marad: jobban örültem volna, ha nem csak érinti az egyes témaköröket, hanem jobban elmélyed bennük.

csiga1>!
Umberto Eco: A szépség története

Szép kivitelű könyv. A szemelvények biztosan nagyon jó összképet adnak a szépség különböző, korokon átívelő értelmezéséről… de sok alkalommal nem tudott lekötni az esti órákban… máskor meg igen. A könyv nyelvezete olykor nehézkes, amiben azt érzem, hogy a fordító olykor nagyon igyekezett az eredeti szöveget visszaadni, és nem törekedett tartalmi egyszerűsítésre, lehet, hogy azért mert maga sem értette pontosan miről is ír a szerző: pl. „Tinguely gépeinek funkciója ugyanaz, mint számos más műtárgyé, amelyek a Szépség révén képesek EXORCIZÁLNI a fájdalmat, a félelmet, …” Minden estre bele fogok kezdeni a társába is, a Rútság történetébe is.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

A középkori gondolkodás érettebb korszakában Aquinói Szent Tamás fogalmazta meg, hogy a Szépséget nem csupán a helyes arány teszi, hanem a teljesség is (azaz hogy minden dolognak hiánytalanul meglegyen minden hozzá tartozó része, hiszen azért mondunk például csúnyának egy csonka testet), valamint a ragyogás – mert szépnek mondjuk, ami fényes – és az összhang.

88. oldal, 6. A célnak való megfelelés

Kapcsolódó szócikkek: Aquinói Szent Tamás · szépség
csillagka P>!

… a szín nem más, mint anyagba zárt napfény és megtisztult anyag. (Sevillai Szent Izidor Etimológiája nyomán)

113. oldal

kkata76>!

1897-ben, az esztétikai virágzás teljében írja Lev Tolsztoj Mi a művészet? című esszéjét, amelyben helyreállítja a Művészet és Morál, Szépség és Igazság közötti összefüggéseket. Éppen az ellentéte ez Wilde-nak, aki ugyanez idő tájt így válaszolt arra a kérdésre, hogy erkölcstelennek tart-e egy bizonyos könyvet: „Erkölcstelen? Sokkal rosszabb. Rosszul van megírva.”

338. oldal, XIII. fejezet - A Szépség vallása. 4. L'art pour l'art

Kapcsolódó szócikkek: 1897 · Lev Tolsztoj
Farohar P>!

Jövőbeli kutatónk nem fog egységes esztétikai ideált találni a 20. század tömegmédiájában. Meg kell adnia magát a tolerancia orgiája, a totális szinkretizmus s a Szépség abszolút és feltartóztathatatlan politeizmusa előtt.

428. oldal, utolsó mondat

pevike>!

Az avantgárd kiállítások látogatói, az érthetetlen szobrok vásárlói vagy a happeningek résztvevői a divat előírásai szerint öltözködnek és fésülködnek, márkás farmereket vagy ruhákat viselnek, s a mértékadó magazinok, a mozi, a tévé, azaz a tömegmédia által propagált Szépség modelljei szerint sminkelik magukat. Egyszóval a kereskedelmi fogyasztás világa által javasolt szépségideálokat követik, amelyek ellen az avantgárd művészet ötven évig vagy még tovább harcolt.
Hogyan értelmezzük ezt az ellentmondást? Anélkül, hogy megpróbálnánk megmagyarázni: ez a 20. század tipikus ellentmondása.

418. oldal

almamag>!

Edmund Burke
Filozófiai vizsgálódás a Szép és Fenséges ideájának eredetéről, 3.4. 1756
Én a magam részéről több alkalommal is igen nagy gonddal megvizsgáltam számos ilyen arányosságot, és nagyon hasonlónak vagy teljesen azonosnak találtam azokat számos dologban, amelyek némelyike igen szép volt, mások viszont igen messze álltak a szépségtől. Az egymással ilyen arányosságban álló részek helyzete, természete és célja gyakran oly igen elüt egymástól, hogy nem látom, mi módon vethetnénk össze őket egymással, sem azt, hogy milyen hatása volna egymáshoz viszonyított arányosságuknak. Azt mondják, a test szépségéhez szükséges, hogy a nyak a lábikrával összemérhető legyen, s hogy másfelől kétszerese legyen a csukló méretének; és végtelen sok ehhez hasonló megfigyelést találunk számos szerző írásaiban és előadásában. De hát mi köze a lábikrának a nyakhoz, vagy e két testrész bármelyikének a csuklóhoz? Kétségtelen, hogy ezek az arányok fellelhetőek a szép testeken. Ám ugyanígy fellelhetőek a rút testeken is, ahogyan bárki, ha veszi a fáradságot, maga is megállapíthatja. Sőt megkockáztatom, hogy ezek az arányok olykor éppen a legszebb testek némelyikén a legkevésbé tökéletesek. Az emberi test minden egyes részéhez olyan arányt rendelhetünk, amilyet csak a legjobbnak tartunk, ám biztosan állítom, hogy a festő ezek leghűségesebb követése mellett is igen rút figurát tud alkotni, ha akar. Ugyanez a festő másfelől ezektől az arányoktól messze eltérve is igen szép figurát alkothat. És megfigyelhetjük a régi és modern szobrok legmesteribb példáin, hogy közülük igen sok igen nagy mértékben eltér a többi arányaitól, mégpedig szembetűnő és fontos részeken, s nem kevésbé különböznek az élő embereken tapasztalható arányosságoktól. S mindamellett vajon mennyire értenek egyet az arányokon alapuló szépség hívei az emberi test arányait illetően? Egyesek azt állítják, a test hétfejnyi magas kell legyen; mások nyolcra esküsznek; megint mások elmennek egészen tízig. Micsoda hatalmas különbség ilyen alacsony értékek között! Mások megint másfajta módszereket alkalmaznak az arányosságok megállapítására, ám nem járnak több sikerrel. És vajon mindeme arányosságok pontosan egyformák minden szép férfiban? És ugyanazok az arányok tapasztalhatóak a szép nőkben is? Senki nem állítja, hogy így volna; ám mégis mindkét nem kétségtelenül képes a szépség példáit felmutatni, s éppen a női nem a legkiváltképpen. Márpedig nem hiszem, hogy ezt az előnyt bárki is a szépnem arányainak nagyobb pontosságára vezetné vissza.

97. oldal

almamag>!

Sevillai Szent Izidor (560-636)
Etimológiák vagy eredetek könyve, 11.25.
Testünk bizonyos részei a hasznosság végett készíttettek, mint a zsigerek; mások hasznosság és szépség végett, mint az arc, a kéz és a láb, amelyek igen hasznosak és egyszersmind szépségesek; ismét mások csupán dísz gyanánt, mint a férfiak mellbimbója és mindkét nem köldöke. Mások a megkülönböztetés érdekében, mint a férfiaknál a nemi szerv, a kiütköző szakáll és a széles mell, a nőknél a gyönge íny, a kis mell, s a magzat foganására és kihordására szolgáló ágyék és széles csípő.

111. oldal

Farohar P>!

Távoli hercegnő

A nap májusban hosszu már,
madárdal bűvöl messziről,
s míg ballagok, reám talál
szerelem kínja messziről.
Tünődöm, búsan csüng fejem –
a dal s a galagonya sem
tetszik már jobban, mint a fagy.

Az Úr kegye, kezemre jár:
hozzá vezérel messziről.
De egy áldásért két halál
szeretni ilyen messziről.
Lennék zarándok szívesen,
csak megláthatná kedvesem
csuhámat s vándorbotomat.

Hogy esdek majd a kapunál,
hisz hozzá jöttem messziről.
Talán majd szállást is kínál,
hogy hazaérjek messziről.
Beszélget édesen velem,
s az szép szavaktól részegen
jószomszédjának elfogad.

Borús és boldog búcsu vár,
csak lássam őt s ne messziről:
de ím, közénk feküdt a táj,
elérem-é oly messziről?
Hány lépés még e végtelen?
Jövőm hiába kémlelem…
Istenre bízom sorsomat!

Sosem kell már szerelmi báj,
s öröm – csak tőle, messziről,
hisz nem ragyog több ily sugár
sem itt közel, se messziről.
Jósága példakép nekem:
sínylődnék érte szerecsen
fogságban s, mint árva rab!

Te műved élet és halál,
s az, hogy szeressek messziről:
erőt adj, Mennyei Király,
ne félve nézzem messziről,
de megláthassam oly helyen,
hol belekáprádzik szemem,
s palota lesz a kerti lak.

Mohónak joggal mondanál:
szeretni vágyom messziről,
mert leghőbb öröm, bárha fáj,
szeretni híven, messziről.
De boldogságom nem lelem,
mert megtagadta végzetem
szerelmemért jutalmamat.
De boldogságom nem lelem,
légy átkozott, vak végzetem:
megtagadtad jutalmamat.

Jaufré Rudel (12. század)

168. oldal

almamag>!

David Hume
Esszék, 23. 1745 körül
A szépérzék szempontjából a gyakorlottság olyannyira a hasznunkra van, hogy mielőtt bármely fontos műről véleményt alkotunk, kifejezetten kívánatos, hogy mint módfelett egyéni teljesítményt, többször is tanulmányozzuk s nagy figyelemmel és gondosan mérlegelve különböző nézőpontokból megvizsgáljuk. Egy mű első olvasását lázas izgalom és sietség kíséri, mely megzavarja a szépség igazi érzetét. Az egyes részek viszonyát ilyenkor nem vesszük észre, a stílus valódi jegyei szinte fel sem tűnnek, s a mű erényei és hibái egyfajta homályos összevisszaságban tárulnak a képzelőerő elé. A szépségnek ráadásul vannak olyan formái is, amelyek külsőleg nagyon díszesek és ezért először tetszenek, mivel azonban kizárt dolog, hogy hűen tükröznék akár az értelmet, akár az érzületet, hamar unalmassá válnak, s ezután megvetjük vagy legalábbis sokkal kevesebbre tartjuk őket. Lehetetlen, hogy az ember a szépség birodalmába bejáratos legyen, s közben ne érezze gyakran úgy: kénytelen összehasonlításokat tenni a különböző jellegű és mértékű kiválóságok között, s egymáshoz mérni őket. Akinek még soha nem volt lehetősége a szépség egyes formáinak az összehasonlítására, az valójában teljesen alkalmatlan arra, hogy bármilyen elébe kerülő tárgyról ítéletet mondjon. A dicsérő és bíráló jelzőket kizárólag az összehasonlítás alapján osztogatjuk, s ennek során tanuljuk meg mindkét téren a helyes mértéket.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1745 · David Hume

Hasonló könyvek címkék alapján

Király Jenő: Frivol múzsa I-II.
Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe
Wilhelm Worringer: Absztrakció és beleérzés
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Michel Pastoureau: A fekete
Sármányos-Parsons Ilona: Bécs művészeti élete Ferenc József korában, ahogy Hevesi Lajos látta
John Ruskin: A XIX. század viharfelhője
Nemeskürty István (szerk.): A film ma
Zalán Vince (szerk.): Michelangelo Antonioni