Ám mindenekelőtt a korántsem egyértelmű huszadik fejezet [a Jelenések könyvében] váltott ki évszázadokon át tartó vitákat. Egyesek szerint az az ezer év, amely alatt a sátánt megkötözve tartják, még nem kezdődött el, s ezért most még az aranykorra való várakozásban élünk. Mások, így Szent Ágoston szerint, aki Az Isten városá-ban ír erről, az ezer év azt a Krisztus megtestesülésétől a történelem végéig tartó időszakot jelenti, amelyben most is élünk. Ebben az esetben a millennium eljövetele helyett éppen hogy annak végére várunk, a majd akkor beköszöntő minden szörnyűséggel, a Sátán és hamis prófétája, az Antikrisztus visszatérésével, Krisztus második eljövetelével és a világ végével együtt.
[…]
Hosszú időn át úgy hitték, hogy 999. december 31-ének végzetes éjszakájának az emberiség a templomokban virrasztva várta a világ végét, hogy másnap virradatkor aztán megkönnyebbült himnuszokra fakadjon. A legenda számos romantikus történetnek adott tápot. Valójában a korabeli szövegekben nyomát sem találjuk e rettegésnek, s a hiedelem későbbi terjesztői csupán 1500-as évekbeli forrásokra támaszkodnak. Az ezredforduló népe jószerével azt sem tudta, hogy az ezredik évet írják, minthogy az éveknek a világ teremtésétől való számlálását még nem sok helyen váltotta fel a Krisztus születésétől számított datálás.
III. fejezet