A ​rútság története 94% 35 csillagozás

Rómában a győztes hadvezérek diadalmenetében a díszszekéren mindig ott állt a győztes mellett egy rabszolga is, aki folyvást azt ismétellgette neki: „emlékezz rá, hogy ember vagy”, egyfajta „memento mori”-ként.

62. oldal

Ám mindenekelőtt a korántsem egyértelmű huszadik fejezet [a Jelenések könyvében] váltott ki évszázadokon át tartó vitákat. Egyesek szerint az az ezer év, amely alatt a sátánt megkötözve tartják, még nem kezdődött el, s ezért most még az aranykorra való várakozásban élünk. Mások, így Szent Ágoston szerint, aki Az Isten városá-ban ír erről, az ezer év azt a Krisztus megtestesülésétől a történelem végéig tartó időszakot jelenti, amelyben most is élünk. Ebben az esetben a millennium eljövetele helyett éppen hogy annak végére várunk, a majd akkor beköszöntő minden szörnyűséggel, a Sátán és hamis prófétája, az Antikrisztus visszatérésével, Krisztus második eljövetelével és a világ végével együtt.

[…]

Hosszú időn át úgy hitték, hogy 999. december 31-ének végzetes éjszakájának az emberiség a templomokban virrasztva várta a világ végét, hogy másnap virradatkor aztán megkönnyebbült himnuszokra fakadjon. A legenda számos romantikus történetnek adott tápot. Valójában a korabeli szövegekben nyomát sem találjuk e rettegésnek, s a hiedelem későbbi terjesztői csupán 1500-as évekbeli forrásokra támaszkodnak. Az ezredforduló népe jószerével azt sem tudta, hogy az ezredik évet írják, minthogy az éveknek a világ teremtésétől való számlálását még nem sok helyen váltotta fel a Krisztus születésétől számított datálás.

III. fejezet

…a művészet csupán a reneszánsztól kezdve , s főként Vesalius De humani corporis fabricá-jának megjelenése után – amelynek ragyogó és megdöbbentő illusztrációi lenyúzott bőrű, s puszta csontvázzá vagy idegek és erek hálózatává redukált figurákat ábrázoltak – fordítja figyelmét az anatómiai előadótermekben felboncolt testekre, s tölti meg az anatómiai viaszmúzeumokat hiperrealisztikus módon megformált belső szervek elképesztő gyűjteményével.

249. oldal, IX. fejezet - Physica curiosa

A 18. században a szépről folyó diskurzus figyelme a szépséget meghatározó szabályokról az általa keltett hatások felé fordul, s a fenségesről szóló legkorábbi reflexiók nem annyira a művészet eszközeit elemzik, mint inkább tulajdon reakciójukat az olyan természeti jelenségekkel szemben, amelyeknek meghatározója a formáktól való kötetlenség, a fájdalom és a félelem. Nem véletlen, hogy a fenséges esztétikája nem sokkal előzi meg az úgynevezett gótikus regény születését (…), s a romok iránti új érzékenység hullámát indítja el.

272. oldal, X. fejezet - A rút átértékelése a romantikában

A halál bemutatásának másik, tudós körökben és népi közegben egyaránt gyakori formája volt a haláltánc, amely a szent helyeken és a temetőkben zajlott. A neolatin nyelvekben bevett „macabro” elnevezésének etimológiája vitatott – talán arabból vagy héberből származik, talán egy Macabré hangzású személynévből –, s magát a rítust minden bizonnyal a 14. századi nagy pestisjárványok okozta rettenet hívta életre, nem a félelem fokozására, hanem éppen a félelem eloszlatására, és a végső percbe vetett bizalom megerősítésére. A tánc pápákat, császárokat, szerzeteseket vagy szép fiatal lányokat vonultat fel, akik csontvázakkal összefogódzva táncot lejtenek az élet mulandóságát s a gazdagság, kor és hatalom minden különbségének kiegyenlítődését szemléltetve.

4. A halál diadala

Többféle oka lehet a szörnyek keletkezésének. Az első Isten dicsősége. A második az Ő haragja. A harmadik a mag túlságos bősége. A negyedik annak elégtelensége. Az ötödik a képzelet. A hatodik a hypotrophia, avagy a méh szűkös méretei. A hetedik az anya ülésének helytelen volta, azaz hogy áldott állapotban túl sok időt ül például keresztbe tett vagy felhúzott lábakkal. A nyolcadik a terhes nő méhét ért baleset vagy ütés. A kilencedik az öröklött vagy véletlenül szerzett betegségek. A tizedik a mag megromlása. A tizenegyedik a mag kevert volta. A tizenkettedik a gonosz szándékú kéregetők. A tizenharmadik a démonok vagy ördögök.

244. oldal (Ambroise Paré: A szörnyekről és csodajelekről 1753), IX. fejezet - Physica curiosa

Amit mi szörnynek nevezünk, az Istennek nem az, mert ő mérhetetlen művében a benne foglalt formák végtelen sokaságát látja; és azt kell hinnünk, hogy ez az alak, amely minket megdöbbent, az ember előtt ismeretlen ugyanilyen nemzetség valamely más alakjával áll viszonyban vagy kapcsolatban.

244. oldal (Michel de Montaigne: Esszék, 2.30.) IX. fejezet - Physica curiosa