Úrilányok ​Erdélyben 339 csillagozás

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra.

Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Libri, Budapest, 2016
256 oldal · ISBN: 9789634330165
>!
Libri, Budapest, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108345
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
ISBN: 9789632545615

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Bécs · Erdély


Kedvencelte 10

Most olvassa 18

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Nem, nem és nem! Soha többet Ugron Zsolnát, alig bírtam átevickélni ezen a könyvön. Idegesített, nem tetszett, idegesített, rossz volt, idegesített…

Na szóval: megpróbálom ennél egy kicsit tárgyilagosabban kifejteni, hogy miért idegesített a könyv.
1. Az összes karakter kidolgozatlan volt, semmi mélység bennük, semmi háttérinfó kivéve, hogy kinek a lányának a szomszédjának a macskájának az öreganyja. Ez azért szerintem viszonylag kevés. Mindenki erdélyi a sztoriban, de vannak, akik néha furán beszélik a magyart, majd egy mondattal később már nem. Jó lenne következetesnek lenni…
Karakterek: 0 pont
Következetesség: 0 pont

2. Tőmondatok. Tőmondatok mindenhol. Idegesít. Komolyan csodaszámba ment, ha egy-egy összetett, ne adja Isten, többszörösen összetett mondatba futottam. Így az általános iskola alsó tagozatában írnak a gyerekek. Nem tudom, hogy mit akart ezzel elérni az írónő, mert biztos reménykedem, hogy volt valami célja vele, csak nekem nem jött át.
Mondatszerkesztés: 1 pont

3. Az érzelmek ábrázolása sem igazán egyáltalán nem sikerült. Egyik mondatban még nagyon happy minden, a következőben Anna mérges, majd egy tőmondattal arrébb megint minden csudiszupi. Egyik mondatban még Erdélyben főzik a szarvasgombás bármit, a következőben Budapesten dühöng éppen. Please don't!
Érzelmek megjelenítése: -1 pont

4. A történetbe beszúrt történelem volt a másik, ami nagyon felba felidegesített. Alapjában véve egy nagyon jó ötletnek tartom, de nem ilyen megvalósítással. Erőltetett volt, rövidek voltak ezek a részek, semmi kifejtés nem volt bennük. Volt, volt, volt. Nyugi, nem tervezek könyvet kiadni. :D Ha ezek a sztorik köré fűzte volna fel inkább a regényt, szerintem sokkal ütősebb lett volna, minden szempontból. És akkor a jelenkor lehetett volna benne a rövid dőltbetűs rész. Hah, de furfangos vagyok. Mégis adok ki könyvet!!!

5. Néha jelen időt használt Zsolna, amit nyilván annak szánt, hogy akkor majd nagyon remekül meg fogjuk tudni különböztetni a full jelent a kicsit korábbi időponttól. Ez számomra visszafelé sült el. Nem hogy nem tudtam megkülönbözetetni, de inkább összezavart, mint kitisztított volna. Viszont ezt a hibát teljes mértékben a saját számlámra írom, biztos én nem vagyok eléggé intellektüel hozzá.

All in all, végeztem Ugron Zsolnával, még ha a többi könyvéért Nobel-díjat is kap. Bocsi!

9 hozzászólás
>!
Doro
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Párdon kérem, ez a könyv nem picsogós. Úgy elhúztátok itt a molyon a nótáját, hogy alig mertem hozzányúlni, kerülgettem helyette bő háromnegyed évig. Talán túlzottan felkapta a média és akkora közfigyelmet nem érdemelt, mint amekkorát kapott? Lehet. De attól még nem picsogás.
Lehet a Kárpátokról úgy is írni, hogy nem lóg 500 vészterhes kard az ember nyakába olvasás közben :-) Ugron Zsolna pedig nem akar Móricz Zsigmond, vagy Bánffy Miklós lenni. Ő egyszerűen és könnyed modorban fűzi fel a családi anekdotákat egy egységes láncra, ami kb. meg is felel annak az – egyébként biztosan sokkal jobban összetett – folyamatnak, ahogy ő átadta magát és az addigi életét az erdélyi régi-új életnek.

Az anekdoták szerintem csodásak és életszagúak, miközben egyszerre valósítják meg a közelítés és távolítás paradoxonát. És igenis jól elkülönülnek a jelenidejű elbeszéléstől (külön bekezdés, dőlt betű), melybe nagyon ügyesen és taktikusan vannak belehelyezve. Hiszen amikor hirtelen egy sztori kapcsán bevillan egy családtag, vagy ismerős története, az is ilyen villanás-szerűen cikázik át az ember agyán, ahogy itt a cselekményt szövi át… És igen, való igaz: nincs vége a történetnek. De hát Zsolnáék az erdélyi életének sincs még vége.

Záróakkordnak viszont ott vannak azok a csodás receptek, úristen…

Szóval én nem sajnálom a neki szánt időmet. Kicsit bele is szédültem az egészbe, annyira, amennyire az ember a sokat emlegetett epersorbetet élvez(het)i. Amíg tart, az mámoros – és könnyen elmúlik. De amíg tart, hajh… :-)

4 hozzászólás
>!
Sippancs P
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Nem tudom, annyira nem tudom! Voltak benne nagyon jó részek (pl. az anekdoták), amiket kifejezetten szerettem olvasni, de összességében mégis azt kell mondanom, hogy annyira nem fogott meg a történet. Talán ha más stílust használ az írónő, és nem ugrál folyamatosan az (ige)időben… Vagy talán ha jobban kifejti a karakterek jellemeit, és több magyarázatot, több érzelmet tesz a cselekménybe… Nem tudom.
Mindenesetre ez így kevés volt még a 3 csillaghoz is.

>!
Bakcsó
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Nem tudtam végigolvasni … Nem élvezhető olvasmány.
Miért? Néhol kevés az állítmány.
Pl.:" Tudniillik talált egy gazdag rokont, akit elvett, és annak hozományával vissza is az elkártyázott várat. "
Néhányszor nekifutottam, mire eljutott a csökött agyamig, hogy az elkártyázott várat visszavette az újonnan elvett nő pénzéből.
Valamikor az általános iskola alsó tagozatában tanítják, hogy egy fogalmazásban NE cserélgessük az igeidőket. Nos Ugron Zsolnának ezt nem tanították meg:
Pl.: „"De mert másodszor is kosarat kapott, visszament nótázni. Gábor kacag Annával szemben, de véletlenül sem szólna egy szót sem.”

A történet elviselne egy családfát, mert teljesen bele lehet zavarodni:
„Pólika Kató nagyanyjányak másod-unokatestvére, és Gábor anyai nagyanyjának, Ágnes néninek nővére.”
Egyébként végig az az érzésem, hogy jobb lenne ha E/1-ben írná a történetet.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Az eleje nagyon idegesítő volt, a közepe egész élvezhető, a végére meg visszajött az eleje. A könyvet csakis azért vettem kézbe, mert nemrégiben olvastam Jaap Scholten Báró elvtárs könyvét arról, hogyan élte meg, élte túl az erdélyi arisztokrácia a kitelepítést, kisajátítást, bebörtönzést, munkatáborokat, nyomorgást – szóval a romániai szocializmust. Érdekes és érdemes könyv volt, kíváncsi voltam arra, hogyan ír a saját történetéről egy fiatal írónő, aki több oldalról is része annak a világnak. De ez a könyv csalódás volt, érdekességből csak morzsákat kaptam, amikből nemhogy egy mozaikot, de egy kis puzzle-t se nagyon rakhatnék össze. Ez a könyv tényleg csupán ennyiről szól: egy fiatal újságíró „mesés” szerelembe esik a mesebeli herceggel, és elvonulnak újjáépíteni romjaiból egy mesebeli kastélyt, egy mesebeli életet. Pedig szólhatna sokkal, sokkal többről is. Talán igaza van Scholtennek: jönni kell egy idegennek, aki kellő távolságból nézi a történteket, és ő majd összegyűjti, megírja az utolsók emlékeit.
Ha valaki elég jellemző családi történettel rendelkezik, az hiába próbálja kicsit megcsavarni az életrajzát, mintha nem is magáról írna, folyton belezavarodik, hogy most az anyának írja meg az apát, vagy a dédmami jelmezébe bújtatja a dédpapit. Ezért is van teli minden olyan rész pongyolasággal, ahol bármi konkrétum kerülne elő (bár tény, hogy az ilyen részeket nem is viszi túlzásba). Történelmi adatokról, évszámokról, konkrét cselekményekről nem is beszélve. De ha ennyire ködösíteni akar, miért nem ír valami másról? Vagy írhatna egyes szám első személyben, hátha úgy jobban megbirkózna a szereplőkkel.
Szóval az eleje ezért idegesített.
A közepe simán csak felületes, locsifecsi, laza sztorizgatások, akár a Nők Lapjában folytatásokban is megjelenhetett volna. Az anekdoták, a lektűr stílus olvashatóvá, könnyű olvasmánnyá teszik. De a szálakat ott is nehéz összekötni, mindenki jön-megy, mond valamit, röppennek ide-oda, és arról beszélnek, milyen nehéz is ez. Nevek és történetek röppennek fel, annyira a felszínen mozog az egész, hogy még csak vizes se lesz a lába. Két rom között féllábon, gumicsizmában betolnak egy kis libamáj terrine-t, leöblítik pezsgővel, és kacagnak, kacagnak. Ilyen ez, nem?
A végén pedig megtudhattam, mit is tegyen az ember, ha már teljesen leürült a számlája és egy fillérje sincs. És elege van mindenből. Felül a vonatra (miből?), elutazik vagy 1000 kilométerre, ott lakás bérel (miből?), járja az éttermeket, kávéházakat, a várost (miből?), aztán váratlanul spoiler Esküszöm, ez eddig eszembe se jutott volna, hogy ha nincs egy fillérem se, akkor költeni kell, ezerrel, és megoldódnak a dolgok. Hiába, mindig tanul az ember.

5 hozzászólás
>!
sssajt
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Bosszantó! Fél napot töprengtem, hogy most akkor mi is volt ez? Zsolna, kérlek, ha teljesen véletlenül olvasod ezt, egyszer írd meg ebből a könyvet is, jó? Akkor el fogom olvasni még egyszer, ígérem. Sőt, feltehetőleg élvezni is fogom. Mert ez így maximum egyszer olvasós. Mert ez egy vázlat. Ez nem könyv.
A vérbe idegesítettek azok a részek, ahol jelen időben meséli el a nem feltétlenül jelen idejű történést. Meg az, hogy nem hömpölyög, nem csörgedez, nem árad a cselekmény. Valahogy mintha nem is lenne ideje – engem legalábbis nem tudott magával ragadni, elsodorni.
Közben pedig imádtam a családi sztorikat (mert ez eleve is a gyengém), És aktuálisan épp hasonló problémák foglalkoztatnak. No nem gróf, meg Erdély, meg kastély. De hogy milyen lenne hirtelen hátat fordítani minden eddiginek, és elmenni valahova egészen máshová.
Zsolna, írj ebből könyvet légy szíves!

>!
icu79 P
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Én ezzel nagyon megszenvedtem. Nem szokásom könyvet félbehagyni, de itt sanszos volt, aztán valahogy legyűrtem, de nem lett jobb. A történet nem fogott meg, a szereplők felejthetőek. Az írói stílus idegesített, rengeteg körmondatot használ, de ettől nem irodalmi lett, hanem csak zavaros a mondandója.

7 hozzászólás
>!
crissy
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Az a helyzet, hogy egyetértek mindenkivel, aki kiemelte már előttem a regény hibáit/hiányosságait, mert akadt belőlük bőven s nem fogom most én is leírni ugyanazokat.
Annyit tudok mondani, hogy én cím alapján várólistáztam a könyvet, s valami teljesen mást kaptam tőle, mint amire számítottam. És ez nem feltétlenül rossz, mert úgy amúgy az alapsztori nagyon jó és ígéretes, csak túl kidolgozatlan. Túl vázlatos mind a történet, mind a szerkezete. Mindezt én annak tudom be, hogy az írónő első regénye, és pont emiatt fogok még tőle olvasni. Ráadásul megértette velem, hogy milyen az, amikor valakinek hiányzik a szülőföldje.

2 hozzászólás
>!
mdmselle I
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Olyan hirtelen lett vége, olvastam volna még egy kicsit.
Azt látom, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, de nekem nagyon tetszett. Az elején kicsit aggódtam, de a kezdeti Teréz anyu-fíling hamar elröppent, a folytatás pedig hangulatos volt, olvasmányos, belefeledkezős, nevetős. Az elején Anna olyan tipikusan idegesítő nagyvárosi bigének tűnt, de aztán kiderült, hogy éppenséggel nem finnyás, sőt nagyon is mokány (én a helyében azért, lehet hogy hisztiztem volna egy sort a piros gumicsizmámban, egy szál cserépkályhával fűtött összes termeimben, a kongóan üres bankszámlám fölött), és meg tudja ragadni a munka végét.

A többit meg elmondtam a vonatkozó karcban:
http://moly.hu/karcok/101151

ötcsillagos.

34 hozzászólás
>!
kulturzaj
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

„Ugron Zsolna Erdély Fejős Évája.” – szokta mondani egy ismerősöm. Ez a kijelentés épp eléggé elrettentő volt eddig számomra, hogy ne próbálkozzak elmerülni Ugron Zsolna irodalmi munkásságában, aztán most úgy alakult, hogy a költözés közben ez volt épp kéznél az ebookon. Legközelebb jobban felkészülök ezekre a helyzetekre.
Hát, ez sajnos majdnem minden szempontból borzasztóan ergya volt. Sehol egy értelmes párbeszéd, egy kidolgozott jellem, egy következetes történetszál. Vannak viszont teljesen érthetetlen fordulatok és borzasztóan gejl átemelések pl. egy Quimby slágerből (ez annyira megmaradt bennem, mert mikor azt a részt olvastam, tényleg a fizikai rosszullét tüneteit produkáltam). Ami tök jó volt, az a kis receptgyűjtemény a végén és a – egyébként teljesen indokolatlanul és átgondolatlanul közbeiktatott – anekdoták, azokon fél percekre tudtam szórakozni. Nem volt más, legalább gyorsan véget ért.


Népszerű idézetek

>!
sssajt

A borzra összefutott az egész falu, senki sem tudta, hogy miféle szerzet is az. (…) Pista bácsi volt a kettes számú agrárszaktekintély, és meg is oldotta a dilemmát, rövidre zárta, miszerint:
– Ez egy állat. Valahonnan gyün, és valahová menyen. És békibe kel hagyni, mer' valamilyen dóga vagyon.

265. oldal

10 hozzászólás
>!
Sziszandria P

Káposzta nélkül nincs karácsony, és nem élet az élet. Évente egyszer elég, de évente egyszer kell.

15. oldal

7 hozzászólás
>!
sssajt

Pólika néni leginkább lilát hord, hiszen egy kisasszonyhoz ez illik. Pólika néni ugyanis soha nem ment férjhez. Rajongott a kalapokért, és esténként néha megjegyzi: „olyan friss itt a levegő” – ami azt jelenti: szívesen inna egy kis konyakot.

136. oldal

>!
cassiesdream

Szentimrén sáncbetegségnek hívták, ha valaki olyan részeg volt, hogy nem ért hazáig, mert az út szélén a sáncba döntötte a „betegség”.

262. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

Gábor talán öt éves lehetett, amikor egy éjszakai beszerző hadjáraton összefutott a kamrában édesapjával, akit ugyanazon gyarló szándékok és édes epedések, pontosabban tészták vezettek az éléstárba, s így a kekszkészlet és az atyai tekintély is megcsappant.

1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Anna borogatást kapott és használati utasítást, miszerint borogatni mindig csak langyosan, nem olyan ez, mint a szerelem, lelkem, hogy vagy forró, vagy hideg.

128. oldal

>!
cassiesdream

… rendetlen embereknek csak pillanatnyi sikereik vannak….

19. oldal

>!
lauranne

Pólika néni mindennap, csaknem száz éve, letérdelve imádkozik. Naponta inkább kétszer, de egyszer mindenképpen. Amikor lakásába, ahol egyedül él, az éjszaka közepén betörtek, előbb csendben végignézte az ágyból, hogy leemelik a képeket, kutatnak az ékszerei után. Kissé földhözragadt betörők voltak, csak ékszert, pénzt és szórakoztatóelektronikai berendezéseket kerestek. Egyikből sem találtak sokat, sem nagyon értékeset.Miután elmentek, Pólika felöltözött, rendbe szedte a toalettjét, és telefonált a családnak, hogy értesítse, kirabolták. Mert egy hölgy semmilyen körülmények között nem fogad neglizsében férfi rokonokat.

>!
házisárkány

Nem gondolom, hogy a múltat kellene élnünk, vagy azt a világot próbálnunk visszahozni saját életünkbe. […] De abban hiszek, hogy meg kell őriznünk azt a darabot, amit még lehet, és tudnunk kell a helyét.
A történelmet, azt hiszem, nem lehet megúszni – valamit kezdeni kell vele.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Nyirő József: Néma küzdelem
Ignácz Rózsa: Hazájából kirekesztve
Makkai Sándor: Örök Erdély
Tamási Áron: Hazai tükör
Nyirő József: A sibói bölény
Ignácz Rózsa: Torockói gyász
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem