Erdélyi ​menyegző (Úrasszonyok 1.) 134 csillagozás

Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

1608 ​november, Kolozsvár. A város Báthory Anna esküvőjére készülődik. A fejedelem tizennégy éves húgát családja és a hagyományok tiszteletére nevelték…

Vajon engedelmes araként vagy lázadó özvegyként teljesíti be sorsát? Hogyan küzd a három részre szakadt ország politikai játszmái közepette egy fiatal lány a hatalommal bíró férfiak szerelme, érdekei és kapzsisága ellen? Boldog fiatalasszony vagy „ördög, gyilkos kurva”, ahogy az új fejedelem nevezi?

Erdély és Magyarország a XVII. század elején a politikai intrikák és álandó háborúskodások világa. Hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek sorsát. A végvárakban, az ostromlott falak mögött jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttognak…

Ugron Zsolna regénye a 17. század egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb alakját, a bűbájos boszorkányt, Báthory Annát idézi meg. A körülrajongott és gyűlölt Báthoryak világát, melyben az árulások, parancsszóra elhált szerelmek… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2013
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633102367
>!
Libri, Budapest, 2013
ISBN: 9789633103227

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Báthory Anna · Bethlen Gábor · Esterházy Miklós


Kedvencelte 10

Most olvassa 15

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pannik P
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Tetszett ez a könyve is az írónőnek. A stílusa engem magával ragad. Ízesen ír, nagyon jól fogalmaz, jól göngyölíti a szálakat.
Az események gyorsan követik egymást, a korabeli mindennapi életből jó sok ízelítőt kapunk és ez nekem nagyon-nagyon tetszett.
Helyenként továbbra is annyira tömören tárja elénk a történetet és főleg a párbeszédeket, hogy nehezen tudtam eldönteni, ki mondja éppen amit olvasok, tőmondatok semmi felvezetés vagy levezetés, hogy ez kinek a szájából hangzik el.
Ezt leszámítva tényleg nagyon tetszett, és ismét gazdagabb lettem történelmünk terén is, aminek külön örülök.

>!
Mesemondó IP
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Nagyon bejött. Imádom a nyelvezetét; Ugron Zsolna nem csak a magyar nyelvvel művel csodákat, de ráadásul vissza tudja adni a 17. századi fordulatokat anélkül, hogy nehézkes vagy erőltetett lenne tőle a szöveg (láttunk már arra példát). Figyel az apró részletekre, és tele is rakja velük a történetet, ami nekem külön tetszett. Nem fél egész sötét helyekre elmerészkedni, és kimondani kemény szavakat, ha kell. Mesemondó hangulatban csapong előre-hátra az időben, ami az első fejezetben még összezavart, de aztán megszoktam, és valahogy azt az érzetet keltette, hogy valaki élőben számol be az eseményekről. Az egyetlen zavaró tényező a szövegben az volt, hogy a párbeszédek és a narrációk közé nem került kötőjel, így sokszor nem lehetett megállapítani, ki beszél (nem tudom, hogy ez a szerző vagy a szerkesztő hibája-e, mindenesetre nem róttam fel neki). A történet szívszorító volt és egyben izgalmas, és annyira lendületes, hogy egy nap alatt be is daráltam mint a 350 oldalt.
Tessék, van magyar Philippa Gregory, csak jobb.

1 hozzászólás
>!
Vascello P
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Ha tehetném 6 csillagot adnék rá. Az Úrilányok Erdélyben is nagyon tetszett már, de szerintem ez a könyv az írónő minden eddigi legjobb könyve. Korhű a nyelvezete is, a leírások is. Ezt könyvet nem lehet sietve olvasni, bele kell mélyedni, azonosulni Annával és akkor lehet igazán megérteni a történéseket Erdély akkori idejéből.

3 hozzászólás
>!
Dénes_Gabriella P
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Háát… ööö.
Napokig (ha már feküdtem…) gondolkodtam, mit is mondhatnék a regényről, és mi az, ami annyira, de annyira hiányzik belőle nekem. Egy darabig nem is nagyon tudtam megfogalmazni, és még mindig nem jutott eszembe minden a könyvről.
Szóval olyan érzés, mintha egy körképet festene valaki, mondjuk a Feszty, és akkor sávosan váltakozó a minősége, első szakasz részletes, a második szakasz elnagyolt, a harmadik kicsit mindkettő, és mind így a végtelenségig. Azaz eléggé egyenetlennek éreztem a szöveget.
A téma, amihez Ugron nyúlt, eléggé népszerű vonalba tartozik, az elnyomott, tárgyként kezelt (magas rangú) nőrokonok és gazdasági/politikai házasságok egy nő szempontjából (illetve inkább válla mögötti nézőpontból) elmesélve. És akár jó is lehetne. Csíphetne, mint a mustár, marhatna, mint a wasabi.
Próbáltam rájönni – teljesen jóindulatú vagyok, hát nem? –, vajon annak mi a jelentősége, hogy mely eseményeket dolgozott ki, és mit intézett el egy-két-három mondatban. Nos, nem jöttem rá. Próbálom győzködni magam, hogy a Báthory Anna sorsa szempontjából nem épp oly fontos dolgokon esett át pár mondattal. De azért még magam előtt is eléggé inog ez az érv. Pedig jó volna, ha volna valami jelentősége annak, mi az, ami részletes, több oldalon át tartó leírást kapott, mi az, ami gyakorlatilag semmit. Vannak érdekes kultúrtörténeti adalékok, amelyek sokat dobnak a regényen, bár szó, ami szó, miközben olvastam, kicsit olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy-egy katalógusból, művtörténeti szakirodalomból odaollózott és (esetleg) stilárisan a regényhez igazított cikket olvasnék.
A történelmi személyek és események jönnek-mennek, és az olvasó kellene hogy tudja, ki kicsoda, kivel és miért csinált és mit. Persze enélkül sem ragad kátyúba a történet, de csak mert a szerző kivontatja/kitolja. A boszorkányvádak háttere, a korabeli pletykák is ilyennek minősülnek, de hát az Isten adta olvasó honnan tudhatná ezeket. Tudom, keresőprogram. (Nem kellett, véletlenül nem volt ismeretlen a történet.) De ezt azért nem lehet elművelni az olvasókkal. (És ha Böszörményi a krimijében ha kell, ha nem, bő magyarázatot ad a ki kicsodára, akkor egy ilyen történelmi regény is megbírná ezt, sőt.)
A nyelvezet számomra elég fura volt. Már megint ez az autentikus szeretnék lenni, de nem megyen érzés kerített hatalmába. Kicsit olyan, hogy nem is mai magyar, de nem is 17. századi, amolyan keverék. Valahogy nekem az ilyen megoldások nem nagyon jönnek be.
Pontosan nem tudom, miért, de az összes szereplő olyan volt számomra, mintha viaszmúzeumban jártam volna, bennük életszerűség, élet semmi. Jönnek-mennek, mint a robotok, oszt' helló.
A regény hangulatteremtése viszont meglepően jó, és még az sem tudta igazán elrontani, hogy ezek az elősorolt (és a még eszembe nem jutott) hiányosságok úgy feszítik szét a regényt, mint a kinyúlt rugók a kanapé ülőfelületét.

>!
tshehip
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Azt hiszem tudom, miért áll a könyv (szerintem méltatlanul) 83%-on az értékelések alapján. Az olvasás elején engem is megijesztett a nyelvezete, fel is készítettem magamat rá, hogy talán csalódás fog érni az előzetes elvárásaimhoz képest. Modorosnak talán nem, inkább száraznak mondanám, (mindenképpen csak viszonyítva, a könnyedebb történelmi regényekhez képest) mintha a történelem tankönyvet egészítették volna ki érdekes részletekkel, életszerű párbeszédekkel sok korabeli kifejezést használva. A kezdeti félelmem azonban hamar eloszlott, inkább pozitívumaként emelném ki a tömör részletességgel, történelmi pontossággal megírt, kényelmesen tagolt történetnek.
Az olvasásomat megkönnyítette, hogy időben beláttam, régen voltak bizony azok a történelem órák és kijegyzeteltem a családfákat majd bővítettem az új nevekkel.

Kis túlzással nevezhetnénk életrajzi regénynek is, ahogy megbarátkoztam a stílussal hamar egy hullámhosszon éreztem magam Báthory Annával. Szomorú, milyen megpróbáltatásoknak tette ki az élet és az akkori politikai viszályokban aktuálisan hatalomra vagy annak közelébe kerülő nemesség, kezdve a bátyjával és a rokonságával ugyanakkor csodálatra méltó az élni akarása és a képessége arra, hogy a mártír sors választása helyett a megfelelő helyzetben „fejet tudjon hajtani”, s tette ezt büszkén, lélekben nem tudták megtörni soha!
Az olvasás során többször eszembe jutott az első fejezetben Anna szájába adott mondat, miszerint „elpazarolják a fejedelem húgát”, spoiler.

A könyv szélesre tárta nekem a történelem ablakát, eleven szereplőkkel, már-már követhetetlen hatalmi harcokkal, sajnálatra vagy irigylésre méltó (megérdemelt és meg nem érdemelt) emberi sorsokkal.
Teljesen egyetértek @Mesemondó szavaival: https://moly.hu/karcok/743902

A műfajjal még csak ismerkedőknek nem biztos, hogy ajánlanám, viszont bátran olvasd el ha egy hiteles, információkban gazdag ám a prűdséget mellőző izgalmas regényre vágysz!

>!
Véda MP
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Inkább volt ez kultúrtörténeti dokumentumregény, mint történelmi a szó szoros értelmében. Afféle, mikor meglátok egy híres személyiséget valami csudaszép régi ruhában és utánanézek mit, miket lehet még róla tudni és a korról, amelyben élt. Ilyenkor szoktam én ebből blogbejegyzést írni. Ugron Zsolna pedig regényt kerekített. Kár, hogy nem töltötte ki annak kereteit szép tartalmasra, érdekfeszítőre, párbeszédesre. Részletes volt, de mégis üres; regényes, de mégis vontatott. Másra, jobbra számítottam.

2 hozzászólás
>!
Tutajos
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

– Na?
– Hiányoltam belőle a párbeszédeket, több kellett volna belőlük, és kevesebb mesélés.
– De azért jó volt?
– Nem volt rossz, volt hangulata a történetnek, és az is dicséretes, hogy a szerző magyar történelmi regényeket ír.
– Viszont?…
– Viszont ez így kevés az öt csillaghoz.
– Értem. Egyéb hozzáfűznivaló?
– Hm. Azt hiszem, ez most ennyi volt.
– Köszönöm.
– Igazán nincs mit. Egy kávé?

6 hozzászólás
>!
kolika
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Jó, volt, jó volt, de nekem mégis hiányzott valami.
Sorsok, évek, családok, hatalomvágy, viszálykodás s minden más ott kavargott a kötetben, de mégsem éreztem letehetetlennek a könyvet. Az arányokkal is gondom akadt: némely résznél sokáig időz (pl. Anna rabnőjének bemutatása), s bizonyos eseményeket pár szóban elintéz, még akkor is, ha egy nagyobb országrész további sorsáról van szó.
Báthory Anna alakja kiemelkedik a kötetből, de pl. a boszorkányos részt, a börtönben töltött időt nem éreztem hangsúlyosnak. Szinte mindenhol ez emelkedik ki a főszereplő életének leírásakor, s valóban volt erről is szó, de nem részletes. Anna mellett a férfiak kissé eltörpülnek, ide-oda csapódó, vagyonért, hatalomért köpönyegváltogató alakok, akiknek többet ér a házasság révén kapható vagyon és rang, mint bármi más.
A házasság malmában Anna is csak egy elem, amely a testvére hatalmát próbálja erősíteni, s második házasságával sem jár jobban, pedig azt maga választotta.
A kor felidézése tetszett, stílus és nyelvezet, de kissé összecsapottnak érzem.

>!
csucsorka P
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző

Elnéző akartam lenni. Úgy akartam olvasni, hogy tudtam, nem tisztje, hogy felnőjön pl. Móricz Erdélyéhez; és nekem sem kéne összehasonlítgatnom őket, de óhatatlan, ha egyszer már megírta más…
Terjedelmében és minőségében is csak fogpiszkáló a sárkány szájában. (Alig várom, hogy újraolvassam A trilógiát.) De amikor három és fél oldal alatt elintéz az írónő egy Erdély-összeomlást, egy halált, egy temetést, majd ennek tetejébe egy óriási szerelemnek egy mondattal véget vet…. Hát ismét rájövök, hogy nem való a történelmi regény írása a fehérnépnek. ( eddig egyetlen kivétellel találkoztam)

Akik a nyelvezetet dicsérik, még nem olvastak történelmi regényt?! Ez alap követelmény, nem jó pont… És köze nincs annak a pár elejtett szónak ahhoz az ízes cifrázáshoz, amit pl. Móricz művel.

Csalódott vagyok. Nem kiadóban és íróban csalódtam – hanem már megint olvasókban. Hogy ez a szint elég.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Farkas_Szonja

Szerelmi bánatra szerelem kell, de nem ám olyan álmodozó, képzelődő, sóhajtozó. Oda csata kell, s győzelem. Nagy győzelem, ami gyógyír tud lenni a sértett büszkeségre.

162. oldal

>!
Farkas_Szonja

Bethlen Gábornál jobb kerítő nincs, ha Erdély a menyasszony.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bethlen Gábor
>!
Farkas_Szonja

Túl sok esze van, s túl kevés birtoka hozzá.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ész
>!
vargvani

Nem szeret enni. S én nem bízom az ilyenfélékben.

82. oldal

>!
ildiko_adam06

Hanem tudja-e mit, kegyelmed: én legjobban özvegy szeretnék lenni. Akkor már ahhoz mennék, akihez kedvem tartja, s ha nem tetszik, nem mennék senkihez sem.
– És kit választana özvegységében?
– Kegyelmed kit választana nekem?
– Magamat, Báthory Anna.
– Csak nem? Olyan szép lennék, Esterházy uram?
– Húgomasszony még nem szép. De majd az lesz. És Báthory… ennek áldásaival és átkaival. S a fejedelem húga. Várai, falvai vannak.
– S magának mije van, Esterházy uram? Mert udvarolni azt nem tud…
– Nekem jövőn van. S jó férje lennék.
– Bizonyára – Báthory Anna felkacagott.

66. oldal (Libri, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Báthory Anna · Esterházy Miklós
>!
Farkas_Szonja

(…) a valódi szerelmi háborúkat nem szépséggel, kelemmel nyerik, ahhoz több kell, nagyon sok. De kis csatákban a férfiak a legegyszerűbb fegyverektől is boldogan esnek el.

162. oldal

>!
Farkas_Szonja

Parádi finomsóval kevert mézzel dörzsölte reggel és este is Báthory Anna fakó arcbőrét. Vasfüvet zúzott össze és kevert rózsavízzel, hozzá ibolyaecetet, ezzel mosta, borogatta a lány kamaszpattanásait. A törökfürdőkben használatos fekete földet szerzett valahonnan, és a lány testéről a serkenő szőrt lekopasztotta. A külső vár palánkja alatt dolgozó cserzővargáktól timsót hozott. Ördögszekérfüvet keresett, a hamujából lúgot főzött. Abba tette a timsót, és a keverékkel Anna haját addig mosta, míg az kész lett a festéket bevenni. Ugyanebbe a lúgba kámfort tett, bukszuság levelét, annak forgácsát is, vérehulló fecskefüvet, árpaszalmát, tölgyfának forgácsát, csillagfüvet és borsó lisztjét keverte hozzá, ezt kente a lány fakó, színtelen hajára. Mikor lemosta, Anna fürtjei rézvörösen csillogtak, hol borostyánszínű, hol olajzöld szeme, melynek színe eddig az arcába olvadt, most ragyogott a rézszín alatt.

19-20. oldal

>!
vargvani

Ha egy asszony így néz, mint ahogy ő kegyelmedre… Csak az néz így, aki először szeret, s nem tudja még, hogy el kell hazudni az ilyesmit.

142. oldal

>!
szvandaaa

Bánffy uram napokig kissé elveszetten bolyongott a vár falai között, mígnem Rhédey uramnak meg nem esett rajta a szíve, s barátságból és keresztényi jóindulatból párszor alaposan lerészegedett Bánffy urammal, hgy teljék az idő, míg az arra vár, hogy arája megmarad-e itt lent, vagy az égbeli országba költözik.

74. oldal


A sorozat következő kötete

Úrasszonyok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Csikász Lajos: A kuruc király
Jankovich Ferenc: Hulló csillagok
Vámos Miklós: Sánta kutya
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Csikász Lajos: Megátkozottak
Benkő László: A vér törvénye
Urbánszki László: A nemzetségfő
Urbánszki László: Fegyver csörög