Szerény ​ajándékok 3 csillagozás

Uglješa Šajtinac: Szerény ajándékok

A Szerény ajándékok egy levélregény, amelyben a világ két végéről levelezik egymással két fivér az egyik Szerbiában él, és megsérült az éppen véget ért háborúban, a másik Amerikában. Párbeszédet folytatnak a köztük lévő nemzedéknyi szakadékról, keletről és nyugatról, a régiről és az újról, a lehetséges történelemszemléletekről, kultúrákról, ideológiákról, életkörülményekről, mentalitásokról és sorsokról, és persze: lányokról, asszonyokról.
Hatalmasak, de áthidalhatóak a két egymástól nemcsak földrajzi értelemben nagyon távoli kultúra között fölmerülő különbségek. A két férfi között korábban nem volt igazi testvéri viszony, de most, az e-mailek révén mintha a fizikai távolság ellenére (vagy éppen amiatt?) kialakulna egy kapcsolat, és ekkor már nemcsak a valamennyire mégiscsak közös múltban keresik gyökereiket, hanem a történelemben is elsősorban persze Szerbia történelmének elmúlt 20 évében.

>!
Kossuth, Budapest, 2016
168 oldal · ISBN: 9786155513893 · Fordította: Rajsli Emese
>!
Noran Libro, Budapest, 2016
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155513763

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Uglješa Šajtinac: Szerény ajándékok

Az Amerikában szerencsét próbáló kelet-európairól szóló históriák valahogy sosem tudtak felajzani, teljesen hidegen hagy ez a vonal, minden járulékos dilemmájával együtt. A Szerény ajándékokat pont emiatt kerülgettem bizonytalanul egy darabig, és bár a fülszöveg ígéretesnek tűnt, talán nem is mertem volna kézbe venni, ha a neten nem találok meg pár oldalt a regényből. Végül ez az ízelítő győzött meg róla, hogy a két bratyó, Vukašin és Živa levelezésének mégis érdemes lesz nekifutni. (Apropó, bratyó. A kötetben következetesen a „batyó” kifejezést használják, amit az utolsó oldalig képtelen voltam megemészteni, annyira idegen volt szememnek-fülemnek. Bátyó meg bratyó, az igen. De batyó…?)

A fiúk közül számomra egyértelműen a Szerbiában élő Živa a maradandóbb karakter, az ő szövege, az ő levelei ütöttek nálam igazán nagyot. Mert Živa jó srác. A harmincas évei végén jár, kicsit alpári, kicsit faragatlan, aki mellesleg két káromkodás közé bármikor be tud pattintani egy versidézetet vagy ilyen-olyan kulturális utalást, aki imádja a gyerekeket, és majd megvész egy sajátért, ahogy nagyon vágyik – mindenféle elrugaszkodott elvárástól mentesen – egy átlagos, korrekt barátnőre is. Mindkettőt iszonyatosan megérdemelné, mégsem kapja meg, ő pedig hősiesen viseli, némi öngúnnyal és csípős humorral megtámogatva magát. A „ha már nekem nincs életem” gondolattól vezérelve ez a látszólag nagypofájú és életét lezseren vezető fickó nyakába veszi az idősödő szüleik minden nyűgjét-baját, így igyekezvén tehermentesíteni Vukašint és a húgukat – egyszerre szép és szomorú húzása igen jól példázza, milyen fiú is Živa valójában. Nem szent, dehogy. Kétség sem férhet hozzá: bizonyos dolgokat maga baltázott el magának (például a továbbtanulást), és néha talán a könnyebb utat választotta, de jóvátehetetlen vétke, ami miatt ne járhatna neki a hétköznapi boldogság, nincs. Szóval csíptem Živát, csíptem a beszámolóit (olvastam volna őket még tovább), és bár öcskös, az Amerikába átruccanó, ábrándos művészlélek is szimpatikus gyerek a maga visszafogottságával, nyugalmával, a gondosan fogalmazott, ugyanakkor minden merevségtől mentes leveleivel, amik olyan prímán ellensúlyozzák Živa sokszor némileg átgondolatlan, szabadszájú válaszait, valószínűleg Vukašin gondolatait jóval előbb fogom felejteni, mint a bátyjáéit.

Összességében egész kellemes csalódás, az amerikai kaland sem volt annyira túlidealizálva-túlajnározva, hogy megártson a kényes ízlésemnek, a sztori végére tartogatott, Živának abszolút kijáró ügyes kis csavar meg kifejezetten jót tett a lelkemnek. Csak a néhol a szövegbe hajigált angol szavaktól őrültem meg egy kicsit („A backyardban egy nagy fenyő, ágai közt valami le-föl futkos.”), de hát ez már legyen az én bajom, batyóstul együtt.

>!
Noran Libro, Budapest, 2016
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155513763
4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

Én egyre gyorsabban öregszem, miközben ebben az országban egyre lassabban fordulnak jóra a dolgok.

143. oldal

>!
Ezüst P

(…) mindannyiunknak van valamink, ami miatt nincs valami másunk.

78. oldal

>!
Ezüst P

Bátran szeress mindenkit magad körül, öcsém. Ehhez nagy bátorság szükségeltetik. Mint ahogy a legnagyobb félelem akkor környékezi meg az embert, amikor arra gondol, egyszer megszűnhet körülötte a szerelem mindenki iránt.

61. oldal

>!
Ezüst P

Van mit röstellnem. De eláshatja magát az az ember, akinek soha semmi miatt nem kellett szégyellnie magát.

35. oldal

>!
Ezüst P

Meg kell írnom neked, hogy talán öngyilkos leszek, tisztán terápiás okokból, tudod, azok, akik tényleg meg akarják tenni, nem beszélnek róla, bla, bla…

84. oldal

>!
Ezüst P

Nem ő az első, aki meglepődik, mindig ez történik, amikor valakinek elmondod, hogy Szerbiából jöttél, majd kiderül, hogy békében és megértésben éltetek otthon, hogy iskolába jártál, és hogy ott egy másik történelmet is tanultál, nem csak a bűn és a vérszomj történelmét.

33. oldal

>!
Ezüst P

Nem fejeztem be az egyetemet. Leérettségiztem, kulturológia szakon. Részt vettem a háborúban, igaz, mindössze három hétig. Feleségem, gyerekem nincs. Vagyonom, hát, lehet rá számítani, hogy majd valaha lesz, a szüleim halálát követő hagyatéki tárgyalás után. De húszéves érettségi találkozóm, az van! Garantált lerészegedéssel.

21. oldal

>!
Ezüst P

(…) egy néprajzos-kultúrantropológus ritkán kap munkalehetőséget, ha pedig elmegy szülni, a világ azt is elfelejti, hogy valaha is létezett.

23. oldal

>!
Eli

Tudod, ha azt akarod, hogy valami föl legyen jegyezve, és ne felejtődjön el, akkor szólj egy nőnek. Igaz, hogy ők nem tudják befogni a szájukat, de pont erről van szó. A hallgatás a halál, a csönd gyötrelem.

61. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Téa Obreht: A Tigris asszonya
Marija Jovanović: Ideje menned!
Jakov Ignjatović: Szerb rapszódia
Momčilo Milankov: A labdás ember
Mirko Pertrović: A nagyváros gyermekei
Jakov Ignjatović: Örök vőlegény
Radovan Zogović: Ott fenn, a hófödte hegyekben
Dobrica Csoszics: Gyökerek
Dragoslav Mihajlović: Petrija koszorúja
Arsen Diklić: A kisréti szállás