Anorexia, ​bulímia 10 csillagozás

Önsegítő és családsegítő kalauz
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Negatív civilizációs betegségeink jellegzetes képviselői a legtöbbször pszichés eredetű evészavarok. Ezek közül is a legismertebb és sajnos a leggyakoribb, különösen a fiatal lányok körében az anorexia és a bulimia. A szerző ez utóbbiaknak szentelte érintett laikusoknak és szakembereknek egyaránt szóló kötetét. Műve első felében az evészavar problematikájáról ír részletesen: összefoglalja történetét, tüneteit, feltételezhető okait, javasolt kezelési módjait, rámutatva a megelőzés fontosságára. Ezután a családterápia módszerét taglalja, amit egy ön- és családsegítő kalauz egészít ki. Ebben praktikus útmutatásokat találunk a probléma felismerésével, orvoslásával kapcsolatban. A színes és fekete-fehér képekkel illusztrált kötet végén a témához ajánlott irodalom listája olvasható.

>!
Print-X, 2005
216 oldal · ISBN: 9638654589

Enciklopédia 3


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Kissé aránytalannak éreztem azt, hogy az anorexiával többet foglalkozott a szerző a könyvében. A kialakító okokat és a tüneteket jól leírta, azonban a terápián, gyógyszereken és a család bevonásán kívül nem nagyon nyújtott segítséget. Tetszett, hogy megjelölte az író a forrásokat, ezzel is bizonyítva, hogy nem csak úgy a hasára ütött…Akinek van valamilyen evési kényszere, az mindenesetre olvassa el, hogy elfogadhassa önmagát…

2 hozzászólás
moni79>!
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Több szempontból is jó és hasznos könyv. Egyszerre szól a szakembereknek és a szülőknek is, mindenki számára érthető, és még néhány tanácsot, útmutatást is tartalmaz. Okos, nem közhelyes és nem egyoldalú: a családon belüli problémákkal (a kommunikációs zavaroktól a súlyos bántalmazásig), mint okokkal és „hajlamosító” tényezőkkel, illetve a társadalom és a média szerepével is foglalkozik. Látszik, hogy a szerző otthon van az evészavarok területén és nem elégszik meg a divatos, felületes magyarázatokkal vagy megoldási javaslatokkal. Egyre inkább úgy érzem, hogy az evészavarok a legsúlyosabbak a pszichés problémák közül, ezért is örülök az ilyen könyveknek; de sajnos (mivel az egész családnak együtt kell működnie) nem sok reményt látok a gyógyulás terén.

Nicole_Kinney I>!
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Tömör összefoglaló étkezési zavarokról, a felhozott példák csak felszínesen mutatják be az adott eseteket. Előnye, hogy könnyen érthető, viszont két dolog nagyon zavart benne:
1./ A fiú/férfi anorexiásokról nem volt szó benne, mintha olyan ritkaságszámba menne a másik nem oldalán ez a betegség, hogy szóra sem érdemes… Kb. egy mondat erejéig beleírta a szerző, hogy van ilyen, de sokkal több a női beteg, ami igaz is, de mivel manapság rengetegen szenvednek étkezési zavaroktól, az a 10% is nagyon sok fiatalt takar. (A könyvnél frissebb cikkek és dokumentumfilmek szerint egyébként már nem is 10% az a 10%, egyre több fiúnál/fiatalembernél is megállapítható a betegség, és a kezdete is egyre korábbi. Láttam már olyan dokumentumfilmet, amiben 8 éves kislánynál alakult ki anorexia, egy másik lány ugyan már 11 éves volt, de a szülei beszámolója szerint már hét évesen beteg volt, és hiába mentek eleinte vele mindenhova, egyszerűen nem akarták elhinni, hogy egy ekkora gyerek anorexiás lehet, holott látszott rajta, hogy kórosan sovány, és az egyéb viselkedéses tünetei is egyértelműen ebbe az irányba mutattak.)
2. Ahol a triangulációról írt a könyv, kb. azt javasolta, hogy ha a gyerekek veszekednek, sose avatkozzon be a szülő, mert a veszekedés csak nekik szóló műsor, ha nem lenne ott a szülő, béke és nyugalom lenne… A saját és az ismeretségi köröm gyermekkorának otthoni és iskolai tapasztalatai alapján határozottan azt mondom, hogy ez nagyon rossz tanács. Nyilván nem a szülő feladata, hogy minden konfliktust ő oldjon meg/fel, de igenis vannak olyan helyzetek, amikor a gyerekek egyszerűen nem tudják maguktól „lerendezni” a vitát, és kell a szülő „mediálása” vagy határozott közbelépése. A könyv egyáltalán nem tesz említést arról, hogy a normál konfliktusok mellett jól elhatárolhatóan létezik bántalmazás is, márpedig testvér és osztálytárs is lehet bántalmazó, és olyankor a szülő/tanár passzív magatartása csak megerősíti az agresszort abban, hogy bármit megtehet a gyengébb féllel, hiszen úgysem segít neki senki, semmilyen számára hátrányos következménytől nem kell tartania. (Pld. összevitatkoznak a társasjátékon a gyerekek, hogy ki áll nyerőre, volt-e csalás – normál konfliktus, konkrét helyzethez kötődik és nem a rosszindulat vezérli. Nem feltétlenül kell beavatkozás. De ha pl. egy gyerek rendszeresen azzal szórakozik, hogy ahányszor csak elmegy a testvére mellett, minden ok és előzmény nélkül, pusztán rosszindulatból és a fájdalomokozás öröméért erővel beleboxol a vállába, és/vagy sértéseket súg a fülébe, aztán meg kineveti a másikat, ha sír, az bántalmazás, amivel szemben igenis a közbeavatkozás a helyes. Egy fizikailag gyengébb gyerek hiába kéri szépen ilyenkor a másikat, hogy hagyja abban, és kitérni is hiába próbál, ha meg beleáll a bunyóba, akkor vesztesként kerül ki, ha a segítségkérése süket fülekre talál, és azt mondják neki, hogy ezt maguknak kell lerendezni, azzal nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Olyan ez, mintha valakit kirabolnának az utcán, és amikor rendőrért kiált, azt mondaná a rendőr, hogy „ezt magának kell megoldania, én nem avatkozhatok bele.” Ahogy mondják, bántalmazás esetén a passzív magatartás a bántalmazót segíti, nem az áldozatot.
Nem igaz állítás, hogy a gyerekek komolyan úgysem tesznek kárt egymásban, és őszintén szólva elég hihetetlen volt nekem az e körben felhozott két példa, ahol mindjárt az első alkalommal, ahogy a szülő nem avatkozott bele a konfliktusba, a folyton veszekedő testvérek egy csapásra egymásra találtak, és nevetgéltek/mesét mondtak egymásnak… Megtörténhetett, de nem hiszem, hogy ez tipikus. (Arról mondjuk gőzöm sincs, én mit fogok csinálni, ha több gyerekem is lesz, és rendszeres bántalmazást tapasztalok közöttük. A gyerek megütése szándékom szerint a szó se lehet róla kategória, meg egyébként sem működik, de ha a mély elbeszélgetésre is csak tagadás meg manipuláció meg addig-jól-viselkedem-amíg-látsz-de-amint-elfordulsz-folytatom-a-szadizást a válasz, a bünti meg csak további „megtorlást” von maga után a tesóval szemben, na, akkor meg leszek lőve. Hogyan lehet lelkiismeretet ébreszteni abban, akiben alapjáraton valamiért nem működik jól?)
Azért húzott fel ez a rész nagyon, mert kb. azt üzente, hogy ha segítségért kiált egy gyerek, akkor azt ne is vegyük komolyan, az nem is igazi veszély/fájdalom, csak a figyelem megszerzésére irányuló manipuláció. Persze, lehet vaklárma is, de a magam részéről inkább megyek oda százszor feleslegesen (úgyis kiderül, ha nincs igazán baj, és akkor annak megfelelően reagálok), minthogy egyszer is cserben hagyjam a gyerekemet, és úgy érezze, hogy senkire sem számíthat a bajban. Túl sok mindenre mondja a felnőtt azt, hogy jaj, hát ez csak természetes velejárója a gyerekkornak, a gyerekek ilyenek, rájuk kell hagyni… Aztán csodálkozunk, hogy az iskolai zaklatás miatt egyre több tini kerül pszichiátriára, gyerekek is egyre többen lesznek öngyilkosok, és olyan országokban, ahol könnyebb fegyverhez hozzájutni, jönnek az iskolai lövöldözések. (Oké, messzire szaladtam a könyvtől, de a fent részletezett hozzáállás régi húrokat pendített meg bennem, és fájt. Tessék emberszámba venni a gyerekeket is!!!)

Ha beteg lennék, vagy családtagom lenne beteg, nem tudom, mennyit segítene ez a könyv. Tájékozódáshoz kiindulási pontnak jó, de a tényleges terápiát nyilván nem pótolja.

fülcimpa>!
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Borzasztó betegség mindkettő. Tanároknak kötelező az olvasása!

StAngela>!
Túry Ferenc: Anorexia, bulímia

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Végre egy könyv a témában, ami tényleg segíthet szülőknek, pedagógusoknak és természetesen maguknak a betegeknek. Az író szakemberként nem csak a felszínt súrolja, hanem a probléma gyökeréig ás le az olvasóval együtt.
Sok hasznos, megszívlelendő tanáccsal szolgál és közben mégsem parancsoló, minősítő a hangnem amit használ. Látszik, hogy Túry Ferenc sok időt töltött anorexiások és bulimiások között, mivel tisztában van az érzéseikkel, gondolataikkal, félelmeikkel. Nekem pedig hasznos volt hogy a kezembe vehettem ezt a kis kalauzt, mivel szívügyem ez a dolog. Egy napon én is szeretnék segítő lenni.
Köszönet az antikváriumosoknak, hogy megörvendeztettek vele! :)


Népszerű idézetek

moni79>!

Az eddigi tapasztalatok alapján fogalmazta meg Slade angol professzor megszívlelendő „tízparancsolat”-át, mit is javasolna a szülőknek, hogy gyermekükben ne alakuljon ki evészavar:
1. Ne kövess el testi bántalmazást!
2. Ne kövess el szexuális visszaélést!
3. Ne csinálj nagy ügyet az ételből vagy az evésből!
4. Ne csinálj nagy ügyet a testsúlyból és az alakból!
5. Mutasd ki szeretetedet a gyermekednek anélkül, hogy túlságosan óvó vagy kontrolláló lennél!
6. Ne állíts teljesíthetetlen mércét gyermeked elé!
7. Ne ragaszkodj mindig a tökéletes viselkedéshez!
8. Inkább a jelenben elért kis eredményeket jutalmazd, s ne a jövőbeli nagy célokat hangsúlyozd!
9. Bátorítsd gyermeked függetlenedését!
10. Bátorítsd gyermekedet, hogy legyen társasága és keressen kapcsolatot más gyermekekkel!

77-78. oldal

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

stippistop P>!

A szülők sokszor azzal magyarázzák az anorexia létrejöttét, hogy korábbi túlsúlyossága miatt csúfolták gyermeküket az iskolában. Ez lehet egy tényező, de más tényezőknek is jelen kell lenniük ahhoz, hogy kialakulhasson a betegség. Nagyon sok gyereket csúfolnak ugyanis túlsúlyossága miatt, közülük mégis csupán néhánynál alakul ki evészavar.

Hogy a sokféle tényező miként szerepelhet egy ilyen komplex betegség kialakulásában, az talán a következő kockázati tényezők fontosságának figyelembevételével világítható meg. Általában a következő feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy valakinél evészavar alakuljon ki. A személy:
– legyen fiatal lány,
– kerüljön ki a felső-középső társadalmi osztályokból,
– legyen diák,
– legyen depresszióra hajlamos,
– családjában az önállósodás ütközzön nehézségekbe,
– problémákkal küszködjön a szexualitás fejlődése terén,
– éljen olyan társadalmi környezetben, mely a karcsúság-ideál „túltengésének” kedvez.

Önmagában egy-egy ilyen tényező nem vezet különösebb zavarhoz. Ha viszont már több is fennáll közülük, akkor erősen megnő az evészavarok kialakulásának kockázata.

42. oldal, Mivel magyarázhatók az evészavarok (Print-X-Budavár, 2005)

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

stippistop P>!

Sokszor látjuk azt, hogy bizonyos betegségek életszakasz-váltáskor lépnek fel.
A családi életben nyolc ilyen szakasz különíthető el, amelyek aztán ciklikusan ismétlődnek:
1. A családalapítás időszaka.
2. Család csecsemővel.
3. Család óvodáskorú gyermekkel.
4. Család iskoláskorú gyermekkel.
5. Család serdülővel.
6. Gyermeket kibocsátó család.
7. „Üres fészek”.
8. Időskori házasság

Az evészavarok szempontjából az 5., a 6. és a 7. szakaszoknak van kitüntetett jelentőségük. A serdülő gyermekek általában konfliktusokat jelentenek a családban, ilyenkor tapogatja ki a kamasz a saját határait. Ezek a szárnypróbálgatások leginkább a felnőttszerepek kipróbálását jelentik. Paradox módon a gyermekszerep alkalmankénti megtartása, a gyermekszerepbe való menekülés is hozzátartozik ennek a viharos, gyakran feszültségekkel járó korszaknak a megértéséhez. Az érzelmi elérhetőség ebben az időszakban rendkívül fontos, mégpedig akkor, amikor a kamasz igényli azt. Ez azért is nehéz lehet, mert a szülők ilyenkor egyéb komoly problémákkal is szembesülhetnek: a nagyszülők gondozása, munkahelyi és házassági krízisek fellépte és így tovább.
A gyermeket kibocsátó család számára a legfontosabb feladat az, hogy harmonikusan, törés nélkül tudja elengedni a gyermeket. Ez sok szülőnek rendkívül nehezen sikerül, gyakran azért, mert házassági kapcsolatuk stabilizálásához nagyon jól jön a gyermek otthonléte. A gyermekek ezt megérzik. Még arra is hajlandóak, hogy valamilyen tünetet „termeljenek ki”, hogy szüleik segítségére legyenek. Ebben az esetben a gyermek problémájával lehet foglalkozni, és el lehet odázni a házassági feszültségek megoldását.
Az „üres fészek” kialakulásakor , a gyermekek „kirepülése” után a szülőknek szembesülniük kell kapcsolatuk valódi tartalmával. Van-e közöttük olyan mértékű összetartozás, amely képes biztosítani a házasság megőrzését? Sokszor a kapcsolat kiürülésével kell szembenézniük.

86-87. oldal, A családterápia rövid áttekintése (Print-X-Budavár, 2005)

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

moni79>!

A szülők iránti hála megkövetelése az egyik legrosszabb szülői taktika. Ez a bűntudatkeltés gyakori formája, amely lelkiismeret-furdalást okozhat a gyermekben, és hosszú távon sem fizetődik ki -távolságtartás, elutasítás, indulatok lehetnek a következményei.

188. oldal

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

moni79>!

Igen gyakran az a szakember meggyőződése, hogy a szülőkről való leválás sokkal inkább a szülők problémája, mint a gyermekeké.

196. oldal

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

stippistop P>!

Megfigyelték például, hogy az anorexiások családjában merevebbek a szabályok, kevésbé világosak a családon belüli határok, kerülik a nyílt megbeszéléseket és vitákat. A szülőknek problémáik vannak a szülői kontroll és a gyermek korának megfelelő önállóság egyensúlyának megtalálásában, és különbség lehet a két szülő között a gyermeknevelést illetően is. Lehetnek házassági problémáik is, amelyek a szülők közötti együttműködés hiányosságaihoz vezetnek. A betegek édesanyjának személyisége általában önfeláldozó, de a mélyben sebezhető, a negatív érzések elfogadhatatlanok számára. Az apák gyakran erősek, sikeresek, egyszersmind alacsony önértékelésűek. A negatív érzések kifejezését sokszor tiltják, a gyermek önállóságának kialakulását pedig gátolják. A gyermekben hasonló kettősség alakul ki: a gyors intellektuális fejlődés erősen függő személyiséget takarhat. Az anorexiások szülei általában túlkontrollálóak, gyakran depresszióra, kényszerekre, fóbiákra hajlamosak. A bulímiás betegek szüleinek egy része alkoholista, drogfüggő vagy túlevő.

Láthatjuk, hogy a családi tényezőknek inkább a betegség befolyásolásában van jelentőségük, nem közvetlen oki kapcsolatról van tehát szó. Ezen megfigyelések legfontosabb hozadéka az, hogy a családterápia fontosságára hívják fel a figyelmet.

51. oldal, Mivel magyarázhatók az evészavarok -Családi modellek (Print-X-Budavár, 2005)

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

stippistop P>!

A karcsúság kultúrája kedvez az evészavarok kialakulásának. A soványságot az önkontroll győzelmének tekintik. A médiumokban gyakran közvetített üzenet: minél soványabb valaki, annál egészségesebb. Nem igaz azonban, hogy a soványság a hosszú életetet elősegítő tényező lenne. Az alacsonyabb halálozási arányok valójában a normális tartományt enyhén meghaladó testsúlyokkal függenek össze. Önmagában a kis túlsúly nem jelenti az anyagcserezavarok kialakulásának kockázatát. A testsúlynál egyébként is jobb mutató a derék/csípő hányados: minél kisebb, annál jobb.

56. oldal, Mivel magyarázhatók az evészavarok - Divatos betegség? (Print-X-Budavár, 2005)

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

3 hozzászólás
moni79>!

A szexuális visszaélés elég gyakori, az evészavarban szenvedők egynegyedét érinti. (Ez egyébként az általános népességben sem ritka, a nők 9%-a érintett.)

45. oldal

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

stippistop P>!

Ha valakit gyermekkorában rendszeresen evésre nógattak, akkor az evés az ő számára lázadást jelent, az anorexiás tünetek pedig a családtagok kontrollálására, egyben egyfajta törlesztésre, bosszúállásra is lehetőséget nyújtanak.

50. oldal, Mivel magyarázhatók az evészavarok - Pszichodinamikus modellek (Print-X-Budavár, 2005)

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Lunemorte P>!

Az éhező szentek a 13. századtól kezdve sokáig ismertek voltak. Itt kell megemlíteni a vallásos célzatú koplalásokat, böjtöket is, ezek célja általában a testi/lelki megtisztulás. Az éhező szentek tulajdonképpen az ilyen böjtök túlhajtott formáját űzték. Előfordult az is, hogy valaki az evés megtagadása mellett nyugtalan volt, zaklatottan viselkedett, s e magatartás hátterében nem a vallásban való elmerülés, hanem a kóros lelki tünetek állottak. Ekkor a beteges soványságot az ördögi megszállottság következményének tartották. Ez aztán olyannyira elterjedt magyarázat lett, hogy még boszorkánymérleget is használtak annak kiderítésére, hogy a sovány lány az ördög által megszállott-e vagy sem. Ha valaki túlságosan könnyűnek bizonyult a mérlegen, akkor boszorkánynak vélték, mondván: azért olyan könnyű, hogy seprűn röpülhessen.

Túry Ferenc: Anorexia, bulímia Önsegítő és családsegítő kalauz

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · boszorkányság · ördög
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Thich Nhat Hanh – Lilian Cheung: Zamat
Csabai Márta: Tünetvándorlás – A hisztériától a krónikus fáradtságig
Elisabeth Lukas: Mondj búcsút a kiégésnek!
Muriel James – Dorothy Jongeward: Nyerni születtünk
Ruediger Dahlke: Depresszió
Teal Swan: A teljessé válás folyamata
Kevin Leman: Péntekre új én
David Kessler: Muszáj annyit enni?
Nők egészsége
Tamás Rita: Ne pánikolj, sportolj!