Jönnek ​az összes férfiak 16 csillagozás

Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

„Vége. Ami van, csak ráadás. / Épp úgy, mint a boldog szerelem.” Turi Tímea első verseskötete számvetés és lírai leltár. Leltára a belső történetek: egyszerre szemérmes és szókimondó számvetés a „nehezen mondhatóról”.

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Kalligram, Pozsony, 2012
120 oldal · ISBN: 9788081016363

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

virezma>!
Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

Amikor várólistára tettem Turi Tímea első kötetét, még semmit nem tudtam róla. Általában szeretek képben lenni a majdnem-annyi-idős-mint-én-és-már-van-kötete költőkkel, ilyenkor kíváncsisággal vegyes daccal nyitom ki a könyveket. Közben már a legutóbbi kötetét is olvastam, ami végülis tetszett, meg értesültem róla, hogy ő lett a Magvető főszerkesztője, de leginkább azért vettem le a polcról, mert egy számomra fontos költő, Hegyi Zoltán Imre több verset is ajánlott neki a Shizoo című kötetben, és most más szemmel néztem rá, azzal a szemmel, hogy vajon ő mit láthat benne.

A könyvtári példányt egy önjelölt kritikus a saját véleményével dekorálta ki, úgymint kiszámítható, üres, gyenge (ez van az elején), továbbá álbölcsesség, okoskodás, nem engedelmeskedik neki a nyelv, mű-költészet, kislány költőnőset játszik (ez meg a végén). Egyes verseket külön kijegyzetelt, segítve ezzel az olvasó eligazodását, gondolom én. A teljesség igénye nélkül idézem: közhely; körülményes közhely; jaj be szeretnék írni egy filozofikus verset, de nem megy. És van még a kedvencem, a legprimitívebb: ez borzalmas. Elsőre az a benyomásom, hogy egy olyan férfi írta, akivel a szerző nem akart lefeküdni. Másodikra egy olyan férfi költő, akinek nem adták ki a könyvét. Illetve lehet még bárki, akinek nem adták ki a könyvét, például fiatal magyar szakos hallgatók és/vagy slammerek, esetleg kopaszodó kritikusok, akikkel senki nem akar lefeküdni.

Azon túl, hogy rühellem, ha valaki megrongál egy könyvtári könyvet, kicsinyég elgondolkodtam az illető meglátásain. A kötet elején járva folyton az jutott eszembe, hogy némelyik verset tök fölösleges volt megírni, plána megjelentetni, meg hogy ha nem olvastam volna, akkor sem veszítenék vele semmit, mert úgysem emlékszem majd semmire az egészből. Viszont vannak olyan szövegei, amelyek nagyon betalálnak. Tény, hogy alapvetően intellektuális költészet, Turi Tímea leginkább a szavakról és a szavakhoz való viszonyáról akar mondani valamit, illetve az elmondhatóság korlátairól mint olyanról, és ugyanígy férfi és nő viszonyáról, viszonyuk elmondhatóságának korlátairól (vö. történet, elbeszélés, test). És van még az a felismerés egy-egy helyen, hogy tényleg, pont mint az én (olvasó) életem.

Jeffi P>!
Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

Nem szeretem túlzottan a verseket. Sosem szerettem őket, mégis egyszer-egyszer rám tör a versolvasási kedv. A modern verseket még annyira sem szeretem, mint a régieket, mert minden olyasmit, ami egy verset versé tesz nélkülöz. Nekem egy vers rímekből és ritmusból áll, vagy legalábbis az egyikből.
Ezek modern versek. Ha versnek számítom őket, akkor ez egy pocsék verseskötet. Ha nem tekintem verseknek, amiket tartalmaz, hanem rövid történeteknek, amikbe random nyomott entert, hogy úgy nézzen ki mintha vers volna akkor minden rendben van vele. Ha nem keresek rímeket és hasonló verses elemeket. A mondanivaló tetszett, a megfogalmazás szó-szó, olvastam jobbat már, de sokkal rosszabbat is. A pontlevonás azért van, mert azt mondják versek…

olvasóbarát>!
Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

Egyáltalán nem szokványos verseskötet Turi Tímea első felnőttkori műve. „Kisgyermekkorától ír verseket, kamaszkorától prózát.
Korábbi kötetei: „..gyereknek lenni…”. (1997) Kiskamaszkönyv. (2000)
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban jelentek meg írásai, jelenleg a Magvető Könyvkiadó szerkesztője.
A szokásostól kicsit eltérő formában és más nyelven beszél:
„Én nem beszélem az emberek nyelvét. Sem a
fecsegést, sem a hallgatást. Kifogyni nem tudó
témáikról nincs mit mondanom…. ”
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a kötettel úgy ismerkedtem, hogy a szerző olvasott fel a versekből és Darvasi Lászlóval beszélgettek a műről, az írásról Szegeden.
Tetszenek a versek, egy új színt képviselnek a kortárs magyar költészet palettáján.
Szemérmes és mégis szókimondó kötet kapcsolatokról, szerelemről, a mindennapok dolgairól.
„Fitogtatott szemérem: az ember kétévente megtagad barátot, régi mondatot.”

szöszmösz I>!
Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

Elég kettős érzésem van Turi Tímea verseivel kapcsolatban. Tetszik a gondolatiságuk, a hangulatuk, a megformáltságuk, de sokszor úgy érzem, hogy egy-két hirtelen eszébe ötlött elméletét járja körül, és ez zavaró, ha egymás után három versben ugyanazokkal a szavakkal van leírva. Azt hiszem még sokat fogom őt olvasni, de nem elsősorban esztétikusságáért.

Piintyő>!
Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak

Jók a versek, de nem annyira, hogy első olvasatkor megtetszenek, többszöri olvasáskor mutatkozik csak meg a mondandó, ezért hát csak három és fél… lehet, most szigorú voltam


Népszerű idézetek

K_Maria P>!

Az igazi vágy mindig magányos, nincs kinek beszélni róla.

45. oldal, Mindenkit egyformán (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: vágy
K_Maria P>!

Mint klarinét a zenekarban, az alázat megbújik a köröm alatt, és lüktet, mint a fájdalom, szálka, figyelni a másikat.

62. oldal, Szálka (részlet)

lzoltán IP>!

Szálka

A féltékenységnek nincs története. Sem a haragnak,
sem a hiúságnak. Vannak, akik azt gondolják, a gondolat
a szívben születik. Megannyi kicsi bányász fejti a gondolatok
apró rögeit. A felnőtt élet azonban olyan kiszámítható, nincs
benne helye a hiánynak. Vannak, akik színházba járnak
gondolatokért, vannak, akik bevásárolni mennek, mennyi út,
megint mások bányákba ereszkednek kicsi csilléken. Mindenkinek
van szíve, de könnyen lesz úrrá rajta a féltékenység, a harag
és a hiúság, ha szebben csillog a másik gondolat. Mert nyugalom
van, de nem lakik sehol. A nyugalom otthona: nem-hely, valahol
csak a sóvárgás lehet. Mint klarinét a zenekarban, az alázat megbújik
a köröm alatt, és lüktet, mint a fájdalom, szálka, figyelni a másikat.

62. oldal

Dün P>!

Mint egy hasonlat


A szavak rozsdás szögek.
Ha képeket akasztasz rájuk, kidőlnek
a falból.

15. oldal

Könyvszédelgő>!

Ha újrakezdeném, nem tenném máshogy.
De mindent máshogy, máshogy értenék.

111. oldal, Egy kéz (részlet)

Piintyő>!

Csak a plezúr


A szavak mégsem olyanok, mint a bélsár: nem
tisztulsz meg, hogyha megszabadulsz tőlük.
Inkább mint a lekapart heg, olyanok: megválsz
saját magad már elhalt sejtjeitől, de a kaparás
nyomán felbuzog egy kicsi vér, és neked megint
nagyon sok időre van szükséged, hogy a heg majd
újra eltakarja. Befedje, mint a hallgatás, amit ha
megszegsz, nem segít, viszont ha tovább hallgatsz,
nem fogsz emlékezni semmire. A beszéd nem old
meg bajt, viszont a hallgatás sem. Bár megszűnteti.

Közel a fájdalomhoz nem lehetsz más, csak néma.
Viszont messze már nem látod értelmét beszélni róla.
A vérző seb és az ép bőr egyaránt hallgatás. Csak a
plezúr, a heg, a var képes beszédre.

19. oldal

lzoltán IP>!

Utó

Újakba már nem szerethetek. Csak a régieket
számolom. Az eredmény mindig más és más.
Piszkálom őket, mint a parazsat, mint egy halott
hasonlatot. Van szerelem, ami nem jut el a szájig.
Nem is akar eljutni oda. Pedig hányszor mondtam
ki a nevedet. Hányszor rosszul.

53. oldal

chocolate>!

Parfüm

Mikor már semmi közöd
nem lesz hozzá, az illata
még mindig fog rád hatni.
Pedig az nem is az övé.

57. oldal

Leviszí>!

Egy harmadik

Ahol két ember jelen van, ott egy harmadikról
beszélnek. Ezért minden szerelem egy régi szerelem
megosztásával kezdődik. Két ember bizalma
egy harmadik árulása. Ezért reménytelen az első
szerelem, mert nincs kiről beszélnie.

55. oldal

olvasóbarát>!

Valami indiszkréció


Úgy olvassa a könyveket, olyan mohósággal,
mintha semmimásra, csak a titkokra lenne
kíváncsi, valami indiszkrécióra, miközben
magának sem meri bevallani, hogy minden,
ami ennek az indiszkréciónak a határán kívül
esik, mérhetetlenül untatja. Noha tudja,
hogy az olyannyira becses, kihámozott titkok
nem lehetnek valódi titkok az unalmas környezet
nélkül. Ő maga – már ha lehetne választani – úgy
szeretne írni, hogy minden mondat egy-egy
megosztott, kiharsogott, kiszolgáltatott, pőre
titok legyen, valami bántóan személyes
egyszerűség. Épp csak a személyességet övező
érdektelen általánosságokat, azokat nem tudja
sehogyan sem megteremteni, mert sem keze,
sem szeme nincsen az érdek nélküli ártatlanságra.

23. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után