Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Viszontlátásra János! 8 csillagozás
Jókai Mórnak, a nagy meseköltőnek örökszép regényei óta nem találkoztunk íróval, aki a magyar szabadságharc romantikáját, az első honvédhadsereg legendás vitézségét, a magyar nagyasszonyok lelkivilágát, az úttörő színészek jellemrajzát olyan érdekes keretek közt tárta volna elénk, mint Turi Elemér ebben a könyvében. Korponay János honvédezredes és dercsikai Huszár Paulinának megrendítő szerelme elevenedik meg szemünk előtt olyannyira lebilincselő írásban, hogy az olvasó együtt él, szenved és örül a regény hőseivel. Ez az a könyv, amelyet az ember nem képes letenni a kezéből, ha egyszer olvasásába belekezdett.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
AeS ♥P>!
Néha pont egy árnyalatnyival giccsesebb volt annál, mint amit el tudok viselni, de összességében szépen megírt, szórakoztató, tanulságos történet Korponay Jánosról és Huszár Paulináról, meg a magyarság zivataros (19.) századairól, jó és szerethető karakterekkel, meg a nagy magyar Alfölddel. Elcimbiznék Turi Turgonyi nemzetes urammal pár napot Roffon.
Ross>!
2 hozzászólás
Habár nem mentes a romantika stílusjegyeitől (áradó érzelmek, bizonyos fordulatok) ugyanakkor megdöbbentően JÓ könyv ez. A ’48-’49-es szabadságharc, illetve annak folyománya egy család szemszögén keresztül, megfelelően váltakoztatva a humoros-érzelmes-izgalmas-brutális részeket. A korabeli világ hétköznapiságába ágyazottan ott van mindaz, amit a gyereknek a suliban a fejébe vernek erről az időszakról, de nekem valahogy nem állt össze ennyire az ok-okozat, illetve az egyes folyamatok. Amúgy meg olvastatja magát.
Durva, hogy 500 forintért hajítják az ember után, és a kutya se hallott róla. Meg kellene menteni a készletet attól, hogy a zúzdában kössön ki…
Gabye>!
Mindig is érdekelt a szabadságharc, mert profán módon itt még ember harcolt emberrel és micsoda nemes cél érdekében..Így ezt a könyvet is várakozással vettem kézbe, és igazán nem csalódtam. Néhol kicsit rózsaszín volt, néhol szomorú, de összességében nekem tetszett.
A szereplők közül Turgonyi bácsi, kedves felesége Teréz nemzetesasszony és családja volt a kedvencem, de János és Polett is közel állt hozzám. A történet is érdekes volt, tetszett hogy fejezetenként más és más volt a főszereplő, így több nézőpontot, sőt több kisebb történetet is megismerhettünk. És imádtam a meg-megcsillanó humort benne.
Olvassátok, méltatlanul elfeledett könyv ez!
Youditta>!
Történet egy olyan korszakról,amiről minden évben megemlékezünk, de ezt a könyvet, ami a 1848-tól játszódó magyar történelmet is bemutatja, mégsem olvasta senki itt a molyon és én sem. Hiba volt.
Kedves,mosolygós,izgalmas,szomorkodós ez a történet így egyben. Érdekes korban játszódik és remekül is van elmesélve. Gyorsan váltja az író a gondolatait, egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy egész másról mesél nekünk.
Tessék olvasni ezt a jó kis történetet!
szangi>!
2 hozzászólás
Imádtam! Bár az első 50-100 oldal alapján unalmasnak ígérkezett, Turgonyi bácsi megjelenésével már csak repkedtek az oldalak, meg szememből a könnyek. Tényleg nagyjából végigzokogtam, hol a röhögéstől, hol a szomorúságtól, és ez cirka 5 oldalanként változott, mint valami érzelmi hullámvasút. Kellett volna néhol értelmező kéziszótár; meg nem mindig volt számomra egyértelmű hogy ki a nemesúr, tisztelendő, nagytiszteletű, rektrum, ésatöbbi; és mikor egy érzelmi holtpont, sikítós 'miiiiiimiérthoooogymi' után lazán elkezd valami teljesen másról beszélni, kedvem lett volna kihajítani az ablakon.
Ez miért nem híresebb?
Röfipingvin P>!
Az az érzésem, hogy rosszkor olvastam a könyvet. Általában semmi bajom nincs Jókaival, és ez a könyv az ő könyveihez hasonlatos, de most valahogy sem elmerülni nem tudtam benne, sem a humorát nem tudtam kellően értékelni. És a német-latin betűzött mondatok, szavak felett sem tudtam most oly könnyedén tovalebegni.
Összességében véve nem rossz könyv, jók a karakterei, de nem most kellett volna olvasnom.
Népszerű idézetek
Ross>!
– A szimultán művészetek minden ága!… Famőz! Ez a csendélet kitűnő… no és ezek a remek fajansztányérok… áh, áh ez a díványpárna gyöngyökből kivarrott pitiző kutyácskával… elragadó. Nini! Egy Habán váza a spinéten… graciőz! A motívumok rajta azonban kínaiaknak látszanak… vagy tatár?
– Magyar! Égetett tulipánok!
– Áh, áh… tulipán… az valami vizi madár, nemde? Pelikán, tulipán, ungarische specialtéten… sehr interessant!
180. oldal
szangi>!
2 hozzászólás
– Elég! Kárhozatos eretnek beszéd! Kegyelmed szkeptikus szintéziseivel, logikátlan szofizmáival olyan inszinuációkat inszcenál, melyeknek koncentrikus tendenciája, infámis inkriminációi, obskurus animozitásai csak egy enervált szakadár lélek hamis argumentumai lehetnek! Minekutánna konfuzus és delliriumos emberrel kooperálni eme csecsemő ápolásában nem kívánatos, itthagyom kendet, mint említett Szent Pál az oláhokat!
Dohogva kereste kalapját, amit nem talált, miután már a fején volt. Ám Horváth nagytiszteletű úr sem hagyta magát. Indulatosan csapott öklével az asztalra.
– Kendnek intoleráns és irracionális offenzivitása nékem nem novum és teljességgel irreleváns! Labilis judiciuma, mellyel engem dehonesztál, hipokrita frázisai megadják az impulzust, miszerint kendtől izoláljam személyemet!
238. oldal
Ross>!
– Mondja, Lajos bácsi, mi van azzal a szoboszlói bakterral?
– Hát galambom, van ott egy meleg forrásvíz, a meddő asszonyok innen is oda következnek el feredőzni. A községi bíró meg fifikás ember, osztég egy kiszolgált huszárgyerekkel strázsáltatja a forrást. Való igaz, hogy jókötésű legény, rendet tart a menyecskék közt.
– És tényleg használ az a víz?
– Mi tagadás, amióta az az obsitos bakter van ott, olyiknál beválik.
96. oldal
Ross>!
– No Jóska – szólt a prímáshoz – kimustráltak a katonáéktól? Hun a csudába jártál?
– Honvéd voltam nagy jó uram! Csatáztam instálom Szent Tamásnál.
– Ott lüttek is te! Hova bújtál?
– Sehová, csókolom a kis ujját! Lé is vágtam két vadrácnak a lábát!
– Mér nem a fejét vágtad le, more?
– Kenyergem, mire odajutottam, már levágta valaki.
125. oldal
Ross>!
– Várjon csak, direktor uram! Seres, Ürmösi, Somlai, Boros, Visontai urak nevét már hallottam. Van még több actora is?
– Oh! Színjátszó társaságom széles e honhazában a legjelentősebb! Ott van még Szőllősi úr, Tokaji úr, Csopaki úr, az intrikus. Mindannyian igen jeles férfiak.
– Nem tudom, jól értettem-e a neveket, de valamelyest italra emlékeztetnek.
– Effajta nevekkel – könyörgöm – a teatristák a publikum gráciájához jobban hozzáférkeznek. Kegyeskedjék csak meggondolni, hogy Csopaki úr mennyivel szimpatikusabb, mintha Kissnek, Nagynak vagy Kádárnak neveztetnék. Ezzel társaságom minden művésze tisztában van.
201. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - Kapa Mátyás: Izzik a parázs 93% ·
Összehasonlítás - Gál Vilmos: Latrok ideje 93% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: A Tűzoszlop ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Politikai divatok 92% ·
Összehasonlítás - Fedina Lídia: Tőről vágott magyar ember ·
Összehasonlítás - Ambrus Lajos: Eldorádó ·
Összehasonlítás - Fábián Janka: A szabadság szerelmesei 86% ·
Összehasonlítás - Balassa Imre: Nagy idők ·
Összehasonlítás - Domahidy Miklós: Az osztrák vádlott ·
Összehasonlítás