Minden ​kezdet 2 csillagozás

A beavatás regénye
Turczi István: Minden kezdet

Főhősünk felírt a noteszébe egy Seneca-idézetet: „egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem”. Felírta és elfelejtette. Nem csoda, Azrael egy kamaszkorból épp csak kinőtt fiatalember, útrakelő, aki a neki rendelt Zónában kénytelen tanulni az emberi kapcsolatokat. Ez a Zóna azonban korántsem sivár: erdők karéjában luxussal berendezett kastélyszálló, itt kell Azraelnek elkormányoznia vonzódásait (és választásait) a természetes/természeti szépség meg a rafinéria között. Mikrovilág, amelyben szépség és gonoszság, tisztaság és elkárhozás csatája dúl.
A nemesfényű szimbolista példázatok és az akciófilmek keresztezésével merész, kivételes vállalkozás a – hosszabb idő után ismét prózával jelentkező – Turczi Istváné: az értékhiányok és tartásvesztések közhangulatában nemigen született ilyen bizalommal és reménnyel telítődő regény.

>!
Palatinus, Budapest, 2013
354 oldal · ISBN: 9789632741376

Enciklopédia 2


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Turczi István: Minden kezdet

Turczi István: Minden kezdet A beavatás regénye

Van abban valami bűnösen édes, amikor az ember előítéletei igazolást nyernek… Én ettől a könyvtől nem vártam túl sokat, bár a borítója igen szép, és Turczi két atombiztos idézetet választ mottóul (egy Nádas és egy Bernhard – ez utóbbit le is nyúltam), de ami utána jön… az a lehető legrosszabb értelemben vett amatőrizmus. Mert azt én elfogadom, ha egy író pályája hajnalán (tizenévesen) megálmodja azt a beavatás-regényt, amiben a kamasz főhős, kitörvén gyerekes frusztrációiból, valamiféle (ideális értelembe vett) férfivá érik, de a legtöbb író ezt a regénytervét vagy eldobja, vagy beépíti egy kiforrott műbe, vagy szimplán: megírja jól. Azonban van olyan író, aki addig dédelgeti ezt az az ifjúkori zsengét, amíg totálisan bele nem zúg. Elveti a változtatás lehetőségét, és megírja pont úgy, ahogy 18 évesen megírta volna: modorosan, giccsesen, bőbeszédűen, helyenként nyálasan, végtelenül közhelyesen, mondattanilag helytelenül, és tele csöcsökkel, amik persze mind a hótiszta főhős kedvéért meredeznek. De még ezzel se volna baj, csak ne akarná kiadni – de ki akarja. És a Nemzeti Kulturális Alap, meg Zugló önkormányzata ad is neki pénzt, hogy megtehesse.

Látom magam előtt, ahogy Turczi papírra veti a cselekmény nyersvázlatát*, és látá, hogy ez csak 10 oldal. Mit tegyen, hogy feldúsítsa egy tisztességes méretre? A következők jutnak eszébe: 1.) Minden főnév elé biggyeszt átlag 1,6 jelzőt. Azzal is nő a karakterek száma. 2.) Ha eszébe jut egy tetszetős mondat, egy olyan tinilányok emlékkönyvébe való bölcsesség, akkor rögtön új bekezdést nyit, direkt a mondat kedvéért**. Mert különben észre sem vennéd, milyen bölcs mondat ez. El se tudom mondani, milyen irritáló. 3.) Telepakolja felesleges szereplőkkel, akik annyira életteliek és eredetiek, mint egy Playmobil-figura, ráadásul hajlamosak hosszú oldalakon keresztül pofázni lényegtelen dolgokról, amik tapodtat se viszik előre a cselekményt. Súlyosbító körülmény, hogy mindezt olyan nyelvezettel teszik, ami Turczi fejében analóg a mai fiatalok által használt trendi szlenggel, valójában azonban egy kínos feszengés az egész olyan kifejezésekkel, amik szerintem már a Szent Johanna gimi c. sorozatból is kikoptak. (Pl. : „nőci fronton” vagy a kedvencem, amit háromszor is elsüt: „zizi egy csaj”.) 4.) Helyhiány miatt nem is folytatom.

A vége meg egy akkora levegőben lógó nulla, hogy megőrülök. Most vagy az van, hogy Turczi folytatni akarja a sztorit, mondjuk A már beavatott ember regénye alcímmel (ne adja az ég!), vagy egész egyszerűen megunt maszatolni ezzel az egésszel. Amit viszont megértenék.

Ezt a könyvet legfeljebb azoknak a kezdő íróknak ajánlanám, akik kíváncsiak arra, milyen hibákat nem szabad elkövetni egy regény írásakor. Csak néhány közülük: 1.) Ne mondass olyasmit a szereplőiddel, hogy: „Gréta vagyok, de Garbó nélkül.” A rossz poén és a rossz szóvicc nem lesz jobb, csak mert valakinek a szájába adod. Az, hogy nem te mondtad, hanem ő, meglehetősen óvodás védekezésnek tűnik, regényíró esetében meg különösen. 2.) Szinte biztosan gyenge regényírót olvasunk, ha azt vesszük észre, hogy amint a történetbe belép egy új szereplő, rögtön mellékelik is hozzá külső és belső tulajdonságainak leírását több oldal terjedelemben, esetenként eddigi életeseményeit, családi hátterét, titkos vágyait, satöbbit is. Ez akkor szokott történni, ha az író amúgy nem tudná úgy megírni figuráit, hogy az olvasó mindezekre magától rájöjjön. 3.) Kerüld a típusfigurák (lásd: „a” testépítő, „a” plázacica, „a” maffiózó, stb.) szerepeltetését. Ha valamiért mégis be kell vetned egyet, próbálj előtte informálódni róluk: mit esznek, hol élnek, mi a hobbijuk. Aztán próbáld meg őket egyénivé tenni, különben olyan ízük lesz, mint a hungarocellnek, ráadásul joggal érhet a vád, hogy előítéletes vagy. Figyelem! Attól még nem ismersz egy szubkultúrát, hogy egy képviselőjükkel összeszólalkoztál a kocsmában vagy a cipőboltban! 4.) És végezetül a legfontosabb: legyen egy olyan barátod, akinek bízol az ízlésében, és hajlandó neked megmondani, ha szart írtál. És hallgass rá, könyörgöm…***

*Elmondom a könyv sztoriját, bár abszolút nem érdemel szót: egy kb. 20 éves, ártatlan és becsületes srác elmegy nyári munkára egy wellness-szállóba. A srácot Azraelnek hívják. Hogy ez milyen eredeti! És persze ezen a nyári munkán megismeri az életet, találkozik bögyös macákkal, maffiózókkal, ilyenekkel. Van valami szabadkőműves-rózsakeresztes szál is, de az szerintem csak azért, hogy Turczi el tudja sütni azt a pár mondatot, amit ezekről a beavatási rítusokról olvasott valahol.
** Ilyen légüres okosságok ezek, mint: http://moly.hu/idezetek/434555. Azért jó példa ez, mert rögtön két bekezdésbe is tördelte, hogy érezzük: dupla olyan jó.
*** @Frank_Spielmann jogos felvetésére reagálva: 5.) A Jolly Joker-törvény. Megszegheted persze az összes szabályt, feltéve, hogy a végeredmény hú de jó lesz. Mondjuk ha te vagy Dosztojevszkij.

84 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Te tudtad ezt, fordult kérdőn a pillák fedezékébe vonuló melankolikus tekintet gazdája a nővéréhez.

Turczi István: Minden kezdet A beavatás regénye

78 hozzászólás
>!
Kuszma P

A dühtől és tehetetlenségtől alig látott, apró szemei körmérkőzést játszottak a bennmaradásért, mégsem mert megmukkanni.

Turczi István: Minden kezdet A beavatás regénye

38 hozzászólás
>!
Kuszma P

A pénz hatalma ott működik, ahol a hatalom pénze engedi. Ilyen egyszerű ez.

Turczi István: Minden kezdet A beavatás regénye

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · pénz
11 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ott a haza, ahol érti, amit érez, és érzi, amit ért.
Ahol a bizalom töri fel közös hallgatások pecsétjét.

Turczi István: Minden kezdet A beavatás regénye

10 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Raana Raas: Árulás
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
A. O. Esther: Megbocsátás
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Raana Raas: Kiszakadtak
A. O. Esther: Gombnyomásra 1.