Túl ​mennyen és poklokon ("A jövő évezred regénye" tetralógia 3.) 1 csillagozás

Turcsányi Ervin: Túl mennyen és poklokon

Hőseink ​nem akármilyen célból kelnek útra a mély űrbe: az uralomra törő Mindenható Komputerizált Értelem ültette őket a Kriptodia fedélzetére. Az emberiség legfelső törvényhozó szerve, a Világparlament 3873. október havában jelentős szavazattöbbséggel úgy határozott: fajunk rendkívüli mértékben megnövekedett űrbéli jelenlétére tekintettel, létre kell hozni a Távoltéri Mentőszolgálatot. Miután az ehhez szükséges gyorsjáratú hajók megépítésének költségeit az elhúzódó világgazdasági krízis körülményei közt, komoly nehézségek árán végülis előteremtették, megkezdődhetett a tervezés, majd a kivitelezés. Utólag könnyű okosnak lenni; akkor kellett volna bölcsebben dönteni, amikor a Szellem még nem jött elő a palackból. Hiszen ma már közismert, hogy a Kriptodíra nevű űrhajó – nevét a Távoltéri Védelmi Flotta egykori legendás zászlóshajójától örökölte – baljós históriája egy fogságából ki tudja mióta kitörni készülő nagyratörő Szellem, valamint a politika fondorlatos mesterkedésének… (tovább)

>!
Püski, 2019
288 oldal · ISBN: 9789633021088

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Turcsányi Ervin: Túl mennyen és poklokon

Kinek ajánlom ezt a könyvet?

– Annak, aki utoljára 1973-ban olvasott sci-fit, lehetőleg szovjet ifjúságit, imádta a műfajt, most pedig szeretne nosztalgiázni, és kifejezetten kerüli a modern idők újdonságait.
– Annak, aki teljes mellszélességgel hirdeti, hogy a science fiction halott műfaj, az elmúlt 50 évben nem fejlődött semmit, sem tematikájában, sem eszközeiben – maradéktalanul igazolni fogja álláspontjának helyességét a könyv, ezt garantálom.
– Annak, aki szerint vicces, hogy 3873-ban egy szereplő úgy száll fel az akkori világ legmodernebb űrhajójára, hogy „talán lesz egy konnektor a kabinban”, meg hogy elmagyarázzák, hogy a komputer majd kiírja a számítás eredményét a monitorra, sőt, ha akarják, ki is lehet majd nyomtatni.
– Annak, aki imád vadászgatni az olyan apró fizikai nonszenszekre, mint például hogy hogyan lehet vajon súlytalanságban verni a blattot.
– Annak, aki szereti futurisztikus környezetben felfedezni anyanyelvünk ódon szavait és kifejezéseit. (Kedvencem a condra volt.)
– Annak, aki imád komolyan venni olyan karaktereket, akiket már Rejtő is viccesen parodisztikusnak szánt.
– Annak, aki nem áll a talpára, ha meglát egy terra byte-ot.

Egyedülálló olvasmányélmény volt.
Szerencsére.

Spaceman_Spiff IP>!
Turcsányi Ervin: Túl mennyen és poklokon

A 3800-as évek végén állítják szolgálatba a Kriptodíra nevű űrhajót a Távoltéri Mentőszolgálat kötelékében. Ám csak páran sejtik, hogy a hajó valójában a világot irányító szuperkomputer, Géniusz eszköze egy titkos összeesküvésben. Albin Berint, az ifjú, ám nagy hírnevű (mellesleg kifejezetten jóképű, de a nőkön nehezen kiigazodó) fizikus azért lesz a hajó „potyautasa” (már ha potyautas az, akit a kapitány szívélyesen lát vendégül), hogy kiderítse, mi ez az összeesküvés. Mert erre ő a legalkalmasabb.
Mondjuk elnézve a hajó legénységét, ez még érthető is lehet: senkinek nem szúr szemet, hogy a legalkalmatlanabb emberek kerültek a Kriptodírára, hála a legénységet összeállító Géniusznak.
Mike Support, aki eddig csak kis kereskedelmi hajókat irányított, lesz a mentőhajó kapitánya;
Olivia Pupper, a telekommunikációért felelős telefonos kisasszony, aki eddig csak telefonközpontban dolgozott;
Dr. Gete – „csak mondat elején: Dr.” lásd: https://moly.hu/karcok/1303965 –, a hajóorvos, amúgy sima körzeti orvos;
Cuman Gulba, a fedélzetmester, egy volt fegyenc;
Ambo Tegu, a „fűtő- és főgépész” – egy „kvark-antikvark” meghajtású űrhajón;
Bubble Rush, a „rendszergazda”;
Jorgosz Gufa, a hajógondnok, akinek a fő feladata a súlytalanságban lebegő dolgok összefogdosása egy lepkehálóval;
Jana Harug, a hajó pszichológusa
Mull Grenoch, a pilóta, aki annyira leleményes, hogy bármiből alkoholt csinál.

Érzek itt némi rejtői hatást, a szónak a rossz értelmében, mert nincs az az Isten, hogy ezt így (kezdve a butácska csinibabával, a keménykötésű (űr)matrózig) nem kicsike paródiának szánták – még ha a könyv maga halálosan komoly is! Már amennyiben komolyan vehető az ötvenes évek keleti sci-fijének szintjén is oldschool és kínos megoldások, az 1963-ban is modoros szófordulatok, a béna technoblabla, az agyzsibbasztó párbeszédek, és az olyan remek megoldások, hogy bizonyos szavak (általában minden tisztség, nem ősmagyarnak tűnő tudományos kifejezés vagy nagyon fontos dolog) dőlttel vannak szedve. Amúgy nem kell félni, a könyv végén szószedetet is kapunk, amiből megtudjuk, hogy a „pirát – kalóz”, a „tera byte – nagy informatikai egység” és a „kiborg – kibernetikus organizmus röv.”.

Igazából nehéz értékelést írni erről a könyvről. A célközönsége valószínű egy emberből áll, magából a szerzőből, a kiadó tulaja pedig biztos régi jó barátja az írónak, aki amúgy se zavar sok vizet ezzel a habókos elgondolásával, hogy ő nagy igazságokkal teli sci-fit ír. Mert hát van itt minden, az élet értelmétől a fejlődésen való filozofálásig, az emberi bensőről, a társadalomról, meg ki tudja még, mi mindenről – szó szerint ki tudja, mert nagyon erősnek kell lenni, amíg valaki kibírja ezt a szöveget végig. (Szemléltető részletet lásd itt:https://moly.hu/idezetek/1116766) Szóval nehéz ez, mert annyira a rossz magyar sci-fi regény állatorvosi lova, hogy már maga az állatorvos is beteg lesz tőle. Csak az vegye a kezébe, aki szeretne kicsit katasztrófa-turistáskodni, vagy szereti, ha fáj gondolom, mert utána nem fáj.

Nem, ezt az élményt nem lehet elmesélni. Nem úgy rossz, mint ez itt, vagy Tandori örökbecsűje, nem pszichedelikus élmény, nem is égő fájdalom a neuronjaidban. Nem, ez egyszerűen csak az az élmény, amikor érzed, hogy az agysejtjeid kaparják a koponyád belsejét – mert menekülni akarnak…

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Spaceman_Spiff IP>!

Ekkor Mike Supportot különös érzés fogta el. Bár még nem látta az érkezőt, akinek kopogó léptei csak közeledtek a mozgólépcső aljához, mégis megérezte, hogy aki jön, az akár fontos szerephez is juthat az életében. A kapitány, válása óta kialakult misztikus képessége birtokában, komoly várakozással meredt a bejárat felé. S íme, máris megpillantotta a személyzet első női tagját. Azonnal megállapította, hogy egy aranyos bestiával van dolga. A filigrán, ám rendkívül formás hölgy, ringó léptekkel közeledett, parányi retikült lóbálva karján, s testéhez lazán illeszkedő égszínkék, mélyen hasított szoknyájában úgy pörgött, mintha egy tornádó közepébe csöppent volna. Jól kijátszva a helyzetet, csak a harmadik fordulat után indult el Mike Support felé, s kicsit csalódottan azt kérdezte.
– Portás bácsi, én vagyok az első?
A kapitány úgy érezte, ha most nem szab gátat az esze ment személyzetis ötletelésének, akkor a későbbiekben nagy bajokkal kell szembenéznie. Annál jobban csodálkozott önmagán, amikor a kemény fellépés helyett, lágyan és szívélyesen a következők jöttek ki a száján:
– Kihez van önben szerencsém, kedvesem?
– Olívia Pupper vagyok, a telekommunikációért felelős telefonos kisasszony – csilingelte a kreolbőrű szépség, s aprócska kacsóját nyújtotta a kapitány felé.

27-28. oldal, 1. A Kriptodíra és utasai

15 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
R. J. Hendon: Korcsok
Kertész Erzsi: A küldetés
Gabriel Wolf: A titok
Harrison Fawcett: A Korona szövetsége
Mark F. Wilson: Ellencsapás
Szilágyi Zoltán: Acélsereg
Cathrin Smith: Teremtők
Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája