Locsolókannából ​elefánt 30 csillagozás

Pepe ovis meséi
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

„És akkor én mondtam az anyukámnak, hogy menjünk haza, de azonnal, mert nem akarok rózsaszín locsolókanna lenni, sőt, egyáltalán semmilyen locsolókanna se akarok lenni, utálom a kiskertet a nagymamánál is, mert állítólag mindig oda lépek, ahová nem kellene. Lehet, hogy egy kicsit hangosan mondtam mindezt, bár szerintem egyáltalán nem kiabáltam, mindenesetre odajött a szép hosszú hajú óvó néni, akit Ildi néninek hívnak, és megkérdezte, hogy milyen jelet szeretnék, mert lehet, hogy át tudjuk varázsolni a locsolókannát.”

Turbuly Lilla egy gyerek őszinte hangján mutat be olyan élethelyzeteket, amelyek minden óvodás számára ismerősek lehetnek. A finom humorú mesék és Horváth Ildi vidám illusztrációi arról tanúskodnak, hogy ha vannak is néha nehéz pillanatok, mégiscsak jó dolog óvodásnak lenni!

Tagok ajánlása: 5 éves kortól

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2015
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634030522 · Illusztrálta: Horváth Ildi

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Kedves történetek egy óvodás életéből, de nekem valahogy olyan átlagosak voltak, olvastam már jobbakat is. Most Horváth Ildi rajzai sem jöttek be annyira, a címlap egyáltalán nem tetszik, a kisfiú nagyon furán néz ki a könyv elején egy ideig, aztán szerencsére javul a helyzet, és apuka is olyan egy-két képen, mint valami kukabúvár.

2 hozzászólás
Uzsonna>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Pepe meséli el kiscsoportos óvodai élményeit az első naptól a nyári szünetig. Kedves, bájos, finom humorral átszőtt történetek, amin egy nagyobb gyerek, vagy akár egy felnőtt jól szórakozhat a stílusa miatt. Mondanivalója viszont 3 éveseknek szól, nagyobbaknak uncsi.
Kár, hogy így érdektelenségbe fulladhatnak a szerethető Pepe meséi.
A gülüszemű, felnőttes gyerekfigurák és a "kukabúvár"* apuka képei nekem sem jöttek be.
*jelző forrása @meseanyu :-)

ziara>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Az írónő másik könyve, a Talált szív akkora hatással volt ránk, hogy ezért gondoltam ebbe a kötetbe is belenézünk. Nem bántam meg, bár Pepe kiscsoportos óvodás létére nagyon eszes kölyök, kicsit túlságosan is, de élveztük a történeteket. Mondjuk három éves kortól ajánlja a kiadó, hát, azt azért kicsit sokallom, illetve keveslem, szerintem a nagycsoportosok és a nagyobbak érthetik/értékelhetik igazán. A humora is inkább felnőtteknek szól, legalábbis én nevettem rajta inkább, a majdnem hat éves kislányom csak hallgatott. A rajzok kicsit furák, de a végére megszoktuk őket.

Gelso>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Kedves kis könyv, úgy gondolom, ez a Pepés könyv lehet a párja Vadadi Adrienn: Maja barátokra lel c. könyvének; mindkettő az oviba kerülés (nehéz) pillanatairól is és a beilleszkedésről, az ottani élményekről mesél. Bármennyire is jó és aranyos a kislányos, de igazából elég kevés. A két könyv közül a Locsolókannából elefánt tetszett inkább. Méltó és frappáns a címválasztás, bennem is felidézte az „utolsóként érkező csak a maradékból választhat” élményét… (A nagyobb kisfiam még ma is emlegeti, hogy neki „csak” a dobocska jutott. Sajnos, mi sem gondoltuk, hogy amikorra mi megérkezünk az oviba, mindössze 5 jel marad gazdátlanul, ami közül 2 lányos, egyet pedig semmiképpen nem adnék egy fiúnak… így lett a nagyobbik fiam (nem túl egyszerűen lerajzolható, de azért megtanulható) jele a kis dob. Aztán persze megszerette, miután pl. megtanulta lerajzolni, rájött, milyen „fiúsférfias”-jel. Mióta elballagott az oviból mindig azt tudakolja az óvónénijétől, hogy van-e gazdája az ő jelének, sőt, volt olyan eset is, hogy ha megtudta, hogy az ő volt csoportjába jár egy kisgyerek egyenesen megkérdezte, ugye a dobocska a jeled? Bocsánat, ha elkalandoztam, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen fontos, apró dolgok vannak egy gyerek életében, aminek mi felnőttek mondjuk nem biztos, hogy tulajdonítunk akkora jelentőséget, mint ők legbelül.)
A Pepéről szóló könyv már attól is értékesebb, hogy sokkal több és érdekesebb történetet tartalmaz. Szívesen is olvastam. Nekem nem idegen az, hogy egy kisgyerek meséli el – köztudott, milyen cserfesek és talpraesettek általában a gyerekek. (Pl a Tüskevárt sem Matula bácsi meséli el, hanem Tutajos.)
Szívemhez közel került Pepe, aki egy érzékeny kisfiú, hisz nyíltan mesélt a számára fontos ovis eseményekről. Nagyon szellemes és talpraesett megoldásnak találtam az óvónéni leleményességét, hogy nem erőltette a „maradék jelet”, hanem kész volt rugalmasan orvosolni Pepe problémáját, és hajlandó volt másként formázni a locsolókannát. Én örülnék, ha több ilyen megoldást hallanék kisovisoktól.
Őszintén örültem a fiúsírásról szóló Katonadolog c. mesének – ez nálunk is téma, és én nem kezelem olyan mereven (és szégyenteljesen), mint az én gyerekkoromban tették ezt a felnőttek, akik szerint a fiúsírás tabu – és olyat nem lehet..
Némelyik történeten egyenesen el is érzékenyültem, pl. ahogyan eltervezte, hogy az ételérzékeny Tomit meglepi szülinapján, vagy a „lassúbeszédű Béluskánk védelem alá helyezése” – ez a Pepe egy valóban nagy, felelősségtudattal rendelkező gyerek, kis hős; de igazából Nyúl Jenő története csalt könnyeket a szemembe, és eszembe juttatta az én Pirosorrú Manóm eltűnését és megkerülését, meg a kisfiam első rongyijának örök- (máskeze) vadászmezőkre kerülését… De jó lett volna akkoriban nekünk is egy „szigorúszemöldökű, aktatáskás bácsi”! Érzékenységét pedig mi sem igazolja jobban, mint A nyávogó hátizsák – Pepe társat szerzett a nagyinak Kismasni személyében…
A pöttyös hajpánton pedig jót mosolyogtam, még ilyen elmélkedést, hogy a gyíkokat vonzza a türkizkék szín!. Hasonlóan jól szórakoztam Pepe a téli meleg miatt érzett dühén, vagy amikor apa vigyázott a beteg Pepére otthon. Tetszett, ahogyan nem a ballagó nővére, hanem a kis ovis szemszögéből magyarázza el a ballagást.
Szerettem a történeteket olvasgatni. Nem egyszerre fogyasztottam, esténként egyet-egyet. Sajnálom, hogy a két fiam már nem óvódás, mert biztosan felolvastam volna nekik.
Annyi megjegyzésem lenne még, hogy talán Pepe érettebb gondolatokkal rendelkező kisgyerek, mint egy kiscsoportos – szerintem elmenne ő középsősnek is…

Érdemesnek tartom elolvasni és ajánlom is olyan szülőknek, akik oviba készülnek vinni a kisgyereküket – ha nem is pont ilyen, mégis történhetnek hasonló esetek velük, és talán tanulságos is lehet Pepe meséi közül egy-egy. Csupa olyan téma kerül elő, ami az ovis lét velejárója: első nap az oviban, jelválasztás, barátválasztás, aludni-nemakarás, játék a szőnyegen, játék az udvaron, kiközösítés, ebéd, ill. közös étkezés, lányok ijesztgetése, félelem a rovaroktól, bogaraktól, plüssállat-kedvencek, állattartás, állatok iránti vágyakozás…

Horváth Ildi rajzait is szoktam szeretni, és ez most sem volt másként. pl. annyira kedveltem a 19. old. lévő szilvásgombócevős képet, vagy a 21. old. lévő gazdátlan cica arcát, a 24. old. a kuckós képet… valóban sok helyütt négyzetfejűek, de engem ez egyáltalán nem zavart – a 31.oldalon lévő srácok is tök aranyosak. A 38-39. old. képe igazi szomorú esős pillanatokat áraszt. A 45. oldalon lévő kislányt is nagyon kedvelem és az 59 .oldalon a ballagási képet.

„Mi különös van abban, hogy alszunk, játszunk, ebédelünk?”

(Imádom a szigorúszemöldökű, aktatáskás bácsikat és az egerektől sikítófrászt kapó anyukákat)

@meseanyu Merítés-díj / gyermekirodalom (2015) c. kihívásához.

Futóhomok>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Óvodai életképek Pepe , a kiscsoportos által elmesélve. A megfogalmazás stílusa nagyon halványan emlékeztet Janikovszky Éva klasszikusaira, pl. erre amit egy 3-4 éves, azaz a tárgyalt mesekönyv remélt célközönsége nem igazán tud még élvezni.
Sajnos a képek „alárajzolnak” a szövegnek: a nagyos, néhol felnőttes arcú óvodások egyáltalán nem tetszettek. Pedig Horváth Ildi nálam simán pályázhat a 2015-ös magyar gyerekkönyvek illusztrátorai közül a legsokoldalúbb címre: egészen eltérő – számomra általában telitalálat – ábrázolásmódokat láttam már Tőle.

robinson P>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Remek történetek az ovis lét nehézségeiről, beilleszkedésről, új barátokról.
Egyedi rajzokkal.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/05/manosagok-kicsiknek.html

Chöpp >!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Pepe óvodás élményei akár a saját fiamé is lehetnének. Turbuly Lilla láthatóan képben van az ovis gyermekek élményei tekintetében.

Juci P>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Se jó, se rossz, legfőképpen unalmas, legalábbis egy hatévesnél nagyobb gyereknek/felnőttnek… Talán olyan gyerekeket céloz meg, akik most kezdik az ovit, de szerintem nekik meg a nyelvezete bonyolult. Az jó, hogy az óvodával kapcsolatos félelmeket, örömöket stb. jeleníti meg, dolgozza fel, de valahogy nem sikerült belevinni azt a kis pluszt. Az illusztrációkkal én sem voltam maradéktalanul megelégedve. Összességében sokkal jobban tetszett az írónő Talált szív című könyve, ami ugyanerről a kisfiúról szól, de abban a mesében megvan az a különlegesség, amit ebből hiányoltam.

2 hozzászólás
kicsiboszi P>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Nagyon aranyos, kedves és olvasmányos mese. Csavaros mondatok, mintha egy igazi kisgyerek mesélne. Tanulságosak és mindennapiak a történetek, kettő kivételével mind tetszett.
A szilvásgombócos történet nagyon édes, ahogy a gyerekek összefognak, hogy a gluténérzékeny pajtásuk is ehessen. De az én szemeim előtt csak az lebegett, hogy glutén, ami családi dolgok miatt a könyökömön jön ki. A másik a kiscicás. Rettenetesen sajnálok minden gyereket, akinek nem lehet kisállata. Én a mai napig kisállatért kuncsorgó gyerek vagyok és mindenféle állatot haza akarok vinni. De Pepének nem lehet, mert lakásba nem való, meg büdös és hangos és kártékony és akármilyen állatról van szó, az tuti nem jó. De ezeket leszámítva tetszett, még a rajzok is. Szerintem amikor Tilda ovi előtt áll majd, biztos elővesszük párszor.

Sicc>!
Turbuly Lilla: Locsolókannából elefánt

Aranyos történetek, de semmi extra, nem fogott meg igazán. A kigúvadós szemek nagyon zavartak, de egyébként bírtam az illusztrációkat.
És még valami. Nem szokott zavarni az E/1.-ben mesélés, de valahogy most néha mégis zavart, hogy olyan felnőttesen gondolkodik ez az óvodás…Lehet, hogy erre jobb az E/3. Nem tudom.


Népszerű idézetek

Citrompor>!

[…] nem lehet mindig mindent annyira akarni. Fárasztó.

15. oldal

Citrompor>!

Nektek mondták már, hogy a fiúk nem sírnak? Se akkor, ha elesnek és megütik a térdüket, se akkor, ha odacsípi az ujjukat az ajtó, de még akkor se, ha otthagyja őket az anyukájuk az óvodában? Mert mindez csak katonadolog? Nem értem. Ha katonadolog, akkor szerintem csak a katonák nem sírhatnak, de a többieknek szabad. Igaz, a katonák nem nagyon járnak óvodába, kivéve, ha a gyereküket viszik oda.

12. oldal

Chöpp >!

Nem akarok én katona lenni, de óvodás se! Pepe akarok lenni, semmi más!

14. oldal

dianna76 P>!

Pepe vagyok, és holnaptól óvodás leszek. Úgy értem, holnap is Pepe leszek, persze, de plusz még óvodás is. Fogalmam sincs, hogy milyen óvodásnak lenni, csak azt tudom, hogy Pepének lenni jó.

4. oldal

dianna76 P>!

[…] mindig elkalandozom a témától, ahogy Piri néni, a helyettesítő óvó néni mondta a múltkor, amikor a Mikulásról a húsvéti nyuszi jutott eszembe.

29. oldal

dianna76 P>!

Ha ketten vagyunk, abban az is jó, hogy beszélhetünk komoly, férfias dolgokról, mint például, hogy mit csináljon az ember, ha tetszik neki valaki az óvodában, és hogy hogyan kell úgy pisilni, hogy ne menjen mellé, és anyu ne veszekedjen miatta.

42. oldal

dianna76 P>!

Az embernek lehet sok barátja, ez világos. De az is lehet, hogy aki a barátja, abba szerelmes is legyen? Sőt, egyszerre több lányba legyen szerelmes? És legyen köztük ilyen is meg olyan is? Hosszú hajú is meg rövid hajú is? Ezt még meg kell beszélnem a fiúkkal.

54. oldal

dianna76 P>!

De ha megyek óvodába a nyáron, ha nem, én már akkor is óvodás vagyok. És most már nemcsak Pepe szeretek lenni, de óvodás is. Ha nem is mindig, de majdnem.

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czernák Eszter: Sárkányovi
Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög
Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor
Kiss Judit Ágnes: Babaróka kistestvére
Berg Judit: Maszat játszik
Miklya Luzsányi Mónika: Pufi malac oviba megy
Melovics Konrád: Meló, a büdibogár
Vibók Ildi: Sibi újabb meséi
Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem
Vadadi Adrienn: Málna és Misi, az ikrek