Alkonykapcsoló 11 csillagozás

Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Rakovszky Zsuzsa szerint ritka az olyan verseskötet, amelyet az ember egyvégtében, örömmel olvas végig az első verstől az utolsóig, és amikor befejezte, azt szeretné, ha legalább kétszer ilyen hosszú lett volna. Turbuly Lilláé ilyen verseskötet. Köznapi élethelyzeteken keresztül, az élőbeszéd természetességével beszél a költészet nagy témáiról, szerelemről és halálról, túlzás és pátosz nélkül, tömören és meglepően szellemes képzettársításokkal, és főként: minden során áttetszik egy szerény és komoly, mélyen érző és önironikus, végtelenül rokonszenves személyiség.

>!
PRAE.HU, Budapest, 2018
76 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155070594

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Szerintem ilyen egy jó konzervatív verseskötet, mármint a szó eredeti értelmében, nem pedig a speciális magyar kortárs kontextusban.
Letisztult képek. Mindennapi pillanatok kapcsán felbukkanó mély meglátások. Irodalmi hagyományok tisztelete. Stabilan szép nyelvhasználat. Lényeglátás. Erős rendezettség, akár kötött, akár szabad a forma.
Az egész olyan spoiler közönséges halandók számára elérhetetlenül very proper.
Nem az én világom, de teljes mértékben elismerem az erényeit. Egyszerűen jó olvasni, mert annyira kilóg a friss megjelenések közül. Nem úgy, hogy fölfelé vagy lefelé, hanem hogy oldalra.

Kedvenc versek: „…csak szélein járunk”, Határ.idő, Szinkópa, Félbeszéd, Fragile. A Határ.idő itt olvasható @Juci jóvoltából: https://moly.hu/idezetek/984264

2 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Rakovszky Zsuzsa szerint ritka az olyan verseskötet, amelyet az ember egyvégtében, örömmel olvas végig az első verstől az utolsóig, és amikor befejezte, azt szeretné, ha legalább kétszer ilyen hosszú lett volna.
Nos az első verseskötet amit nem csak szeretni lehet, hanem kötelező. Nem kell, hogy kétszer hosszabb legyen van egyszerűbb út is kétszer kell elolvasni ..nekem sikerült és titokban még szerintem többször is sikerülni fog. A hétköznapi élet pillanatai vannak itt is kiragadva, mint oly sok versben amit olvastam, de itt át is élem/éled, te magad válsz a külső megfigyelővé, s ezáltal magad is vers része leszel. A legszebb példa erre maga a címadó vers*.
A másik véglet az elmúlás ciklus, de itt is van amit minden sora valahogy visszaad, szerethető és erőt sugárzó.

https://moly.hu/idezetek/1036168

>!
_selene_ IP
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Magával sodró, lendületes, érthető és érezhető versek egy tudatos szerző tollából. Útkereső líra. Érzékeny, mégis határozott árnyjátéka egy összetett lélekvilágnak. Szerettem olvasni.

>!
rei15
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Egy elég jól sikerült kis kézbe való verseskötet. Komoly témákat jár körbe, nem rugaszkodik el a valóságtól, csak kicsit szétdarabolja azt. A nyelvezet egyszerű, nincs túlcsavarva, így a megértés sem okoz problémát.
Akit érdekel esetleg egy kicsit bővebben: https://pihenosarok.blog.hu/2019/02/06/eletunk_alapkove…

>!
levelek
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Tiszta költészet, áttetsző, érzékeny líra. Semmi póz, semmi nyakatekert költősködés. Nincs benne semmi különös, de benne van sok minden, ami fontos egy ember életében. Mindannyiunk életében. Szerettem. A végén a Vadont különösen.

>!
LeZsu
Turbuly Lilla: Alkonykapcsoló

Magával ragadó kötet. Hétköznapi, egyszerű, mégis egyedi és különleges. Miközben olvastam a verseket hallottam Lilla hangját, ahogyan talán olvasná.
"Fáj a hideg, ha nem rohansz,
hát rohan, akinek vanhova." (15. oldal)


Népszerű idézetek

>!
Juci P

Határ.idő

Ahogy utazni készülődsz,
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.

25. oldal

>!
Juci P

Valami a kékről

Ez itt a semmi. És ez itt a végtelen.
Ez itt a folyton múló, pulzáló jelen.
Innen nézed öröktől fogva már,
ahogy a semmiből a kék ég összeáll.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

A szófelszedő

Minek mennél egyetemre? Legyél inkább
í-r-ó-g-é-p-s-z-e-r-e-l-ő,
az jó kis szakma, biztos kereset –
mondta a nagybátyám, öt perccel az
írógép-dinoszauruszok kihalása előtt.
Nem lettem írógépszerelő, ahogy
ernyőjavító vagy szemfelszedő sem.
Helyette – hajléktalan a csikkeket –
elejtett szavakat szedegetek, szerelgetek.
Nem védenek az esőtől,
és nem élek meg belőlük,
viszont, ha szemfelszedésben nem is,
ha-ris-nya-szem-le-fut-ta-tás-ban
verhetetlen vagyok.

(Nem verhetetlen, hanem
élhetetlen vagy te, édes lányom,
tudtam én azt mindig, de hogy ennyire?! –
legyintene Matyi bátyám, ha élne.)

12. oldal

>!
_selene_ IP

Nyomolvasó

Légneműből szilárd anyaggá
szublimálódom,
aztán újra párologni kezdek.
Árnyékká válok,
majd olyanná ismét,
akinek árnyéka van.
Ezt játszom évek óta.
Mintha lenne kedvem ezt játszani.
Ott ülök melletted
minden üres széken,
és elsétálok,
ha meglátsz hirtelen.
Nyár szitál megint,
hársfavirág por vagyok
egy járda réseiben,
sehová sem illő nyom
egy lezárhatatlan nyomozásban.

36. oldal

>!
LuPuS_007 P

Alkonykapcsoló

Hát itt van, nézd, ez az októberi este
(még egy órája sincs, hogy láttalak),
de nem vagy itt, így nem nézheted, persze,
vagy mégis, csak néhány utcával távolabb.

Ahogy te elköszönsz, az mindig mintha végleg,
de főleg most, hogy hűvösebbre vált
a frontok űzte késő nyári képlet,
kijózanítva azt, ki más időkre várt.

Van az a hosszú pillanat, csak azt akartam,
hogy most az egyszer várd ki itt velem,
mikor a nappal és az est közötti harcban
épp döntetlenre áll a küzdelem.

Csak nézni, hogy a fény lassan kifogy,
és nem remélni, nem gondolni semmivel,
de egy kigyúló lámpasorról tudni, hogy
mikor van vége, és hol kezdődik el.

34. oldal

>!
virezma P

Régről itt maradt erőleveskockából
főzök levest, és rejtett tartalékok után
kutatok a kamrában,
hogy ne kelljen kimenni a házból.
Aztán adok egy lehetőséget a véletlennek,
mert tudom, hogy nem fog közbelépni.

30. oldal (Nulladik nap)

>!
virezma P

Mint egy hetek óta
fűtetlen lakás, várom,
hogy lassan átmelegedjek.

60. oldal (Eltévedt hold)

>!
levelek

Esti kérés
Aki van, őrizze meg az este.
Aki nincs, álmomba visszataláljon.

>!
levelek

By-pass

Hogy kifordítják a szívedet, a tüdőt,
mint egy kopott nagykabátot, megrémít,
de próbálok békét kötni a gondolattal.
Mindenki ismer valakit, akinek
ugyanígy, és látod, most biciklizik,
füvet nyír a kertben, vagy egyszerűen
csak plédbe burkolózva üldögél a
verandán a kora tavaszi napsütésben.
Úgy látszik, élet és halál között is
legrövidebb út az egyenes,
hát kerülőutakat varrnak a szívbe,
aztán hordható lesz még valameddig,
mint egy kifordított nagykabát.

62. oldal

>!
levelek

Volt egy apu, csöndes, vékony,
fogyó holdból holdemléknyom.
Hívom mégis, hallja hátha
van térerő a másvilágba'.

Apu, te!, 49. o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Addig is
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Még: mindig
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Kányádi Sándor: Zümmögő