A ​koldus és a nyúl 57 csillagozás

A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Hogyan lesz egy román koldus Finnországban előbb celeb, aztán miniszterelnök, ráadásul teljesen akarata ellenére? Hogyan győzhetjük le az orosz maffiát egy sebesült vadnyúl segítségével? Hogyan segíti a finn politikát Jézus Mähönen?
Tuomas Kyrö jellegzetesen fanyar északi humorral eleveníti fel és teszi aktuálissá a világszerte ismert A nyúl éve című (szintén finn) kultuszregény kulcsmotívumait. Bevándorlók, nacionalisták, orosz maffiózók, korrupt politikusok az egyik, békét és nyugalmat kereső (kis)polgárok, boldogulni igyekvő nincstelenek és egy rémült nyúl a másik oldalon. A világ már nem az a nyugodt, békés hely, mint egykor volt, ám a dolgok attól még jóra fordulhatnak.

Eredeti cím: Kerjäläinen ja jänis

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Magvető, Budapest, 2014
304 oldal · ISBN: 9789631431537 · Fordította: Huotari Olga
>!
Magvető, Budapest, 2013
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431292 · Fordította: Huotari Olga

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

politikus


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Ebben a könyvben van szívmelengető történet, édi szőrös kisállat (nyúl, ráadásul!), valamint még egy orosz maffiózó is. Ami azt illeti, minden adott, hogy felidegesítsem magam rajta. És mégsem. Azt hiszem, ez azért van, mert ez a Tuomas Kyrö egy intelligens fószer, aki úgy képes egyensúlyozni az érzelgősség szakadéka fölött kifeszített cukorspárgán, hogy néha mintha megbotlana, de mégsem pottyan le. Meg aztán nagyon okos dolgokat mond. És még humora is van. Birtokában van a rejtélyes tudásnak: úgy írni, hogy az olvasó azt higgye rólunk, jó fejek vagyunk, holott közben mit tudja ő, lehet, szabadidőnkben ártatlan szitakötőlárvák kínzásával töltjük időnket.

A koldus és a nyúl egy román vendégmunkás története, aki a legaljáról (hajléktalan bérkoldus) a legtetejére (miniszterelnök) jut. Kyrö tudatosan rájátszik erre az abszurd szituációra, és voltaképpen egy népmesét kerekít a regényből. Van itt minden, ami a finn társadalomban előfordulhat: bőrfejűektől a vietnami bevándorlóig, lelketlen multiktól a lelkes falusi öregekig, és bár a végére egy cseppet mintha elfogyna az erő, de összességében tartja saját ötleteivel az iramot. Ebből a kollázsból a legtöbb író valami eszeveszett katyvaszt csinálna, de Kyrö a már említett intelligencián felül még empatikus is, és ez a tulajdonság megakadályozza, hogy sematikus figurákkal csapja agyon a cselekményt. Tetszett, na.

(A könyv állítólag ennek a könyvnek a tiszteletteljes remake-je: http://moly.hu/konyvek/arto-paasilinna-a-nyul-eve. Leellenőrzöm, ha beszereztem.)

16 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Alapjáraton kedvelem a kortárs finn prózát. Ráadásul újdonsült „ugor testvérünk”, Tuomas Kyrö ebben a regényében kimondva-kimondatlanul a legnagyobb kortárs finn nyúl előtt kívánt cilindert emelni. Ezért is vagyok vele – Makarenko szellemében – talán kicsit szigorúbb, mint érdemelné.
Ugyanis ebből a „megemelt cilinder”-ből nem mindenben az elvárásaimnak megfelelő nyuszi ugrott ki. Közel negyven évvel Vatanen nyula után, modernizált formában, rohanó életünk friss kihívásainak megfelelve, a csúnya, sötét bőrű, iskolázatlan, kelet-európai illetőségű (mondjuk akár Craiova-Alsó mellől származó) Vatanescu nyula próbál a hátán vinni egy abszurd északi történetet.
A koldus és a nyúl igyekszik napjaink finn jóléti társadalmának legfőbb visszásságait karikírozni, az önmaguk tökéletességének hitében tetszelgő, ám erősen kifacsart, sokszor diszfunkcionálisan működő, bürokratikus szociális modelleket pellengérre állítani.
Nagyon friss és aktuális a kiindulási alap is, amennyiben a szerző egy jó kis gazdasági migránsozással indít, és ezt a vonalat – főszereplőnk nem túl acélos vállaira terhelve – végig is viszi a lehető legabszurdabb édes-mézes végkifejletig. Belekever ebbe a szürreális finn pikareszkbe nemzetközi bűnözéstől kezdve, illegális munkavállaláson keresztül, orbitális méretű környezetvédelmi botrányig, minden finom finn aktualitást. Nincs is semmi bajom a kivitelezéssel. Jó a regény dinamikája, pontosan érezhető a társadalomkritika iránya, nagyrészt ülnek a poénok is, és csak néha éreztem ízléstelennek egy-egy megfogalmazást.
Amiért mégis csak 4 (böcsületes és keményen megszolgált!) csillaggal tudom jutalmazni a regényt, az egyszerűen az ihletadó alkotással való összehasonlításból ered. Kyrö nyula (és persze koldusa) minden modernizációs törekvés ellenére sem volt számomra annyira friss, egyedi és megállapításaiban erőteljes és súlyos, mint Paasilinna alkotása. A szerző igazán tehetséges és az írás stílusa is gördülékeny, szórakoztató. De valamiért én az utolsó oldalakig a jó öreg, ’75-ös nyulamért ríttam. Nagy valószínűséggel Kyrö következő munkája – ha és amennyiben sikeresen elszakad példaképétől – nekem is jobban fog tetszeni.

Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, hiszen továbbra is elkötelezett híve maradtam az északi irodalomnak.

sztimi53>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Ez egy ilyen nyulas év, Gesztenyével indult, aztán a nyúlnak volt éve is, most meg azonnal húsvét. Szóval nem tudom megállni a hasonlítgatást, de Kyrö nem is titkolja Artóval a közösséget, ám cseppet sem von le az értékéből a párhuzam. Ez egy modernebb, multikulti nyúl éve, hőse nem önszántából, kényszerből vonul az erdőbe. Viccesebb, ezt jobban átérzem, annyira látom a román sorsban a magyart, hogy a mosolyom keserédessé savanyodik. Mondjuk amikor a külföldi (az értelmiségi is) kulimunkát művel, közben az északiak a menő autóikból a szaunába vonulnak. Nagyon fogyasztói, egy cipő mind és mindenek felett. Itt is felvillan a szórakoztatóan hihetetlen életpálya. Koldusból celeb (de utálom ezt a szót), aztán meg politikus. Azért azt meg kell említeni, hogy A nyúl évéhez képest ebben sokkal szarabb a helyzet. Hát még most. Azért vicces, én nevetek. Abból nagy baj nem lehet.

3 hozzászólás
SteelCurtain>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Kissé váratlan, de remek lehetőségeket ígérő indítás, amit sikerült méltóan folytatni. A végére azonban borzasztóan kimerült a történet, s alaposan le is húzza az egész megítélését. A szerző utal rá, hogy könyve tisztelgés Arto Paasilinna: A nyúl éve] című híres regénye előtt. A szándék nemes. A végeredményből azonban az derül ki, hogy a nagyszerű részeredmények ellenére még mindig Arto Paasilinna a Mester. Azonban feltétlenül Tuomas Kyrö javára kell írni, hogy nemcsak a számára egzotikumot jelentő román koldus és orosz maffiózó, de a finn hétköznapok valószínűleg szokványos alakjait is gyorsan, pontosan, és nem csekély öniróniával vetette papírra. És ha most búsongok is a diétás szakácskönyvek alapján készült befejezés miatt – Hagyd ki főztödből az összes fűszert, s ami emberi gyomornak kellemes – , azért ez a produktum összességében még így is átlag fölötti.

ppeva P>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Mese a jámborról, a gonoszról, a hamisról és a… aaa… aaaa …. nyúlról. A végére látszólag minden jóra fordul, bár igazán mégse. Mindenki jól van, sokkal jobban, mint volt, de valahogy mégse boldog, mégse elégedett. Nem olyan ez a valóság, hogy és aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak. Változni nem könnyű, nem elég, ha az embert (nyulat) fülön fogják, és beleteszik a jómódba. Néha még a kunyhó megszokott szagának hiánya is szomorúságot, elvágyódást okoz.
Nem tudom a megoldást a világ összes bajára. Bizonyára az író se tudja, de megpróbálja kedvesen, humorosan és empatikusan felvázolni a lehetőségeket, valóságosakat és mesebelieket egyaránt. És minden zsákutcánál előhúz a kalapból egy újabb fordulatot: „Van másik!”
A nyulas román Vatanescu méltó párja a nyulas finn Vatanennek – Arto Paasilinna: A nyúl éve –, csak ő nehezített pályán mozog menekültként, idegenként, „betolakodóként”. Manapság már nem csak az országon belül, hanem Európán és a világon belül lenne szükség nyulakra és megoldásokra.
A nyúl egyébként ebben a regényben már nem mindenki számára egyértelműen egy cuki szőrös állatka, mint Paasilinnánál. Ott elég volt, ha a nyúl kidugta az orrát, már elolvadt mindenki. Itt meg gyakran hol lepatkányozták, hol betegséget terjesztő azonosítatlan rágcsálóként üldözték, hol eleségként tekintettek rá. Mert semmi sem egyértelmű, a cukiság se, a szeretet se, a vágyak se, még a stoplis cipő se.
A regény végére akár elégedettek is lehetnénk, mert látszólag mindenkinek lendült előre a sorsa. Már csak a bizonytalan vágyakkal kellene valamit tenni. A nyúlnak se elegendő a napi biztos sárgarépa meg a tágas kifutó, ő is egyre boldogtalanabb, ahogy keríti befelé a civilizáció. Mert ő nem akar nyuszi lenni, ragaszkodna a nyúlságához. Nem ember ő, hogy csak úgy lehetne dobálni ide-oda. De talán még az ő sorsa is jóra fordulhat.
Talán egyszer a mi sorsunk is jóra fordulhat?

Trixi_Adzoa>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Az hiszem, ez az első skandináv irodalmam… persze nem túl acélos a memóriám :D Nagyon tetszett. Ugyan a fülszöveg szerint humoros, az a jellegzetes északi fanyar humor, de én nem éreztem humorosnak. Voltak részek, amik megmosolyogtattak, de sokkal inkább szépsége, kedvessége, szeretetteljessége, sem mint a humor az oka.
Különösen közel áll a szívemhez a történet a nyúlnak köszönhetően. Volt egy tündéri nyuszim, Puding, aki miatt minden nyúlhoz kapcsolódó jelenetet szinte magam előtt láttam. Azt hiszem, nélküle nem szerettem volna ötcsillagnyira, de vele igen :-)
Kicsit utópisztikusnak érzem, hogy egy román „menekült” ilyen karriert fusson be Finnországban, aztán persze simán lehet, hogy ennyire befogadóak ott, csak én nem nézem ki belőlük.
Mindenesetre jól meg lett írva a könyv, gyanítom, hogy jó a fordító is (Huotari Olga), és történet is szeretnivaló összességében.

3 hozzászólás
bagie P>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Hosszú idő után az első könyv, amelynek olvasása után nem az „Elajándékoznám őket” spoiler polcom jutott az eszembe.
Ez a könyv marad a könyvespolcomon, és azon könyvek közé kerül, amelyet szívesen fogok majd kézbe venni még.
Először nem nagyon értettem, hogy egy finn miért egy román koldusról ír, de aztán ezt a kérdőjelet elengedtem és csak élveztem Vatanescu útját. Mosolyogtam, elgondolkodtam, húztam a szemöldököm az út egy-egy állomásán, de összességében nagyon kellemes élmény volt ez a kis könyvecske. Sokszor jutott eszembe olvasás közben Doppler és Harold Fry is.
Örülök, hogy a Líra akciójában végre beszereztem ezt a könyvet!

pável>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Könyvünk hőse Románia egyik legkelendőbb exportcikke: a bérkoldus. Pikareszk regény Kelet- és Észak-Európáról egyszerre. Helyenként sziporkázóan intelligens, máskor kissé bepunnyadni látszik. És persze (ká-európa!) ironikus, de nem annyira, hogy a végén ne várjon ránk egy népmesei igazságtétel is: hősünk fia, Miklós végül megkapja a stoplit.

A romániai és a finnországi kalandok mellett a magyarok csak halvány mellékszál a szöveggombolyagban, mikor rólunk szól, akkor is inkább a mi egyik legfőbb exportcikkünket emlegetik a szereplők: a kurváinkat

A legjobb húsokat Magyarországról lehet szerezni. Ez a finn rokonnyelve, de a csajoknak más a géntértérképe, mint a finn oszloplábú lógómellűeké. Hosszú a lábuk, a fenekük kicsi, és ugyanez érvényes a mellükre is. Marhára finomak, és hogy tudják forgatni a seggüket pont a megfelelő helyen. És a magyar kurvák nem keverik a szopásba a gumit, ez nyomós valuta egy olyan országban, ahol még kezet sem mernek fogni, ha egy ember elkapott valami madárinfluenzát.
(2013k.)

iniesta>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Kárpáti Aurél nyomán tömören: nem. De majdnem.

A de facto mesei szándék és a vonatkozó narrációs struktúra közhelylépcsőin kezdetben virtuóz fantáziával – helyenként a vonatkozó közhelyeket szinte morbid ötletességgel kifordítva (lásd például Jegor Kugar alakja, a hajléktalan-lét színeinek lefestése vagy a „szaunából kilépő” mesei segítő) – lépked Kyrö, csakhogy szerintem nemhogy a végére, de az egész utolsó harmadára ez a virtuozitás egyértelműen tovatűnik, az addig volt kreatív kelléktár pedig egyszeriben csak tök üres lesz. A gond ezzel igazából az, hogy a történet ívéből következően ez éppen a kalkulálható szerencsés mesei fordulat pontjára esik – ez az egybeesés persze korántsem véletlen, valójában a kettő teljesen összefügg, és egymást erősíti* –, innentől pedig jórészt idétlen, és – a saját mesei eszménye szerint is – hiteltelen (lásd a jóravaló és becsületes pártvezér az idők szavát meghalló alakja, és az innen induló, ezáltal meghatározott cselekménymozzanatok) képek bájpocsolyájában tapicskolunk nyulastul, vendégmunkásostul, focicipőstül. Arra még jó Tuomi – vagy hogy kell ezt becézni finnül? –, hogy röviden fel-felvillanjon (pl. az elhatalmasodó médiahiszti humoros éleslátással van megírva), illetve arra is, hogy a feloldást hozó pozitív mesei elemek torzításával-tompításával (lásd a feleség alakja, vagy a toldott-foldott család képe) megmentse szüleményét a végletes alászállástól és giccstől; de arra már nem, hogy az egyértelmű ötlet- és így szövegromláson keresztül a végső olvasói csalódástól is. Hát, majd talán máskor**.

*Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy Kyrö addig nyeregben van, amíg ha szeretetteljesen is, de fityiszt lehet mutatni a mesei narráció kliséinek, de amint eredeti módon azt pozitív irányba kellene terelnie, elfogy az írói tudománya. (Jó, megengedőbben és óvatosabban: itt és most legalábbis elfogyott.) Mégsem születik mindenki Benedek Eleknek?

**A finn irodalom színén otthonosan mozgók számára ez a regény azért ugye többszintű, az előttem már sokak által említett Paasilinna-mű miatt, amelynek egyfajta „hommage opusa”. Ezt a többszintűséget feltétlenül jóváírom neki, és hogy azért a dolgon is csavarjak valamelyest: én az említett táborba magamat nem merném sorolni, viszont a Paasilinnát tizenegynéhány éve olvastam, kellemes szájíz rémlik, viszont – ez már a második viszont, csakhogy teljes legyen a fejetlenség ebben a lábjegyzetben – az említett többszintűséget mégsem tudtam közvetlenül értékelni, merthogy ezen a szájízen kívül az égvilágon semmire sem emlékszem belőle. (Egyébként szívesen: http://mnytud.arts.unideb.hu/tananyag/olvasni/nyuleve.htm ).

vöri P>!
Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Hogy ez mennyire eszméletlenül aranyos! Mármint a Nyúl, aki még véletlenül sem nyuszi. Persze, ami mögötte van, az már korántsem nevezhető cukinak, mégis mesés, és hát összességében borzasztóan kedves az egész. Remek a stílusa, nem egy világrengető mű, de mindenképpen kellemes olvasmány, erősen ajánlott egy nyugodt vasárnap délutánra.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Usko Rautee szájához emelte a kanalat, megpördült a forgószékkel, és az ablakból nézte ébredő szülővárosát. Egyszerre volt szép és ronda, mint az élet vagy mint Yoko Ono.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Kapcsolódó szócikkek: Yoko Ono
2 hozzászólás
Kuszma P>!

A padlószőnyegen kétfajta ember csoszogott és tipegett: egy rövid lábú, komor, tömpe orrú csoport, akiknek a gyerekei a szüleikre hasonlítottak. Ezeket finneknek hívták. Volt aztán egy hosszú lábú, vidám, vékony orrú csoport, itt a szülők hasonlítottak a gyerekeikre. Ezeket svédeknek nevezték.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

3 hozzászólás
vercsa>!

Többéves tapasztalatból tudta, hogy a legtöbb betegnek a gyógyszerezésnél, bezárásnál, injekcióknál és tablettáknál hasznosabb az alvás. A normál időben történő, kávéillatú ébredés és a reggeli újság. Melegszívű nők a házban, jó humorú nagybácsik, csendesen és elbűvölően játszó apró, élettől duzzadó gyerekek. Bár ezt tudná adni az egyik ember a másiknak! Ehelyett rohanás van, pénzkeresés, halálfélelem és örökös fáradtság. Karikák a szemek alatt, kerekek a lízingelt autó alatt, tűz a fenék alatt, láng a kanál alatt, itt a sarkcsillag alatt. Meg kellene fogni az emberek kezét. Vidámparkba kellene vinni őket, és a lappföldi hegyekbe, hogy a szél simogassa elkapart sebeiket, lelki sebeiket, leblokkolt érzelmeiket. Oly sok helyen lehetne rátalálni arra az életre, amit az ember elhallgattat magában.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Kuszma P>!

Odaláncolni magát egy buldózerhez: 80 százalékban természetvédelem, 20 százalékban szadomazochista játék.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Másnaposság egy idegen házban – a létezés krízise, mert olyankor az egyén alappillére nem beton, hanem mocsár.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

1 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Abbahagyta a focizást, mert hatásosabb testet akart. Ehhez nagy has és toka tartozik, ezekre mindenképp szükség van, ha a politikus szerepelni akar a rádióban és a televízióban.

227. oldal

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

Kapcsolódó szócikkek: politikus
vercsa>!

A harmadik csoport, akikkel Usko naponta találkozott, felsőfokú végzettségű bölcsészekből állt, akiknek csak saját szakterületük munkája felelt meg. Ha a saját szakterület a néprajz volt, azon belül pedig „A rokka szárnyas orsójának fejlődése Judinsalo vidékén, különös tekintettel a nemesi birtokok metroszexuális divathőseire gyakorolt hatására az 1780-as években”, Usko tehetetlen volt. Amikor ezeknek a diplomásoknak kínálta a takarítói állást, azt kérdezték, klasszikus paradoxonról, metaforáról vagy stigmatizálásról van-e szó. Válltáskájukat felkapva a szemközti vegetáriánus étterembe távoztak, és vártak a soha meg nem érkező ösztöndíjakra.

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

bbea>!

A finn börtön könnyebb és tisztességesebb hely, mint a világ legtöbb országában a szabadság.

245. oldal

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

ppeva P>!

Persze lett volna más választása is: hősünk lophatott volna autókat, gyűjthetett volna rézhuzalokat a telefonvezetékekből, vagy eladhatta volna a fél veséjét.

(első mondat)

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl

7 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Koldus arcán a mosoly rontja a hitelességet, és apadó bevétel formájában mutatkozik. Ébressz sajnálatot és bűntudatot, akkor irgalmat kapsz. Az irgalom pénz, az irgalom a legmenőbb a protestáns vallásban és a puhány szociáldemokrata létben.

17. oldal

Tuomas Kyrö: A koldus és a nyúl A koldus, a maffiózó, az államfő és a vadnyúl


Hasonló könyvek címkék alapján

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Tommy Wieringa: Ezek az ő neveik
Adriana Trigiani: A cipész felesége
Elif Shafak: Becsület
Jonas Hassen Khemiri: Montecore
Martin Horváth: Négercsók – avagy hogyan indultam megmenteni a világot
Laurent Gaudé: Eldorádó
Fatou Diome: Az óceán gyomra
Zadie Smith: Fehér fogak
Chris Cleave: Méhecske