Ami ​a nyugati utazásból kimaradt 12 csillagozás

Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Regényünk szerzőjét műve megírására egy másik régi kínai regény, Vu Cseng-en Nyugati utazása ihlette. Nagy sikerű regényekhez Kínában gyakran írtak folytatásokat: élelmes vállalkozók a példakép népszerűségének felhasználásával akarták kelendővé tenni műveiket. De az Ami a Nyugati utazásból kimaradt nem utánérzés, hanem igen eredeti mű, amely meghökkentő módon fűzi tovább a majomkirály kalandjait.

Eredeti megjelenés éve: 1640

>!
Európa, Budapest, 1980
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630722895 · Fordította: Csongor Barnabás

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Azt hiszem, mindenki találkozott már azzal az érzéssel, amikor ismeretlen társaságba csöppenve értetlenkedve hallgat egy beszélgetést, és halvány gőze sincs, hogy egy egy ártatlannak tűnő megjegyzés miért vált ki fergeteges röhögést vagy épp hirtelen komolyságot a többiekből.
Na, így voltam én is ezzel a könyvvel.

A Nyugati utazás a furcsaságai és némileg repetitív mesélésmódja ellenére szórakoztató és nem utolsó sorban értelmezhető történettel bírt, de bevallom, ennél a kiegészítő kötetecskénél legnagyobb jóindulat mellett is csak sejtettem néha, hogy az egyes fejezetek mégis miről szóltak.
Azt pedig, hogy miért is szóltak úgy, ahogy, az még mindig homályos kissé*, habár az értelmezésben sokat segített, hogy maga a szerző fedi fel az utolsó fejezetekben, hogy mégis milyen utat járt be ebben a különös kalandban Szun Vu-kung.

Míg a Nyugati utazás elsősorban a közszájon forgó meséknek az irodalmi szintű feldolgozásaként vált közismerté, addig Tung Jüe műve tudatosan eltávolodik az előd történetvezetésétől és valami lényegesen komplexebb és sokkal inkább buddhista történetet mesél.
Csak hát ezt annyira kifinomult stílusban, és olyan rejtett, az adott kor politikai- és közéletére vonatkozó szatirikus utalásokkal teszi, amelyek – szerintem legalábbis – még a korabeli művelt kínaiak számára sem biztos, hogy könnyen megfejhetőek voltak**.

Röviden összefoglalva a könyv történetét – ahogy ezt egyébként maga szerző is megteszi az elöljáró beszédben: Szun Vu-kung ebben a kis kitérőben egyedül indul útnak az álmok útján, hogy a vágyak és érzékek birodalmát megjárva végül némileg bölcsebben térjen vissza. Persze azért alapjaiban továbbra is a profán és hirtelen haragú majomkirály marad, aki még az érzékek démonát – a Kék Halat – is a fütykösével csapja agyon.

* A zseniális fordító, Csongor Barnabás utószava sokat segített, de még ő maga is bevallja, hogy sok olyan rétege van a regénynek, amivel kapcsolatban ő is a homályban tapogatózott.
** Mint említettem, a könyv utolsó „A könyv megvitatása” c. fejezetében maga a szerző magyarázza el, hogy mi és miért így szerepel a könyvében, és miért nem olyan, mint a nagy előd.

>!
Kkatja P
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Hiába mondják fejére a mondókát, Szun Vu-kung újra jön, lát és győz, pusztul a démon, megtisztul a világ, a vágyak gyökerei elvágatnak, szólnak a bűvös igék, jár az aranygömbös fütykös spoiler, törlesztődnek a bűnök, a peóniák nem is pirosak… és morcognak, kik nem értik a huncut majomkirály humorát… hisz Ő csak spoiler megmenti a világot… nekünk. Hála néki!

és különben is kicsik a dolgok, és még kisebbek az emberek, hiába hiszik, hogy nem…

>!
Európa, Budapest, 1980
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630722895 · Fordította: Csongor Barnabás
2 hozzászólás
>!
Dana
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

A kínai klasszikusok folytatásainak állítólag hagyománya van, és miután a Virágok árnya a függöny mögött regénnyel eléggé ráfaragtam (a Szép asszonyok egy gazdag házban folytatásáról van szó), kissé tartottam a két éve olyan hihetetlen izgalommal olvasott Nyugati utazás továbbírásától, Tung Jüe Ami a Nyugati utazásból kimarad c. regényétől.

Merthogy a Nyugati utazás úgy szenzációs és teljes, ahogy van, jó kis csavarral a végén (a tökéletes szöveg és a hiányai), és nem igazán értettem, mi hozzáfűznivalója lehet még bárkinek is. Nos, kellemesen csalódtam a „Csendes Fütyörészéshez címzett írószoba gazdájában”, mert sikerült olyan kis történetet írnia, mely ugyan kapcsolódik a Nyugati utazáshoz, de alapvetően mégis önálló, így nem kellett nagyon megerőltetnem az emlékezőtehetségem, hogy vajon mi is történt az előző ezer oldalban – ez a regény simán élvezhető volt a homályos emlékekkel együtt.

A történet főhőse természetesen ki más is lehetne, mint Szun Vu-kung, a hirtelen haragú, kotnyeles, örökké kíváncsi, rosszcsont majomkirály, a Nagy Szent, aki ezúttal egy egészen különleges világba csöppen, a vágyak képeinek forgatagába. Lesz itt álváros, tükörszoba, álmok, átváltozások, hazugságok – a válaszvonal mindig átjárható, mindig pillekönnyű. Szun Vu-kung is többször cserél személyiséget, néha pedig nézője lesz saját élettörténetének, amit színjátékként adnak elő. A tanulság a csan buddhista filozófia bölcselete – minden bármivé változhat, mert minden csak illúzió, ugyanannak, a vágyak démonának csalfa játéka, mely visszaránt mindenkit az örök körforgásba.

A sok filozófia mellett a legjobban Tung Jüe humora tetszett, amivel már Vu Cseng-en műve sem volt híjával. De Tung Jüe sokkal bátrabb, pellengérre tűzi a sznob rímfaragókat, a hivatalos pályára készülők ostoba vizsgadolgozatait, ezerszeresen megkínoztatja a korrupt hazaárulót, többször is belecsempész regényébe kacagtatóan túlírt leveleket vagy verssorokat. A regény pedig – egészen modern fogással – önmaga interpretációjával zárul, a szerző polemizál képzeletbeli olvasójával és sorra megfelel a miértekre.

1 hozzászólás
>!
bfg3 P
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Ööö… Fura, szürreális kavalkád, rengeteg követhetetlen laikusnak fel sem tűnő utalással, szatírával, rézfúró bogárral (rézfúró!!!), és egy olyan démoni ellenféllel, aki legyen bármily metaforikus, igencsak megállta volna a helyét az eredetiben is, ahol már-már unalomba fullad az egyszeri olvasó a sok egyforma démonagyonveréstől. (Ez van, na, van, amit csak felszínesen tudok olvasni.)

>!
Timár_Krisztina ISP
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Gyakorlatilag alighogy becsuktam a Nyugati utazást, már nyitottam is ki (mihelyt megtaláltam :) ) a folytatást.
Amelyről aztán persze kiderült, hogy igazából nem is folytatás, és azon kívül, hogy ugyanúgy hívják a szereplőket, és Kínában játszódik, buddhisták között, sok köze nincs Vu Cseng-en regényéhez. A Nyugati utazás két kalandja között, amíg A pontból B pontba érnek, történik valami furcsa, és kanyarodik el Szun Vu-kung útja a szürrealitásba.
Aki azért kezd hozzá ehhez a regényhez, mert szeretne további Vu Cseng-en-féle kalandokról olvasni, valószínűleg nagyot csalódik majd, mert ez a regény egész más. Kalandregény ugyan, fantasztikum is akad benne bőven, de sokkal filozofikusabb, mint a nagy előd (következetesebben ragaszkodik a buddhista gondolatvilághoz). Álomszöveg, az élet illuzórikus voltáról szól, a logikát is fenekestül felforgatja, és temérdek utalást tartalmaz saját korára, amelyektől néha elég nehéz követni. Ettől még persze gyönyörű, ettől még elbűvöl, ettől még nagyon tetszik, ahogy Szun Vu-kung még a mesterét is kiosztja. :) De valahogy hiányzik belőle Vu Cseng-en ereje, valahogy nem ragad annyira magával.

>!
tschk
Tung Jüe: Ami a nyugati utazásból kimaradt

Teljesen véletlenül a Virágok árnya a függöny mögött című mű után akadt a kezembe. Amíg az a cselekvő buddhista ember ideálját, mintáját fejti ki, addig ez a könyv, ugyan arra a problémára a passzivitással vegyes cinizmusban látja a megoldást. Érdekes ez is, de a Virágok árnya jobban tetszett és számomra előbbre mutató. spoiler


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

(…) egyszer csak emberi szót hallott az égboltozat magasából. Felnézett, s hát látta, hogy vagy négy-ötszáz ember fejszével, baltával az eget hasogatja odafent, teljes erejükkel nekiveselkedve. (…)
Tán csak nem viszketegség lepte meg az eget, s most a hátát vakartatja velük? Vagy szám feletti csontja nőtt neki, s ezek seborvosok, kik kivágják, eltisztogatják? Kivénült már a mennybolt, s lehasogatják, hogy újat tegyenek a helyébe? (…) Vagy ki tudja, már elkezdték a Bűvös Esthajnalpír Csarnokának építését, minthogy szerencsés nap a mai? Netán divatozni támadt kedve az égnek, s ezen emberekkel ékes képet faragtat magára? A Jáde Császárnak támadt vágyakozása lejárni a halandó világba, s annak építik az útját? S vajon veres-e az égnek a vére vagy fehér? Egy bőre van neki vagy kettő? A mellkasában a szívét akarják megnézni, hogy van-e neki, s ha van, félrefordult-e vagy egyenesen áll? Vagy esetleg azt vizsgálják, hogy puha-e az ég, avagy kemény, vaj' hím-e, avagy nőstény? (…)
    Így töprengett magában Szun Vu-kung, de végül is arra jutott, hogy odamegy hozzájuk, s megkérdi tőlük, kifélék, s mi járatban vannak.

40-41. oldal

>!
bfg3 P

Azon módon rézfúró bogárrá változtatta el magát Szun Vu-kung, s bogár képében felmászván a [bronz]tükörre, hamarosan bele is fúrta magát.

5. fejezet

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

– Meg akartam már mondani neked, szentatyám, valamit régről – mondta rá a majom –, csak attól tartottam, még sérelemnek veszed, nem mertem kimondani. Két nagy, életre szóló bajod van neked: az egyik, hogy túlságos buzgalommal vagy, a másik, hogy ha elmélkedsz is a világosságot keresvén, a betűbe ragadsz. Az egyik, hogy fűtől, fától ijedezel, nehogy vétekbe essél – ez a túlbuzgóságod; azzal meg, hogy verset mondasz, bölcsességet fejtegetsz régi dolgokat felemlegetvén, újakat bizonyságul hozván – nyilvánvalóan betűbe ragadsz. A betűbe ragadásból nem lesz igaz gyümölcs, köze semmi hozzá, a túlbuzgalom pedig csak az ördögöket, démonokat idézi meg. Szabadulj meg e két bajodtól, s akkor eljutsz nyugat mennyországába.

15-16. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Körülnézett, hát látta, hogy egy üvegpalotában van. Be volt fedve a helység felül nagy üvegcserepekkel, alul padlózva nagy üvegdeszkákkal. Egy bíborszínű üvegkerevet állott a szobában, tíz zöldüveg szék meg egy fehérüveg asztal. Az asztalon egy feketeüveg teáskanna állott, mellette két kéküveg csésze. Nyolc kék üvegablaka volt a teremnek felül, szorosra zárva mind, de az nem látszott semerre, hogyan tudott ő ebbe a terembe bejutni.
Meghökkenve nézett körül Szun Vu-Kung, s lám a falakat négyfelől csupa tükör borította, számtalan sok, lehetett egymilliom is. (…)
– Persze te nem tudod – magyarázta Liu Po-csin. – Azért csináltatta Kishold király ezt a milliom tükör palotáját, hogy ahány tükör, mindenik egy-egy világra ügyel. Azoknak pedig füve, fája, moccanása, csendessége mind megjelenik e tükrökben. Mindent megláthatsz bennük, amit csak akarsz. Ezért is híjják ezt a palotát a Múlt, Jelen S Jövő Ezernyi Világának.

48-49. oldal

>!
tschk

– Nem, nem! Isten mentsen ezektől a mai orvosoktól! Ezek csak megölik az embert, a kis bajból nagyot csinálnak! Nekik a gyors munka az előbbre való, az emberrel nem törődnek, él-e, hal-e. Még lenyelet velem valamit, amitől egész életemben arról koldulok! Megyek én haza!

62. oldal

>!
tschk

A dzsürcsik elől délre menekülő, birtokaikat, pozícióikat vesztett mandarinok, írástudók körében egy sajátos hazafias mozgalom bontakozott ki, e társadalom peremére sodródott értelmiségiek műveltségüknél és helyzetüknél fogva megsejtették egy bizonyos össznépi összefogás jelentőségét. Ez a történelmi helyzet bizonyos mértékig megismétlődik a Ming-dinasztia végnapjaiban, éppen Tung Jüe életében, a Ming-kor végi írástudók körében megjelennek e sajátos hazafiság mellett egy már – már demokratikusnak mondható politikai gondolkodás elemei. Ezeknek az új eszméknek figyelemre méltó vonása, hogy egyes képviselőik a hagyományos filozófus – államférfi – mandarin eszménykép helyébe a hazáért magát feláldozni kész cselekvő hadvezér, katona típusát tették.

(kiadási év: 1980 !!!)

207-208. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: A kiválasztott / A törvény
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Hamvas Béla: Karnevál
E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában 2.
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben
Nodar Dumbadze: Fehér zászlók
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete