Értékelések 30

Andrea_Teiermayer>!
Tünde Farrand: Farkasország

Egészen jól indult ez a könyv, de aztán kiváló példája lett annak, hogy lehet egy jó alapötletet alaposan elrontani. Kár érte.

Molymacska P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Előzetesen igen keveset vártam a könyvtől, mert tényleg nem tudtam, mire számítsak majd. Így viszonylag boldogan kezdtem el olvasni (egy disztópiát. Érted, boldogan… milyen kettyós vagyok én?!), ám a vége valahogy keserédes volt (és nem csak azért, mert egy disztópiát olvastam)
A történet egy lány életét és kínlódását mutatja be egy világban, ahol a fogyasztás az úr. Igazi történet, bár van, de a világépítés oltárán terül ki szegény, mert a történeti vonal nagyon… gyenge. Sokszor éreztem azt, hogy olyan YA-s (néhol a kor miatt, hogy olyan NA-s), tehát hogy nem valódi felnőtteknek szóló könyvet olvasok, mert annyira sematizált az alaptörténet (és valamennyire a karakterek is, de erről később).
Szóval láthatunk egy világot, ahol a legnagyobb hal a Tulajdonosok, utánuk a Csúcsfogyasztók, majd a Közép és kisfogyasztók jöhetnek. Ezután a nonprofitok, a teljesen haszontalan emberek, és a törvényen kívüliek, a Zóna lakói. Attól függően, hogy mennyit keresel, az adott kategóriában élhetsz, és az adott kategória határozza meg, hogy milyen lehetőségeid lehetnek a továbbiakban, ha pedig nonprofit személy vagy, akkor rövid úton a Méltóságházban köthetsz ki (mely a halál szebbik és hosszabb neve).
A történet alapja számomra nagyon tetszetős volt, hiszen rengeteg minden iszonyú aktuális benne (és a híreket hallgatva egyre aktuálisabb). Egyrészről, amiről szól az egész, hogy az, amennyit keresel, hiszen abból tudsz fogyasztani. Ha nem lapátolod a GDP-t, nem vagy jó polgár (bár érdekes volt megmutatni, hogy a tanárok középfogyasztók, és van köztük csúcsfogyasztó is, bár inkább házasság révén, tehát ilyen szempontból nem a munka függvénye, közben meg mégis az picit). A mában is megtalálható ez a mentalitás: minél többet keresel, annál „jobb” ember vagy a társadalom szemében, annál többet érsz. Csak itt nem csak egy kimondhatatlan valami szemében vagy hasznos vagy haszontalan, hanem az életed függ ettől.
Másrészről láthatjuk a nonprofit emberek elhagyását (megölését) a társadalomban. A szociális szféra szerintem sose volt igazán erős itthon (mondjuk mihez képest), de számomra félelmetes volt látni, hogyan öli meg gyakorlatilag az embereket a rendszer. És úgy érzem, közben a valóságban is ez alakul ki, ha nem is ilyen durván. Nem csak a nyugdíjasoknál (bár ott is nagyon érdekes kérdés), hanem hogyha a munkádban nem teljesítesz eléggé, akkor mi lesz veled. A „mai” öngyilkosság helyett ott a Méltóságház az, amiben a megoldást láthatja az ember. Szörnyű volt derékba tört emberi sorsokat látnunk, de az még szörnyűbb, hogy ilyen emberi sorsokkal tele van most is a híradás. (de ha lenne második esély, vagy hogy hova forduljanak… olvasás közben a lenne második esély mondat többször kísértett meg, de hát a valóságban sem mindig akad második esély)
A sztori alapvetően a fogyasztásra épül, és nagyon jól bemutatja a fogyasztói rétegeket (felépítés szempontjából zseniális a történet, hogy azért csak megmutatja, akármennyire is nem akarod), ám nekem végig hiányzott valami más belőle… mindig egy tipikus élethelyzetet láthatunk, az átlagot, de senki nem mutatta be igazából az adott fogyasztói réteg változatosságát (vagy ha nem változatos, miért nem?). Bár megjelenik benne Ruth spoiler és Philip spoilerde végig inkább a ruha és kiegészítő vonalon mozgott a vásárlás, miközben nagyon érdekes más lehetőségek is vannak a fogyasztásban (ételek, kultúra, vagy a háziállat is. Egy nyamvadt szó nem esik a háziállatokról, pedig nagyon érdekes lenne látni a szabályozást, hogy kik tarthatnak és milyen állatokat például) off Emellett sokszor egyszerűen azt éreztem, hogy sodor a történet, de valami hiányzik: bár nagyon jól építkezik a történet, de sokszor ez is kevés volt, mélyebb dolgok érdekeltek volna, és ezekre nem kapok valódi választ.
Az, hogy a főszereplőn keresztül látjuk a világot, egyszerre nagyon jó, és nagyon unalmas. Nyilván izgalmasabb lehetne Philip vagy Antonio, de közben az máshogy lenne izgalmas. Alice azért volt jó, mert a tökéletes középszerből indul ki, aki jónak tartja a világot, aki az előző (igazából kevésben eltérő, de az nagyon látszó) világot elutasítja, és szépen lassan kezd rájönni mindenre. Igen, ez az olvasónak elég béna, hiszen ő az elejétől kezdve tudja, hogy a rendszer rossz (ugye?), de ha benne vagy, akkor nem biztos, hogy látszik, hogy a rendszer rossz. Talán az egyik, kicsit didaktikus célja a könyvnek a párhuzamok megmutatása volt, hogy értsd meg, a te életed is lehet ennyire rossz (vagy elérkezhet egy hasonlóan rossz rendszer).
Emiatt a karakterek, nem csak a főszereplő, de igazából a többiek is, igen sematikusak voltak. Volt az „idős néni”, a „szülők”, „a nonprfit szülő”, a „fogyasztó”, az „ellenálló”, hiszen ezzel fejezték ki legjobban a szerepüket. Nyilván ha valaki karakterdrámát szeretne olvasni, annak kevés lesz, és néhol nekem is kevés volt, de mégis értettem a célját. Ám ez is erősítette a kicsit YA-s érzést bennem.
A vége emiatt (számomra legalábbis) felépítetlennek tűnt. Na nem a Tulajdonosok rész spoiler, arra felkészül az olvasó, kicsit talán túlságosan is, ám a spoiler Emellett itt volt egy pici hiba is spoiler
Számomra tetszetős volt, mert a világ, minden romlottságával együtt (mint ellenpélda) tetszett, és nagyon jól tudtam benne megmerítkezni. Ám minden más szempontból a könyv sematikus volt, egyszerű. Ez az egyszerűsége előnye is lehet, ha nem gyakorlott olvasót vezetünk a disztópia felé, ám olyan vén rókákat macskákat, mint én a történet sematikussága már nem fog lenyűgözni. Ettől függetlenül számomra egy nagyon pozitív olvasás volt.

BeetheBlessed>!
Tünde Farrand: Farkasország

Azt hiszem, soha nem volt még olyan hónapom, amikor ennyire nem olvastam volna. Mondjuk tény és való, hogy ezelőtt még soha nem voltam nyolc hónapos kismama :D Szóval nem biztos, hogy a könyv hibája, hogy ennyire szörnyen lassan haladtam vele. Az eleje egész jó volt, de aztán nem történt semmi. Maga az ötlet is egész jó volt, de aztán ellaposodott és a végére egy jó nagy klisé lett belőle. Egyik szereplő sem volt igazán szimpatikus, Philip meg szerintem teljesen nevetséges… Mondhatnám, hogy meglepődtem a végkifejleten, de nagyon nem. Pont arra számítottam, hogy valami ilyesmi fog kiderülni.

Hirdetés
Garbai_Ildikó P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Nem olvastam még ilyen témájú könyvet.Többek között azért is szeretem az utazókönyveket,mert biztosan olvasok tőlem távol eső műfájú történeteket is. Számomra ijesztő volt,hogy nagyon is el tudom képzelni,hogy ilyen fajta jövőnk is lehet akár. Ez az vásárlási mánia az egyre növekvő szakadék szegény és gazdag között.Olvastatta magát és fenn tartotta az érdeklődésem.Társadalom kritika is van itt rendesen. Szomorú,hogy az ember veszít az értékéből és egyre jobban a tárgyak veszik át a helyét.Hihetetlen agymosáson mennek át és aki nem áll be a sorba azt kiveti magából a rendszer. Elgondolkodtató,hogy milyen irányba haladunk. A végére kis pozitív is jutott ami kellett de valahogy hihetetlennek tűnt.összességében nem bántam meg,hogy elolvastam de most kell valami vidámabb téma.

kvzs P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Kár érte.
Annyira jó lehetett volna ez a könyv… Fontos, és aktuális témákat feszeget, csak nem tud velük mit kezdeni.
A fogyasztói társadalom, a költés alapú berendezkedés, az eutanázia, a betegek, öregek kezelése, a társadalomból kiszorulók, kirekesztettek helyzete, a mesterségesen gerjesztett fogyasztási láz mind-mind olyan témák lehettek volna, amire fel lehetett volna építeni egy erős alappal rendelkező történetet. Így viszont, hogy csak össze voltak dobálva koncepció, magyarázat és logika nélkül, az egész alap recseg-ropog. Ezt ráadásul még súlyosbítja a főszereplők egysíkúsága (komolyan, Alice olyan, mint egy szélkakas, mindig annak hisz, aki éppen nagyobb hatást tesz rá átmenetileg, önálló gondolata viszont egy darab sincs), és a történetvezetés hiányossága. Az alapvető problémák mellett ráadásul az egész könyv rózsaszín, csillámporos, unikornisok által felböfögött vattacukorba van fojtva a végén, így a maradék hitelességét is elveszíti. Mondom, kár érte…