Farkasország 64 csillagozás

Tünde Farrand: Farkasország

2050, London: a társadalom a szűk eliten kívül a fogyasztás alapján tagolódik három rétegre, és mindenkinek eleget kell dolgoznia, keresnie és költenie, hogy kiérdemelje lakhatási jogát. Amikor pedig valaki már nem költi tovább a pénzét, nonprofit személynek minősítik, és vissza kell vonulnia valamelyik fényűző Méltóságházba, ahol előbb kilenc csodás hónap várja, aztán a békés eutanázia.
Miután az építész Philip egy nap a bankszámláján lévő megtakarítással együtt eltűnik, felesége, Alice azon kapja magát, hogy biztosnak hitt otthonát és lakhatási jogát is elveszítheti. A nő nekilát kideríteni, mi történt, és nyomozása során nemcsak saját családja sorsáról, hanem az új társadalmi rend mögötti valóságról is megtudja a szörnyű igazságot.
A Magyarországon született, de Angliában élő szerző bemutatkozó regénye ijesztően aktuális disztópia a Ne engedj el… szellemében.

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2019
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068235 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
GABO, Budapest, 2019
368 oldal · ISBN: 9789634068525 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Soha nem kedveltem a disztópikus alapvetésű (úgy is, mint elrettentő jövőképet felvázoló) regényeket, azonban bukkantam már rá közöttük kifejezetten minőségi darabra is. Nem ez volt az.
Csak néhány – reményeim szerint, nem túl dehonesztáló – gondolat, aztán mindenki helyezze el a könyvet a táncrendjében úgy és oda, ahogyan és ahová gondolja:
– alapvetésként indítunk egy brit földön kb. három évtized alatt kialakult (értsd: általánosan elfogadott és támogatott, gazdaságilag működő) aberrált társadalmi berendezkedésből, amely egyfajta antihumán fenntartható fejlődés-modellre épül (később akad valami utalás arra, hogy más államok is átveszik a mintát) és bizonyos társadalmi rétegek szisztematikus, rendszerszintű megsemmisítésével marad működőképes;
– ez a fura, embertelen társadalmi rend egy részleteiben nem ismertetett gazdasági apokalipszis (tulajdonképpen a hagyományos társadalom- és egészségbiztosítási rendszerek összeomlásából adódó gazdasági válság) egyfajta kiútjaként merül fel a semmiből – szóval lóg a levegőben a regény világa, és ha van kedved, találj ki hozzá, valami hihető, működőképes előzményt (megjegyzem, nem egyszerű, szerintem egy közgazdaságtanban jártasabb olvasó lelkesen metélné a csuklóját olvasás közben);
– két idősíkban vezetett mesélő technika, melyek közül feltételezem, az egyiknek az lenne a célja, hogy a közelmúlt történéseinek bemutatásával megágyazzon a másiknak, amely bizony a jelenidőben futó cselekmény vezetésére hivatott. A probléma csak annyi, hogy cselekmény nincs, így meglehetősen nehéz a szerző feladata a néhány, ötletszerűen felengedett múlt-lufi rendszerbe helyezésével, vagyis óhatatlanul öncélúvá válnak a múltra mutató közlések is;
– a karakterkészlet kimerül néhány egydimenziós figurában, akik cél és feladat nélkül billegnek ide-oda és leginkább az év talán legbénább csattanójára várnak, hogy végre lezáruljon nyomorult sorsuk;
– a történet töltelékeként túlnyomórészt használt dialógusok, kimódolt, erőltetett szituációk legjava általában életszerűtlen, kényszeredett, és az alapvető konfliktus által törvényszerűen megkívánt mélységes érzelmi töltetet még nyomokban sem tartalmazza;
– a történetből való menekülésként a szerző egy milliószor elcsépelt (lásd „A menekülő ember” és társai) ötletet vet be, a rendszert működtető hatalom hátterének kvázi magyarázataként és óhatatlanul belekeveredik egy kínosan erőltetett konteo gondolatmenetébe;
– mindezt lezárandó pedig kapunk egy olyan szirupos végkifejletet, amely bármely színvonalasabb Romana, vagy Júlia füzetkében bőven elférne, a szakorvosi rendelő előtti várakozás hasznosnak nem nevezhető, de legalább unaloműző kitöltésére.

Összességében középszerű, jellegtelen tucatáru. A Farkasország számomra nem lett az év sikerkönyve, de mindez csupán az én személyes impresszióimra alapozott vélemény, azért csak tegyetek vele egy próbát.

pat P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Pedig nem is kezdődik rosszul.
No persze, klasszik-disztópia kategóriában nehéz már bármi újat alkotni, meg már Vonnegut is megmondta, hogy „minden Önki mellett legyen egy Öngyi”, a fogyasztói társadalom extremitásaival senki nem ismertet meg minket jobban a LoveStar-nál, az eperegyjelenidőben történő narrálástól meg alapértelmezetten falnak megyek, de mégis. Mégis úgy tűnt az első 200 oldalon, hogy itt valami lesz. Nem hibátlan ugyan, de érzelmileg egészen erős, és valami kisülhet abból, ahogyan a szálak kanyarodnak valami menő spoiler .
Aztán. A 206. oldalon (igen, visszakerestem) megtörténik minden idők legbénább dramaturgiai fordulata, a regény 180 fokos fordulatot vesz, az addig felépített cselekmény megy a levesbe, mi meg belefúlunk egy olyan érzelgős és logikátlan katyvaszba, hogy el se hiszem. Az egész úgy áll bele a végén a földbe, hogy öröm nézni.
El sem tudom képzelni, mi történhetett ott a regény közepénél. Testrablók támadása, gondoloml. :/

14 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Tünde Farrand: Farkasország

„(…) a háború odahaza kezdődik, a családban.”

A fenti idézet nagyon igaz, tapasztalatból írom.
Megosztó könyv, ahogy így utólag az értékeléseket nézegettem.
Nem baj, kell, hogy ilyen is legyen.
Témaválasztásnak merész, vérlázító, de izgalmas és némiképpen friss, de mindenképpen kegyetlen.
Semmi kétségem nincs arról, hogy a jelenből merítette az írónő az alapokat.
Az, hogy kit milyen névvel illetünk, még nem változtat a tényen, hogy egy sznob átverés az egész életünk.
Pszichopata emberek tömegei vezetik a birka csordát.
Nálunk a vágóhídhoz több idő kell eljutni, de miután mindenkiből kipréseltél a maguk javát, oda fogunk jutni, és egy csepp könnyet sem ejtenek értünk.
Miért is tennék, az állomány csak növekszik, elvégre szülni azt kell.
Nem értesz egyet, netán boldog vagy?
Örülök, tényleg.
Én már nem veszem be a maszlagot.
A valóságban az agymosás már mértéktelen méreteket öltött, tv a neve.
De már az internet is tele van vele.
Még ugyan nincs a bőrünk alatt az a bizonyos szerkentyű, de kicsit se vicces mikor beszélek valamiről egy barátommal, pár percre meg tele van a gépen reklámokkal az adott témával.

Mikor ilyen típusú könyvet olvasok, fellélegzek és mosolygok, hogy nem csak én látom, hanem bizony sokan vagyunk, kik nem engednek ennek a tömeges butításnak.

Ami a történetet illeti olvastatja magát, hányingerkeltő feszültséget okoz.
A kilátástalanság érzése fojtogató és képtelen vagy levegőhöz jutni.
Mikor már úgy éreztem itt a vég és nem élem meg a kötet végét sem, kaptunk egy csavart, amit sajnos én egész végig sejtettem, de azért ennyire elidealizálni sem kellett volna.
Ez csalódás volt, ennek a történetnek ez a „rózsaszín” nyáltenger egy negatív élménye.
E téren csalódott vagyok.

Ami a kartereket illeti különösebben senki sincs kidolgozva, de a maguk felszínességében pont annyit tesznek hozzá az élményhez, amennyit elviselek.
Számomra Alice megtestesít mindent, amit utálok a nő társaimban.
Hisztis, önző, sajnos buta, és elkényeztetett.
És bár értem, hogy ha egy adott rendszerbe beleszületsz szinte, teljesen azonossá válsz vele, minden ami ettől eltér idegen érzettel tölti el a lelket, de az elfogadhatatlan mennyire bedugta a fejét a homokba, élt és kesergett, panaszkodott ugyan úgy, mint a többi agyatlan birka.
Philip karaktere egy fokkal jobban illeszkedik ahhoz, akivel azonosulni tudok, de vele is csak feltörölték a padlót úgymond.

Az egyetlen személy, aki ez esetben inkább a negatív oldalt képviseli, Alice nővére volt, Sofia.
Lehet róla akármilyen kevés információ, még az idilli ködön át is éreztem intelligens meglátásait, következetes cselekedeteit, és képes volt félretenni azon érzelmeit, melyek az adott helyzetben csak gyengítették volna.
Egyáltalán nem könnyű megtagadni az érzelmeket és csak hidegvérrel dönteni, de sokszor csak ez segít át egy nagyobb súlyú eseményen.
Az ő karaktere a legközelebb álló hozzám, miatta nagyon másképpen értékelem most ezt a könyvet.
Mert bár elismerem az eredetiségét, messze se lesz kedvencem, viszont az öt csillagot megérdemli.

Ami az írónő munkásságát illeti, nagyon jól ír, élvezhetően vezeti át olvasóját a veszélyes terepeken és bár fogja a kezünket, meghagyja, hogy átérezzük a téma fontosságát és súlyát.
Az ilyen alkotó nagyon tehetséges számomra és biztos, hogy olvasni fogom a további munkáját.

Mivel utazókönyvként került hozzám, ezt szeretném itt is megköszönni.
Köszönöm, egy nagy élmény volt.

Bori_L P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Ez a könyv iszonyú mélyen megérintett. Mit megérintett, elővette a legalapvetőbb, legmélyebb félelmeimet és üvöltve a fejemre olvasta azokat. Ebben a könyvben megvalósul, amitől mindennél jobban rettegek: hogy másoknak, arctalan, névtelen tömegnek totális kontrollja lehet az egyes egyének élete felett. Ettől még nem lenne annyival több egy random disztópiánál, de annyira a legzsigeribb, legbelsőbb félelmeimre épül a világa, hogy végig, szó szerint az elsőtől az utolsó oldalig gombóc volt a torkomban.
Tehetetlenség. Kiszolgáltatottság. Propaganda. Mesterkéltség.

Az új világrendben az emberek aszerint sorolódnak osztályokba, hogy mennyit fogyasztanak az anyagi javakból. Vannak a Kisfogyasztók, a Középfogyasztók, a Csúcsfogyasztók, és mindannyiuk felett pedig a Tulajdonosok. Ha nem fogyasztasz, lecsúszol. Ha nem dolgozol, lecsúszol. Ha megöregedsz, megrokkansz, megbetegedsz, nonprofit személlyé nyilvánítanak, ami egyet jelent a halállal. Ebben a rendszerben nincs helye az öregeknek, betegeknek, megváltozott munkaképességűeknek, ahogy azoknak sem, akik (másképp) gondolkoznak. Menj iskolába. Tanulj. Dolgozz. Házasodj meg. Törekedj felfelé. Szülj gyereket. Fogyassz.

Számtalan disztópiát és diktatúrát láttunk már. A Farkasországban számomra az volt különösen ijesztő, hogy egyes elemei simán léteznek már a mi világunkban is, a politikai vagy kereskedelmi propaganda által elvakított/elbutított emberek, vagy akik a külsőségeknek élnek, az Instagramra feltolható kajafotóknak, a milliomodik műmosolygós szelfinek, a csili-vili tárgyaknak. Nem tudok ijesztőbb dolgot elképzelni a magam részéről, mint ezeknek az intézményesítése.

Látom én a hibáit ennek a könyvnek. De rohadtul nem érdekelnek. Pl. biztos vagyok benne, hogy a vége sokaknak nem fog tetszeni, de minden irrealitása ellenére, nekem kellett egy kis fellélegzés, mire odaértem. De ha nem tetszik valami benne, szerintem ez akkor is egy nagyon fontos könyv, hátborzongatóan nagyítja fel a modern fogyasztói társadalom bizonyos visszásságait.

pár nap távlatából talán összeszedem a gondolataimat a felvetett témákról, de ezt most muszáj volt kiírnom magamból

4 hozzászólás
Molymacska P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Előzetesen igen keveset vártam a könyvtől, mert tényleg nem tudtam, mire számítsak majd. Így viszonylag boldogan kezdtem el olvasni (egy disztópiát. Érted, boldogan… milyen kettyós vagyok én?!), ám a vége valahogy keserédes volt (és nem csak azért, mert egy disztópiát olvastam)
A történet egy lány életét és kínlódását mutatja be egy világban, ahol a fogyasztás az úr. Igazi történet, bár van, de a világépítés oltárán terül ki szegény, mert a történeti vonal nagyon… gyenge. Sokszor éreztem azt, hogy olyan YA-s (néhol a kor miatt, hogy olyan NA-s), tehát hogy nem valódi felnőtteknek szóló könyvet olvasok, mert annyira sematizált az alaptörténet (és valamennyire a karakterek is, de erről később).
Szóval láthatunk egy világot, ahol a legnagyobb hal a Tulajdonosok, utánuk a Csúcsfogyasztók, majd a Közép és kisfogyasztók jöhetnek. Ezután a nonprofitok, a teljesen haszontalan emberek, és a törvényen kívüliek, a Zóna lakói. Attól függően, hogy mennyit keresel, az adott kategóriában élhetsz, és az adott kategória határozza meg, hogy milyen lehetőségeid lehetnek a továbbiakban, ha pedig nonprofit személy vagy, akkor rövid úton a Méltóságházban köthetsz ki (mely a halál szebbik és hosszabb neve).
A történet alapja számomra nagyon tetszetős volt, hiszen rengeteg minden iszonyú aktuális benne (és a híreket hallgatva egyre aktuálisabb). Egyrészről, amiről szól az egész, hogy az, amennyit keresel, hiszen abból tudsz fogyasztani. Ha nem lapátolod a GDP-t, nem vagy jó polgár (bár érdekes volt megmutatni, hogy a tanárok középfogyasztók, és van köztük csúcsfogyasztó is, bár inkább házasság révén, tehát ilyen szempontból nem a munka függvénye, közben meg mégis az picit). A mában is megtalálható ez a mentalitás: minél többet keresel, annál „jobb” ember vagy a társadalom szemében, annál többet érsz. Csak itt nem csak egy kimondhatatlan valami szemében vagy hasznos vagy haszontalan, hanem az életed függ ettől.
Másrészről láthatjuk a nonprofit emberek elhagyását (megölését) a társadalomban. A szociális szféra szerintem sose volt igazán erős itthon (mondjuk mihez képest), de számomra félelmetes volt látni, hogyan öli meg gyakorlatilag az embereket a rendszer. És úgy érzem, közben a valóságban is ez alakul ki, ha nem is ilyen durván. Nem csak a nyugdíjasoknál (bár ott is nagyon érdekes kérdés), hanem hogyha a munkádban nem teljesítesz eléggé, akkor mi lesz veled. A „mai” öngyilkosság helyett ott a Méltóságház az, amiben a megoldást láthatja az ember. Szörnyű volt derékba tört emberi sorsokat látnunk, de az még szörnyűbb, hogy ilyen emberi sorsokkal tele van most is a híradás. (de ha lenne második esély, vagy hogy hova forduljanak… olvasás közben a lenne második esély mondat többször kísértett meg, de hát a valóságban sem mindig akad második esély)
A sztori alapvetően a fogyasztásra épül, és nagyon jól bemutatja a fogyasztói rétegeket (felépítés szempontjából zseniális a történet, hogy azért csak megmutatja, akármennyire is nem akarod), ám nekem végig hiányzott valami más belőle… mindig egy tipikus élethelyzetet láthatunk, az átlagot, de senki nem mutatta be igazából az adott fogyasztói réteg változatosságát (vagy ha nem változatos, miért nem?). Bár megjelenik benne Ruth spoiler és Philip spoilerde végig inkább a ruha és kiegészítő vonalon mozgott a vásárlás, miközben nagyon érdekes más lehetőségek is vannak a fogyasztásban (ételek, kultúra, vagy a háziállat is. Egy nyamvadt szó nem esik a háziállatokról, pedig nagyon érdekes lenne látni a szabályozást, hogy kik tarthatnak és milyen állatokat például) off Emellett sokszor egyszerűen azt éreztem, hogy sodor a történet, de valami hiányzik: bár nagyon jól építkezik a történet, de sokszor ez is kevés volt, mélyebb dolgok érdekeltek volna, és ezekre nem kapok valódi választ.
Az, hogy a főszereplőn keresztül látjuk a világot, egyszerre nagyon jó, és nagyon unalmas. Nyilván izgalmasabb lehetne Philip vagy Antonio, de közben az máshogy lenne izgalmas. Alice azért volt jó, mert a tökéletes középszerből indul ki, aki jónak tartja a világot, aki az előző (igazából kevésben eltérő, de az nagyon látszó) világot elutasítja, és szépen lassan kezd rájönni mindenre. Igen, ez az olvasónak elég béna, hiszen ő az elejétől kezdve tudja, hogy a rendszer rossz (ugye?), de ha benne vagy, akkor nem biztos, hogy látszik, hogy a rendszer rossz. Talán az egyik, kicsit didaktikus célja a könyvnek a párhuzamok megmutatása volt, hogy értsd meg, a te életed is lehet ennyire rossz (vagy elérkezhet egy hasonlóan rossz rendszer).
Emiatt a karakterek, nem csak a főszereplő, de igazából a többiek is, igen sematikusak voltak. Volt az „idős néni”, a „szülők”, „a nonprfit szülő”, a „fogyasztó”, az „ellenálló”, hiszen ezzel fejezték ki legjobban a szerepüket. Nyilván ha valaki karakterdrámát szeretne olvasni, annak kevés lesz, és néhol nekem is kevés volt, de mégis értettem a célját. Ám ez is erősítette a kicsit YA-s érzést bennem.
A vége emiatt (számomra legalábbis) felépítetlennek tűnt. Na nem a Tulajdonosok rész spoiler, arra felkészül az olvasó, kicsit talán túlságosan is, ám a spoiler Emellett itt volt egy pici hiba is spoiler
Számomra tetszetős volt, mert a világ, minden romlottságával együtt (mint ellenpélda) tetszett, és nagyon jól tudtam benne megmerítkezni. Ám minden más szempontból a könyv sematikus volt, egyszerű. Ez az egyszerűsége előnye is lehet, ha nem gyakorlott olvasót vezetünk a disztópia felé, ám olyan vén rókákat macskákat, mint én a történet sematikussága már nem fog lenyűgözni. Ettől függetlenül számomra egy nagyon pozitív olvasás volt.

ViraMors P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Az egész színjáték.

Buta kislány, mindent elhiszel, amit a reklámokban látsz!

Én ilyet nem mondtam. Ezt te mondtad, és elvártad, hogy egyetértsek.

Nekem ez a könyv fájt, és sajnos nem a jó értelemben. Fájt, mert a történet alapját a karakterek közötti kommunikációs anomáliák adták, meg nem beszélt problémák, elbeszélés egymás mellett, a másik helyett meghozott döntések. Egyes szereplők házastársak helyett akár szomszédok is lehettek volna, olyan szinten nem vettek részt egymás életében. Fájt, mert a történet tele van akkora logikai lyukakkal, hogy egy-két tank is beleragadna. spoiler Fájt, mert hiába erős a spoiler világ bemutatása, a fogyasztáson alapuló kasztrendszerrel, agymosással, programozott eutanáziával és a beteg – tehát haszontalan – személyek könyörtelen eltávolításával, a történet csak tétován tántorog a díszletek között. Az egymás mellé halmozott személyes, családi és társadalmi drámák és konfliktusok nem állnak össze egy egységes valamivé. És fájt, mert a vége annyira tündérmesébe illő, hogy gyakorlatilag a rózsaszín cukormázas vattafelhővel verte agyon a lehetőségét is annak, hogy komolyan tudjak venni bármit az azt megelőző 300+ oldalból.

Mindeközben…
„Nem vagyok benne biztos, hogy felelős embernek gyereket kellene hoznia erre a világra.”
Miközben a könyv saját farkába harapó kígyóként járja körbe többször is a kialakított társadalmat, ezen belül a kötelező fogyasztást és hatását az emberi viselkedésre, rendszeresen az volt az érzésem, hogy nem beszél arról, amiről szeretne: Szülni vagy nem szülni…? A kérdéskör többször is felmerült: Alice gyereket akar, Philip nem, de soha nem beszélik meg, miért igen, vagy miért nem? Halványan hozzákötik a családi hátterüket, Alice problémás nővérét és Philip problémás apját. Alice időnként kukkolja a gyerekükkel játszó anyukákat, figyeli a családokat, még barátkozik is. De a felszín kapargatásánál tovább egyszer se jutunk. Pedig őszintén azt gondolom, hogy ennek a kérdéskörnek az alapos kivesézése a leírt társadalomban akár érdekes eredménnyel is szolgálhatna. spoiler

10 hozzászólás
Lisie87 P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Elhiszem, hogy ez egy megosztó könyv. Van, akinek tetszik és van, akinek nem. Van pár ilyen könyv a kedvenceim között, amikre úgy gondolok vissza, hogy „igen, ez nekem valami olyan élményt nyújtott, amit másoknak nem”. Szerintem ez a könyv is oda fog tartozni.
A disztópiákra már ritkán visz rá a lélek, és nem is nagyon élvezem őket. Nem tudom teljesen megfogalmazni, hogy ez számomra miért másabb, mint a többi. Talán azért, mert maga a társadalmi felépítés valóságosabb, mint az átlag (zombitámadás utáni kolóniák, vagy harcoljunk meg egymással és szórakoztassuk a népet, stb. ). Nagy vonalakban elmeséltem férjemnek, hogy milyen könyvet olvasok most, hogy hogyan épül fel a rendszer, annyi volt a reakciója, hogy hát ez most is így van. Igaza van, az emberiség történelme során mindig voltak nagyon gazdagok, gazdagok és szegények. Itt viszont sok olyan negatív dolog válik valósággá, amit a mai társadalmon még nem lehetne keresztül vinni. Pedig szerintem biztos vannak, akiknek tetszene az ötlet. Ha mondjuk objektíven, érzések nélkül nézzük a dolgot, akkor igaza van a könyvben a vezetőségnek. Milyen a jó társadalom? Ahol mindegy egyén hasznot termel, fogyaszt, hogy menjen a gazdaság és akik nem tartoznak ide ( öregek, betegek, gyengék) azokra nincsen szükség. Persze ez így leírva elég durva, és egyik jó érzésű ember sem helyeselné. Kell hozzá egy kis cukormáz ( Méltóságházak), egy kis porhintés és népámítás és megvan a tökéletes recept. A birkatársadalom, aki elégedett és mindenben meg akar felelni a rendszernek.
A regény nagy részében ezt mutatja be az írónő. De mi van, ha az ember szeméről lekerül a hályog? Ha saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen az édenkertből kiesni a halandóságba. Nincs biztos jövőd, mindentől meg vagy fosztva és tudod, hogy a legvégén ott a legnagyobb félelmed, a halál.
Hogy miért Farkasország? Ismeritek a mondást, hogy ember, embernek farkasa . Van az szint, ahol ha bármit megtehetsz, akkor előjönnek az ősi állati ösztönök. spoiler De írhatnám akár a fogyasztói szintek közötti ellentéteket, kirekesztést és lenézést is.
Pár gondolat a végéről. Bevallom volt egy mélypont a regényben, amikor a kezdeti lelkesedésem alább hagyott. Aztán eljutottam a történet végéhez, amikor már tényleg csak egy spoiler , szóval megjött ez a megoldás, és spoiler és ez valahogy annyira jót tett a lelkemnek, mert én ilyen vagyok. Nem szeretem a komor valóságot,szeretem az irracionális spoiler befejezéseket.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Tünde Farrand: Farkasország

Ha túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy kicsit abszurdnak tűnik a klímaváltozás és a globális felmelegedés korában egy olyan disztópia, amely a mértéktelen fogyasztásra, a határtalan pazarlásra épül, Farrand világa nagyon izgalmas témákat jár körbe.
Jó érzékkel hangsúlyozta a rendszer abszurditásukban is érdekes elemeit; bemutatásuk szervesen beépült a történetbe, így az alkalmankénti kötelező didaktikussága ellenére sem tűnt erőltetettnek, sőt, meglepően gördülékenyen és gyorsan folytak az események, köszönhetően az egyszerre több időben is zajló cselekménynek.
A főszereplő személyét azonban nem éreztem szerencsés választásnak – Farrand legtöbbször nem tudta elhitetni velem, hogy Alice tényleg a rendszer híve, hogy valóban hisz benne és lelkesen követi. Ráadásul úgy tűnt, hogy Farrand nem igazán tudta befejezni a regényt: az egész könyvön át előkészített konfliktus feloldása elmaradt, a magyarázatokat és történéseket légből kapottnak éreztem, túl sok sablonos és nehezen hihető megoldással. Kár ezért az utolsó ötven oldalért, mert a kötet első fele számomra ennél sokkal többet ígért.
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/07/29/tunde-farrand-farkasorszag

2 hozzászólás
NewL P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Nem igazán tudom hová tenni ezt a könyvet. Egyik oldalról az elképzelt jövő jól átgondoltnak és kidolgozottnak tűnik, mert bárhonnan nézem, valóban a fogyasztás került az előtérbe. A reklámok, az utcán látható plakátok mind arról szólnak, hogy vásároljunk, mert ettől boldogabbak, szebbek, pihentebbek, egészségesebbek leszünk. A másik oldalról elmondhatatlanul irritált a főszereplő. Nem tudtam megkedvelni, sajnálni, a naivságával és a szem ellenzőségével az „őrületbe” kergetett. A könyv vége meg nem illett az egész történet komolyságához. Viszont gyorsan olvasható volt.

Garbai_Ildikó P>!
Tünde Farrand: Farkasország

Nem olvastam még ilyen témájú könyvet.Többek között azért is szeretem az utazókönyveket,mert biztosan olvasok tőlem távol eső műfájú történeteket is. Számomra ijesztő volt,hogy nagyon is el tudom képzelni,hogy ilyen fajta jövőnk is lehet akár. Ez az vásárlási mánia az egyre növekvő szakadék szegény és gazdag között.Olvastatta magát és fenn tartotta az érdeklődésem.Társadalom kritika is van itt rendesen. Szomorú,hogy az ember veszít az értékéből és egyre jobban a tárgyak veszik át a helyét.Hihetetlen agymosáson mennek át és aki nem áll be a sorba azt kiveti magából a rendszer. Elgondolkodtató,hogy milyen irányba haladunk. A végére kis pozitív is jutott ami kellett de valahogy hihetetlennek tűnt.összességében nem bántam meg,hogy elolvastam de most kell valami vidámabb téma.


Népszerű idézetek

Nikolett0907 P>!

(…) a háború odahaza kezdődik, a családban.

7. oldal

Garbai_Ildikó P>!

Sosem gondoltam,hogy emberek,akik ugyanazon a földdarabon élnek,ugyanazt a levegőt szívják,ennyire elszigetelődhetnek egymástól.

119. oldal

Nikolett0907 P>!

Akkor kezdődhetett, amikor az én almafám kiterebélyesedett, Sofiáé pedig elszáradt és elpusztult.

(első mondat)

Bori_L P>!

Sosem gondoltam volna, hogy emberek, akik ugyanazon a földdarabon élnek, ugyanazt a levegőt szívják, ennyire elszigetelődhetnek egymástól.

119. oldal

Praetorianus P>!

A legtöbb ember számára az idő elsimítja a múlt kátyúit, és rózsaszínre festi a történteket.

12. oldal

Praetorianus P>!

A könyvek utat nyitnak más dimenziókba.

32. oldal

Szelén>!

A szépség azé, aki értékeli – válaszolta. – Az űrt te töltöd ki azzal, ami benned van.

115. oldal

Szelén>!

Van szeretet, ami építő és bölcs, Alice – folytatja és leül a székére. – És van, ami egyszerűen csak ostoba.

224. oldal

BBetti86 >!

Mi haszna van tudni, hogy ha lenne szárnyam, repülnék-e, amikor nincs szárnyam, és soha nem is lesz?

295. oldal

Praetorianus P>!

Ha a külvilág folyamatosan különböző izgalmakat kínál egyetlen gombnyomásra, a mellettünk ülő ember mindig unalmasnak fog tűnni.

169. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Reeve: A ragadozó aranya
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Andri Snær Magnason: LoveStar
George Orwell: 1984
John Wyndham: A triffidek napja
Samantha Shannon: Csontszüret
China Miéville: Kraken
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Dan Abnett: Mindhalálig
Patrick Ness: Soha nincs vége