„Építs, Uram, néki kunyhót
egy eldugott, napos helyre,
gyönge virágszáron nyugvót,
kicsit, mint a virág kelyhe.”
Így kezdődik a nagy román költő Altatódal Micurának című verse. Ez a néhány sor tartalmazza Arghezi gyerekköltészetének legfőbb vonásait: a végtelen nyugalmú bölcsességet, derűt, főként pedig a szeretetet minden tisztaság, ártatlan szépség iránt. A rövid, lírai versek mellett hosszabb verses meséket is írt, amelyek a Krilov- és La Fontaine-mesékhez hasonlóan példázatok tücsökről, lepkéről, cicáról. Ám ezeket is egyénivé teszi Arghezi egyéni látásmódja, verseinek sodró lendülete.
Ez a kötet először adja közre magyar nyelven a költő néhány szép gyerekversét az erdélyi pályatárs, Kányádi Sándor gondos, játékos stílusú forsításában.
A szép kiállítású könyvet Kacsán György ihletett, humoros rajzai díszítik.