Az ​inkvizítor (Eretnek 1.) 33 csillagozás

Trux Béla: Az inkvizítor

A ​XIII. század végén játszódó trilógia főhőse az ifjú Lyoni Wolfgang, egy német kisnemes másodszülött fia, aki Lyonban kezdi meg teológiai tanulmányait, majd egyik professzorát követve Párizsba kerül. Wolfgangot csillapíthatatlan tudásvágy fűti, semmitől sem riad vissza, hogy az egyetem könyvtárának zárolt részlegébe is bejusson: ha kell, csalással, zsarolással, megfélemlítéssel éri el kitűzött célját.

Praktikái azonban felkeltik valakinek az érdeklődését, akitől még a mindenre elszánt ifjú is tart: Passaui Paulus inkvizítor atya elfogatja és választást kínál neki: vagy a szolgálatába áll és tanítványa lesz, vagy máglyára kerül. Wolfgang kénytelen-kelletlen rááll az alkura, és megkezdődik hosszú utazása Paulus oldalán.

Egész Európát bejárják az eretnekség nyomait keresve, Languedoc­tól a Fekete-erdőig, mígnem a Szentszék a Magyar Királyságba küldi őket, ahol akkor épp a Kunnak is nevezett IV. László uralkodik. Egy délvidéki eretnekfészek felderítése során azonban a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · ISBN: 9789634264200
>!
Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264163

Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Néhány napja már rágódom ezen az értékelésen, mert egy kicsit catullusi viszonyba kerültem ezzel a könyvvel. Látom a vitathatatlan erényeit, a befektetett munkát és a korszak iránti szeretettel vegyes kíváncsiságot, ugyanakkor riaszt az az ideológia, ami az írásból árad, és nem tudok elmenni szó nélkül a tévedések mellett sem. Ha röviden akarnám jellemezni az értékelésemet azoknak, akik nem akarnak hosszú értékeléseket végigolvasni, akkor ahhoz az esethez hasonlítanám, mint amikor egy vonzó és csinos nő felkelti a figyelmemet, majd a megszólalásaival gyorsan el is taszít magától. Három csoportban foglalom össze a benyomásaimat.

Szokás szerint a mérleg pozitív oldalával kezdeném. Nagyon tetszett, ahogy bevont engem, az olvasót. Mindig közel álltak a szívemhez azok a történetek, ahol egy igazi antihős állt a középpontban, és Wolfgang tipikusan közéjük sorolható. Megvan a maga szerethető oldala, többek között a tudásvágya, a létezés mélyebb rétegei iránti érdeklődése, de már az elején szembesülünk jellemének árnyoldalaival, hiszen a társait gond nélkül kémleli, és úgy tűnik, minden körülmények közepette csak az érdekli, hogy miként juthasson előre, vagy éppen élhessen túl. Utóbbi érdekében pedig komoly morális dilemmákat okozó engedelmességet is vállal. Társa és mesterre, Paulus, elkíséri ebben a tulajdonképpeni pokolra szállásban, bár ő maga Magyarországot és a kunokat tekinti pokolnak, valójában a küldetésükben való elmélyedés az, ami igazi kihívást jelent Wolfgang lelkiismeretének.
A történet legszebb és talán legötletesebb része a kunok között töltött idő, amikor egy nyugati szemével ismerhetjük meg a keleti szokásokat még megőrző, de azt elhagyni szándékozó társadalom állapotát. A különböző szokásokat ötletesen szembesíti a vélt (erről majd alább) nyugati elképzelésekkel. Szintén örültem annak, ahogy Kun László uralkodásának egyik fontos dilemmáját bemutatta, és őszintén meglepődtem azon, ahogy a király körüli emberek jellemét az író megfestette. Az addig olvasottak alapján azt hittem, hogy Édua (a könyvben Aydua) kapja a tragikus szereposztást a hagyományos irodalmi felfogást követve, ám a király kun szeretője az ármányosabb figurák közé került, míg Izabella királynéra egy kifejezetten szomorú szerep hárult.

Be kell vallanom, hogy a könyv előrehaladtával a történet szép lassan veszített a vonzerejéből. Attól fogva, hogy Wolfgang már nem a kunok között élt, egyre kevésbé tudott lekötni, és visszavágytam azokra az oldalakra, ahol a két világlátás között feszülő ellentmondás tartotta fent az érdeklődésemet. Ám még ekkor is le kell szögeznem, hogy az a világnézet, amit Paulus szájába ad a szerző, merőben hamis. Ez a regény szobrot állít a magyar kisebbrendűségi érzésnek. Hiszen Paulus érvelésében két elem jelenik meg: egyfelől az, hogy a magyarok mennyire barbárok, elmaradottak, képtelenek hinni, másfelől azonban elmondja a tanítványának, hogy a magyarok szkíta keresztények voltak, egy ősi keleti kultúra hordozói, amelyet meg kell semmisíteni, hogy utóbb a Rómához eszmeileg közelebb álló Európa szülessen meg. Ezért üldözik a magyar mágusokat, akiknek a tudása megakadályozza e szent cél beteljesülését.
Csakhogy ez a fajta világlátás valójában sosem képezte a nyugatiak rólunk alkotott képének a sajátos vonását. Mindezt főleg azoknak a szerzőknek a megszólalásaiból hámozhatta ki, akikből a középkori magyar történelemre nézve merített, és akik többnyire az alternatív magyar történetírás berkeiből kerültek ki. (Erről alább, részletesebben). És a szívem vérzik, mert a tőlük merített ideológia nélkül egy fantasztikus regény született volna meg.
Amikor a történelmi regényekben újra és újra szembesülök ezzel a kisebbrendűségi érzésből táplálkozó világnézettel, mindig megerősítést kapok magamban arra nézve, hogy bár táplálok magamban írói ambíciókat, soha nem fogok középkori magyar történelemről regényt írni. Részben a már korábban megfogalmazott tételem okán, miszerint a történész ne írjon történelmi regényeket. Részben viszont azért, mert úgy látom, hogy ha ellentmondok annak a kánonnak, amelyet az író is képvisel, azzal csak ártanék magamnak. Pedig úgy hiszem, hogy ideje lenne az elmúlt évtizedekben felhalmozódott adósságot elkezdeni törleszteni a zsánerirodalmon belül is, ám erre az ösvényre az elmúlt másfél évtizedben történelmi regény, legalábbis olyan, amelyet olvastam volna, nem lépett rá.

A harmadik csoportja az értékelésemnek pedig a történelemmel foglalkozik. A szerző felsorolja azokat a műveket, amelyekből merített. Kiemeli Bakay Kornélt és Kiszely Istvánt, de a legfontosabb forrása a műnek kétségtelenül Fehér Mátyás Jenőnek A középkori magyar inkvizíció című munkája. Erről azonban tudni kell, hogy a benne foglaltakat nem a „dogmatikusok akarják hitelteleníteni”, hanem kiderült, hogy Fehér Mátyás Jenő többek között forrást hamisított (a Kassai Kódexet), hogy abból egy egész történeti munkát írjon meg. Így az alap, amelyre a regénybeli inkvizíció felépült, maga is egy fikció. Ezekből a művekből értelemszerűen nehéz egy hiteles történelmi hátteret felépíteni.
Címszavakban azért néhány tévedés, részben a jegyzetekkel, részben az utószóval vitatkozva, a teljesség igénye nélkül:
– az egyházi szereplők többször hivatkoznak a Vatikánra, ám a Szentszéket a középkorban nem nevezték így
– a finnugor elméletet nem a Habsburgok találták ki az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően. Erről egyfelől még senki nem mutatott be hiteles bizonyítékot (márpedig a bécsi levéltárak lassan egy évszázada korlátozás nélkül kutathatók), másfelől már 1848 előtt megkezdődött az ezirányú kutatás
– az I. András-kori imák Literáti Nemes Sámuel hamisítványai
– I. István nem tiltotta be a rovásírást, sem a szkíta írást, erre vonatkozó rendelkezése nem maradt fent
– a csigabiga gyere ki című énekben nem az égre utal a szöveg
– az Antanténusz mondóka sem ősi sumér eredetű

A legnagyobb különbség köztem és a szerző között talán az, amit egyébként az utószóban az író megfogalmaz, miszerint a történész dogmatikusan ragaszkodik a már felállított elméletekhez, mert különben összeomlik a személyes egzisztenciája. Nos, történészként biztos kijelenthetem, hogy ez nincs így, ha történetesen kiderülne, hogy az eddigi munkásságom, amelynek jelentős része az ebben a kötetben csak részben érintett Pilisről szóló elméletekről szól, merő tévedés, akkor sem történne semmi. Leírnám azokat a pontokat, amelyekben tévedtem, megokolnám, hogy miért, de attól én még maradnék történelemmel foglalkozó történész, nem fenyegetne egzisztenciális veszély, és nem mennék a Dunának, mert kiderülne, hogy tévedtem, hiszen a munkásságomat nem az ideológia, hanem a megismerés szándéka vezérli.
A szerző által felkínált alternatívával, miszerint a történész feladata a nemzeti érdek szolgálata, nem tudok egyetérteni. Nem valamiféle nemzetellenes okból, hanem a moralitás talaján állva. Ha történetesen egy olyan erkölcsi dilemma elé kerülnék, amely arról szólna, hogy az általam megírni szándékozott mű ugyan feltárja egy kérdésben az igazságot, de adott esetben árt a nemzeti érdeknek, akkor nekem azt morális kötelességem publikálni. Úgy hiszem, hogy az igazság, a tudományos módszerekhez történő szilárd ragaszkodás előrébb való bármilyen érdeknél, beleértve a nemzeti érdeket is. Hosszabb távon ugyanis csak az igazság ismerete által nyerhetünk feloldozást, nem az érdekből elkövetett történelemmódosításokkal.

Mindenesetre bármilyen meghasonlás is akad köztem és az író világnézete között, mindenképpen szeretnék egy esélyt adni a keresztes regényeinek is. Reménykedem abban, hogy azokban erősebb a közösségi oldalain látott hagyományőrzés, és kevesebb az itt olvasott ideológia.

17 hozzászólás
robinson P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Nagy elvárásokkal álltam neki ennek az új könyvének, és egyáltalán nem kellett csalódnom. Folyamatosan lekötött, a történet jól felépített, gondolkoztatja az olvasót. Tetszett és élveztem a szépen megírt mondatokat, az irodalmian szép nyelvezetét, amit jó volt olvasni. A sok bölcs gondolatokat és az alaposan kidolgozott, részletgazdag, fordulatos komoly történetet jó volt olvasni.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/az-inkvizitor-eret…

ZsúésKrisz_Olvas>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Nagyon tetszett ez a könyv. Egyik kedvencemmé lépett elő. Sok új ismeretet köszönhetek neki abból a korból amikor játszódik. Nagyon jól felépített történet, jó helyszínekkel, izgalmas kalandos eseményekkel. Folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét. Ez volt az első olvasmányom az írótól,Trux Bélától, de biztos, hogy nem az utolsó. Remélem mihamarabb jön a folytatás.
Értékelésem itt találhatjátok a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/12/trux-bela-az-inkviz…

Emerencia P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Első könyvem az írótól. A téma nagyon érdekes , jó volt olvasni a régi szavakat ,eredetüket. Az elején főhősünk Wolfgang ifjúéveit ismerhetjük meg , s hogy miként került az inkvizíció berkeibe. A történet első szakasza nagyon tetszett, főleg a kunoknál töltött idő ,ez igazán jól sikerült. Aztán jött egy kicsit lassúbb rész , ami kevésbé volt érdekfeszítő , hiányzott belőle az előző oldalak kalandos , fordulatos , eseménydússága. Wolfgang személye pedig az egész történet alatt változott, olyan karakter volt , aki egyszerre hordozta magában az árulót és becsületességet, a jószívűt és gyilkost ,valahogy mindenből jutott neki és ettől nem éreztem egy egységes vonalat képviselő szereplőnek , holott ő volt a főszereplő. A tudásszomjas fiatalember története valahogy hirtelen véget ért, még jó lett volna olvasni , hogy miként menekült meg . Nekem olyan kicsit hamar , gyorsan vége szakadt. Összességében tetszett , de a fent említett hiányosságok miatt 4 csillagos.

icu79 P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Szerintem klasszisokkal jobb ez a regény, mint a Templomos lovag, pedig én azt is szerettem. Ez biztosan több tényezőnek betudható: az író fejlődése, a témaválasztás, a magyar vonatkozás. A történések folyamatosan fenntartják az olvasó érdeklődését és eszméletlen mennyiségű információt kapunk a magyarság korabeli életéről, hitéről. Nagyon alapos, és hosszas kutatómunka állhat mögötte.Várom a folytatást! Büszke vagyok, hogy személyesen ismerem az írót. :)

salidigger>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Trux Béla vitathatatlanul a kortárs történelmiregény írás egyik legnagyobb és legegyedibb alakja!
Harmadik regénye Az inkvizítor (ami az Eretnek-trilógia első része) ismét elrepít a középkorba. Az Akkon-duóhoz képest ez a mű időben és térben is máshol játszódik, más a hangulata is, de a minőség változatlan, sőt megkockáztatom, hogy az Akkon jelentette mércét is sikerült megugrani, pedig az nagyon magasan áll!
A történet egy tudásszomjas ifjú hányattatásairól szól, a cselekményt is az ő szemszögéből izgulhatjuk végig. Lyoni Wolfgang nyughatatlan szelleme miatt hamar bajba kerül a párizsi egyetemen, de az inkvizíció alkalmazásába állva elkerüli a máglyát és új mestere Passaui Paulus nyomában eljut a Magyar Királyságba, ahol az élete ismét veszélybe kerül, de egyúttal sorsfordító tapasztalatokra is szert tesz.
Mindez olvasmányos stílusban, gyönyörű, sokszor költőien szép nyelvezettel papírra vetve. Trux Béla leírásai megkapóak, töménytelen érdekességet, tényt, adatot képes élvezetesen átadni az olvasónak. mondatai pedig hetekre-hónapokra nyújtanak muníciót a továbbgondoláshoz. Tényleg nem tudok mást mondani rá: zseniális!
Összegezve: Az inkvizítor egy kiválónak ígérkező trilógia nagyszerűen megírt, izgalmas első fejezete. A folytatást jelen esetben nagyon várom, mert a második kötet cselekménye az Akkonnal párhuzamosan játszódik majd. Remélhetőleg kapunk majd néhány választ az ott nyitva maradt kérdésekre! Viszont ha valaki itt ki akar szállni (Vajon lesznek egyáltalán? Nem hinném!) az is megnyugodhat. Kapunk lezárást, az Inkvizítor önmagában is megálló, kerek történet.
A szerzőnek csak gratulálni és gyors pennát kívánni tudok!

Lyanna P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Az Akkon sorozat az elmúlt évek kimagasló történelmi regénysorozatai közé tartozik. 2012-ben jelentek meg részei. 5 évet kellett várniuk Trux Béla olvasóinak, hogy végre egy újabb és nagyobb lélegzetvételű művet olvashassanak tőle. Sajnos. Azon szerencsés emberek közé tartozhattam, akik már olvasták az elmúlt év (!) tavaszán a kéziratot, ha nem is teljes terjedelmében, de háromnegyed részében. A történet rendkívül magával ragadó, izgalmas, egyedi. A történet utolsó 100 oldalától teljesen fejre álltam. Egy teljesen új hang szólt hozzám. rejtelmesen, lassan adagolva a változást. Kedvenc karakterem Paulus volt, aki dogmatika tanáromra emlékeztetett. Karizmatikus, a hit és Róma katonája.
Örömmel fogadtam, hogy a könyv illusztrációkat tartalmaz, amit a szerző maga fényképezett. Nagyon a szép a borító.
Ha valaki publikus helyen akarja olvasni az vagy e-könyv formában vegye elő, vagy csomagolja be, mert sohasem lehet tudni, hogy mikor csap le a Szent Hivatal. :)

Nienna001 P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Hosszú ideje nem olvastam történelmi regényt, de ezután lehet hogy még fogok. Mondjuk Trux Bélának a másik két könyvét :) Izgalmas volt, tetszett ez a visszaemlékezés forma, történelmileg is nagyon rendben találtam, sok új dolgot tudott mondani (ezt történész mesterszakos hallgatóként mondom).
Adott egy fiatal főszereplő, aki a családja eredetét keresi és a tudást hajszolja. Adott egy inkvizítor, aki hasonló megszállottsággal üldözi az eretnekségeket, de főleg a magyarok megtörésén és a pogány tudásanyag elpusztításán munkálkodik. Egyik főszereplővel sem tudtam azonosulni, mégis folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet a könyv, egy percre sem ült le a történet.
Nemcsak a cselekmény a fontos, hanem a korszak bemutatása, amelyet finoman adagol a szerző, egyáltalán nem fárasztó.
Jó könyv lett Béla :) Gratulálok!

Citadella>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Lyoni Wolfgang teológiát tanul. Az inkvizítor atya, Passaui Paulus választás elé állítja a másképp gondolkodó ifjút. Wolfgang, hogy életben maradjon, mesterével tart annak térítő utazása során. A fiú nem vakbuzgó, folyton rácsodálkozik a világra, szívja magába a tudást. Kritikusan lát mindent, és kissé másképp látja a római egyház által eretnekeknek nevezetteket is. Azt gondolom, ez az idézet sokat elárul a könyvről:
„Akkorra már jó ideje Magyarföldön éltem, minek során számtalan mesét és történetet hallottam. De míg kezdetben nem tartottam őket különösebben fontosnak, s csupán a felszínes történések mentén szőtt kalandokat élveztem, a hónapok során tapasztaltak nyomán lassanként kezdtem megérteni a magyar néplélek sajátságait is. S így nem vitás: Napkelet s Napnyugat királya egy és ugyanazon személy, őseiknek Napistene, ki Nyugaton nyugszik, s Keleten kél, kinek édestestvére a gyöngyszínű Hold.
S a mese hőseinek sorsa a továbbiakban is e hagyományokat követi. Ilonát a rosszakarói a tengerbe vetik. Ott hallá változik, és csak hosszú és viszontagságos útja végén borulhat szerelmesének karjaiba, midőn megjárta a természet körforgásait. Már tetten érem e spirituális út állomásait, s megértem, hogy miért hiányzik a nyugati történeteket átható harc és a bosszú, s helyüket miért veszi át a lélekben zajló küzdelem. Mert a magyarok meséi nem valami vagy valaki ellen irányulnak, ellenben minden egy magasztosabb cél érdekében történik, miként a hősök elé gördülő akadályok sem öncélúak. Mint ahogyan Bálint személye is rejteki, úgy Ilona a nőiség, az anyaság, a víz, a Föld, a Holdistennő megnyilvánulása.
A magyar meséken keresztül egy olyan – általunk – elfeledettnek vélt világra nyílt rá a szemem, ami ott rejtezik e mesék mélyén, allegóriákba csomagolt kincsként, csupán a beavatottaknak fedve fel magát, akár az alkimisták hermetikus titkai. Hőseik a Nap, a Hold és a csillagok, kik emberformát öltve körbeutaznak az égbolt tengerén. A régmúlt elfeledett óriásai, kik a mai napig közöttünk járnak, s utat és útmutatást adnak az alant lakozó emberiségnek. Évezredek tapasztalatit tükrözik felénk e történetek, s az idők távolából is a szívig hatolva kínálnak egy magasabb rendű erkölcsiséget. Mert amint odafent, a mennyeknek birodalmában vagyon, úgy idelent, az ember világában is annak kell megtestesülnie.
És én pusztítani jöttem ez Istentől eredő hagyományt, hogy a feledésre ítélt romok alapjait használva megszilárdítsam az új templom hamis igazát. Mert mi az Isten, ha nem a Nap, a Hold és a csillagok, az egész világ, mi körülvesz bennünket, s benne mi magunk?
S mégis: ha így véljük, úgy eretnekek vagyunk.”

Trux Béla gondolkodásra késztet ebben a könyvében.
És még egy idézet:

„– Miféle méltányosság várható el az inkvizíciótól? Hóhérok vagytok, emberek mészárosai! A szeretet nevében terjesztitek Róma befolyását. De mit tudtok ti a szeretetről?”

Zseniális könyv, zseniálisan megírva!

odivne>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Megint Kun László király birodalmában kalandoztam, de ezúttal egy inkvizítor volt a vezetőm. Paulus a fiatal Wolfganggal jut magyar területre. Feladatuk felfedni a katolikus vallást tagadó, más hithez tartozó embereket. Természetesen nem a kisembereken van a hangsúly, hanem a földbirtokosokon.
Ebben az időben éleződött ki az ellentét a magyarok és a befogadott kunok között. Akik hiába tértek át a keresztény hitre, szívük mélyén a keletről hozott isteneket imádták. Kun László inkább hozzájuk húzott, ezzel magára vonta a magyar főurak haragját. Nagy befolyással bírt kun származású szerelme, Edua. /Itt nem a szimpatikus kun nőt, hanem az intrikában jártas, rosszindulatú asszonyt ismerhettük meg./
Wolfgang egy ideig a kunok között élt, s kívülállóként szemléli a hagyományokhoz ragaszkodó embereket. Kiderült, hogy a pogányok nem is annyira vadak. Fenntartásai azért maradtak.
Tetszett a könyv, de néha nem tudtam mit olvasok: regényt vagy ismeretterjesztő könyvet. Annyi fogalmat, eseményt, sokszor szavak magyarázatát írta le a szerző, ami inkább tankönyvre emlékeztetett.

>!
Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · ISBN: 9789634264200

Népszerű idézetek

Emerencia P>!

Mert az édes bor olyan , akár az asszonyi ármány – nem érezni erejét, csak amikor már késő.

283. oldal

Emerencia P>!

A magyar népnek esze járása elüt a mienkétől , s a közöttük töltött időszak alapján megállapíthatom, hogy a logikánk sem azonos.

147. oldal

1 hozzászólás
Emerencia P>!

A magyarok mindent áldomással, lakomával ünnepelnek, s ilyeténképpen úgy tűnik, e népek folyvást csak esznek.

353. oldal

Emerencia P>!

Ógörög és arab nyelvű fóliánsok porosodtak egymás hegyén – hátán oly nagy számban , hogy a felismeréstől végigfutott az arcomon a könny, mert egy élet is kevés lenne elolvasni valamennyit.

43. oldal

Emerencia P>!

Silánnyá lett a világ. Az anyagiság az érdektelenség fertőjébe taszította az emberi lelkeket.

7. oldal

Emerencia P>!

Ámbátor a hosszú élet titka az óvatosság.

324. oldal

robinson P>!

– Szeretem tudni, hol a határ – feleltem. – Még akkor is, ha olykor megbotlok az önmagam által emelt korlátokban.

Emerencia P>!

Magyar daltól zengjenek a falak, attól facsarodjon a szívem!

262. oldal

Emerencia P>!

Ha valamit megtanultam Párizsban, hát azt, hogy ezen a világon semmi sincs ingyen.

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
Philippa Gregory: A makrancos királyné
Umberto Eco: A rózsa neve
Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége
Tim Willocks: A lovagrend
Drago Jančar: A gályarab
Elif Shafak: A város tükrei
Celia Rees: Bűbájos Mary
Philippa Gregory: A Sötétség Rendje