Az ​inkvizítor (Eretnek 1.) 32 csillagozás

Trux Béla: Az inkvizítor

A ​XIII. század végén játszódó trilógia főhőse az ifjú Lyoni Wolfgang, egy német kisnemes másodszülött fia, aki Lyonban kezdi meg teológiai tanulmányait, majd egyik professzorát követve Párizsba kerül. Wolfgangot csillapíthatatlan tudásvágy fűti, semmitől sem riad vissza, hogy az egyetem könyvtárának zárolt részlegébe is bejusson: ha kell, csalással, zsarolással, megfélemlítéssel éri el kitűzött célját.

Praktikái azonban felkeltik valakinek az érdeklődését, akitől még a mindenre elszánt ifjú is tart: Passaui Paulus inkvizítor atya elfogatja és választást kínál neki: vagy a szolgálatába áll és tanítványa lesz, vagy máglyára kerül. Wolfgang kénytelen-kelletlen rááll az alkura, és megkezdődik hosszú utazása Paulus oldalán.

Egész Európát bejárják az eretnekség nyomait keresve, Languedoc­tól a Fekete-erdőig, mígnem a Szentszék a Magyar Királyságba küldi őket, ahol akkor épp a Kunnak is nevezett IV. László uralkodik. Egy délvidéki eretnekfészek felderítése során azonban a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · ISBN: 9789634264200
>!
Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264163

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Néhány napja már rágódom ezen az értékelésen, mert egy kicsit catullusi viszonyba kerültem ezzel a könyvvel. Látom a vitathatatlan erényeit, a befektetett munkát és a korszak iránti szeretettel vegyes kíváncsiságot, ugyanakkor riaszt az az ideológia, ami az írásból árad, és nem tudok elmenni szó nélkül a tévedések mellett sem. Ha röviden akarnám jellemezni az értékelésemet azoknak, akik nem akarnak hosszú értékeléseket végigolvasni, akkor ahhoz az esethez hasonlítanám, mint amikor egy vonzó és csinos nő felkelti a figyelmemet, majd a megszólalásaival gyorsan el is taszít magától. Három csoportban foglalom össze a benyomásaimat.

Szokás szerint a mérleg pozitív oldalával kezdeném. Nagyon tetszett, ahogy bevont engem, az olvasót. Mindig közel álltak a szívemhez azok a történetek, ahol egy igazi antihős állt a középpontban, és Wolfgang tipikusan közéjük sorolható. Megvan a maga szerethető oldala, többek között a tudásvágya, a létezés mélyebb rétegei iránti érdeklődése, de már az elején szembesülünk jellemének árnyoldalaival, hiszen a társait gond nélkül kémleli, és úgy tűnik, minden körülmények közepette csak az érdekli, hogy miként juthasson előre, vagy éppen élhessen túl. Utóbbi érdekében pedig komoly morális dilemmákat okozó engedelmességet is vállal. Társa és mesterre, Paulus, elkíséri ebben a tulajdonképpeni pokolra szállásban, bár ő maga Magyarországot és a kunokat tekinti pokolnak, valójában a küldetésükben való elmélyedés az, ami igazi kihívást jelent Wolfgang lelkiismeretének.
A történet legszebb és talán legötletesebb része a kunok között töltött idő, amikor egy nyugati szemével ismerhetjük meg a keleti szokásokat még megőrző, de azt elhagyni szándékozó társadalom állapotát. A különböző szokásokat ötletesen szembesíti a vélt (erről majd alább) nyugati elképzelésekkel. Szintén örültem annak, ahogy Kun László uralkodásának egyik fontos dilemmáját bemutatta, és őszintén meglepődtem azon, ahogy a király körüli emberek jellemét az író megfestette. Az addig olvasottak alapján azt hittem, hogy Édua (a könyvben Aydua) kapja a tragikus szereposztást a hagyományos irodalmi felfogást követve, ám a király kun szeretője az ármányosabb figurák közé került, míg Izabella királynéra egy kifejezetten szomorú szerep hárult.

Be kell vallanom, hogy a könyv előrehaladtával a történet szép lassan veszített a vonzerejéből. Attól fogva, hogy Wolfgang már nem a kunok között élt, egyre kevésbé tudott lekötni, és visszavágytam azokra az oldalakra, ahol a két világlátás között feszülő ellentmondás tartotta fent az érdeklődésemet. Ám még ekkor is le kell szögeznem, hogy az a világnézet, amit Paulus szájába ad a szerző, merőben hamis. Ez a regény szobrot állít a magyar kisebbrendűségi érzésnek. Hiszen Paulus érvelésében két elem jelenik meg: egyfelől az, hogy a magyarok mennyire barbárok, elmaradottak, képtelenek hinni, másfelől azonban elmondja a tanítványának, hogy a magyarok szkíta keresztények voltak, egy ősi keleti kultúra hordozói, amelyet meg kell semmisíteni, hogy utóbb a Rómához eszmeileg közelebb álló Európa szülessen meg. Ezért üldözik a magyar mágusokat, akiknek a tudása megakadályozza e szent cél beteljesülését.
Csakhogy ez a fajta világlátás valójában sosem képezte a nyugatiak rólunk alkotott képének a sajátos vonását. Mindezt főleg azoknak a szerzőknek a megszólalásaiból hámozhatta ki, akikből a középkori magyar történelemre nézve merített, és akik többnyire az alternatív magyar történetírás berkeiből kerültek ki. (Erről alább, részletesebben). És a szívem vérzik, mert a tőlük merített ideológia nélkül egy fantasztikus regény született volna meg.
Amikor a történelmi regényekben újra és újra szembesülök ezzel a kisebbrendűségi érzésből táplálkozó világnézettel, mindig megerősítést kapok magamban arra nézve, hogy bár táplálok magamban írói ambíciókat, soha nem fogok középkori magyar történelemről regényt írni. Részben a már korábban megfogalmazott tételem okán, miszerint a történész ne írjon történelmi regényeket. Részben viszont azért, mert úgy látom, hogy ha ellentmondok annak a kánonnak, amelyet az író is képvisel, azzal csak ártanék magamnak. Pedig úgy hiszem, hogy ideje lenne az elmúlt évtizedekben felhalmozódott adósságot elkezdeni törleszteni a zsánerirodalmon belül is, ám erre az ösvényre az elmúlt másfél évtizedben történelmi regény, legalábbis olyan, amelyet olvastam volna, nem lépett rá.

A harmadik csoportja az értékelésemnek pedig a történelemmel foglalkozik. A szerző felsorolja azokat a műveket, amelyekből merített. Kiemeli Bakay Kornélt és Kiszely Istvánt, de a legfontosabb forrása a műnek kétségtelenül Fehér Mátyás Jenőnek A középkori magyar inkvizíció című munkája. Erről azonban tudni kell, hogy a benne foglaltakat nem a „dogmatikusok akarják hitelteleníteni”, hanem kiderült, hogy Fehér Mátyás Jenő többek között forrást hamisított (a Kassai Kódexet), hogy abból egy egész történeti munkát írjon meg. Így az alap, amelyre a regénybeli inkvizíció felépült, maga is egy fikció. Ezekből a művekből értelemszerűen nehéz egy hiteles történelmi hátteret felépíteni.
Címszavakban azért néhány tévedés, részben a jegyzetekkel, részben az utószóval vitatkozva, a teljesség igénye nélkül:
– az egyházi szereplők többször hivatkoznak a Vatikánra, ám a Szentszéket a középkorban nem nevezték így
– a finnugor elméletet nem a Habsburgok találták ki az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően. Erről egyfelől még senki nem mutatott be hiteles bizonyítékot (márpedig a bécsi levéltárak lassan egy évszázada korlátozás nélkül kutathatók), másfelől már 1848 előtt megkezdődött az ezirányú kutatás
– az I. András-kori imák Literáti Nemes Sámuel hamisítványai
– I. István nem tiltotta be a rovásírást, sem a szkíta írást, erre vonatkozó rendelkezése nem maradt fent
– a csigabiga gyerek című énekben nem az égre utal a szöveg
– az Antanténusz mondóka sem ősi sumér eredetű

A legnagyobb különbség köztem és a szerző között talán az, amit egyébként az utószóban az író megfogalmaz, miszerint a történész dogmatikusan ragaszkodik a már felállított elméletekhez, mert különben összeomlik a személyes egzisztenciája. Nos, történészként biztos kijelenthetem, hogy ez nincs így, ha történetesen kiderülne, hogy az eddigi munkásságom, amelynek jelentős része az ebben a kötetben csak részben érintett Pilisről szóló elméletekről szól, merő tévedés, akkor sem történne semmi. Leírnám azokat a pontokat, amelyekben tévedtem, megokolnám, hogy miért, de attól én még maradnék történelemmel foglalkozó történész, nem fenyegetne egzisztenciális veszély, és nem mennék a Dunának, mert kiderülne, hogy tévedtem, hiszen a munkásságomat nem az ideológia, hanem a megismerés szándéka vezérli.
A szerző által felkínált alternatívával, miszerint a történész feladata a nemzeti érdek szolgálata, nem tudok egyetérteni. Nem valamiféle nemzetellenes okból, hanem a moralitás talaján állva. Ha történetesen egy olyan erkölcsi dilemma elé kerülnék, amely arról szólna, hogy az általam megírni szándékozott mű ugyan feltárja egy kérdésben az igazságot, de adott esetben árt a nemzeti érdeknek, akkor nekem azt morális kötelességem publikálni. Úgy hiszem, hogy az igazság, a tudományos módszerekhez történő szilárd ragaszkodás előrébb való bármilyen érdeknél, beleértve a nemzeti érdeket is. Hosszabb távon ugyanis csak az igazság ismerete által nyerhetünk feloldozást, nem az érdekből elkövetett történelemmódosításokkal.

Mindenesetre bármilyen meghasonlás is akad köztem és az író világnézete között, mindenképpen szeretnék egy esélyt adni a keresztes regényeinek is. Reménykedem abban, hogy azokban erősebb a közösségi oldalain látott hagyományőrzés, és kevesebb az itt olvasott ideológia.

17 hozzászólás
robinson P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Nagy elvárásokkal álltam neki ennek az új könyvének, és egyáltalán nem kellett csalódnom. Folyamatosan lekötött, a történet jól felépített, gondolkoztatja az olvasót. Tetszett és élveztem a szépen megírt mondatokat, az irodalmian szép nyelvezetét, amit jó volt olvasni. A sok bölcs gondolatokat és az alaposan kidolgozott, részletgazdag, fordulatos komoly történetet jó volt olvasni.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/06/az-inkvizitor-eret…

ZsúésKrisz_Olvas>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Nagyon tetszett ez a könyv. Egyik kedvencemmé lépett elő. Sok új ismeretet köszönhetek neki abból a korból amikor játszódik. Nagyon jól felépített történet, jó helyszínekkel, izgalmas kalandos eseményekkel. Folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét. Ez volt az első olvasmányom az írótól,Trux Bélától, de biztos, hogy nem az utolsó. Remélem mihamarabb jön a folytatás.
Értékelésem itt találhatjátok a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/12/trux-bela-az-inkviz…

icu79 P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Szerintem klasszisokkal jobb ez a regény, mint a Templomos lovag, pedig én azt is szerettem. Ez biztosan több tényezőnek betudható: az író fejlődése, a témaválasztás, a magyar vonatkozás. A történések folyamatosan fenntartják az olvasó érdeklődését és eszméletlen mennyiségű információt kapunk a magyarság korabeli életéről, hitéről. Nagyon alapos, és hosszas kutatómunka állhat mögötte.Várom a folytatást! Büszke vagyok, hogy személyesen ismerem az írót. :)

salidigger>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Trux Béla vitathatatlanul a kortárs történelmiregény írás egyik legnagyobb és legegyedibb alakja!
Harmadik regénye Az inkvizítor (ami az Eretnek-trilógia első része) ismét elrepít a középkorba. Az Akkon-duóhoz képest ez a mű időben és térben is máshol játszódik, más a hangulata is, de a minőség változatlan, sőt megkockáztatom, hogy az Akkon jelentette mércét is sikerült megugrani, pedig az nagyon magasan áll!
A történet egy tudásszomjas ifjú hányattatásairól szól, a cselekményt is az ő szemszögéből izgulhatjuk végig. Lyoni Wolfgang nyughatatlan szelleme miatt hamar bajba kerül a párizsi egyetemen, de az inkvizíció alkalmazásába állva elkerüli a máglyát és új mestere Passaui Paulus nyomában eljut a Magyar Királyságba, ahol az élete ismét veszélybe kerül, de egyúttal sorsfordító tapasztalatokra is szert tesz.
Mindez olvasmányos stílusban, gyönyörű, sokszor költőien szép nyelvezettel papírra vetve. Trux Béla leírásai megkapóak, töménytelen érdekességet, tényt, adatot képes élvezetesen átadni az olvasónak. mondatai pedig hetekre-hónapokra nyújtanak muníciót a továbbgondoláshoz. Tényleg nem tudok mást mondani rá: zseniális!
Összegezve: Az inkvizítor egy kiválónak ígérkező trilógia nagyszerűen megírt, izgalmas első fejezete. A folytatást jelen esetben nagyon várom, mert a második kötet cselekménye az Akkonnal párhuzamosan játszódik majd. Remélhetőleg kapunk majd néhány választ az ott nyitva maradt kérdésekre! Viszont ha valaki itt ki akar szállni (Vajon lesznek egyáltalán? Nem hinném!) az is megnyugodhat. Kapunk lezárást, az Inkvizítor önmagában is megálló, kerek történet.
A szerzőnek csak gratulálni és gyors pennát kívánni tudok!

Lyanna P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Az Akkon sorozat az elmúlt évek kimagasló történelmi regénysorozatai közé tartozik. 2012-ben jelentek meg részei. 5 évet kellett várniuk Trux Béla olvasóinak, hogy végre egy újabb és nagyobb lélegzetvételű művet olvashassanak tőle. Sajnos. Azon szerencsés emberek közé tartozhattam, akik már olvasták az elmúlt év (!) tavaszán a kéziratot, ha nem is teljes terjedelmében, de háromnegyed részében. A történet rendkívül magával ragadó, izgalmas, egyedi. A történet utolsó 100 oldalától teljesen fejre álltam. Egy teljesen új hang szólt hozzám. rejtelmesen, lassan adagolva a változást. Kedvenc karakterem Paulus volt, aki dogmatika tanáromra emlékeztetett. Karizmatikus, a hit és Róma katonája.
Örömmel fogadtam, hogy a könyv illusztrációkat tartalmaz, amit a szerző maga fényképezett. Nagyon a szép a borító.
Ha valaki publikus helyen akarja olvasni az vagy e-könyv formában vegye elő, vagy csomagolja be, mert sohasem lehet tudni, hogy mikor csap le a Szent Hivatal. :)

Nienna001 P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Hosszú ideje nem olvastam történelmi regényt, de ezután lehet hogy még fogok. Mondjuk Trux Bélának a másik két könyvét :) Izgalmas volt, tetszett ez a visszaemlékezés forma, történelmileg is nagyon rendben találtam, sok új dolgot tudott mondani (ezt történész mesterszakos hallgatóként mondom).
Adott egy fiatal főszereplő, aki a családja eredetét keresi és a tudást hajszolja. Adott egy inkvizítor, aki hasonló megszállottsággal üldözi az eretnekségeket, de főleg a magyarok megtörésén és a pogány tudásanyag elpusztításán munkálkodik. Egyik főszereplővel sem tudtam azonosulni, mégis folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet a könyv, egy percre sem ült le a történet.
Nemcsak a cselekmény a fontos, hanem a korszak bemutatása, amelyet finoman adagol a szerző, egyáltalán nem fárasztó.
Jó könyv lett Béla :) Gratulálok!

Citadella>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Lyoni Wolfgang teológiát tanul. Az inkvizítor atya, Passaui Paulus választás elé állítja a másképp gondolkodó ifjút. Wolfgang, hogy életben maradjon, mesterével tart annak térítő utazása során. A fiú nem vakbuzgó, folyton rácsodálkozik a világra, szívja magába a tudást. Kritikusan lát mindent, és kissé másképp látja a római egyház által eretnekeknek nevezetteket is. Azt gondolom, ez az idézet sokat elárul a könyvről:
„Akkorra már jó ideje Magyarföldön éltem, minek során számtalan mesét és történetet hallottam. De míg kezdetben nem tartottam őket különösebben fontosnak, s csupán a felszínes történések mentén szőtt kalandokat élveztem, a hónapok során tapasztaltak nyomán lassanként kezdtem megérteni a magyar néplélek sajátságait is. S így nem vitás: Napkelet s Napnyugat királya egy és ugyanazon személy, őseiknek Napistene, ki Nyugaton nyugszik, s Keleten kél, kinek édestestvére a gyöngyszínű Hold.
S a mese hőseinek sorsa a továbbiakban is e hagyományokat követi. Ilonát a rosszakarói a tengerbe vetik. Ott hallá változik, és csak hosszú és viszontagságos útja végén borulhat szerelmesének karjaiba, midőn megjárta a természet körforgásait. Már tetten érem e spirituális út állomásait, s megértem, hogy miért hiányzik a nyugati történeteket átható harc és a bosszú, s helyüket miért veszi át a lélekben zajló küzdelem. Mert a magyarok meséi nem valami vagy valaki ellen irányulnak, ellenben minden egy magasztosabb cél érdekében történik, miként a hősök elé gördülő akadályok sem öncélúak. Mint ahogyan Bálint személye is rejteki, úgy Ilona a nőiség, az anyaság, a víz, a Föld, a Holdistennő megnyilvánulása.
A magyar meséken keresztül egy olyan – általunk – elfeledettnek vélt világra nyílt rá a szemem, ami ott rejtezik e mesék mélyén, allegóriákba csomagolt kincsként, csupán a beavatottaknak fedve fel magát, akár az alkimisták hermetikus titkai. Hőseik a Nap, a Hold és a csillagok, kik emberformát öltve körbeutaznak az égbolt tengerén. A régmúlt elfeledett óriásai, kik a mai napig közöttünk járnak, s utat és útmutatást adnak az alant lakozó emberiségnek. Évezredek tapasztalatit tükrözik felénk e történetek, s az idők távolából is a szívig hatolva kínálnak egy magasabb rendű erkölcsiséget. Mert amint odafent, a mennyeknek birodalmában vagyon, úgy idelent, az ember világában is annak kell megtestesülnie.
És én pusztítani jöttem ez Istentől eredő hagyományt, hogy a feledésre ítélt romok alapjait használva megszilárdítsam az új templom hamis igazát. Mert mi az Isten, ha nem a Nap, a Hold és a csillagok, az egész világ, mi körülvesz bennünket, s benne mi magunk?
S mégis: ha így véljük, úgy eretnekek vagyunk.”

Trux Béla gondolkodásra késztet ebben a könyvében.
És még egy idézet:

„– Miféle méltányosság várható el az inkvizíciótól? Hóhérok vagytok, emberek mészárosai! A szeretet nevében terjesztitek Róma befolyását. De mit tudtok ti a szeretetről?”

Zseniális könyv, zseniálisan megírva!

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Az első regényem a szerzőtől sok jót hallottam róla igy nagy volt az elvárásom és egyáltalán nem csalódtam.
A történet szerint egy ifjú nemes fiú, aki Európai tanulmányai közben az inkvizíció látó körébe került, mert túl kíváncsi volt olyan könyveket, iratokat is elolvasott, amit nem lett volna szabad. Két választása volt inkvizíció alkalmazásába áll vagy irány a máglya. Mesterével Passaui Paulus egészen a Magyar királyságig is eljut, és itt kezdődik az igazi kaland.
A szerző rengeteg ténnyel, adattal, érdekes információval színesíti a regényt ráadásul, úgy hogy egyáltalán nem lett unalmas, nem lett száraz nem lett tankönyv szerű. Itt gyorsan hozzá kell tennem eddig úgy gondoltam otthon vagyok a témában , rá kellett jönnöm hogy ez mennyire nem igaz ezért is haladtam lassan. Könyvel a kezemben mellettem egy tablet és folyamatosan olvastam az új információkat . Kunok szállása nem sokban különbözik a régi magyar szállásoktól a főszereplő ifjú itt töltőt jó pár honnapot. Érdekes volt olvasni mit is gondol a fejlett nyugati keresztény világ a Magyar Királyságról, ahogy haladunk előre jól látszik mi is a probléma a magyarok földjén mondjuk itt nem változott a világ, folyamatosan egymás ellen akarnak ugrasztani minket, vagy másokat a magyarok ellen.
Remek kezdet volt várom a folytatást.

Mariann_ P>!
Trux Béla: Az inkvizítor

Egy kicsit félve kezdtem el az olvasást, mert nem szerettem volna inkvizíciós perekről olvasni, de olyan ismerősöm ajánlotta, akinek adok a véleményére.
Szerencsére annyi per volt csak benne, amin gyorsan átsiklottam.
Viszont az az óriási ismeretanyag, amit tartalmazott, arra nem is számítottam.
Az 1200-as években az ifjú Lyoni Wolfgang nagyfokú tudásvággyal indult útnak, elhagyva családját, hozzácsapódott Passaui Paulus inkvizítor atyához .
Szinte egész Európát végigjárták aszketikus életmódot folytató szerzetesekként, míg egyszer végre Magyarországra értek.
Innentől soha nem olvasott dolgokkal szembesültem.
Nekem viszont ez a vágyam, hogy találjak egy-egy könyvben olyant, amiről még eddig nem olvastam.
Harcok, különféle népcsoportok megismerése, szokásaik,életük…
Találkozása és bő fél éves időszaka tanítója nélkül a kunoknál igazán olvasmányos.
A táltosokról alkotott véleménye nagyon szimpatikus : nem varázslatot űznek, hanem a természettudományokban járatos, orvosoknál nagyobb tudással rendelkező emberek voltak ők, inkább tanulni kellett volna tőlük, mint űzni, pusztítani a fajtájukat.
Paulus megszállottként üldözött mindent, mindenkit.
Asszonyi állatok csupán bábaként tevékenykedhettek ha mégis többek merészeltek lenni boszorkánysággal vádolták őket.
Ifjú hősünk egész eddigi életében a tudást hajszolta, mindenféle csellel, hazugsággal próbált közelebb jutni a tűzre ítéltetett okkult iratokhoz.
Magyarországon megtalálta azt, ami után mindig is kutatott, a világ bölcsességét, az évezredes hagyományokat.
Mestere oldalán pedig pusztításra ítélte ezt az ősiességet.
Bár Paulus árgus szemekkel figyel mindent, mindenkit, őt is, azért sikerült elhatárolódnia tőle, ha titokban is.
Nélküle semmi nem lett volna belőle, ezt tiszteletben is tartotta , jó tanára volt , de a nyílt ember – és magyar gyűlölete zavaró lett számára.
Aztán egy végzetes lépéssel örökre megpecsételődik kettejük sorsa.

Időnként nehéz, lassan olvasható, nem szórakoztató olvasmány, de örülök , hogy időt szakítottam rá, nem szívesen éltem volna ebben a korban.
A pici levonás a lelkiállapotomat tükrözi olvasás alatt .
Nem könnyed olvasmány , de attól még HITELES !!!


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Szeretem tudni, hol a határ – feleltem. – Még akkor is, ha olykor megbotlok az önmagam által emelt korlátokban.

robinson P>!

– Miféle méltányosság várható el az inkvizíciótól? Hóhérok vagytok, emberek mészárosai! A szeretet nevében terjesztitek Róma befolyását. De mit tudtok ti a szeretetről?

1 hozzászólás
robinson P>!

A magyarok kolbásza különösen fűszeres, s csípős a sok borstól. Szeretik a majoránnát és a kakukkfüvet. Kelletik hozzá a kenyér, s csúszik mellé a bor.

robinson P>!

Se szeri, se száma a népviseletnek. Bármerre jártam az országban, minden régióban másmilyenek a ruhák. Az eladósorban lévő leányok kiöltöznek, s szinte portékaként kelletik magukat.

robinson P>!

– A krónikaírók többsége mindig a maga szája íze szerint formálja az eseményeket! – felelte fáradt hangon Kézai mester. – S könnyen megeshet, hogy idővel a sok hamisság között éppen az igaz szó lesz az, amit hazugnak neveznek.

robinson P>!

– Ne láss olyat, ami nincs! – nézett rám Paulus.

irevilah>!

Visszatekintve az egyetemi éveimre, be kell látnom, ez volt életem legboldogabb időszaka. Az a számtalan kaland, amiben a későbbiekben részem lehetett, feleannyi izgalommal sem járt, mint az egyetem. Pezsgett a vérem, a jövőben rejlő határtalan lehetőségek lebegtek a szemeim előtt.

Lyanna P>!

Egy olyan nép, amelyet folyton emlékeztetnek önnön hitványságára, előbb-utóbb maga is elhiszi, amit róla tartanak. S ha ez idő alatt kezeit béklyóban tartjuk, amire lehull róla a lánc, már önmaga elméjének foglya lesz, s százszor kezelhetőbb, mint annak előtte. Vedd el a szokásait, vedd el a kultúráját, végül vedd el a nyelvét és az önbecsülését! Hát nem ugyanezt teszi Róma a magyarokkal is? Csupán annyi a különbség, hogy hazátlanságuk miatt a kunok esetében gyorsabb a folyamat.

225. oldal

Qedrák P>!

Kedves mondókájuk a „Csigabiga, gyere ki, ég a házad ideki!” S bár egyre jobban értem a nyelvet, olykor megtréfál a tudatlanságom. Amikor megkérdeztem Radut, hogy ez valami ijesztgetős játék-e, kinevezett, és azt mondta, hogy a csigának nem lángol a háza.
– Az ég – mutatott fel a magasba. – Nincs szükség házra, ha az ég a házad idekint!

383. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
Philippa Gregory: A makrancos királyné
Umberto Eco: A rózsa neve
Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége
Tim Willocks: A lovagrend
Drago Jančar: A gályarab
Elif Shafak: A város tükrei
Celia Rees: Bűbájos Mary
Philippa Gregory: A Sötétség Rendje