Réges-régen, amikor lovagok és várkisasszonyok még nem csupán a mesékben léteztek, egy rózsával beborított várban három gyerek ábrándozott a jövőről. Az egyikük arra vágyott, hogy híres hős lehessen, aki izgalmas kalandok során esik át. A másikukat a tudomány érdekelte, a titkos főzetek, míg a harmadik – lány létére – legszívesebben az íjászatot gyakorolta. Csakhogy a szüleik ennél sokkal hétköznapibb sorsot szántak nekik…
Azonban egyszer csak különös események sora veszi kezdetét a várban. Furcsa hangok kélnek, s mintha a felszín alatt olyan titkok lappanganának, melyek nyitját nem akarják megosztani a három testvérrel. Talán még az is lehetséges, hogy a csendes éjszakákon elmesélt kísértethistóriák nem pusztán a képzelet szüleményei? Vagy valami egészen más motoszkál az egyik, árnyakkal teli toronyban?
A torony titka 44 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2019
Kiadói ajánlás: 8 éves kortól · Tagok ajánlása: 10 éves kortól
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Trux Béla finoman elülteti a valóságos történelmi eseményekre, tényekre való kíváncsiságot az ifjú olvasókban. Ez a kíváncsiság pedig bizonyára beérik a későbbiekben, így kell a fiatal olvasókat bevonni a történelem kalandos útvesztőibe. A történetben az a legjobb, hogy akad benne gondolkodni- és mondanivaló, tanító jellegű információ, és még humorból sincs hiány.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/12/a-torony-titka.html


Szeretem a középkori történeteket, főleg abban az esetben, ha ifjúsági irodalomról van szó.
De vagy túl sok hasonló témában olvastam már, vagy egyszerűen nem hozzám szólt ez a történet.
Bár az eleje nagyon izgalmasan indult, sajnos nagyon hamar kiderült, ez csupán mese a történetben és valahogy csalódottságot éreztem. Ez az érzés végig kísérte az egész olvasási élményemet és nem tudtam szabadulni tőle.
Bár a három testvér karaktere érdekes volt számomra, annyira sajnos nem tudtak lekötni, hogy élvezhessem, amit olvastam.
Talán, ha újra 10 éves lennék, jobban be tudnám fogadni a könyv „kalandozásra” hívó szavát.
Kár érte.


Történelmi kalandregények sorozatával ismerhettük meg Trux Béla nevét, aki nem is tudná tagadni, hogy kedvence a középkor, a lovagrendek és keresztesháborúk virágkora. Regényeinek hangulatát szereti fűszerezni a tudomány fejlődésének azzal a homályos korszakával, amikor az egzakt tudományok meghatározása pengeélen táncolt az alkímiával. Az ismeretlenségben megbújó és felfedezésre váró titkok csendes türelemmel, meglapulva várták, hogy az emberi kíváncsiság fénye végre rájuk vetüljön. Mert ez az örök tudni akarás talán mindennek a hajtóereje. Történetünk főszereplői: a tizenkét éves Duran, a tízéves ikerpár; Isabéu és Mathieu, akik talpig át vannak itatva a világ – és úgy egyébként minden- titok felderítésének vágyával. Elég egy eddig sosem hallott nesz az erdő széléről, egy furcsa grimasz vagy viselkedés, egy mozdulat, és a gyermeki fantázia szárnyra kel. (…)
Trux Béla nem lebutította a gyerekek szintjére történelmi témájú regényét, hanem egyszerűbb, jól követhető cselekményt hozott, amelynek horizontjába a gyermeki nézőpontot állította. A családban ugyanazok a csetepaték folynak, mint manapság; a gyerekek civakodnak, csak a játékon jár az eszük, szabadulnának a köztelezettségek alól, az édesanya próbálja nevelgetni őket, míg az apának a vállára óriási terhek nehezednek. Éppen csak a történelmi háttér más, mely élethűen ölt alakot, és észrevétlenül tanítja olvasóit. Annyira óvatos, kis lépésekben dolgozik a szerző, hogy a célközönség anélkül süpped bele a középkori miliőbe, hogy ez akárcsak egy picit is zavarná. Ezt azáltal tudja megoldani, hogy a testvéri kapcsolatok maradnak mindvégig a fókuszban, így az olvasó arra koncentrál elsősorban. No és persze a titkokra. Mivel a legifjabb olvasói korosztálynak íródott a kötet -én úgy 9 éves kortól tudom elképzelni, hogy élvezik a könyvet-, így nem is kell arra törekednie, hogy minél több ismeretet tömködjön a fejükbe. Elég, ha sodródnak az eseményekkel, élvezik a humorát és együtt izgulnak a szereplőkkel. Ebből az izgalomból még jöhetett volna kicsit több is, szerintem elviselte volna a szöveg.
A torony titka méltó megújulása gyerekkorunk történelmi kalandregényeinek. Én biztatnám a szerzőt a sorozat folytatására, és arra, hogy merjen itt-ott kicsit alaposabban belemenni egy-egy témába, ezzel nagyobb plasztikusságot ad a történetnek, és mélyebbre ható gyökereket ültet el az olvasókban.
Sajnos a Főnix Könyvműhely borítóival egy cseppet sem sikerült jobban megbarátkoznom, szélsőségesen irritál az egész számítógépes, minden eredetiséget nélkülöző grafika. Azt már meg sem kérdezem, hogy aki kitalálta az olvasta-e a regényt, és ha igen, akkor miért ilyen Duran ruháján a címer, vagy hol a futórózsa a toronyról? Én a gyerekkönyvek szövegét nyomtatás előtt duplán ellenőriztetném, így talán elkerülhető lenne, hogy durva helyesírási hiba (nem elütésre gondolok!) csússzon egy kiadványba.


A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/07/gyereksarok-tru…
„A 2019-es évben jelent meg Trux Béla A torony titka című regénye a Főnix Könyvműhely gondozásában, mely a Merítés-díjra jelölt kötetek TOP10-es listájában van nyilvántartva gyermek és ifjúsági irodalom kategóriában, így úgy éreztem, kötelességem nekem is górcső alá venni, elolvasni, majd megvizsgálni, valóban megállja-e ezen poszton a helyét.
A szerző történelmi regény kategóriában alkotott a fiatalabb korosztály számára. A történet helyszínéül Franciaország szolgál, időben pedig a 13. században játszódik. A központi szerepben három fiatal gyerek tetszeleg. Ők a kor szokásaihoz mérten is teljesen átlagosak. A legidősebb testvér, Duran, lovagnak készül, valamint az erőd irányítását kell majd átvennie édesapja után; a középső fiúcska, Mathieu, a tudománynak és a tanulásnak szenteli életét, míg ikertestvére, Isabéu a női fortélyokat sajátítja el édesanyjától. Utóbbi karakter roppant mód emlékeztet a mesékből ismert hercegnőre, Meridára. E három gyerek kalandja elevenedik meg a lapokon. Közös erővel próbálnak megfejteni egy titkot, ami titokzatos felhőbe burkolja az édesapjukat és azt a bizonyos tornyot, ahonnan sokszor furcsa hangok, érdekes szagok és fáklyák meg-megvillanó fénye szűrődik ki.
Trux Béla nagyon is ért a gyerekek nyelvén. Történet az ő nézőpontjukhoz és világszemléletükhöz mérten alkotta meg. A regény már a kezdeti fázisban felkelti az olvasó figyelmét és a sokszor humoros töltettel rendelkező események hatására nem is engedi lankadni. Mindig van egy központi kérdés vagy éppen egy mókás szituáció, ami további olvasásra ösztönzi a könyvforgatót. Emellett pedig játszi könnyedséggel, szinte észrevehetetlenül, élvezetes formában tanító jelleggel is bír. A könyv több olyan fogalmat is tartalmaz, mely az ifjú olvasó számára még ismeretlen lehet. Ezeket tökéletes szövegkörnyezetbe, apró magyarázatokkal látta el, így már olvasás közben megformálódik az adott tárgyról, cselekményről egy kép az olvasó fejében; ám ha ez mégsem lenne elegendő és továbbra is ismeretlenül beazonosíthatatlanul cseng a kifejezés, akkor sem kell elcsüggedni, hiszen a könyv végén található szószedet tökéletes magyarázatot nyújt.
Teljes mértékben meg vagyok elégedve ezzel a kisregénnyel. A központi téma sok gyerek által kedvelt, a történet fenntartja az olvas figyelmét, szinte észrevétlenül fejleszti a szókincset és mindemellett mókázva ad képet arról, milyen érzés lehetett a középkorban gyermeknek lenni.”


Ez egy nagyon kedves könyv, nagyon élveztem a humort, a három gyerek tündéri. A testvéri szeretet ábrázolása nagyon kellemes a lelkemnek.
Manapság talán ritkaság a történelmi regény műfaja kicsiknek – ill. a kisebbeknek – gondolok itt a kiskamaszokra, akik még vagy a történelem tantárgy tanulása előtt állnak, vagy éppen elkezdték azt. Mindenképpen jó egy ilyen könyvet a kezükbe adni – ráhangolódásnak – biztosan segíti a történelem felé való érdeklődésük kialakulását, vagy a tantárgy (ami nem egy egyszerű tantárgy) felé történő odafordulásukat.
A mi időnkben (a 70-es, 80-as években) talán mi szerencsésebbek voltunk – sok történelmi regény volt, a jó történelmi regényen van ám itt a hangsúly – abból már meglehet kevesebb jutott nekünk is.
A torony titka sokmindenben ideális: főszereplők szimpatikusak, korban egyidősek azokkal, akiknek elsősorban megírta a szerző, bátrak, okosak – vág az eszük –, szemfülesek, nem estek a fejük lágyára; számíthatnak egymásra, sőt, követendőek is lehetnek olvasóik számára – nekem mindig tetszenek az olyan könyvek, ahol kis példaképek születnek a kis olvasók előtt. Ki ne szeretne olyan ügyesen bánni a karddal, vagy hősiesen küzdeni egy lovagi tornán, mint Duran? Ki ne szeretne kísérletezni különféle szerekkel, és megtalálni a bölcsek kövét, vagy akár híres egyetemeken műveltséget szerezni, mint Mathieu? És melyik lány ne szeretne zabolázatlanul lovagolni, fergetegesen szaladgálni a mezőkön, fiús játékokat játszani fivéreivel, rejtélyes kalandok megfejtése után járni, vagy akár lovagi tornán résztvenni, „döntőbíró” lenni – és ritkán azért női bájait és szeszélyeit is megmutatni, mint Isabéu, úgy, hogy közben végig komolyan vegyék a fiúk vagy inkább úrfik?
A helyszín kellően rejtélyes, kalandos – egy vár, ahol hétköznapi lépcsők, folyosók, alagutak, kutak, csapóajtó, pince, helyiségek mellett titokzatos lépcsők, folyosók, alagutak, kutak, csapóajtók, pincék, helyiségek is vannak. Csupa felfedezésre váró lehetőség! Mi kell a gyermeki kalandokhoz egyéb? Kezdeményezőkészség, kalandvágy és bátorság. Mindezek megvannak a testvérekben.
A három testvér első kalandjainak lehetünk ebben a kötetben tanúi, izgalmas, humoros, pergő oldalakon keresztül tárulhat elénk egy igazi középkori kép a hétköznapokból. Bepillanthatunk egy középkori vár falain belül zajló életbe, életképeket kapunk az őrök, vagy akár a konyha felől is, nemcsak a várúr és családjának életéből. Elkísérhetjük őket egy igazi lovagi viadalra, és több apró izgalomba is berántanak bennünket a gyerekek – és mi szívesen szaladunk, vagy nyomozunk, vagy kalandozunk velük – vagy éppen szorítunk értük, és mindazért, amiért küzdeniük kell.
Nagyon érett, a mainál jóval érettebb gyerekek keltek életre a regény lapjain – érződik, hogy a kor is erre az érettségre késztette őket – sokkal korábban kell megérniük, felelősséggel, komolysággal gondolkodniuk és cselekedniük, tudatában vannak annak, hogy az ő jövőjük, boldogulásuk itt valójában a cél. Fura volt első pillantásra, hogy egy 12 éves fiú szégyen nélkül csókolózik egy lánnyal, de akár az is, hogy a kislányok természetesen fogadják, ha 10 évesen eljegyzik őket. Ez ma már jócskán másként van a mi életünkben.
Mindhárom gyerek kedves volt valamiért a szememben, az ikrek különösen: Isabéu a féktelenségéért, Mathieu az elméletiségéért, de Durant is megkedveltem a könyv végére. A rejtély és az a körüli kalandok is igen izgalmasak, pergősek, intrikával telik – pont amilyen a középkorban ez lehetett.
A végén felbukkanó szereplőre még szántam volna pár fejezetet, de így sem volt rossz – csak olyan rövid, mint amilyen gyorsan eltűnt.
Ideális még azért is, mert pont olyan vastag a könyv, amit még a célközönség elbír, és viszonylag rövid, pár hét alatt játszódik, amit még kellően el tud képzelni egy kis olvasó.
Fura, és milyen az ember, ha ma él, (de meglehet, hogy hozzátett ehhez a borító is) – szóval fura, de a regény elején azt hittem, hogy ez egy igen modern regény lesz, ahol számítógépes játékot játszanak a gyerekek, amely a középkorban zajik – de a rózsalugas megmászásakor nem fért hozzá kétség, hogy itt kérem, igazi „hús-vér”-szereplős kaland bontakozik ki előttem.
Mindenképpen jó és remélhetőleg szerencsés kezdeményezésnek tartom (de akár nevezhetjük egy régi téma leporolásának és újra elénk helyezésének) a történelmi regényhez, mint műfajhoz való visszanyúlást – reméljük jó pár évig fog tartani reneszánsza.
Még tisztán emlékszem a Kartal, a Rab ember fiai, Akli Miklós, Tőr és paróka, a görög gálya vagy éppen a Koppányi aga és még biztos van jó néhány, amit ide kellene sorolnom – keltette izgalmakra. Egyszóval mindenképpen szükség volt már erre!
Nem szeretnék elfeledkezni a humorról sem, a szerző humora jócskán hozzátesz még a könyv könnyen fogyaszthatóságához olvashatóságához!
Támogatni fogom a zsűriben és ajánlani fogom a gyerekek között.
Szavazás!
VI. Merítés-díj 2020 – Ifjúsági kategória
A Merítés-díj tízes listájába szavazott könyv a 2019. évben publikált magyar ifjúsági művek közül
2020. szeptember 30-ig szavazhattok itt arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ifjusagi-irodalom-kozonseg-dij


Magával ragadja az olvasót a három testvér kalandjainak története; nagyon tetszett, hogy a szerző visszarepített a középkori Franciaországba, tette ezt úgy, hogy a szöveg hiteles volt, a leírások pedig élőek. Eseménydús volt a regény, a gyerekek sosem bírtak megülni a fenekükön – kivéve persze, amikor befogták őket tanulni. Kis hímezni tanítottak, kit a bajvívásra, a harmadik gyereket pedig vallásos tanulmányai szegezték a padba, de a huncutságra mindig kaphatóak – olyanok, mint a maiak.
Szerettem ezt a középkori világot, a várat a várnéppel, ahogyan mindennapi teendőiket intézik. Olyan sok minden történt a regényben, amit lehetne folytatni egy esetleges következő részben, hogy remélem, lesz folytatás, és ismét olvashatok még a De Riparia-családról


Tetszett a lovagi háttér, a középkori francia környezet. A főszereplő gyerekek is szimpatikusak voltak, de az egész kötetet valóban a torony titka tette izgalmassá. :) Nekem az eleje kicsit döcögős volt, de nagyjából a közepétől már faltam a lapokat és együtt izgultam a szereplőkkel.
A kötet végén lévő szómagyarázat nagyon hasznos volt.Meleg szívvel ajánlom alsós-felsős iskolásoknak egyaránt! :)


Kellemes,szórakoztató történet három testvérrel a rég múltból. Könnyen lehetett haladni vele cseppet sem volt unalmas. Tetszett ahogy civakodnak egymással de ha kell összefognak. Szimpatikus szereplők voltak. Egy apró zavaró hiba volt a számomra.Nem tudom a borító tervezés,hogy működik de nem egyezik a történettel. Ha nem olvasod akkor rendben van de amint elolvasod a történetet feltűnnek az apróságok amik nem egyeznek.. Családi címer nem stimmel,várfalon nincs rózsa és a lánytestvér szőke volt.. Ez csak apróság. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet.Én utazókönyvként olvashattam ezt köszönöm.


Hát én nagyon szeretem azt a világot, amit az író teremt. Nemcsak ennél a könyvnél, az összesnél. Most is nagyon jól szórakoztam. Izgalmas, érdekes a történet, ráadásul kalandos is. Szuper a rejtélyszál, vagányak a szereplők, nem lehet őket nem kedvelni, és még egy csomó dolgot is megtudunk a középkorról, arról, hogyan éltek, mit csináltak a gyerekek, milyen részei vannak a várnak.
Egy bajom volt vele, hogy nem lettek kijavítva nyomtatás előtt a hibák, és jópár elgépelés, helyesírási hiba található benne.


Kellemes olvasmány volt, bár engem kicsit untatott a történet, a fiúkat viszont lekötötte, és igazából ez a mérvadó, hiszen ők a célközönség.
Azt szerettem benne, hogy a cselekményben az író szépen beleszőtte a középkori tudnivalókat, mégpedig úgy, hogy az izgalmasnak hangozzék.
A karakterek szerethetőek voltak, csakúgy mint a fiúk azonosulni tudtak a mesékben szereplő fiúkkal, úgy a lányok is közel érezhették magunkhoz a kislányt sajnos már nem emlékszem a nevekre :(.
Összességében klassz kis olvasmányt kapnak azok a kisiskolás gyerekek, akik kézbe veszik a kötetet.
Népszerű idézetek




Már nem volt köztük ellentét. Az aggodalom, amit Duran a családja arcán látott, amikor magához tért a gyengélkedőben, minden dühét elpárologtatta. Mathieu is akkor ébredt rá, hogy nem szabad haragudniuk egymásra. Az ilyen pillanatok mindig megerősítik a rokoni kötelékeket. Ráébresztik az embert az élet múlandóságára.
142. oldal




– Ismered Robin történetét? – kérdezte tőle a lány, időt sem hagyva neki a szusszanásra.
– Attól tartok, drága hölgyem, hogy nem. De sok egyébbel szolgálhatok.
– Nem számít, csak izgalmas legyen! – vágta rá a lány, leginkább azért, hogy leplezze csalódottságát. – De legyen benne íjász! És…
– És szerelem? – vágott a szavába a trubadúr. – Kitaláltam, ugye?
– Tőlem lehet az is – vont vállat Isabèu. Nem értette, miért hiszi azt mindenki, hogy a korabeli lányokat csak a szerelem érdekli. Mintha nem lenne más a világon! – De legyen benne íjász, rendben? – nyomatékosította a kérést, hogy a férfi értsen belőle.
– Úgy lesz, drága hölgyem! Íjász és szerelem!
– Öhm. A szerelem nem fontos. Íjász.
164-165. oldal (Főnix Könyvműhely, 2019)




A vár nevének eredetéről egyébként a tízesztendős Mathieu-nek is megvolt a maga sajátos elképzelése, mert anyanyelvén, az okcitán nyelvben a Fort szó a Fortunates név megfelelőjeként szerencsés, áldott jelentéssel rendelkezett.
16. oldal




Az ikrek egészen sokáig bírták a várakozást. Még önmagukhoz képest is túlteljesítették a fenekükön maradás rekordját. Persze egy felnőtt elmondhatta volna nekik, hogy negyedannyi időre sem maradtak veszteg, mint ami egy tisztességes szentmiséhez lenne elegendő. Azonban ez semmit sem változtatott volna a helyzeten.
180. oldal,
Hasonló könyvek címkék alapján
- Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma 93% ·
Összehasonlítás - Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány 91% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak 92% ·
Összehasonlítás - Bendl Vera: Mihályi Csongor és az időgyurma 84% ·
Összehasonlítás - Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái 94% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Banyavész 93% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Rumini Zúzmaragyarmaton 94% ·
Összehasonlítás - Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén 91% ·
Összehasonlítás - Jólesz György: Zsófi és az elvarázsolt varázsló ·
Összehasonlítás