Képzelt ​emlékek 19 csillagozás

Trương Đăng Dung: Képzelt emlékek

Mindenhol ​ember az ember: létének törékenységében, a végtelen nyomorultságában és magasztos boldogságában egyaránt. Kollektív magányban élünk. (TRUONG DANG DUNG)

Vajon mitől kerítenek ilyen ismerősen körbe bennünket ezek az idő-versek, ez a Háy János tolmácsolásában megszólaltatott modern kori lidércnyomás? A sorok között ott zakatol az idő, a züllöttség, a bizonytalanság, az értékvesztés szüntelen reménytelensége.

TRUONG DANG DUNG 1955-ben született Nghe An tartományban, Közép-Vietnamban.
1972-ben érkezett Magyarországra, irodalmat tanult, majd hazatérése után a Vietnami Irodalomkutatási Intézetben dolgozott. 1981-től három évre visszatért Budapestre, a kandidátusi értekezésén dolgozott az ELTE-n. Első verseit egyetemi tanulmányai idején Magyarországon írta, a mostani kötet címadó verse Juhász Ferenc támogatásával jelent meg. Ebben az időszakban fordította le Tandori Dezsővel közösen az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Kieu története című… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2018
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058878 · Fordította: Háy János, Giap Van Chung

Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Marcus >!
Trương Đăng Dung: Képzelt emlékek

Mindig is kedveltem valamiért Vietnámot, illetve az ottani kultúrát, már amennyit – nagyon keveset – ismerek belőle. Idén pedig ez tovább erősödött azzal, hogy ez már a második kitűnő vietnámi irodalmi mű, ami a kezembe akadt.

A költő, sok honfitársához hasonlóan, Magyarországon járt egyetemre, de nem ezért figyelemre méltó ez a kötet, hanem egyrészt a jó fordítás miatt (hát igen, talán a versesköteteknél akár még jogosnak is tekinthetjük, ha a fordító nevét ugyanolyan nagy betűvel tüntetik fel, mint az eredeti szerzőét), másrészt a költemények színvonala miatt. Dung témái változatosak – az egyszerű szerelmes versektől egészen az aktuálpolitikai eseményekig terjed, és minden téren kitűnően megírt darabokat olvashatunk.

A könyv érdekessége, hogy az egyik oldalon vietnámiul, a másik oldalon magyarul szerepelnek a művek. Mivel tippem szerint az olvasók nagy része nem tud vietnámiul, ezért érdekes irodalmi kísérletet végezhetünk magunkon, ha „csak úgy” elolvassuk eredeti nyelven is a verseket; vagy esetleg felolvastatjuk Google fordítóval.

Remélem, hogy egyre több, legalább ilyen színvonalú mű érkezik még ebből a kicsi és különleges ázsiai országból.

Smici P>!
Trương Đăng Dung: Képzelt emlékek

Kellemes verseskötet, jó fordításban. Bár értelemszerűen nem tudom összehasonlítani az eredetivel, mivel nem tudok vietnámi nyelven, de a verseket olvasva az az érzés jött át, hogy: hm, jó fordítások.
A versek témáját tekintve jobban tetszettek a kötet első felében fellelhető költemények. Talán azért, mert azokkal jobban tudtam azonosulni: szerelem, elmúlás, emberi kapcsolatok. De nem hagyott érintetlenül a többi vers sem, mivel a legtöbbnek kínos aktualitása van, s a kínos szót nem a versre értem, sokkal inkább arra, ami miatt az a pár vers megszületett, ami a világban történik.
Érdekes volt a kötet felépítése: bal oldalt eredeti nyelven, jobb oldalt a magyar fordítás. Ám legyen. Én csak azt sajnáltam, hogy nem gyűlt össze több költemény.

serengeti P>!
Trương Đăng Dung: Képzelt emlékek

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5

Az első versek után (kellemesen meglepődve):
– Ez jó.
A könyvben haladva (egymás után falva a verseket):
– Hú, azt a mindenit!
A kötet végén (lenyűgözve és meghatódva):
– Ez egy zseni.
Nagyon-nagyon ritkán akad kezembe olyan könyv – elsősorban verseskötet –, ami ilyen mélyen megérint. Elgondolkodtató, szívbe markoló verseket tartalmaz ez a kötet, sokáig bennünk maradnak a verssorok. Trương Đăng Dung nagyszerű költő, akinek ezután biztosan figyelemmel kísérem további munkáit. Olyan ember, aki nem csak néz, hanem lát, sőt láttat is. Érdemes őt olvasni.


Népszerű idézetek

danlin>!

Hogy múlik, nem érzem

Hogy múlik, nem érzem,
felhő sodródik át az égen,
ágakba kapaszkodik a sárguló levél,
megrázza, majd
letépi a szél, mintha integetne, de már nem él.

Hogy múlik, nem érzem,
színt vesztenek a levelek, azt veszem észre,
csendes az éj, csak az eső csepegteti el minden
vizét
s temeti be a nyomot, ahová tegnap léptem.

Hogy múlik, nem érzem,
csak az őszt látom idegennek, s aztán
ismerősnek,
arcok, vonások, nevetések, mikor is
találkoztunk,
alig telt el idő, s már nem olyanok, mint régen.

Hogy múlik, nem érzem,
csak oldódni szeretnék az ég színében,
a kihulló hajszálat ki tudja visszatekerni
a helyére,
álmatlan gyötrődöm, a dolgaimnak nem,
csak nekem lesz végem.

Hogy múlik, nem érzem
holott ott bújkál a vérben,
megtöri a szem tükrét, ráül a szád szélére,
görnyedten sántikálsz, s a földre karcolod
remegő kézzel,
milyen nagy volt és milyen kicsiny lett az élet.

7-9. oldal

danlin>!

Intelem

A gondolat, mint megtört ágakba a madár,
óvatosan kapaszkodik a tényekbe.

Mi lesz, ha egy reggel
egy átvonuló felhő,
egy integető kéz,
egy fejbiccentés,
egy vigasztaló mondat,
egy szerelmes szó
elveszti értelmét?

Mi lesz, ha egy délután
egy enyhe szellő,
egy darabka kék ég,
egy kis ház,
egy ablak,
egy emberi arc
elveszti értelmét?

Mi lesz, ha egy éjszaka
egy feleslegessé vált párna,
egy elhullajtott hajszál,
egy lehulló falevél,
egy félig kiejtett szó,
a vágy valaki után
elveszti értelmét?

A világ létezhet-e,
ha az ember nem képes
adni neki értelmet?

91-93. oldal

danlin>!

Kafka szelleme

– Úgy döntöttem, hogy a legközelebbi buddhista templomhoz megyek.
– Tudod, hol van?
– Felnéztem az indiai fügefa csúcsára, s tudom, hogy nagyon közel.
– Az indiai fügefa nem lesz örökké.
– Megmarad az emlékezetemben.
– Az emlék is elhalványul. Nem olyan az emlék, mint fű a sírdombokon, hogy évről évre újra nő.
– Megmarad nekem a hit.
– Ami logikátlan volt, logikus lesz.
– Megmarad nekem az értelem.
– Az értelem önmaga börtöne. Minden az életet értelmezni akaró elmélet árt az életnek.
– Bennem van az akarat.
– Az akarat nem képes önmagát működtetni. Az akarat, mint víz a tóba, be van börtönözve a testbe.
– Akkor is elindulok.
– Menj. Hogy hová jutsz, nem fontos, az a fontos, hogy úton vagy.

121. oldal

_KerZs P>!

Hangyák

Ma reggel, amikor a tejeskávét ittam, észrevettem a hangyákat. Apró morzsákat cipeltek. Barna hangyák. Szorgalmasan szállítják a kicsi, de testüknél lényegesen nagyobb élelmiszerdarabkákat.

Sietve összesepertem az asztalra szóródott morzsákat, három ujjal felcsippentetteméi beleszórtam a hangyabolyba.
     Pár másodperc alatt jelentősebb eredményt értem el, mint amit a hangyacsapat egész napi kemény munkával el tud érni. Felálltam, s tovább néztem a hangyákat mosolyogva. Hálás voltam, hogy ember vagyok. Aztán elindultam. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Az asztalon ott maradt a félig kiivott tejeskávé.

Estefelé értem haza, magam mögött hagyva a sok-sok papírmunkát, előkészített dokumentumokat, aláírt vagy épp aláírásra váró szerződéseket. A konyhába mentem rögvest, a hangyákat akartam megnézni újra. Gondoltam, a nehéz munkanap után ilyenkor már biztosan pihennek. A kávéscsésze ott állt, mint reggel. Meghökkentem. Hangyahullák lebegtek a kihűlt lében, s az asztalon barna hangyák járták útjukat testüknél lényegesen nagyobb ételdarabkákat cipelve…

Mit tudok én a hangyákról?

Hogyan is érthetném meg a hangyák életét, a hangyagondokat? Csak a hangyák értik, s csak ők bírják ki a hangyáknak jutó náluknál lényegesen nagyobb ételdarabkákat cipelő életutat.

55. oldal

ms_moly>!

Vannak falak, melyeket építünk
és rombolunk,
s vannak falak, melyeket soha
nem láthatunk.

Te és én, ahogy rójuk a földi utunk
falak között, amit mi döntünk le és mi rakunk,
s nem látjuk, hogy csak a köröttünk
álló láthatatlan falakig jutunk.

Minden kézfogásban
ott van egy fal.
Közted és tükröd közt
ott van egy fal.
Az ágyon heverő párnáink között
ott van egy fal.

Falak

ms_moly>!

Ma este csillagos az ég. Rád gondolok.
Mi lenne, ha a gondolatból kinyílna egy virág.

Ebben a világban nem lelni már nyugodt helyet.
Te vagy az, ahol menekültként letelepedhetek.

Az emlékek megóvnak bennünket. Olyan
fényeket őriznek, amelyektől az arcunk örökké
emberi arc marad.

Azt akarom, legyél te a múlt, hogy a jelenben
nyugodtan élhessek. Azt akarom, legyél te
a jelen, hogy reménykedhessek a jövőben.
Azt akarom, legyél te a jövő, hogy az emlékeim
szabadon ragyoghassanak a jelenben.

Üzenet


Hasonló könyvek címkék alapján

Vietnami társalgás
Farkasfalvy Dénes: Rilke nyomában
Blénesi Éva (szerk.): Kortárs örmény versek / Ժամանակակից հայ պոեզիա
Mezei András – Sós László – Kemény Éva: Holocaust, 1944–2004
Konrad Sutarski: Távol a legfontosabb utaktól
Farkasfalvy Dénes: Himnuszok
Tőkei Ferenc (szerk.): Kilenc varázsének
Balikó Nándor – Gerevich András – Sándor Beáta (szerk.): Kapu a tengerhez / A Gateway to the Sea
Rami Saari (szerk.): A szomjúság járványa
48 szerelmes vers