Nyári ​átkelés 46 csillagozás

Truman Capote: Nyári átkelés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Truman ​Capotet már akkor az amerikai irodalom egyik legnagyobb tehetségének kiáltották ki, amikor még csak néhány ragyogó elbeszélést publikált – így hát óriási várakozás előzte meg első regényének megjelenését.
Maga a szerző sokáig úgy gondolta, hogy ez az első regény a Nyári átkelés lesz, amelyet 1943-ban, tizenkilenc évesen kezdett írni. Sokat kínlódott vele: még kereste saját hangját és a nagy témát – ambíciózus fiatalemberként olyan könyvet akart írni, amely egy csapásra az amerikai próza élvonalába és a sikerlisták élére röpíti. S aztán félretette a Nyári átkelés-t, és a lázas ihlet hónapjaiban megszületett első kisregénye, a Más hangok, más szobák: egy magányos, a szexuális identitásával küszködő fiú hátborzongató története, akiben nem volt nehéz ráismerni magára a szerzőre.
Egy ideig még vissza-visszatért a Nyári átkelés ötletéhez, míg végül lemondott róla, s a kézirat is elveszett – legalábbis ezt gondolta ő maga és életművének kutatói is. Ám 2004-ben a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Európa, Budapest, 2006
124 oldal · ISBN: 9630781638 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Central Park · Broadway


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bélabá>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Igazából halvány dunsztom sincs, miért olvastam el ezt a könyvet… Se nem volt tervben és nem vágytam Capotera, nincs hozzá kihívás sem. Így tehát céltalan olvasás volt a nagy semmibe, ahogy jó párszor szoktam. Ez most valahogy nem jött át nálam kissé mellétrafáltam a fülszöveg olvasásmentes választásnál. Marha zavaróak, megtévesztőek időnként a fülszövegek, így kénytelen vagyok néha vakon menni, de az nem mindig jár sikerrel.
Az alapsémám szerint szeretem a leírásokat, a jól, szépen körülírt dolgokat, viszont pont ma nem hiányzott egy ilyen szőrszálhasogató részletességű írás. Fel kéne címkézni a könyveket, amelyekben sok a leírás az eseményekről, szereplőkről, környezetről, így elkerülhető lenne hasonló mellélövés, ami velem megesett. Pedig ügyes az író, mert 124 oldalba annyi személyt, és történést ír bőven részletezve, amit sokan irigyelnének a kollégái közül! Ezért megsüvegelem Capote-ot, de nem lett kedvencem a könyv. A történet különben filmvászonra kívánkozik, mert merő ellentétes hátterű fiatal szerelmespárt ábrázol: egy gazadag lány meg egy szegény fiút. Ez is jó ötlet, az tény. Mi zavart az egészben? A sok olyan aprólékosan körülírt részlet, amit ma – ilyen hangulatom van – elhagytam volna. Egy olyan könyvet akartam olvasni, amit be lehet gyorsan darálni és maradéktalanul élvezem is. A formai és tartalmi elemek remek volta miatt adok 4-est (4 pont), csak most ez a könyv, mint úr az űrből, a semmiből jőve nem tudtam hova tenni a döntésemet, hogy pont ezt kellett olvasnom minden hívójel, sugallat nélkül. Egynek elment, de nem hagy mély nyomot.

5 hozzászólás
csgabi P>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Az egyik, ami legjobban megérintett, az az, mennyire tudja Capote érzékeltetni a forró new york-i időjárást. Akkor is ragadtam volna az izzadtságtól, ha éppen nincsen itt, Budapesten is majdnem 40 fok.
„Másnap, hétfőn emlékezetes hőhullám kezdődött. Bár a reggeli újságok egyszerűen csak szép és meleg időt jósoltak, délre világossá vált, hogy valami különleges történik, és a hivatali dolgozók, akik a megfélemlített gyerekek kábult, kétségbeesett arckifejezésével sodródtak vissza ebédről, hívogatni kezdték az időjárás-jelentést. A délután közepén, amikor a hőség úgy megszorult, mint a gyilkos keze az áldozat száján, a város vergődött és vonaglott, de elfojtott kiáltásával, lelassult nyüzsgésével és legátolt becsvágyával olyan volt, mint a kiszáradt kút, mint egy haszontalan emlékmű, s végül kómába süllyedt.”
Gyönyörű leírások. Szerintem, bárki is olvassa ezt a leírását a forróságnak, képtelen nem érezni a Nap tüzét. :-)

A másik pedig a fiatalok életének, ennek a néhány hónapnak a bemutatása. Kicsit mást vártam a fiatal, gazdag lány és a zsidó fiatalember kapcsolatából. Kicsit több társadalmi konfliktusra számítottam. A befejezés olyan volt, mint amit elvágtak; az utolsó mondat után csepp üresség volt bennem, lezáratlan volt a történet. Szeretem a „rendes” befejezéseket. :-)

Arianrhod P>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Nem írtam meg az értékelést rögtön az olvasás után, mert az a tény, hogy maga Capote nem értékelte kiadásra képesnek ezt a kisregényét, töprengésre késztetett. Előtte közvetlenül a Fűhárfát olvastam, ami valóban csoda, de egyéb műveivel nem volt összehasonlítási alapom. Másokéival viszont igen, és ezért nem értettem, hiszen a legtöbb „másokhoz” képest ez remekmű. (Nekem olyan Gatsbys hangulatom lett tőle.)

Azután elolvastam egy novellagyűjteményt, és megértettem. De ez nem von le semmit a mű viszonyítgatások nélküli értékéből. Nagyon tetszett a sok érzékletes leírás, aprólékos elemzések, az illúziómentes interpretálás módja. Mindez jellemző általában Capote írásaira, ezalól kivétel egy kicsit a Fűhárfa, ami sokkal líraibb hangvételű, mint ez a kisregény.

A téma is nemkülönben érdekes, az elkényeztetett gazdag lány, aki unja az életét, és nem értékeli, amit az élettől kapott, valamint a szegény fiú, aki jobbra termett, mint amiben élni kénytelen, a két fiatal szerelme egy ilyen világban eleve tragédiára ítéltetett. Mégis végig reménykedtem, hogy jó véget érnek, bár a lelkem mélyén tudtam, hogy ez lehetetlen, és elég szirupos befejezés lett volna. És hiteltelen. Nem tudom, mit akart volna még csiszolni ezen Capote, nekem úgy jó, ahogy van, bár valóban elmarad a többi írástól, amit tőle azóta olvastam, nem színvonalban, hanem formai kivitelezésben.

mackótestvér P>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Mondhat bárki bármit, ez a kisregény már megmutatta, hogy mekkora zsenivel állunk szemben. Persze erre a szösszenetre főleg az a jellemző, hogy az egyes gondolatok nem kerültek teljesen kifejtésre, megszakadtak, mintha azt akarta volna az író, hogy mi fejezzük be. Amikor befejeztem a könyvet, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy Herman Wouk mű egyik fejezetét olvastam el. Kísérteties volt, mégis már megjelentek Truman egyedi meglátásai is. Szárnybontogatás volt ez, aminek helye lett volna egy irodalmi folyóiratban már fiatal korában is….bár lehet pont az ettől igencsak eltérő témaválasztás lett a sikerének titka …

timroz>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Már elég sokat olvastam Capote-tól és -ról, amikor kezembe került ez a könyv. (Tudtam róla, hogy egy, életében ki nem adott, tehát kissé szerkesztetlen regényről van szó.) Nem is volt ez baj, így érdekes volt megfigyelni azokat a jellegzetességeket, amelyek Capote sajátjai, és már itt is jelen vannak. Például az a tehetség, ahogy férfi (illetve itt jóformán még csak fiú) létére ilyen pontosan át tudja adni egy fiatal lány érzéseit, dilemmáit, félelmeit. Nem rideg, pszichiátriai elemzésről van szó, hanem igazi átélésről. Annyira időtlenek (mondhatni modernek) ezek a leírások, hogy a történet nyugodtan játszódhatna bárhol és bármikor, mert bár epikus műnek álcázza magát (mint oly sok Capote-mű), de valójában prózai formába öntött líra.

Téglagyári_Megálló>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Jól tették, hogy kiadták posztumusz, bár talán nem meglepő, hogy a kissé hiú Capote félretette.
2/3-ig számomra igazán élvezetes volt, ott jött be egy hullámvölgy, a vége felé ismét belelendült.

fülcimpa>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Megcsiklandozta az ízlelőbimbóimat, úgyhogy jöhet tőle a többi!

lizke>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Félelmetesen jó és kész! A befejezést legszívesebben idéztem volna…
Nem akarom visszavinni a könyvtárba…

Tercia>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Nagy Capote rajongóként talán elfogult vagyok. Sok író verdesné a földhöz, ha valaha ilyen atmoszférát tudna teremteni, amilyet ő 19 éves korában tudott. Egy gazdag fiatal lány keresi önmagát, belekavarodva mindenfélébe, pusztán ellenszegülésként. Nyomasztó és fülledt, megoldás nélküli, mégis lebilincselő.
Bárcsak valóban létezne az a könyv, aminek a létével évekig hitegetett mindenkit.

déjavu>!
Truman Capote: Nyári átkelés

Kiforratlan még, teljesen érthető, Capote miért rejtegette…


Népszerű idézetek

ludovika>!

A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.

28. oldal

2 hozzászólás
Lara>!

Az ember nem mástól szökik el. Hanem önmagától.

106. oldal

ludovika>!

A Broadway egy utca, de amellett egy környék és egy életérzés.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Broadway
Qwerf>!

…végső soron mindenkinek tartoznia kell valahová: még a magasban suhanó sólyom is visszatér gazdájának csuklójára.

5. fejezet

Lara>!

Már egy ideje nincs különbség férfiak és nők között.

10. oldal

fülcimpa>!

– Mindig csak az lehet az ember célja, hogy megházasodjon? Szerintem egész biztosan vannak olyan szerelmek, amelyekben ez nem számít.

52. oldal Európa Könyvkiadó Bp. 2006

fülcimpa>!

… ha ismerjük a múltat, és a jelenben élünk, lehetséges, hogy álmodjuk a jövőt?

83. oldal

fülcimpa>!

Az élet nagy része olyan unalmas, hogy nem érdemes beszélni róla, és minden korban unalmas. Amikor másfajta cigarettát kezdünk szívni, új környékre költözünk, más napilapra fizetünk elő, szerelmesek leszünk vagy kiábrándulunk a szerelmesünkből, egyszerre banálisan és mélyen tiltakozunk a mindennapos élet enyhíthetetlen unalma ellen.

99. oldal

Dün P>!

Az állatkertekben a nagymacskák házának mindig cudar a szaga, álomtól terhes, áporodott lehelettől és halott vágyaktól pállott. Bús komédia a lompos nőstény oroszlán, mely úgy fekszik ketrecében, mint valami néma mozikirálynő; párja lomhán, viccesen hunyorog a látogatókra, mintha jól jönne neki egy bifokális szemüveg.

43. oldal

2 hozzászólás
lizke>!

…néha az embernek muszáj egyedül lennie, nem igaz?

Európa Kvk.: Budapest (2006) [p.93.]


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alice Walker: Kedves Jóisten
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Cormac McCarthy: Vad lovak
Cormac McCarthy: Az út
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve
William Faulkner: Tanyán
Carson McCullers: Egy aranyszem tükrében