Hidegvérrel 371 csillagozás

Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel Truman Capote: Hidegvérrel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1959. ​november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítóoka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a… (tovább)

Eredeti mű: Truman Capote: In Cold Blood

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 2007
438 oldal · ISBN: 9630756684 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2006
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780356 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Európa, Budapest, 2006
438 oldal · ISBN: 9630780542 · Fordította: Szíjgyártó László

6 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Kansas


Kedvencelte 77

Most olvassa 20

Várólistára tette 265

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Truman Capote: Hidegvérrel

Mikor ilyen komoly irodalmi művekről kell írnom, akkor egy kicsit mindig kevésnek érzem magam hozzá, vajon tudok-e én elég komolyan írni róla.

De ezeket a félelmeimet most a Hidegvérrel kapcsolatban félre is teszem, hisz Capote sem csak azért írta meg ezt a könyvét, hogy az emberek csak komoly értekezéseket, kritikákat írhassanak róla.

Sok thrillert és pszichothrillert olvasok, és szerintem ez a könyv egy amolyan őspszichothrillernek is tekinthető, erőteljes pszicho vonallal.
Az utóbbi időben, nagyrészben John Douglas könyvének köszönhetően (amiben szintén felbukkant a Hidegvérrel) nagyon rákattantam a sorozatgyilkosság témájára, a profilozásra, és az egész dolog pszichológiájára.

Capote könyvét valós történések és valós személyek ihlették, a stílus, mint mindig most is kiváló volt, és szerintem a történet is nagyon összetett és jól megírt. Kegyetlen, brutális és valamilyen szinten mégis tárgyilagos.
Ez volt az első regényem az írótól, de biztos hogy nem az utolsó (eddig csak novellákat olvastam tőle).
http://konyvutca.blogspot.hu/2018/04/en-es-az-1001-kony…

5 hozzászólás
>!
dontpanic P
Truman Capote: Hidegvérrel

Vajon mikor keletkezett az igény a bűnösök megértésére?
Talán mindig is megvolt, csak más és más formában?
Lehet-e egyszerre ítélkezni és megérteni? Hol a határ a megértés és a megbocsájtás között? Van-e határ? Kell-e, hogy legyen?

Ez a könyv korszakalkotó kötet, mert egy valós bűntény elkövetőinek a fejébe helyezkedve meséli el az eseményeket.
Na persze hangsúlyos szerepet kapnak az áldozatok is, a közösség, a társadalmi háttér, a korszellem.
Ezek egymástól el nem választható tényezők.
De a bűnösök nem arctalan, állatias gonosztevők, hanem hús-vér emberek, családi háttérrel, és akár még szimpatikusnak is nevezhető vonásokkal.
Mostanában az összes olvasmányomban Zimbardo kísért, a maga kérdéseivel a gonoszról. Honnan jön a gonosz? Tényleg ott lenne mindannyiunkban és csak a körülményektől függene, mikor és kiből jön elő? Zimbardo állítja, hogy a szituációs körülmények hozzák elő, Capote meg mintha azt állítaná, a származás, a hátrányos helyzet.
De mit kezdjük Dickkel, a könyv egyik gyilkosával, aki bár szerény körülmények közül, de mégis szerető családi háttérből jön? Valóban az agysérülése változtatta volna meg a jellemét, és tette volna empátiára képtelen pszichopatává? És mit kezdjünk Lowell Lee Andrews-zal, aki szintén megjelenik pillanatokra a könyvben, és akinek a története talán még hátborzongatóbb is, mint a főszereplőinké (a mintagyerek, aki egy szép napon, minden ok nélkül és minden zaklatottság nélkül lemészárolja a szüleit és a húgát).

Capote nem ad válaszokat, ő csak arra törekszik, hogy minél teljeskörűbben meséljen el egy majdnem példa nélkül álló esetet, felvonultatva annak minden fontos és kevésbé fontos szereplőjét.

A szöveg (fordítás?) mára már kissé megkopott, érezzük rajta a patinát, és a nyomán szinte beleszunnyadunk az álmos vidéki kisváros poros atmoszférájába. Ettől még maga a tartalom és a kérdések, amiket felvet, örök érvényűek maradnak. Egyszer talán lesznek válaszaink is.

6 hozzászólás
>!
eme P
Truman Capote: Hidegvérrel

Holcomb kis porfészek az amerikai közép-nyugaton. Eldugott, csendes hely, ahol még a vonat sem áll meg, csak elzakatol a szinte idillinek látszó vidéki hétköznapok előtt. A szorgalmas, becsületes munkával megteremtett, tipikus amerikai élet normalitásának illúzióját négy puskalövés szaggatja szét. A kisvárosi közösség szembesül saját sérülékenységével és annak valószínűségével, hogy a békés-boldog, templomjáró külső mögött netán eddig fel nem ismert indulatok, frusztrációk, elfojtott ösztönök munkálkodnak. Mert hiszen helyi is lehetne a tettes, a közösség tagja…
Capote remek regénye, bár egy konkrét bűntény több évnyi kutatómunkára alapozott, tárgyilagosságra törekvő feldolgozása, társadalmi, lélektani, morális kérdéseket feszegetve felülemelkedik az egyszeri eseten, és komolyan elgondolkodtatja az olvasót bűnről és lehetséges okairól, valamint a büntetés lehetőségeiről, morális aspektusairól.
És persze a tényregény/dokumentumregény vagy non-fiction lehetőségeiről, határairól-korlátairól. Bevallom, nem láttam egyik Capote-filmet sem, sőt a Clutter-gyilkosságról sem tudtam semmit, nem is akartam utánanézni a regény elolvasása előtt. Capote-ra bíztam magam, és igyekeztem a regény alapján képet alkotni az esetről. Persze így a Capote-olvasatot kaptam, hiszen az elbeszélés természetében benne van, hogy gyakran többet mond elbeszélőjéről (és akár olvasójáról is), mint az elbeszéltekről. Ez még egy dokumentumregény esetében is érvényes, még akkor is, ha ez távolságtartásra, tárgyilagosságra, kiegyensúlyozottságra törekszik. Válogatás, kiemelés, elrendezés, elbeszélői hang, nézőpont – ez esetben a nézőpontok váltogatásának nagyon jól eltalált játéka – minden tényszerűség ellenére fikciósít.
Capote regényének középpontjában, értelemszerűen, a két elkövető, Dick Hickock és Perry Smith áll. A történet szálai az elején párhuzamosan futnak, miközben az áldozatokkal és közösségükkel ismerkedünk, egy-egy felvillantot részben a két tettes készülődik és közeledik egyre inkább a helyszín felé. Később az elbeszélő Dick és Perry alakjára fókuszál, ezek családi-társadalmi hátterét is feltérképezve próbál magyarázatot találni a négyes gyilkosságra. Nem tudtam nem érezni az elbeszélés során a profi oknyomozó riporter mögött az ember személyes érintettségű kíváncsiságát és empátiáját az elkövetők, főként Perry iránt. Jobb sorsra érdemes, rendkívül intelligens, művelt emberekről van szó, akik önhibájukon kívül záródtak ki a Clutterek világából. Sorsuk nem a biztonságot nyújtó otthonteremtés, hanem időnként börtönök által megszakított, bizonytalan mindig úton levés. A kincsvadászatról álmodozó, kissé naiv Perry két ládában hurcolja magával emlékeit és álmait – leveleket, fotókat, könyveket, térképeket, ezáltal egyféle sosemvolt stabilitást próbálva vinni életébe. Ő az, aki hidegvérrel gyilkol, mégis, úgy érezzük, mintha sokkal kevésbé volna bűnös, mint társa, mintha némiképp felmentené őt az elbeszélő. Dicket sokkal veszélyesebb karakterként ábrázolja: a saját „normális” voltát szinte kényszeresen ismételgető, önmagát erről meggyőzni kívánó Dick valójában sokkal kevésbé „normális”, mint társa, akiben Dicktől eltérően tudatosul: aki ilyesmire képes, azzal nincs rendben valami. Dick normális családi életről szövögetett álmai, szájhősködése, a gyilkosságban játszott kezdeményező szerepe, a tettet nem vállaló gyávasága, végül árulása révén a Perryt eszközként felhasználó felbújtó szerepében lép elénk, még akkor is, ha az elbeszélő korrekt módon sorakoztatja fel esetében is az enyhítő körülményeket. Persze Capote nyíltan nem foglal állást, nem ítélkezik, de szimpátiáiról, a társadalommal, igazságszolgáltatással, halálbüntetéssel kapcsolatos véleményéről azért némiképp sikerül képet alkotnia az olvasónak. Akárcsak a konvenciókhoz való kapcsolatáról – A konvencializmusban jókora adag képmutatás rejlik – mondja. Ez érvényes társadalomra, sajtóra, igazságszolgáltatásra egyaránt. És persze a rögeszmésen normalitását hangsúlyozó Dickre, aki egy bolhát se tudna agyonnyomni egy kutyán. Csak a kutyát gázolja el.
Úgy érzem, ez a könyv perújrafelvétel. Főként az elkövető két áldozat, és általában a társadalom, a körülmények, a szegénység által elgázoltak miatt. Azért, hogy az ítélet és végrehajtása révén megnyugtatott álszent lelkünket felbolygassa, hogy elbizonytalanítson vélt igazunkban, és szembesítsen képmutatásunkkal…

4 hozzászólás
>!
csillagka P
Truman Capote: Hidegvérrel

Nagyon nagyon szerettem volna de 5* adni de végül kedvenc nem lett.
Nagyon alapos munka, egy értelmen, eszement gyilkosság, pontos, valós krónikája, tényszerű alapossággal levezetve. (valahogyan mindig a Móri bankrablás ugrott be) Sosem tudhatod mikor ér utol a végzet és milyen sorsot szánnak neked és családodnak az Istenek. Nagyon sok kérdést felvett a könyv a fegyvertartástól a halál büntetésig, az áldozat kiválasztástól az eredendő bűnös lelkekig, sok minden megtalálható benne, még is hiányzott valami, az a megfoghatatlan ami a nagyon jó könyvet elválasztja a letehetetlen mestermunkától. Talán egy kis izgalom a hátha mégse érzés, mivel gondolom nem egyedül Perryt nagyon sajnáltam, és minden tény ellenérte inkább áldozatként mint tettesként gondoltam rá. Értelmetlen spoiler erőszakra pedig nincs mentség, mondjuk az értelmesre se!
Most akkor még egyszer végiggondolom és magammal vitázva, mégis csak megszavazom azt a maximális pontszámot :) csak az az árverezés ne lett volna, nálam ott került pont az esemény végére. Szerencsétlen ló és kis gazdája.

2 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Truman Capote: Hidegvérrel

Pár személyes megjegyzés:
Van nekem ez a beakadt perverzióm, hogy nagyon szeretek valós bűnesetekről olvasni. Minél brutálisabbak, annál inkább. Ez a regény pedig egyszerre volt szépirodalom és a kriminálpszichológia. Alig vártam, hogy kiderüljenek a részletek, az elkövetőket mi mozgatta a bűncselekmény elkövetése előtt, alatt és után.
Szépírói képzéseken mindig próbálják az ember fejébe sulykolni, mennyire fontos egy könyv megírásához a megfelelő mennyiségű kutatómunka. Nos, azt hiszem, Capote mindannyiunk előtt jó példával szolgálhat, valami elképesztő és érezhető, mennyi utánajárás van ebben a könyvben. A megszólalók mondatait állítólag fejből írta le, miután beszélgetett velük, amire meg csak azt tudom mondani sok más egyéb mellett, hogy wow.
Ugyanakkor. Sinus-görbeként váltakozott, hogy éppen falni akartam a lapokat, vagy beálltunk egy langyos, lassan hömpölygő cselekményvezetésbe. Egyikkel sincs baj, de ha már ráhangolódom az egyikre, akkor rosszul tud esni, ha hirtelen átesünk a paci túloldalára. Nem tudom, ez mennyiben volt koncepció, de nem feltétlenül tett jót a könyvnek.

A tettesek jellemábrázolásáról:
Elnézve a két fiatalember képét, hát, mit mondjak, nem szálltam volna be velük egy liftbe. Ahogy haladtunk előre a történetben, egyre részletgazdagabb képet alakíthat ki róluk az olvasó, nagyon érdekes következtetéseket lehet ismét levonni, mivé is képes formálni egy embert, ha elcseszett gyerekkora volt. Dick egy végtelenül irigy, perverz pszichopata, erőteljesen narcisztikus vonásokkal megáldva, akit kétlem, hogy valaha vissza lehetett volna integrálni a társadalomba. Perry képviseli azt a bűnözőtípust, akiből még akár rendes ember is válhatott volna, ha nem olyanok a szülei, amilyenek spoiler (hogy ezen kívül Perry-nek milyen háttértörténete volt, arról Capote is mélyen hallgat, de erről kicsit később).

Egyéb megjegyzések:
Nem tudni, a fordítás volt-e ilyen szerencsétlen*, de nekem egy kicsit furcsa volt elképzelni, hogy Dick és Perry most komolyan így szólította egymást, hogy „Drágám”, meg „Szivikém”? Nem túl homo ez egy kicsit? Ha már a témánál vagyunk: a legenda szerint Capote kicsit bele is zúgott Perry-be, a könyvben is némileg részrehajlik az irányába, a könyv megszületése is részben ennek köszönhető. Szerintem ez a szál önmagában megérne egy külön regényt: beleszeretek egy gyilkosba, akit elkísérek az akasztófáig… spoiler

A kiadás minőségéről:
Az Európa Diákkönyvtár sorozat kiadását olvastam. Az egy dolog, hogy a borító annyira randa és nyomasztó a két manussal az elején, akik mintha folyton téged néznének, brrr – szóval be kellett csomagolnom a könyvet valami szépbe, mert különben nem szívesen vettem volna a kezembe. A sokszorosan újrahasznosított hártyavékony papírok akkor is szakadtak, ha csak rájuk sóhajtottam. oké, 900,-ért az ember ne várjon csodát De ez még mind eltörpül a nyomorúságos szöveggondozás és fordítói munka mellett. Utóbbi kettő kis odafigyeléssel pedig kiküszöbölhető lett volna. Hát, már mindegy.

*https://moly.hu/karcok/1068521

18 hozzászólás
>!
gazibla 
Truman Capote: Hidegvérrel

A legszörnyűbb ebben a történetben az hogy valóban megtörtént és így történt meg ahogy le van írva. Kegyetlen volt a gyilkosság maga és kegyetlen volt az igazságszolgáltatás is. Még mindig úgy gondolom, hogy a halálbüntetés rossz eszköz, mert így olyanná válunk, mint a bűnösök, gyilkosok leszünk mi is. Nincs joga elvenni senkinek egy másik ember életét bármit is tett a bűnös ember. Remélem egyszer majd eltörlik az egész földön a halálbüntetést. Jó írás, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
>!
regulat
Truman Capote: Hidegvérrel

Értékelést kéne írni.
Untam. Na jó, ez nem igaz. De időnként tényleg gyötrelmesen lassú… Pont olyan, mint Perry, mert aztán hirtelen be, akarom mondani felpörög.

Amúgy baromi nehéz lehet tényfeltárni. kell hozzá némi elfogulatlanság. Meg türelem. Mert összerakni, hogy mi történt, az még aránylag a könnyebbik vége.
Megértetni az olvasóval a miérteket, eljuttatni addig, hogy kérdései legyenek, hogy elgondolkodjon arról, hogy a tudomány mai álláspontja szerint ez a két beszámítható elmebeteg, mennyire felelős a tetteiért… hogy a szemet szemért, fogat fogért… az nem tisztán jogi kérdés…

Eh, annyi minden pörög az agyamban. Lenne véleményem is, de azt simán megtudnám cáfolni. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Capote, csak leírja a történetet.

De sokkal továbbment… szerencsére, vagy szerencsétlenségemre.
Kihagyni kár lett volna, szeretni nem kell.

>!
Európa, Budapest, 1976
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630706261 · Fordította: Szíjgyártó László
>!
Tigrincs P
Truman Capote: Hidegvérrel

Pár éve láttam a Hírhedt című filmet, emlékszem, szilveszter előtt nem sokkal és azt gondoltam, hogy ez az év filmje volt. Igazából azóta szerettem volna elolvasni a történetet, de mindig kicsit féltem tőle.
Nem könnyű olvasmány, ahogy a film is megviseli az embert. Abban is hasonlít a hangvételük, hogy Capote érezhetően sajnálja Perryt spoiler. A könyv elején hatos tragédiaként emlegeti az esetet, ebben hajlok igazat adni neki, amúgy pedig nagyon nehéz lenne állást foglalni az egyik fő kérdésben, vagyis a spoiler. Minden érv elhangzott már valahol, valamikor erről, úgy hiszem. Amin viszont elgondolkodtam, az az esküdtrendszer intézménye, a vele járó kötelezettség és felelősség – és bizonyára egyéni kövekezményei is vannak, lehetnek az egyes emberek életében, ha esküdtként vannak jelen egy komolyabb, mondjuk életellenes, agresszív tettről döntő tárgyaláson. Egyébként az angolszász jogrendben használatos intézmény, és érdekes adat, hogy a felnőtt amerikaiak egyharmada vesz részt esküdtként valamely perben.
A Hidegvérrel sok munkával, újságírói technikával készült regény; ez a műfaj lehetővé teszi, sőt, feltételezi a tárgyilagos hangvételt, végül aztán mégis inkább ez a hang az, ami ráerősít a drámai faktorra.

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Truman Capote: Hidegvérrel

Évek óta halogattam ennek a könyvnek az elolvasását – már a 2014-es várólistacsökkentő polcomon is rajta volt. Halogattam, mert irtózom az erőszak minden formájától, de ugyanakkor munkált bennem a morbid kíváncsiság is. És ez a két érzés, az irtózat és a kíváncsiság kísért végig az olvasás alatt. Truman Capote fantasztikus munkát végzett: egy kis saját fantázia hozzáadásával dokumentumfilmként peregtek a képek a fejemben. A Clutter család bemutatása, Perry és Dick menekülése, részletek a gyerekkorukból, fiatalkorukból, a nyomozás részletei és a nyomozással megbízott rendőrök viszonyulása az ügyhöz, rendkívül aprólékosan, de soha nem unalmasan bemutatva. A történet szempontjából nincs jelentősége annak, hogy Alvin nyomozó felesége rákkal töltött avogadót készített épp, amikor telefonon értesítették a férjét, hogy a menekülők nyomára bukkantak. Mégsem felesleges részlet – az ilyen apróságok miatt sikerül mindenkinek a bőrébe bújjon az olvasó. És ez néha nem egyszerű, mert vannak olyan részek, amikor szinte szimpatizálni kezdünk egy négyszeres gyilkosság elkövetőjével.
Rengeteg kérdést vetett fel ez a könyv bennem: etikai – a halálbüntetés elfogadhatósága, filozófiai, vallási – sors és karma avagy miért lettek pont Clutterék áldozatok, pszihológiai – hogyan lehet egy ember hidegvérű gyilkos és gyengéd mókusszelídítő, egy személyben. Szerencsére nem kell megválaszoljam a kérdéseket, csak tűnődöm rajtuk.

>!
Európa, Budapest, 1985
422 oldal · ISBN: 9630736438 · Fordította: Szíjgyártó László
3 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Truman Capote: Hidegvérrel

1959. november 14.-e, szombat éjszaka volt, mikor megölték a Clutter család tagjait; november 14.-én, szombat este fejeztem be a róluk és gyilkosaikról szóló művet…
Megrendülve és nehezen születik ez az értékelés. Valós eseményt dolgoz fel a mű, nem lehet a fikció mögé bújni…
Szerettem, ahogy a szöveg fel van építve. Olyan, mint egy kirakósjáték: kapunk egy kis részletet innen, egy kicsit onnan, hogy aztán helyére illeszük a darabokat és megkapjuk a véres valóságot. (Ez a kirakósdi nagyon emlékeztetett engem Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel művére.)
Hangsúlyosak azok a pillanatok is, amikor párhuzamosan látjuk, hogy az áldozatok és a tettesek, vagy a tettesek és a rendőrök mit csinálnak, hogyan gondolkodnak. Még az ilyen esetekből adódó ismétlések is izgalmasak voltak, mert a történt haladtával olykor többletjelentésekkel bővültek – meg mert, ugye, az ember kétszer nem léphet bele ugyanabba a folyóba…
Megrázó a Clutter család utolsó napja is. Élik a mindennapjaikat – csak éppen az utolsót ezek közül, és ez a tudat (amit csak mi tudunk) súlyossá teszi az apró-cseprő dolgaikat…
De igaz ez a tettesekre is… Felmerül a kérdés, meddig van lehetősége választani az embernek, ha van egyáltalán.
Nagyon megosztó mű. Engem osztott meg, mert tudom, mit tettek, mégis tiszta szíből sajnáltam a tetteseket – főleg Perryt. (Bár az objektivitás hangsúlyos a könyvben, érezhetően az író is inkább Perry pártján volt, és Nancy állt a legközelebb hozzá az áldozatok közül. (Én mondjuk az anyát tudtam igazán sajnálni, bár nem a gyilkosság, inkább a betegsége miatt… Beteg itt az ember: nem számít, hogy áldozat vagy éppen tettes…) Kicsit sajnáltam, hogy az író nem írta bele magát a könyvbe, csak sejtetni engedte, hogy bizonyos névtelen újságíró lehetett ő.)
Sok minden kavarog bennem a művel kapcsolatban, még dúlnak bennem az érzések és a gondolatok, de egy lényeg legalább már letiszázódott: nem hiszek a mindig hidegvérrel történő halálbüntetésben.

Kapcsolódó magyar dokumentumfilmként ajánlom: Bebukottak: http://snitt.hu/filmek/bebukottak-1985, illetve: Káin gyermekei: http://snitt.hu/filmek/kain-gyermekei-2014


Népszerű idézetek

>!
ludovika

„Mi az élet? Szentjánosbogár csillogása az éjszakában. Bölény lehelete télnek idején. Olyan, mint a füvön suhanó halvány árnyék, amely belevész az alkonyatba.”

201. oldal (idézet Varjúlábtól, a fekete lábú indiánok főnökétől)

Kapcsolódó szócikkek: élet
>!
Téglagyári_Megálló

… nem az a szégyen, ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le.

177. oldal (Európa, 1985)

>!
TiaRengia IMP

Mi sem gyakoribb, mint hogy az ember úgy érzi, kudarcainak mások az okai, mint ahogy az is mindennapi jelenség, hogy az ember szívesen megfeledkezik azokról, akiknek része volt a sikereiben.

188. oldal

1 hozzászólás
>!
psn

Híve vagyok az akasztásnak. Legalábbis addig, amíg nem engem kötnek föl.

Richard Eugene Hickok

Kapcsolódó szócikkek: halálbüntetés
>!
lalazs

A fantázia persze ki tud nyitni minden ajtót: megfordítja a zárban a kulcsot, és bebocsátja a rettegést.

117. oldal (Európa, 2006)

>!
ludovika

Addig élünk, amíg meg nem halunk, és teljesen mindegy, hogyan halunk meg; a halál mindenképp halál.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
>!
ÁrnyékVirág

Olyan magányosnak és oda nem illőnek tűnt, amilyen például egy sirály lehet a búzamezőn.

337.

>!
lalazs

Mert ha valakivel meg kell történnie valaminek, nem tehet egyebet, mint hogy reménykedik, hogy talán mégse történik meg. Vagy hogy megtörténik. Attól függ. Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.

122. oldal (Európa, 2006)

>!
Natasha

[…] egy anya az egyedüli lény, aki csókjával meg tudja gyógyítani gyermeke lelki fájdalmát, és mindent jóvá tud tenni […]

178. oldal (1985.)

6 hozzászólás
>!
Grace_Martin

Rohadt világ ez – mondta Latham. – Csak gonosznak lehet benne lenni. A gonoszságot mindenki megérti.

3 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló
Tom Snyder: Route 66 – Vízum nélkül
Samuel M. Katz: Szellemharcosok
Patrick Modiano: Dora Bruder
Ram Oren: Gertruda esküje
Tábori Zoltán: Nagyvadak
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Gert Hofmann: Vak vezet világtalant
Naszvadi Judith: A mi Múzsánk
Daniel Ellsberg: Végítéletgép