Holly Golightly is generally up all night drinking cocktails and breaking hearts. She hasn't got a past. She doesn't want to belong to anything or anyone, not even to her one-eyed rag-bag pirate of a cat. One day Holly might find somewhere she belongs.
Breakfast at Tiffany’s 46 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1958
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Penguin Essentials angol
Fordítások
Truman Capote: Álom luxuskivitelben · Truman Capote: Frühstück bei Tiffany · Truman Capote: Petit déjeuner chez Tiffany · Truman Capote: Mic dejun la Tiffany · Truman Capote: Raňajky u Tiffanyho · Truman Capote: Frukost på Tiffany's · Truman Capote: Reggeli a TiffanynálEnciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Underwhelming.
Egy kitűnő szó, mely pontosan leírja, amit éreztem, de – ó, fájdalom! –, nem tudok rá frappáns szittya magyar kifejezést, úgyhogy szégyentelenül itthagyom, így.
Capote mentségére legyen szólva, a történet fulladhatott volna klisébe is. Holly lehetett volna egy „felkapaszkodott, nagyzoló, de legbelül mégis csak egyszerű és pórias” mindenki babája a felkapaszkodni igyekvő, közepesen nagyzoló, de legbelül szelíd és jószívű mindenki babája helyett. Ugyanakkor nem a karakter teszi a klisét, hanem az író: Zolánál nagykanállal zabálom az előbbit, Capoténél megy lanyhuló figyelemmel nyugtázom, hogy milyen rövidke kötetről van szó szerencsére. Szerintem Capote túlértékelt. Nem annyira, mint Saramago, de úgy érzem, lefutottam vele a kötelező köröket, és két regénye pont elég volt ahhoz, hogy ne kelljen többet tőle olvasnom.
Nehéz értekelést írnom egy olyan könyvről, aminek szerintem jó az alapötlete, de nem jó a megvalósítása. Holly egy 20. századi Rebecca Sharpnak tűnt, csak jóval kevesebb adatokkal. Mindenből kap az olvasó egy kicsit, de nem eleget. Kiváncsivá tesz az író, csakhogy utána űrt hagyjon maga után, pedig nekem minden kell, hogy lássam teljes egészében a karaktereket, az atmoszférát és a történetet egy egészben.
Capote könyveiben a legérdekesebb, hogy amikor a semmiről ír, az is annyira olvasmányos, hogy egyáltalán nem untat. Az eredeti nyelven olvasás közben természetesen gyakran szembesültem azzal, hogy mennyire választékosan, és irgalmatlan szókincsből off használta mindig a pont megfelelő szót.
A történet a felszínen szinte semmi, viszont az érzések és a gondolatok a regény olvasása közben egy teljesen szokványos Capote-érzés, Holly napokig képes az olvasó fejében tanyázni a befejezés után.
Az a fajta történet, ami unalmasnak tűnhet a huszonegyedik században, ahogy a régi filmek is unalmasnak tűnhetnek, mert semmi nincs bennük, amivel ma próbálják elkápráztatni az embert.
Akkoriban még semmilyen szempontból nem kellett túlzásokba esni, hogy egy könyvre odafigyeljenek. Holly története, bár nem mindennapi, nem érheti el sok mai, erőltetett-erőszakos szenzációkon felnőtt ember ingerküszöbét.
Pedig nagyon szép történet, egy roppant ritka és megfoghatatlan embertípusról. [Azt hiszem, ismerek egy-egy Holly Golightly-t, bár női szemmel nem láthatom ugyanúgy, így akkor is igen kedves nekem a kisregény :) ] Magától talál rá az emberre, de nem megszelídíthető, kedves, de goromba is.. úgy hangzik, mint a mesebeli „okos lány”? Talán, azzal a kivétellel, hogy nem mesebeli, így nem is jár neki, hogy „…boldogan élt, míg meg nem halt”. Vagy ki tudja.
u.i.:De az biztos, hogy Audrey Hepburn egy angyal.
Az író hitelesen mutatja be New York utcáit és helyszíneit, szinte azt éreztem, hogy én is a szereplők mellett sétálok. Holly Golightly tényleg olyan különleges, mint ahogy az első oldalakon látszik. Szerintem pedig pont emiatt lett ilyen nagy kedvenc ez a történet, mert nem egy átlagos személy életútját mutatja be. Bevallom, néha önzőnek láttam Holly viselkedését, mindenkit leránt viselkedésével a mélybe, aki legalább kicsit is szereti Őt. Körübelül a könyv felétől kezdtek a szálak bonyolódni, izgalmassá válni, és bár angolul olvastam, mégis sodró erejű volt a cselekmény. De mégis mi a mondanivalója a történetnek? Főleg a szabadság és függetlenség témája van feldolgozva.
Bővebb értékelés: http://varazstinta.blogspot.hu/2017/04/reggeli-egy-new-…
Így nyelvvizsgára készülve tökéletes választásnak bizonyult. Nem az a világmegrengető történet, de élvezhető, gördülékeny. A nyelvezete a nagyjából középszinten lévőknek is könnyen érthető. Direkt nem szótáraztam semmit sem, nem is kellett volna nagyon sokat. Igaz, néha elvesztettem a történet fonalát és vizualizálni is kicsit nehéz volt, de még hozzá kell szoknom, hogy nem magyarul olvasok. A filmet is mindenképpen meg szeretném nézni.
A könyvet elsősorban a kisregényért olvastam. Már korábban láttam filmen, Audrey Hepburn főszereplésével, és tetszett. Az írott változat azért más, máshol vannak a hangsúlyok. Érdekes egyéniség a főszereplő, Holly Golightly, felejthetetlen, nem csoda, hogy a narrátor sem tud szabadulni emlékétől. Nagyon szerethetőre sikerült a karaktere.
A címadó mű mellett a többi novella is érdekes volt, különösen a Chrismas Memory tetszett, nagyon megindító volt.
Az összes novella és kisregény a kötődés kérdését járja körül, más-más szempontból, így alkotnak egységes egészet.
4 novella, mindegyik más helyszín, más életterek, de megfognak és magukkal ragadnak. Messze van az a világ, de mégis életre kel az író tolla nyomán. Az 50-es évek Amerikájának „celebje”, a börtönben életfogytiglani büntetését töltő gyilkos, az örömlány, a 7 éves kisfiú és az Ő legjobb barátja egy idős hölgy… Mind mind hús vér emberekké válnak, esendők, szerethetők, sajnálhatók és nem egykönnyen felejthetők.
Nem könnyű olvasmány… a tartalma miatt, de olyasmi amit nem szabad kihagyni.
Népszerű idézetek
Also, she had a cat and she played the guitar. On days when the sun was strong, she would wash her hair, and together with the cat, a red tiger-striped tom, sit out on the fire escape thumbing a guitar while her hair dried. Whenever I heard the music, I would go stand quietly by my window. She played very well, and sometimes sang too. Sang in the hoarse, breaking tones of a boy's adolescent voice. She knew all the show hits, Cole Porter and Kurt Weill; especially she liked all the songs from Oklahoma!, which were new that summer and everywhere. But there were moments when she played songs that made you wonder where she learned them, where indeed she came from. Harsh-tender wandering tunes with words that smacked of pineywoods or prairie. One went: Don't wanna sleep, Don't wanna die, Just wanna go a-travelin' through the pastures of the sky; and this one seemed to gratify her the most, for often she continued it long after her hair had dried, after the sun had gone and there were lighted windows in the dusk.
16
„So,” he said, „what do you think: is she or ain't she?”
„Ain't she what?”
„A phony.”
„I wouldn't have thought so.”
„You're wrong. She's a phony. But on the other hand you're right. She isn't a phony because she's a real phony. She believes all this crap she believes.”
30. oldal
There's so few things men can talk about. If a man doesn't like baseball, then he must like horses, and if he doesn't like either of them, well, I'm in trouble anyway: he don't like girls.
38. oldal
She was still hugging the cat. „Poor slob,” she said, tickling his head, „poor slob without a name. It's a little inconvenient, his not having a name. But I haven't any right to give him one: he'll have to wait until he belongs to somebody. We just sort of took up by the river one day, we don't belong to each other: he's an independent, and so am I. I don't want to own anything until I know I've found the place where me and things belong together. I'm not quite sure where that is just yet. But I know what it's like.” She smiled, and let the cat drop to the floor. „It's like Tiffany's,” she said.
[…]
It calms me down right away, the quietness and the proud look of it; nothing very bad could happen to you there, not with those kind men in their nice suits, and that lovely smell of silver and alligator wallets. If I could find a real-life place that made me feel like Tiffany's, then I'd buy some furniture and give the cat a name.
'Never love a wild thing, Mr. Bell,' Holly advised him. 'That was Doc's mistake. He was always lugging home wild things. A hawk with a hurt wing. One time it was a full-grown bobcat with a broken leg. But you can't give your heart to a wild thing: the more you do, the stronger they get. Until they're strong enough to run into the woods. Or fly into a tree. Then a taller tree. Then the sky. That's how you'll end up, Mr. Bell. If you let yourself love a wild thing. You'll end up looking at the sky.'
69. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Shawshank Redemption ·
Összehasonlítás - Silent Night ·
Összehasonlítás - Bret Easton Ellis: The Informers ·
Összehasonlítás - Flannery O'Connor: The Violent Bear It Away ·
Összehasonlítás - Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio (angol) ·
Összehasonlítás - Isaac Asimov: I, Robot 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: The Body ·
Összehasonlítás - John Barth: Lost in the Funhouse ·
Összehasonlítás - P. G. Wodehouse: The Inimitable Jeeves ·
Összehasonlítás - F. Scott Fitzgerald: Novels and Stories 1920–1922 ·
Összehasonlítás