Trollok ​alkonya 46 csillagozás

Három középkori történet Izlandról
Trollok alkonya

Az internetes kommentfolyamok trolljait mindenki jól ismeri. De vajon milyenek voltak eredetileg, amikor még a hófödte hegyeket, barlangokat és sziklapusztaságokat kísértő szörnyetegeket hívták így a középkori Norvégiában és Izlandon?
A kötetben szereplő három történetből kiderül, hogy rosszindulat és bajkeverés tekintetében alig különböztek a 21. századi rokonaiktól. Ez azonban csupán az egyik aspektusa ezeknek a különös lényeknek, akikben a féktelen indulatok mellett ugyanúgy megtalálható volt a konok élniakarás és a vulkáni erejű költészet is, mint a csak a gleccserek magányával gyógyítható, mély szomorúság.
A Dunajcsik Mátyás fordításában most először olvasható szövegek egyben izgalmas bevezetőként szolgálnak az óészaki sagák világába is, melyek nélkül sem A Gyűrűk Ura, sem a Trónok harca nem születhetett volna meg.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2018
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790709 · Fordította: Dunajcsik Mátyás · Illusztrálta: Krizbai Gergely

Enciklopédia 6


Most olvassa 4

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Középkori sagákat lehetetlen bárhogyan is csillagozni, hiszen korból-térből kiragadva néhol szinte olvashatatlanok. És még ha félre is tesszük a hosszú genealógiákat és helynévmagyarázatokat, felületes szemlélőként akkor se marad nagyon más, mint a vég nélküli gyepálás és erőfitogtatás. (Bár érdekes megfigyelni, hogy a célok és az eredmények nem feltétlenül korrelálnak: a vérbosszút és egyéb személyes konfliktusokat az esetek többségében puszta birkózással próbálják rendezni, míg a baráti lakomákon olyan játékokkal szórakoztatják egymást, mint a „csontdobálás”, mely során a vendégek egymás szemét és arcát a felismerhetetlenségig szétroncsolják.) Ennek fényében teljesen érthető, amikor egy karácsonyi látogatást követő eljegyzés történetét a következő, már-már csalódott sorok zárják: „A menyegzőn semmi említésre méltó nem történt. Aztán mindenki hazament.”

Természetesen tele vannak ezek a történetek rengeteg érdekes utalással és apró finomsággal, elsősorban az óészaki hiedelemvilág és a kereszténység ütközése és összeolvadása kapcsán, amiket a hosszú bevezető és a bőséges jegyzetek értelmezhető és élvezhető keretek közé terelnek. Így inkább a kiadvány egészét értékelem, vagyis magát a megszerkesztését, a magyarázatokat, illetve a könnyed és elegáns fordítást. Nem is beszélve a kötet gyönyörű külső megjelenéséről és az illusztrációkról. Nagyon egyben van ez a darab, örülök, hogy ilyen messze Bárður és Þorsteinn országától magam is őrizhetek egy példányt.

robinson P>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Senkit ne tévesszen meg, hogy csupán három történet került be a válogatásba, alapos és jó kedvcsinálónak ígérkezik, ezt bizton állítom. Aki kedveli a vikingeket, kíváncsi az északiak életére, gondolkodására, hiedelmeikre vagy szereti a skandináv krimiket, jól fog szórakozni.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/trollok-alkonya.html

Sipor>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Nagyon különleges kötet volt. Mindig is érdekelt a középkor és a skandináv kultúra is, így számomra ez a könyv igazi „csemege” volt.

Nagyon érdekes volt a középkori emberek mentalitásában kicsit elmélyedni. Annyira más ez, mint ahogy én/mi élünk a XXI. században. Néhány évszázada a legtöbb dologra a megoldás egy kiadós verés volt…

Sokat segítettek az elején a magyarázatok, hogy a laikus olvasó is jobban megértse a három középkori történetet. Például az olyan szokások megmagyarázása, hogy volt olyan időszak, amikor elfogadott volt a kisbabát kitenni az erdőbe.

Akit érdekel Izland, a skandináv országok és/vagy a mondák, mítoszok, nekik különösen ajánlom.

Mesemondó I>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Nagyon érdekes olvasmány volt, három olyan sagával, amiket még nem olvastam korábban. A bevezetőből is sok mindent tanultam, például az izlandi nevek és helynevek átírásáról, és maga a három sztori is nagyon szórakoztató. Az első leginkább szép, a második kalandos, a harmadikban pedig majdnem teljesen levesztem a sok családfa miatt, de a helyenkénti akciójelenetek (spoiler), és a védszellem figurája ezt is érdekessé tették. A trollokról nem tudtam meg sokkal többet, de tulajdonképpen ez is volt a lényeg – bemutatni, hányféleképpen bukkanhatnak fel az északi történetekben.

Lunemorte P>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Huh, ez most jó nagy csalódás volt.

Pozitívumok:

– Jó illatú lapok,
– Eléggé menő képek,
– Ígéretes fülszöveg

Negatívumok:

– Borzasztóan bugyuta történet,
– Minden nagyon le van egyszerűsítve,
– Alapvetően a szerkesztés és a megfogalmazás/fordítás nem jó,
– Nem gondolnám, hogy vulgáris szavakat kéne használni egy ilyen jellegű történetgyűjteménynél….,
– Sehol nem találtam kiejtési útmutatót,
– Lábjegyzetek nincsenek, a hátul lévő szójegyzék elég hiányos…

Az Edda vagy a Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák, esetleg a Tim Severin: A viking – Odin gyermeke és ennek folytatásai sokkal többet adtak nekem. Nagyon sajnálom.

Chill86 P>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Jó ideje szemeztem vele, mivel Izland közel áll a szívemhez, most ez a téli időszak adta meg az utolsó lökést, hogy el is olvassam végre.
Engem ez a kötet most nem varázsolt el annyira, mint az eddigi Izlandról szóló olvasmányaim. Nem volt meg az a bizonyos behúz és nem ereszt érzés. Kicsit inkább döcögősen haladtam vele, főleg a terjedelmes családfa elemzések miatt. Azok a részek kifejezetten untattak.
Az illusztrációk és az egész kivitelezés – főleg a háttér tudás, amit a történetek mellé kapunk – viszont plusz egy csillagot érnek.

Molymacska P>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Ez a kötet már egy ideje kerülgetett engem, és kíváncsi voltam, mit tud úgy igazán, hogyan tudja tálalni a középkori irodalmat viszonylag modern környezetben.
A borító az első dolog, amire az ember felfigyel, és a képek át se tudják adni, mennyire gyönyörűséges ez a borító. Nem csak a színeiben, ami élénkek, de mégis sötétek, ezzel pontosan leírva az izlandi irodalmat. A borító textúrája is nagyon kellemes, olyan kellemes csak kézbe venni is, emiatt nagyon nagy gratuláció a kiadónak (és buzdítanék minden szépirodalmi kiadót, hogy hasonló „modern” kiadásokban adjanak ki régi műveket. Zseniális, imádom, akarok még)
A beltartalom is érdekes, hiszen rögtön egy ismeretterjesztő szöveggel kezdünk (amit én átugrottam, mert a nagyját már innen-onnan, de tudtam). Ez hasznos azoknak, akik csak most próbáltak bekapcsolódni a saga irodalomba, teljesen laikusként.

A három sagaról pedig lejjebb részletesen:

A hegylakó meséje Ez egy olyan történet, amit bármelyik fantasyíró tollából származhatna. kellemesen modern és könnyen érthető, izgalmas, és rövid. Olyan, mint egy töredék, de mégis kerek egész, és önmagában is izgalmas.

Birkaláb Þorsteinn meséje Nekem ez a történet kicsit az izlandi Herkuleshez hasonlított. Az eleje természetesen a kinek kicsodája részből tevődött össze, de utána egészen kalandos történetté nőtte ki magát, aminél a végén már én is izgultam, mi fog történni. (attól függetlenül, hogy tudjuk, úgyis a főszereplő fog nyerni :D ). Az utolsó történet a hazugságról elég érdekes volt és nagyon jól megmutatta, milyen is egy igazi király. spoiler

Bárður, a Havashegy védistenének története Ha Þorsteinn az izlandi Herkules, akkor Bárður az izlandi Batman. Érdekes történetek voltak, de sokkal kisebb szemelvények voltak jellemzőek inkább, kicsit kevésbé akció dús formában.
Ennél a történetnél éreztem azt, hogy amikor a kis izlandi Möllnike kérdezi az apját, hogy azt a tavat hogy hívják? akkor az apuka vakargatta a szakállát kicsit, és elkezdett mesélni, hogy a gyerek ne kérdezzen többet, de mivel kérdezett, mindenről mondott egy mesét. Ami a végére már kezdett unalmas lenni, hogy mindenkinek tudjuk a rokonát, barátját, ismerősét, ellenségét spoiler
Sőt ennél a történetfolyamnál az is furcsa volt, hogy a katarzist (vagy valami hasonlót) nem kaptam meg. spoiler spoiler

Nagyon örültem, hogy egy újabb kötetnyi izlandi gyönyörűséget ismerhettem meg. Mindenkinek ajánlom, aki csak kicsit is érdeklődik a történelem, a régmúlt kultúrája spoiler vagy az érdekes, északi történetek iránt :) És aki szereti az asszonytrollokat.

Valcsa P>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Ez egy nagyon izgalmas utazás volt, korokon és világokon át, vissza a múltba. :) Érdekes abba belegondolni, hogy (persze a saját nyelvükön, de) így mesélhették már réges-régen is egymásnak az emberek ezeket a történeteket, egy világtól elzárt kis szigeten – most pedig itt van a kezünkben, és mi is megismerhetjük ez által a múlt egy kicsi (de annál izgalmasabb) szeletkéjét.
Nagyon tetszett a hegylakó verses meséje, a végén a csattanóval, þorsteinn története is érdekes volt (és erről kicsit a Vikingek c. sorozat jutott eszembe – nem titkoltan ez keltette fel pár éve a középkori, óészaki sagák és történetek iránti érdeklődésemet. És már a sorozatnál is ezt éreztem, hogy a régi, vad és barbár „pogányok” sem csak fekete-fehérek voltak, csak jók és rosszak: mindegyiküket lehet valamiért szeretni és van ok az utálatukra is. þorsteinn-nel is így voltam.)
Viszont talán Bárdur monumentális családtörténete volt a kedvencem a három történet közül. Sok-sok szereplőt vonultat fel, és jó néhányat középpontba is helyez, még ha sokszor csak kis időre is, ez viszont nem is hagyja, hogy egy percre is leüljön a történet: követünk valakit, majd egy másik cselekményszálra, más karakterre ugrik a nézőpont, és esetleg csak több karakterrel később térünk vissza az elsőhöz. Ez így igazán tetszett, sokféle embertípust (vagy épp troll- és egyéb lény-típust) mutattak be, az életüket, a hétköznapjaikat, ezáltal széleskörű rálátásunk nyílt erre a világra, és ezt nagyon élveztem. :)
Az egyedüli dolog, ami nem tetszett ezekben a történetekben, az a rengeteg családfaleírás… :/ Ha valós történelmi jellegűnek tekintjük, akkor valóban lehetett ezeknek is funkciója (mert tény, ha valaki olyanról olvasunk, vagy olyan helyszínről, akit/amit mi is ismerünk, akkor máris közelebbinek érezzük magunkhoz az adott történetet, jobban elmerülünk benne, így lehetséges, hogy az írójukat ez (is) motiválta, mikor ennyi nemzetséget és helyszínt sorolt fel – a mai kor emberének viszont már vajmi keveset tud adni ez a rengeteg adat, inkább csak összezavar. Főleg, hogy a történet szempontjából csak kis részüknek van értelme, kevesen kapnak szerepet később – a többi meg csak úgy van, felsorolás szintjén. Az főleg zavaró volt, hogy már ekkor is sok névrokon létezett, így néha bezavart, hogy ez az illető ugyanaz-e, akiről az előbb szó volt, vagy ez már egy másik család tagja. Egyébként ez is érdekelne, hogy a névalkotás anno hogyan működhetett, bárminek elnevezhették a gyereket, vagy csak a tipikusabb nevek közül választhattak a szülők. :) )
Szomorú, hogy ezeknek az első gyűjteményes köteteit elégették anno, és hogy csak kevés saga maradhatott fenn a maga teljességében, de igazából nem lep meg, hogy végül csak ennyire viszontagságos úton-módon maradhattak fenn a történetek, elég ha arra gondolunk, hogy manapság is a buzgóbb hívek egyenesen ördögtől valónak, istenkáromlónak tekintik a hasonló történetekkel bíró fantasy műveket (és ha rajtuk múlna, biztosan ezeket is elégetnék…) vagy pl. mikor a Harry Pottert akarták betiltani…, így nem csoda, hogy ezeket a sagákat is üldöztették… (Pedig nagy részük azért eléggé összecseng a keresztény hittel spoiler …) Az is érzékelhető, hogy sok helyen tényleg ezekből a sagákból meríthettek a mai fantasy-szerzők is. Pl. a szürke csuklyában, fabottal a kezében a vidéket járó Bárdur alakja, aki előszeretettel menti meg a hozzá fohászkodókat – teljesen ráillik Gandalf karakterére is. :) Vagy akár a Tűz és Jég dala élőhalottjait is felfedezhetjük a sírdomb mélyén Gestur-rel harcoló „zombikban” spoiler.
Nagyon szerettem ízlelgetni a személy- és helyneveket is, közel állnak hozzám az északi nyelvek – bár páromnak már a finn is halandzsaként hangzik és mindig rácsodálkozik (mikor mondok vagy épp hallgatok valamit), hogy ezeknek a mondatoknak komolyan van értelme is? :D Hát, az izlandi sem különb, itt is elkerekedett a szeme néhány szó láttán, de kicsit még nekem is beletört a nyelvem… :DD (Talán így hangozhat a mi „fura” nyelvünk is más nemzetek számára… :D)
Ez a könyv egyébként egy leakciózás folytán került hozzám (bár előbb-utóbb valószínűleg megvettem volna, tekintettel az újkeletű saga-érdeklődésemre…), ezelőtt vettem meg a Skandináv mitológia c. könyvet és szintén Bernáth István munkáit, az „Északi források” c. saga-gyűjtemény sorozatot, olvasás szempontjából ezek még mind-mind hátra vannak, de most kellőképpen lendületbe hozott a Trollok alkonya, valószínűleg hamarosan folytatom valamelyik saga-kötettel. :)
Erre a könyvre abszolút rá tudom mondani, hogy „csak ínyenceknek!”: leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik alapvetően érdeklődnek az északi népek irodalma, történelme, hitvilága iránt, vagy kedvelik az északi nyelveket, esetleg kíváncsiak a fantasy-k eredeztetésére. :) Aki viszont arra számít, hogy egy minden oldalán izgalmas és pörgős cselekménnyel megtöltött, már-már regényt fog kapni ezen könyv képében – az egészen biztosan csalódni fog.

U.i: Hatalmas nagy pirospont a borítóért. A kötetben lévő illusztráció is pazar a maga nemében, de a borító így még autentikusabbnak is tűnik, a fekete+türkiz (sarki fényt idéző) színvilágát pedig egyenesen imádom. :) A polc díszeként sem utolsó ez a kötet. :)

Sister>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Nem igazán került még a kezembe ilyen jellegű saga gyűjtemény, épp ezért nagyon kíváncsi voltam rá. Igazából már a gyönyörű, sarki fényt idéző borítója teljesen levett a lábamról!

Azzal tisztában voltam, hogy egyes mesék nem finomkodnak, de azért amennyi brutalitás és kegyetlenség rejtőzött a sorok között, az kissé meglepett. Viszont ha ettől eltekintünk, akkor egy egészen érdekes világ tárul a szemünk elé, ami tele van különféle mitikus lénnyel – leginkább trollokkal, persze. :) Bevallom, egy idő után kicsit elvesztem a nevek erdejében, hogy ki kinek a fia, lánya, apja, akárkicsodája, viszont ennek a történeteket tekintve semmilyen jelentősége nincs. Én legalábbis nem éreztem úgy, hogy befolyásolja a cselekmény követhetőségét. Tény, hogy imádnak ugrálni az időben, na meg vissza-visszatérni már korábban felsorolt szereplőkhöz, ami azért okozott némi fejtörést… Ettől függetlenül izgalmas volt elmerülni ezekben a misztikus, rejtélyes elbeszélésekben.

Mindvégig érezhető volt, hogy Dunajcsik Mátyás milyen élvezettel fordította őket, és mennyire utánanézett minden fontos apróságnak. Le a kalappal előtte! :)

murmur>!
Trollok alkonya

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Ha lehetne adnék még rá néhány csillagot. Szívem csücske a sagairodalom és úgy örülök, hogy egy újabb adag megjelent ráadásul magyarázattal a kevésbé járatos olvasóknak. Nem mellékesen gyönyörű a könyv, az illusztrációk elvarázsoltak.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Valójában semmit nem tudunk a trollokról.

(első mondat)

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Kapcsolódó szócikkek: troll
Lunemorte P>!

Az „északnak és lefelé" (norður og niður) ugyanis a modern izlandiban máig használatos szófordulat, amikor valakit a pokolba vagy „melegebb éghajlatra" küldenek, és a 19. században összegyűjtött és lejegyzett izlandi népmesék pokoljáró mesehősei is északnak és lefelé mennek, ha magával az Ördöggel akarnak találkozni.

27. oldal, Bevezetés a trollok világába

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Kapcsolódó szócikkek: ördög
Oriente>!

Ha valaki ragaszkodott hozzá, hogy ne fekve, hanem ülő helyzetben temessék el, esetleg a halál közeledtét érezve maga vonult be önként a síremlék gyanánt neki emelt domb mélyére, szinte biztosra lehetett venni, hogy még sok gondot fog okozni az élők számára. Ha pedig visszatért, az örök klasszikus hamuvá égetésen túl a legbiztosabb módszer az volt ellene, ha a levágott fejét a lába közé, a segge alá tették, a normál anatómia ilyetén felborításával jelezve neki, hogy az élők világa helyett most már sokkal inkább a bomlás kaotikus birodalmában a helye, ahol a húsból újra termőföld válik, az oly soká csikorgatott fogak pedig kavicsokká szelídülnek.

14-15. oldal, Bevezetés a trollok világába (Dunajcsik Mátyás)

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

robinson P>!

Ugyanakkor az a világ, ami kirajzolódik előttünk az óizlandi sagák olvasása során, számos ponton ellentmondanak annak, ahogyan ma a valóságot elképzeljük.

13. oldal

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Lunemorte P>!

Egyedül élek itt,
elzárt barlang mélyén,
szörnyen szokatlan így
emberekhez szólnom;
a verset, mit mondtam,
tanuljátok most meg,
másként végetek van;
versem itt apadt el,
versem itt apadt el.

58. oldal, A hegylakó meséje

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Mesemondó I>!

Amikor pedig Kolbjörn megérkezett, mind egymásnak estek, és kegyetlen birkózás vette kezdetét. Snati felmászott az egyik sziklaszirtre, ami alatt Skrukka állt, és hatalmas köveket taszigált le onnan a szipirtyó fejére. Annak viszont nemigen tetszett a dolog, és nagy grimaszolva visszadobálta rá a köveket. Az egésznek aztán az lett a vége, hogy Snati épp akkor taszított le egy hatalmas sziklát, amikor Skrukka épp lehajot egy kőért, hogy visszadobja; így a szikla épp a gerincén találta el a szipirtyót, aki azonnal kiszenvedett.
Gestul és Szurdoki Geirr is azonnal összeakaszkodtak; Gestur a csípőjénél fogta meg az ellenfelét, aztán a levegőbe emelte, és olyan erővel csapta a földhöz, hogy Geirr fejjel előre érkezett meg, és a koponyája rögtön ripityára törött, így aztán gyorsan szörnyet halt ő is.

143. oldal - Bárdur, a havashegy védistenének története XVI.

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Kapcsolódó szócikkek: harc
Keikorca P>!

S közben talán az is kiderül, hogy a trollok lelkében valójában sokkal több van, mint határtalan gonoszság és rosszindulat – akad ott például vulkáni erejű vagy épp hótisztaságú költészet és makacs élni akarás is, vagy olyan mély és hatalmas szomorúság, amely csupán az izlandi gleccserek végtelen magányában élhető túl, ha egyáltalán.

24. oldal

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Dilaida>!

10. Bajunkról Þórr tehet;
egy tiszteletlen szó,
s mondják, dühbe gurul;
gleccsergyújtogató
hegyemberek fogynak;
hajlott háttal megyek
szurtos Surtur elé,
láng szikrázta mélybe,
láng szikrázta mélybe.

57-58. oldal, A hegylakó meséje

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Kapcsolódó szócikkek: mitológia
Dilaida>!

(…) csodálatos módon hasonlított az anyjához, akinek oly gyönyörű fehér volt a bőre, hogy a szélcsendben hulló legfehérebb havat is róla nevezték el, és máig mjöllnek hívják.

98. oldal, Bárður, a Havashegy védistenének története

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról

Dilaida>!

Az izlandi néphiedelem szerint az emberek a karácsony és a vízkereszt közötti időszakban vannak a leginkább kiszolgáltatva a különböző paranormális lényeknek.

166. oldal, Jegyzetek

Trollok alkonya Három középkori történet Izlandról


Hasonló könyvek címkék alapján

Edda
Vikingfiak I-II.
Halldóra Kristín Thoroddsen: Ablak
Kopasz Grím-fia Egill / A fölperzselt tanya
G. Beke Margit: Északi hősök
Edda-dalok
Arthur Cotterell: Képes mitológiai enciklopédia
Steinar Bragi: Felföld
Paul Harding – Carolyn Bain – Katharina Lobeck – Fran Parnell – John Spelman – Andrew Stone: Skandinávia
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi