AA ​úr, az antifilozófus 8 csillagozás

Tristan Tzara: AA úr, az antifilozófus

Most, Tristan Tzara dadaista kiáltványainak, dadaista és szürrealista korszakában írt válogatott verseinek első átfogó közreadásakor abban bízunk, hogy műveinek ereje áttöri azt a hamis és vulgáris képet, amely az avantgarde egyik legjelentősebb irányzatához, illetve részben nevéhez tapad. Hiszen tagadhatatlan, hogy lázító szelleme és eredeti stílusa ma is elevenen hat, költői bátorsága, éleslátása, könyörtelen szókimondása mindenkit állásfoglalásra késztet.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Orpheusz könyvek

>!
Orpheusz, Budapest, 1997
192 oldal · ISBN: 9637971920 · Fordította: Parancs János
>!
Orpheusz, Budapest, 1992
192 oldal · ISBN: 9637971262 · Fordította: Parancs János

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
morin5
Tristan Tzara: AA úr, az antifilozófus

Ha laikus szemmel rajzolunk egy képzőművészet tökéletesedését ábrázoló görbét a barlangrajzoktól a dadaizmusig, akkor, ha a csúcspont a reneszánsz, a nullpont biztosan a dada lesz. (Művészettörténészektől halk bocsánat.)
Tzara 1916-ban Hugo Ball-lal és Hans Arppal megalkotta az avantgárd leganarchikusabb művészeti irányzatát, a dadaizmust, amivel hivatalosan is elérte a művészet végpontját. De a rombolás, tagadás és megkérdőjelezés egyben tiszta lapot is nyitott a végtelen szabadságú értelmezési lehetőségek felé.
Mivel a zsákutcákból jobbára rükvercben vezet az út, így a polgárpukkasztó dackorszakot kinőve, az érthetőség elemi szabályait betartva Tzara szemlélete a 30-as évekre szinte „konvencionális” szürrealizmussá szelídült. Az AA ÚR ezen a folyamaton vezet végig a dadaista kiáltványtól az élvezhető szürrealista versekig, amelyben ez utóbbiak a tomboló düh után leülepedő, érett megállapodottság termékei.

8 hozzászólás
>!
Eltiron
Tristan Tzara: AA úr, az antifilozófus

Nehéz ennyi év távlatából értékelni, 19 évesen természetesen imádtam a dada lázadását, formabontó „stílusát” – persze utólag tudom, mekkora zsákutca volt, de fontos része a művészettörténetnek.


Népszerű idézetek

>!
volna

Repüljetek, madarak, a mosoly telítette levegőben. Az én mosolyom eltávozott a napsütötte tengerparti fürdőhelyről. Most az ősz recseg-ropog a bogáncsok kereplőiben. Minden roncs elpocsékolódik. Az orrtőkék bakokon és a lecibált moszatok a szélben – a halál vaskereskedése – és az árnyék összezárul a törzs körül. A fiatal lány egyesül a menekülő földdel. És a hullámok mögött egy másik szorongás támad fel a széllel.
Mikor állnak le ezek a menekülések, amiken át megkapaszkodom? Csak elutasítás, semmi fölfedezés. A tengeri kikötőben egyetlen lény sem érinti a sziporkázó lehetőségeket. A hajók elrejtőznek a már hideg holttest alá. Néhány gyors hullámzás még és a fák lezuhannak a merevségbe és az egyszerűségbe. Ilyen szegénység még sosem látott vigasztalanabb nappalt a kicsontozott hajók eme sűrű egyesülésében. Nem tudom, hogy kit vetkőztetett. A lenyugvó nap távoli üdvözlete, a fölnyújtott kéz az utolsó házak mögött, az utolsó távozásuk talán, és se lengetett zsebkendők, se kitárt ablakok, se puskalövések a menetelő végzet útján.

Éjfélek óriásoknak - XIV. (168. o.)

>!
volna

új szemmel figyelni annyi halott fényre
ahol fogadkozás nélküli kiáltozások ellágyulnak terád várva
zord őszi tócsák csattanása
az omladozó fal tövében

hányszor az érlelt remegések közelében
a nap és a férfihangok ágyánál
minden vitorla kifeszítve – nemde – álmok
csodás alakja lavirozva elvetetted a józan észt

annyi vallomás öregedett meg a süket tunyaságban
a lobogó foszfor hajzatokon
s távolabb mint az eleven vaslevelek kaptárai
a fényűző pályák zúzódásai összefonódnak

más öröm nélkül mint az – az évszak lesen
amely érzéki visszatérésből élteti a szüreteket
a fényes kerek ablakokon át fölvidulva
új nevetések közben titkon menekülni vágyva

az a fát tördelő szél volt
és a szerelem nem tudott emlékezni
a könnyek sem tudtak mindent elmondani
sem csapást törni tisztánlátási buzgalom – ama időben úti vadász

Függőben (129. o.)

>!
Klogg_J

Hogyan akarják rendbe tenni a káoszt, amely azt az alaktalan, végtelen változást: az embert alkotja? Az alapelv: „szeresd felebarátodat” képmutatás. „Ismerd meg önmagadat” utópia, de elfogadhatóbb, mert magában foglalja a gonoszságot. Nincs irgalom. A mészárlás után marad nekünk a remény egy megtisztult emberiségben. Magamról beszélek mindig, mivel nem akarok meggyőzni, nincs jogom magammal hurcolni másokat az én utamra, Senkit se kényszerítek arra, hogy kövessen engem, és mindenki a maga módján teremti művészetét, ha ismeri a csillagcsoportok felé nyílként felszárnyaló örömöt, vagy azt, amely alámerül a bányákba a hullák és bőséges görcsök virágaihoz.

29. oldal (Dada kiáltvány 1918)

>!
morin5

aláereszkedsz majd az elvesztegetnivaló idő
lépcsőfokain
az uzsorás árnyékok fokozatain az újjá takarított
homokos parton
és az erőteljes kövér hullámok küszöbén vájt
hozzávetőlegességek váltakozó árkaiban

89. oldal - Megközelítés c. versből


Hasonló könyvek címkék alapján

drMáriás: Szép a puszta
Komor Zoltán – Szakállas Zsolt: Vákuumvámpír
Szakállas Zsolt: Fotontej
Edina Bernard: A modern művészet 1905–1945
Osztovits Szabolcs – Turcsányi Márta (szerk.): Az avantgárd
Kassák Lajos: Számozott költemények
Paul Éluard: Nappalunknál jobb az éjszakánk
drMáriás – Bada Dada: Égevő / Skyeater
Dietmar Elger: Dadaizmus
Beke László (szerk.): Dadaizmus antológia