Éjjeli ​napfény 93 csillagozás

Trish Cook: Éjjeli napfény

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyv alapján készült film – főszerepben a… (tovább)

Eredeti mű: Trish Cook: Midnight Sun

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Maxim, Szeged, 2018
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619293 · Fordította: Vince Judit Andrea

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Charlie Reed · Katie Price · Garver · Morgan · Zoe Carmichael


Kedvencelte 17

Most olvassa 12

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
vighagika
Trish Cook: Éjjeli napfény

Azt már az értékelésem elején szeretném leszögezni, hogy nagyon keveset vártam a könyvtől. A Csillagainkban a hiba című adaptációhoz hasonlították, én pedig már azt sem szerettem túlságosan. Ráadásul a megfilmesített verzióban Bella Thonre játszik, ami szerintem nem túl biztató.
Nyugodtan, elvárások nélkül kezdtem tehát bele abba a cca. 222 oldalba, aminek már az eleje teljesen más volt, mint amire számítottam. Katie először is egy nagyon szerethető főszereplő, aki súlyos betegsége ellenére csupa boldog pillanattal szolgál az olvasónak. XP-vel küzd, ami röviden és egyszerűen súlyos napérzékenységet jelent. Tehát Katie-t nem érheti nap, különben azonnal megégne, vagy súlyos bőrrákot kapna.
Persze, mint majdnem minden tizenéves kamasznak, Katie-nek is vannak furcsaságai. Ilyen például az, hogy évek óta figyel egy idegen fiút az ablakból. Charlie-val aztán össze is hozza a sors, így kezdődik Katie igazi élete.
Nagyon sajnáltam szegényt végig, hiszen a betegsége mindenre rányomta bélyegét, valamint édesapjának és legjobb barátnőjének sem lehetett egyszerű végig pozitívnak maradni mellette. Mellesleg én az apukát borzasztóan szerettem az egész köteten keresztül, gyakorlatilag az egész életét a lánya boldogságának (és egyáltalán életben maradásának) szentelte, még akkor is, ha ez Katie szerint néha túl sok volt. Boldog vagyok, hogy a végén neki is kijutott a szerelemből.
Charlie nem volt az a tipikus könyves álompasi, nem volt bunkó, sem beképzelt vagy tipikus „rosszfiú”, és ez így volt rendjén. Katie megérdemelt egy ilyen csodálatos szerelmet, illetve szerelmi történetet. Különösen megható volt számomra az utolsó jelenet Charlie-val és Katie anyukájával. Nem tudom, mikor sírtam ezelőtt könyvön, de ekkor biztosan.
Nehéz lenne spoilermentesen írni, ezért csak annyival tudom összegezni az értékelésem, hogy fantasztikus volt, és őszintén tudom ajánlani mindenkinek. Egy csodálatos történet betegségről, családról, szerelemről. Kíváncsian várom most már a filmet.
Teljes értékelés: http://lifenexttous.blogspot.com/2018/07/trish-cook-ejj…

2 hozzászólás
>!
Niitaa P
Trish Cook: Éjjeli napfény

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/04/trish-cook-ejjeli…

"Csodálatos történet elevenedett meg a könyv lapjain. Nem csupán egy ritka betegségben szenvedő lányról szól, hanem magáról az olvasóról is. Katie történetén keresztül saját magunkat is górcső alá vehetjük, s megfogalmazódik bennünk több kérdés: „Vajon én teljes életet élek? Kihasználom a sors adta lehetőségeket? Merek az álmaimnak élni, vagy csak sodródom az árral?” Az Éjjeli napfény rávilágít, hogy miként vehetjük kézbe a saját sorsunkat, ha eddig még nem tettük volna meg.
A kezdetlegessége ellenére is megszerettem ezt a történetet. Közel sem tökéletes, mégis sokat ad az olvasó jelleméhez. Új gondolatokat, életigazságokat fogalmaz meg, s új irányelveket ad a saját életünkhöz, amiből mindenkinek csak egy jutott. A kérdés az, merünk-e élni a lehetőségeinkkel.
Egy könnyen olvasható, rövid történetről beszélünk, amiben több rejtőzik a felszín alatt, mint, ahogy első ránézésre tűnik. Sok fiatal olvasó szívébe fogja magát Katie belopni, sokan fogunk emlékezni rá. Engem meggyőzött. Jó szívvel ajánlom."

4 hozzászólás
>!
V_Ili P
Trish Cook: Éjjeli napfény

„Muszáj nyomot hagynom magam után ezen a világon, mielőtt távozni kényszerülök belőle. Muszáj, hogy számítson az idő, amit itt töltök.”

Nagyon tetszett, bár egy kicsit rövid volt.
Egy – egy fejezet erejéig azért olvastam volna Charlie gondolatait is.
A filmes borítónak köszönhetően, teljesen elképzeltem a sztorit a két főszereplővel.
Fránya idegen nevek, a Gyilkos elmékből kiindulva nekem az elején Morgan egy fiú volt :)
Katie drága, ha előbb megosztottad volna Charlieval a problémádat, talán több időtök jut egymásra.
@ZitussKa! a 176 oldalig azt mondtam, hogy gyorsan kiolvasom a könyvet, aztán ma délután megnézem a filmet.
NEM. Onnantól kezdve, gyakorlatilag nem láttam a könnyeimtől.

9 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Trish Cook: Éjjeli napfény

Katie különleges életet él, a betegsége miatt nappal alszik, de reggel még végignézi, ahogy a többiek elindulnak a suliba, köztük a közelban lakó Charlie Reed, a lány titkos szerelme, bár a srác azt sem tudja, hogy ő a világon van. A lánynak este kezdődik az ébrenlét, de nagyon ritkán merészkedik ki éjszaka, max a helyi vasútállomáson szokott gitározni és énekelni a saját dalait. Egy ilyen alkalommal téved arra Charlie, és megszólítja a lányt, aki azonnal menekülőre fogja a dolgot, később viszont sikerül randit megbeszélniük. Új világ bontakozik ki a lány előtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ami eddig csak vágyálom volt, most valósággá válik.
Tudni kell, hogy a lány édesanyja meghalt korábban, az apja pedig gyakorlatilag minden idejét a lánya nevelésére fordítja, ugyanolyan fordított életritmusban. Ezt az apa-lánya kapcsolatot tanítani lehetne, minden pillanatban ott van a féltés, ott van a diagnózis valóságossága, de ott van a remény is, amit egyikük sem adhat fel. Nagyon bele tudtam élni magam az apa helyzetébe, milyen nehéz nemet mondani, milyen fájdalmas félteni és még fájdalmasabb elengedni.
Egy ilyen betegség tudatát meg kell tanulni elviselni. Van olyan, aki beleőrül, és van aki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, Katie az utóbbiakhoz tartozik.
Katie meséli a történetet, aki már majdnem 18 éves, de hiányzik a korához elvárható tapasztalat, és ezt a szerző nagyon ügyesen tükrözte a stílusában, nyelvezetében. Ez a lány valósággal kivirul, ahogy beleveti magát az új élményekbe, megélheti azokat a kalandokat, érzéseket, amiről eddig csak álmodott. Ahogy olvastam ezeket a boldog pillanatokat, nem tudtam nem gondolni a jövőre. Bevallom a regény utolsó harmadát végigbőgtem, sajnos én a kelleténél jobban bele tudok mélyedni az érzelmi szálba, szóval javaslom a százas zsebkendő bekészítését nektek is.
Charlie egy álompasi, gondoskodó, romantikus, védelmező, ja és nagyon helyes és népszerű is, de mégsem hibátlan. Boldoggá akarja tenni a lányt, valódi szerelem alakul ki közöttük, aminek minden pillanata édes.
Van az a pont, amikor már nem lehet húzni az igazságot, de Katie még ekkor sem őszinte, és ennek súlyos következményei lesznek, amit viselnie kell. Én nagyon megszerettem ezt a lányt, mert helyesen látta a betegségét, jól kezelte a helyzeteket, megpróbálta a legjobbat kihozni magából, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Bátran viselkedik minden egyes nap. De van egy pont, amikor elmosódnak a határok.
Én tudom, hogy az olvasók számára a szerelmi szál lesz a legvonzóbb a történetben, de nekem mindenképp a szülő felelőssége és az elengedés fájdalma a tanulságos pont. Lehet, hogy túl fájdalmas, de mégis muszáj ezekkel a problémákkal is szembenézni, mert ez közelebb áll a való élethez, mint a napfényérzékenység.
Nagyon nagy élményt nyújtott a könyv olvasása, első felindulásomban maximális pontot adtam volna, mert mélyen megérintett, nagy érzelmeket váltott ki belőlem. Pár nap elteltével azonban sok kérdés jött elő, amire az utószóban adott egészségügyi magyarázat sem adott választ.
Nekem túl hamar következett be a befejezés. Ahhoz képest mindenképp, hogy én még az utolsó utáni oldalon is reménykedtem. De nem, gyors és nem eléggé kidolgozott a regény utolsó pár fejezete. Sokkal többet akartam tudni erről az időszakról. Kár, hogy Charlie fejébe nem kaptam bepillantást, az utószó leveleire annyira látni szerettem volna a reakcióit. Muszáj megnéznem a filmet is!

3 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Trish Cook: Éjjeli napfény

Előbb láttam a filmet, mint hogy kezembe került volna a könyv, így tudtam, mit fogok kapni, de így is megrázott.

A könyv első fele nem fogott meg annyira, de a végén potyogtak a könnyeim. Olyan megható, szép ez a történet! Annyira megszerettem és sajnáltam Katie – t és annyira csodáltam az apukáját… :( Charlie pedig egy aranyszívű, törődő, kedves fiú, minden lánynak egy ilyen édes srác járna legalább egyszer az életben!

Egyszer mindenkinek ajánlom! Papírzsepit tessék bekészíteni mind a filmhez, mind a könyvhöz.

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Trish Cook: Éjjeli napfény

„Ígérd meg, hogy megengeded magadnak, hogy boldog légy!”

Az utolsó fejezeteket már csak pityeregve tudtam olvasni.
Összességében egy csodaszép történet, de számomra egy kicsit gyorsan követték egymást az események. Úgy olvastam volna néhány fejezetet Charlie szemszögéből.
A filmet mindenképp meg kell néznem.

2 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
Trish Cook: Éjjeli napfény

Nem a romantikus könyvek a kedvenc műfajom, de ez a könyv mégis nagyon tetszett. A filmet már láttam korábban és annyira magával ragadott, hogy már akkor eldöntöttem, hogy el fogom olvasni ezt a kötetet, és amilyen gyorsan csak lehetett, meg is tettem ezt. És egyáltalán nem csalódtam a kötetben, szerintem ennél a filmnél elég hűek maradtak a könyvbeli változathoz a rendezők, egyáltalán nem találtam nagy különbségeket, eltéréseket közöttük. Annyira szépen van megírva a történet, hogy nagyon gyorsan tudtam benne haladni, csak úgy faltam a sorokat/lapokat és pár óra alatt egyszerre elolvastam a kötetet. Charlie egy igazi „tökéletes lovag”, mindig tudja, mit kell tennie, vagy mondania, ha Katie félt, zavarban volt, vagy nem tudott mit mondani. És hatalmas piros pont neki azért, hogy mindvégig kitartott Katie mellett.
Katie, bár súlyos betegségben szenved, ennek ellenére nagyon szerencsés a többi dologban, van egy csodálatos apukája, aki mindent megtenne a lányáért, s van egy legjobb barátnője, aki hasonló mód nagyon szereti őt. S végül ott lesz neki Charlie is…
Igazi tündérmese ez a kötet, kivéve, hogy spoiler

>!
Sippancs P
Trish Cook: Éjjeli napfény

Előbb láttam a filmet, aztán jött a könyv, mégsem tudnék választani közülük, mindkettő fej-fej mellett végzett.
Maga a könyv megható volt, szép és romantikus, mégis valahogy kevés. Talán ha pár fejezettel többet kapok, vagy ha nem olyan rohamos a lezárás, jobban tetszett volna, így viszont néha olyan érzésem volt, mintha futva kellene megtennem ezt a 222 oldalt. Persze Charlie most is elvarázsolta a 18 éves énem, és mire az utolsó fejezetekhez értem, már a könnyeimtől sem láttam, ez azonban kevés volt az 5 csillaghoz.

>!
deen
Trish Cook: Éjjeli napfény

Nem tudott meggyőzni ez a könyv arról, hogy jó. Túl egyértelműen zajlott benne minden. Instant szerelem, amit az írónő éppen hogy csak kifejt, Charlie-ról pedig szinte semmit sem tudunk meg. Kíváncsi lettem volna arra, hogy ő hogyan éli meg Katie betegségét, mire gondol, mi viszi tovább a jövőben. Jó lett volna, ha pl. ő is ír a könyv végén egy levelet, amiből ezeket megtudhattuk volna. Katie karaktere aranyos volt, az élethez való hozzáállása példamutató, azonban pont azért, mert ennyire tudja, hogy mit is szeretne, nem értem a felelőtlenségét. És itt jön be a képbe az, hogy minden mozzanat könyvben pont azért jön olyan sorrendben és pont úgy, ahogy, hogy a befejezéshez passzoljon. A könyv egyébként nagyon rövid (nem csodálom, hogy a film könyvhű), ilyen óriás betűmérettel is csak éppen veri a 200 oldalt. Következésképpen nem is lehet úgy kifejteni benne az eseményeket, ahogyan ezt a szereplők megérdemelték volna. Nem éreztem Katie igazi vonzódását a zenéhez, pedig állítólag az a mindene. Azt hiszem egy kicsit túl van mostanában misztifikálva és romantizálva ez a téma. Számomra egy ilyen könyvnél nem elég, ha az író/írónő meg akar/tud ríkatni, nekem az kell, hogy a szereplők hagyjanak mély nyomot bennem. Itt ez sajnos nem történt meg. Pozitívumként viszont megemlíteném, hogy Morgan egy kiváló mellékszereplő, aki pont úgy viselkedik, ahogy ezt a történet megkívánja.

2 hozzászólás
>!
WindStorm P
Trish Cook: Éjjeli napfény

Valójában az élet bármely területére vonatkozóan ezt tudom neked tanácsolni: vágj bele, ha igazán akarod!

Féltem kicsit a könyvtől, azt hittem unalmas lesz, hiszen rengeteg ehhez hasonló történet van a könyvpiacon.
Az eleje természetesen egyszerű bevezetés volt, megismerkedhettem a szereplőkkel és azok bajaival, majd lassan összeállt bennem a kép, hogy körülbelül mi is lesz benne a fő cselekmény. A könnyen kitalálhatósága nem szomorított el, mert az efféle könyveknél szerintem ez megszokott, így nem vártam nagy durranást.
A cselekmény szerintem gyors volt, túl gyors is, azért kíváncsi lettem volna pár részletre, de úgy érzem van elég fantáziám hozzá, bár na, tényleg gyors volt. Csak úgy pörögtek a lapok és egyszer csak a végéhez közeledtünk. Nem sírtam, nem lepett meg, de leírhatatlanul megható volt, s fájdalmas.

Összességében semmi baj ezzel a könyvvel, egyszer olvasható, érzéki és szerethető.


Népszerű idézetek

>!
KönyvMoly_1989

Valójában az élet bármely területére vonatkozóan ezt tudom neked tanácsolni: vágj bele, ha igazán akarod!

43. oldal

>!
Niitaa P

Viselkedj természetesen, legyél jópofa, nyugodt, összeszedett! Hagyd, hogy meglepetés érjen!

43. oldal

>!
Niitaa P

Olyan ő nekem, mint a szerencsecsillagom.
Az egyetlen dolog, amit követnem kell.

154. oldal

>!
Niitaa P

Mindenkinek szüksége van valakire, mert alapvetően ez a boldogság kulcsa.

180. oldal

>!
Niitaa P

Van egy visszatérő álmom: kislányként az anyukámmal üldögélek, és énekel nekem.

(első mondat)

>!
Niitaa P

Hogyan hiányozhat valaki ennyire, mikor már réges-rég eltávozott, és csak egy rövid ideig volt velem?

105. oldal

>!
Niitaa P

– Néha nem lehet másképp elviselni az igazán rossz dolgokat, csak ha nevetünk rajtuk – mondom apának.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jack Price
>!
agi452

Ráébredek, hogy még a legnehezebb időkben is ott a reménysugár. Az én reménysugaram Charlie.

188. oldal

>!
Niitaa P

Nekitámasztom a homlokomat a mellkasának. Tisztán hallom, ahogyan kalapál a szíve. Olyan megnyugtató, egészen otthonosan érzem magamat tőle.

109. oldal

>!
ap358 P

– Távolról sem tudok még mindent – felelem, és belemerítem a kanalat a süti ízű fagyiba. – De nagyon szeretnék. Igaz, ez elérhetetlen cél, de értelmes.

122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
John Green: Csillagainkban a hiba
Nicola Yoon: Minden, minden
Margit Sandemo: Vágyakozás
Jenny Downham: Amíg élek
Abbi Glines: Álmomban szerettelek
Ruth Olshan: Minden, ami szép
Árszintye Erika: Nyár a szemeidben
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok