Katie különleges életet él, a betegsége miatt nappal alszik, de reggel még végignézi, ahogy a többiek elindulnak a suliba, köztük a közelban lakó Charlie Reed, a lány titkos szerelme, bár a srác azt sem tudja, hogy ő a világon van. A lánynak este kezdődik az ébrenlét, de nagyon ritkán merészkedik ki éjszaka, max a helyi vasútállomáson szokott gitározni és énekelni a saját dalait. Egy ilyen alkalommal téved arra Charlie, és megszólítja a lányt, aki azonnal menekülőre fogja a dolgot, később viszont sikerül randit megbeszélniük. Új világ bontakozik ki a lány előtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ami eddig csak vágyálom volt, most valósággá válik.
Tudni kell, hogy a lány édesanyja meghalt korábban, az apja pedig gyakorlatilag minden idejét a lánya nevelésére fordítja, ugyanolyan fordított életritmusban. Ezt az apa-lánya kapcsolatot tanítani lehetne, minden pillanatban ott van a féltés, ott van a diagnózis valóságossága, de ott van a remény is, amit egyikük sem adhat fel. Nagyon bele tudtam élni magam az apa helyzetébe, milyen nehéz nemet mondani, milyen fájdalmas félteni és még fájdalmasabb elengedni.
Egy ilyen betegség tudatát meg kell tanulni elviselni. Van olyan, aki beleőrül, és van aki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, Katie az utóbbiakhoz tartozik.
Katie meséli a történetet, aki már majdnem 18 éves, de hiányzik a korához elvárható tapasztalat, és ezt a szerző nagyon ügyesen tükrözte a stílusában, nyelvezetében. Ez a lány valósággal kivirul, ahogy beleveti magát az új élményekbe, megélheti azokat a kalandokat, érzéseket, amiről eddig csak álmodott. Ahogy olvastam ezeket a boldog pillanatokat, nem tudtam nem gondolni a jövőre. Bevallom a regény utolsó harmadát végigbőgtem, sajnos én a kelleténél jobban bele tudok mélyedni az érzelmi szálba, szóval javaslom a százas zsebkendő bekészítését nektek is.
Charlie egy álompasi, gondoskodó, romantikus, védelmező, ja és nagyon helyes és népszerű is, de mégsem hibátlan. Boldoggá akarja tenni a lányt, valódi szerelem alakul ki közöttük, aminek minden pillanata édes.
Van az a pont, amikor már nem lehet húzni az igazságot, de Katie még ekkor sem őszinte, és ennek súlyos következményei lesznek, amit viselnie kell. Én nagyon megszerettem ezt a lányt, mert helyesen látta a betegségét, jól kezelte a helyzeteket, megpróbálta a legjobbat kihozni magából, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Bátran viselkedik minden egyes nap. De van egy pont, amikor elmosódnak a határok.
Én tudom, hogy az olvasók számára a szerelmi szál lesz a legvonzóbb a történetben, de nekem mindenképp a szülő felelőssége és az elengedés fájdalma a tanulságos pont. Lehet, hogy túl fájdalmas, de mégis muszáj ezekkel a problémákkal is szembenézni, mert ez közelebb áll a való élethez, mint a napfényérzékenység.
Nagyon nagy élményt nyújtott a könyv olvasása, első felindulásomban maximális pontot adtam volna, mert mélyen megérintett, nagy érzelmeket váltott ki belőlem. Pár nap elteltével azonban sok kérdés jött elő, amire az utószóban adott egészségügyi magyarázat sem adott választ.
Nekem túl hamar következett be a befejezés. Ahhoz képest mindenképp, hogy én még az utolsó utáni oldalon is reménykedtem. De nem, gyors és nem eléggé kidolgozott a regény utolsó pár fejezete. Sokkal többet akartam tudni erről az időszakról. Kár, hogy Charlie fejébe nem kaptam bepillantást, az utószó leveleire annyira látni szerettem volna a reakcióit. Muszáj megnéznem a filmet is!