Daughter ​of the Siren Queen – A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.) 91% 609 csillagozás

„Lehet, hogy nem a vízben jöttem a világra, de arra születtem, hogy uraljam.”

Zseniális folytatás! Végig dübörgött bennem, túl hamar vége is lett…
Sokkal érettebbek a szereplők, sokkal fájóbb dolgokkal kell szembenézzenek ebben a részben. A szirének világába is bepillanthatunk végre.
Nehéz út vezet odáig, hogy Alosa uralja kettős énjét. Szerettem, ahogy megszerette magában az ott rejlő szirént.

Ennek a résznek vannak hibái… leginkább a kifejtetlensége és talán a vége is kevés.
De igazán lebilincselő, kalandokkal teli, fejlődő karakterekkel és meseszép szerelemmel.
Nem tudok mellette elmenni„ muszáj kiemeljem, hogy gyönyörű a szerelmük kibontakozása. Riden ez a fiú aki óvja, figyeli,átlát rajta, ott van támasznak, és aki feltétel nélkül szeret. Vigyorogva, majdhogynem eltakarva a szemem olvastam a szerelmi vallomásukat ^^ Édesek! ♥

Megy a kedvencekhez, mert a bennem lévő kislány hason,kezén támaszkodva, lábikókat lóbálva mosolyogta végig.^^

Nagyon, nagyon vártam a második részt, nem is vettem jó néven, hogy ilyen sokára adták ki magyarul. Az elsőt újra is olvastam, mielőtt ennek nekikezdtem, hogy biztosan emlékezzek minden előzményre. Nagyon pörgős a történet, izgalmas, fordulatos, és érdekes. Ugyanakkor, most, hogy végeztem vele, maradt hiányérzet utána.
Szeretem, hogy nincsenek felesleges magyarázkodások, és jelenetek, de azt hiszem némi leírást elbírt volna a történet. Nekem hiányzott a kalózkikötő, a hajósélet és a kalózok bővebb bemutatása.
Bár a második részek általában gyengébbek, ez a rész hozza az első színvonalát. Jól felépített a cselekmény, és a környezete is, logikusak a cselekményszálak, folyamatosan él a történet. A szereplők is szimpatikusak, Alosa és Riden kapcsolata is fejlődik, itt-ott felszínre bukkanak egyéni motivációk, szerethetőek a kalózlányok, de… egyszerűen mégis úgy érzem ez több lehetett volna. Nagyon sok jó elem volt a történetben, de valahogy nem lett kimaxolva semmi. A szirének bemutatása elnagyolt, a világukból alig látszik valami. Alosa és Rider kapcsolata nagyon simán egyenesbe kerül, köztük vártam volna valami erősebb konfliktust, a Draxen vonalból sem lett kihozva semmi. Minden olyan magától érthetődően került a helyére, valahogy túl sima lett a történet. És a a kalózok is kissé idealizáltak (nem csak a lányok), rendben, van csata és gyilkolás, de mintha mindenki túl jólfésült lenne. Szerettem és mégsem. Jó lenne több ilyen történet, alaposabban kidolgozva.

Most, hogy a térkép a miénk, útra is kelünk.
Viszont, még meg kell kűzdenie Alosanak saját szirén egyénisével. Én nagyon imádtam ezeket a részeket a könyvben. A szirénekről szóló részek izgalmasak, és érdekesek voltak! Ez a második kötet, nagyon kalandos, és a szereplők, Alosa hajójának legénysége, igazán közel kerülnek hozzánk! Riden még mindig cool, nagyon férfi, nagyon imádnivaló. Én nagyon szerettem ezt a két kötetet! Bontsatok vitorlát, irány a tenger!

Remekül szórakoztam, visszatérve is ebbe a kalandos, kalózos, tengeri világba.
Tetszett, hogy Alosának ilyen jól összerakott legénysége van, mindegyikük olyan lojális volt hozzá, és a végsőkig kitartottak mellette.
Megismerhetjük a szirénkirálynőt is, akitől én bevallom tartottam picit, hogy ugyanolyan manipulatív szereplő lesz, mint a kalózkirály. Az elején kifejezetten erre utalt a magatartása…
Riden kidolgozott izmainak részletes leírását olvashajuk pár oldalanként, ahogy a hajó kötélzetét igazgatja, pakol, emel…. ahjjj, de rossz látvány lehet. :P :D
Van itt persze hajós menekülés, egy-két veszélyes kikötő, rémisztő szigeti élmények meg minden ami kell.
Észbontó volt Alosa és Riden között a sistergés, de mindig mint mikor a legjobb pillanatban elugranak egy jelenetről egy filmben, na pont így volt itt is a fejezeteknél, valahányszor belendül a romantikus vonal, azonnal vége a fejezetnek! Áh! Miért?!
Szóval Alosa nagy feladata már az első részben is kiderült, az apja ellen kell fordulnia, miután rájön, milyen is ő. Kemény feladat, főleg az apja számos emberével, flottájával szemben. A könyv végén kiderül, hogy hogy is végződik mindez.
Nekem nagyon tetszett, de mintha hiányoztak volna oldalak a könyv végéről, jó lett volna még legalább egy kicsit olvasni a szereplőkről.

Tökéletes folytatàs, egyben befejezés is!
Felülmúlta az elképzeléseimet, hisz ismét egy pörgős,kalandos történetet kaptunk.
Egy másodpercig sem untat a könyv, és teljesen elfeledteti veled a valóságot!
Ott vagy Alosával harcolsz az oldalán, vele vagy a gyengébb pillanataiba. Erről szól az olvasás! Felejthetetlen mesék olyan világokról amik nem léteznek csak benned, te éled àt. Olykor tudsz valakivel osztozni egy-egy élményben de szerintem az olvasás egy emberes tevékenység, hisz sosem tudni egy-egy regény mit vált ki az emberből!
Amit belőlem kihozott a könyv, az egy reménykedő,csalafinta,erős lány. Megkaptam azt az önbizalmat amit Alosa érzett néha. Végigkisérhettem az útját, és végre megtalálta a helyét még ha csak igazán most kezdődik számára a nagy betűs élet. Láthattuk hogyan bánik a legénységével, mennyire vigyáz rájuk és minden helyzetbe őket helyezi előtérbe maga helyett! Lebilincselő volt az is ahogyan szembe mert szállni az apjával! Komoly erőfeszítésbe kerülhetett de Alosának ez IS sikerült :)
Az egyik kedvenc női karakterem!
Végre többször láthattuk a szirén énét, és ebben a részben már nagyobb hangsúlyt helyeztek rá!

Ami közte és Riden között volt, az teljesen egy új szintje a szerelemnek. Vakon bíztak egymásban, és a harcoltak a szerelemért. Néha mindkettő önző, irányító, és makacs volt de hisz ezért szerettük meg őket, ezért szerették meg egymást!! Mégtöbb morzsát kaphattunk, mégtöbb Riden és Alosa szócsatát olvashattunk és annál több intenzív, nyers vonzódást érzékelhettünk közöttük. Tökéletes mégsem elcsépelt és sablonos szál.
Merész. Fordulatos. Nyers.

A nagy csavarra számítottam, de nem ebben a formában. A cím sejtet valamit, de másféle oldalról közelítettem meg az “üzenetet” :)
Örültém, hogy végre anyai ágra is áttérünk. Ez a szál is szépen lett kialakítva, nagyon sok kérdésre választ kaphattam. Szerintem tökéletes befejezés lett! Imádtam minden percét ennek a könyvnek <3

Nagyon régen olvastam már az első részt, szóval a kötet előtt muszáj volt tartanom egy újraolvasást az előző részből.
Nekem ez most annyira nem tetszett, lehet én leszek a kivétel. :(
Azt éreztem olvasás közben, hogy jó-jó, persze pörgős és kalandos, de nekem ennél most már több kell, hogy igazán lekössön.
Alosa és Riden párosa még mindig szimpatikus és ha ők ketten együtt vannak akkor sziporkáznak, de ennyi.
A szirének ábrázolása nagyon tetszett, ráadásul szimpatikusabbak voltak, mint a kalózok, de nem lettek megfelelően kidolgozva. Olvastam még volna róluk, de sajnos nem volt mit.
Nekem ez egy igen elnagyolt, elpazarolt kötet lett, amin bőven kellett volna még dolgozni.
Sajnálom.

“– Sokszor küzdöttünk már – feleli rekedtesen.
– Igen, és mindig kesztyűs kézzel bántam veled.
– Hát akkor mindent bele, leányzó!”

“– Szeretjük az izgalmakat.
– Meg az életveszélyt.”

“– Nem adhatod fel! Valahogy kimászunk a csávából.”

Alosa, mint kapitány, tökéletes választás, ez már az első részben is annyira nyilvánvaló volt, hisz belevaló, kőkemény csaj, aki tudja, és meg is teszi, amit akar, és megvédi a szeretteit bármi áron, bárkivel szembenéz, hogy a legénységét biztonságban tudja. Ő aztán semmitől sem riad vissza, imád harcolni, és a tengeren hajózni, mindegy hogy hová is lyukad ki a végén, csak a legénysége legyen biztonságban, meg a hajója. :D Nagyon megszerettem az első részben, és bátran kimerem mondani, hogy ő totálisan olyan, mint Jack Sparrow, csak nőként. :D Annyira szimpatikus, annyira bátor, erős, kitart amellett, amiben hisz, és küzd a végsőkig, sosem adja fel a harcot, nem is futamodik meg előle, hisz ő nem gyáva. :D

A párbeszédeket is nagyon szerettem, de nekem hiányzott egy kissé a humor, ami az első részben is ugyanúgy helyt kapott, mint az izgalmak is, és a feszültség, meg a komorabb pillanatok. Roslynt imádtam! :D ❤ Ő egy csodálatos kislány, és mindvégig mosolyt csalt az arcomra, annyira bátor, mint a kapitánya, és Nirídia is, Sorinda, Mandsy, meg a többiek. :D Enwent is bírtam, nagyszerű egy figura, ahogy Kearan is, bírtam a civakodásaikat. Rident is imádom!! :D ❤ Alosa után, ő a második legnagyobb kedvencem. :D Ő is annyira bátor, önzetlen, magabiztos, és zseniális, mellesleg nagyon szexi is. :D ❤ Bírtam a civakodásaikat, Alosával, bár nem túl sok volt, és nem mindegyik volt olyan szórakoztató, mint az első részében, talán ez volt az, ami leginkább hiányzott nekem. Az első rész hangulata. De izgalomban nem volt hiány, az biztos.

Ez a történet is, ugyanolyan izgalmas volt, szórakoztató, jó párszor mosolyt csaltak az arcomra is. Imádtam a kalandokat, amibe belecsöppentek, Alosa és a legénysége. :D Még mindig nagyon tetszik a fantasy világ felépítése, az írónő egy zseni. Az írónő ott folytatta, ahol abba hagyta, nekem még mindig tetszik a stílusa, és ahogy felépítette ismét ezt a világot, lenyűgöző. :D

További értékelésem:
link

Sokkal jobb mint az első rész, ha láttad a Karib-Tenger kalózait akkor még karaktereket is tudsz párosítani a kalózokhoz. Alosa Kalligan továbbra is a kedvencem az egész sztoriban, fantasztikus kalózcsaj, érezhetően felnőtt a „feladathoz” hogy uralja a tengert hogy ő legyen a rettegett kalóz.

Ez a rész sem volt rossz, bár, hogy őszinte legyek, nekem az előző rész jobban tetszett. Talán éppen azért, mert ebben a részben már a szerepek teljesen felcserélődtek. Persze szeretem, ha egy nő igenis erős, és nem szorul férfiak védelmére, de ez már szerintem túlzás volt. Azért mégis csak más a megítélése annak, amikor egy lány legénykedik…
Alosa az előző részben sokkal érettebben viselkedett. Most sokszor, mint egy hisztis tinilány. Ezzel szemben Riden sokkal normálisabb, érettebb viselkedésű.
spoiler spoiler
Nem volt ez rossz, de a végén maradt hiányérzetem.

„Nem sűrűn olvasok duológiákat, de Tricia Levenseller stílusa nagyon megfogott évekkel ezelőtt, és hihetetlenül vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Kicsit nehéz volt újra belerázódni ebbe a világba, mert az első könyv olvasása óta elég sokat felejtettem, de szerencsére időben fel tudtam venni a fonalat.
A sziránykirálynő lánya tele van izgalommal, nem várt fordulatokkal, kegyetlenséggel és érzelemmel. Tökéletes lezárása a duológiának, bár szívesen olvastam volna még az Ava-lee legénységéről, valamint Alosa és Riden párosáról is.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/04/tricia-leven…