Trevor Griffiths (született 1935-ben) az új angol drámaírók népes és minduntalan új meglepetésekkel szolgáló csapatának egyik nálunk eddig kevéssé ismert alakja, aki ebből az éles hangú és társadalmi elkötelezettségét nagy meggyőződéssel őrző nemzedékből is kiválik kivételes színpadi tehetségével. A Komédiások az életük fordulópontján – a hivatásossá válás küszöbén – álló amatőr színészek között játszódik. Hat ember, hat jellegzetes társadalmi képlet – összecsapásaikban, versengésükben a mai Anglia feszültségei csapódnak ki. De Trevor Griffiths ezzel még nem éri be, színműve egyúttal vitairat is a művészetről, a művészet lehetőségeiről és a művész kötelességeiről. A művet nagy sikerrel mutatta be 1981-ben a budapesti Nemzeti Színház.
Komédiások 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa
Enciklopédia 4
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Chöpp ♥P>!
Ó, micsoda izgalmas, váratlan meglepetés ez a dráma! Az érzelmek színpompás skáláját zongorázta végig rajtam, miközben olvastam. No és hogy olvastatta magát! Mint a parancsolat! Mint az olajozott ménkű, miszerint istennyila csapott belém időnként. Mint a magas kakaótartalmú csoki – szerettem és kesernyés félmosolyt is csalt a számra. És volt közben egy nagy, barna köpés is. Nagyon barna és nagyon őszinte. Érdemes kipróbálni! Mindössze 118 oldal.
De megnézném színpadon!
gyuszi64>!
1 hozzászólás
2022/39, könyvtár, 1/3 eddigi értékelés
Tényleg jó volt, szépen megírt, erős intellektuális dráma, köszi @Chöpp!
Az ókori görögöknek néhány ezer évvel ezelőtt persze „könnyű” volt, a közönség döntött a drámáról, az ítéletet a gyakorlat hozta. (És persze a korszak csúcsdrámái örök darabok, ma is élvezhetők.) Minden idők egyik legnagyobb írója, Shakespeare már érvelt a művészet célja/feladata mellett (középiskolában tanultam, már nem tudom, melyik művében), de előtte és azóta is számtalan definiáló próbálkozás született – természetesen előrelépés van, „megoldás” nincs és nem is lesz. (A mai napig itt van például a rendkívül zavaró szépirodalom – szórakoztató irodalom szembeállítás.)
Ebben a rövid színműben alapkérdés, hogy mennyit ér a komikus előadóművész, ha nem nevetnek rajta/vele? Vagy inkább fordítva fogalmazom meg: mit lehet megtennie (tehát mit szabad tennie mint művésznek) egy komikusnak azért, hogy nevessenek rajta/vele?
Jó a fülszöveg: „… a mai Anglia feszültségei csapódnak ki. De T.G. ezzel még nem éri be; színműve egyúttal vitairat is a művészetről, a művészet lehetőségeiről és a művész kötelességeiről.”
Három megjegyzés: Nem gondoltam volna, hogy T.G. megírja az öt fellépést; a legvégét sajnálom a drámának, a zárójelenet megjelenítése nem sikerült túl jól (a korábbi jelenetekhez képest legalábbis). És végül megjelenik a „kritika” is mint műfaj (?), a kritikus felelőssége, és – szerintem – ennek a „műfajnak” a lehetetlensége. spoiler
Népszerű idézetek
Chöpp ♥P>!
Sosem a vicc az érdekes, hanem ami mögötte van. Az ember, a magatartás. Az igazi komikusnál nincs bátrabb ember a világon. Mert ő meg meri látni azt is, amitől a közönség visszariad, és fél kimondani. Amit a komikus meglát az emberekben, annak mindig van valami köze az igazsághoz; meglátja, hogy milyen helyzetben vannak, hogy mi fáj nekik, meg mitől rettegnek és ami a legnehezebb, hogy mire vágyakoznak. A vicc feloldja a feszültséget, kimondja a kimondhatatlant; tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen az a vicc. De az igazi viccnek, a vérbeli komikus viccének sokkal nagyobb hivatása van, mint egyszerűen csak feloldani a feszültséget.
31-32. oldal
Chöpp ♥P>!
Lehetséges volna… hogy annyira félünk… hogy a más fájdalmán csak nevetni tudunk, míg a magunkén sírunk? Pedig az embereket tisztelni kell, és nemcsak azt, aki személyes ismerősünk, hanem mindenkit, egyszerűen csak azért, mert emberek. Aki nem szereti a közönséget, az előbb-utóbb saját magától is megundorodik.
48. oldal
Chöpp ♥P>!
WATERS Az olyan vicc, amely a közönség tudatlanságára épít, csak még jobban elbutítja a közönséget. Mindenkinek szabad a választás. Mert úgy is lehet, hogy mondunk is valamit azzal a viccel, meg úgy is, hogy nem mondunk semmit. Nem minden vicces, ami igaz, de nem is minden igaz, ami vicces. A komikusok többsége csak táplálja az embereknek az előítéleteket meg a titkos félelmeket, a vakságot, de az igaziak, a legjobbak… azok tanítják a közönséget, segítenek az embereknek, hogy tisztábban lássanak. Az a feladatunk, hogy megnevettessük az embereket, de a könnyekig. Igenis sírjanak. Vegyék észre magukban a fájdalmat meg a szépséget is. Mert a tréfa, a nevetés – az orvosság. És nem ragacsos, színes cukorka, amitől elkorhad az ember foga.
36-37. oldal
Kapcsolódó szócikkek: vicc
Chöpp ♥P>!
PRICE Drága testvéreim, azért gyűltünk itt össze ma este Mammon színe előtt, hogy közösen gyászoljuk meg egy oly ígéretes karrier időnap előtti szomorú elmúlását. Vigasztalására a hátramaradottaknak, énekeljük el most régi szép, szent énekünket: „De cuntibus minibus tuum, rectum anus mirabilis est.” Ami hevenyészett fordításban körülbelül így szól: mi sem könnyebb e földi világon, mint kis hülye seggfejnek lenni, ámde aki szorgalmatos, abból lehet igazi szarjancsi. És ezzel véget ért a mai szent lecke.
92-93. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Harold Pinter: Drámák 84% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek 79% ·
Összehasonlítás - Pintér Béla: Újabb drámák 98% ·
Összehasonlítás - Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok 97% ·
Összehasonlítás - Spiró György: Honderű 94% ·
Összehasonlítás - Pintér Béla: Drámák 94% ·
Összehasonlítás - Diana Soto: Az akasztott király 96% ·
Összehasonlítás - Vecsei H. Miklós: Mondjad, Atikám! 93% ·
Összehasonlítás - Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke 100% ·
Összehasonlítás - Diana Soto: Csak a bolondok boldogok 94% ·
Összehasonlítás