Dave ​Gahan & Depeche Mode 89% 24 csillagozás

Dave Gahant soha nem tudtam beilleszteni a hagyományos sztárkategóriáimba. Ez a távolságtartó és mégis empatikus személyiségtörténet azonban megértette velem nem csak őt, hanem azt a már százszor is hallott tényt: a sztárságot, pláne, ha nagyon fiatalon éri az embert, nehéz elviselni. Sport- és üzleti pszichológusoknak ajánlott olvasmány. Bizony, nem csak rajongóknak, hisz az élet érdekesebb minden regénynél, csak ugye ritkán esik meg, hogy az életet elmesélő jobb képességekkel rendelkezik a regényíróknál. Baker, ha nem is jobb, de elég jó: sok mindent tud az életről, és még élvezetes és érthető szöveggé is transzformálja tapasztalatait. Fura ez, mert én szeretem az életrajzokat, és sok-sok (tudós, zenész, művész) híresség után mégis ez volt a megvilágító erejű munka.

Jó könyv, mégis olyan mintha a Stripped „nagykönyv” zanzásított verziója lenne. Kb. a könyv 2/3 részétől éreztem azt, hogy Dave-ről szólnak a dolgok, mert a Stripped véget ér az Exciter albummal, miközben azóta már kijött még 2 DM album és Dave is gazdagította a világot a Hourglass albumával. DM fanoknak kötelező darab!

Nagyon olvasmányos és igazán magával ragadó a könyv. Amolyan-témába vágóan-mindennapi drog. Lendületes,lényegre törő és bepillantást enged egy hatalmas ember lelkébe,egy csapat mindennapjaiba.
A magyar rajongók hozzászólásait olvasva újra átéltem a 3 koncertet,ami eddig megadatott,tiniként,kismamaként és legutóbb egy 3 hetes kislány anyukájaként… :)
Egy pár bakit leszámítva (ki melyik dal előadója,szám címeinek hibás írása) tökéletes olvasmány!

Kezdetben nagyon megijedtem, mert a banda születése és az azt követő évek nem fogtak meg igazán, de ahogy sejteni lehetett, minél jobban haladtam előre az időben, annál jobban faltam a könyvet. Minden viszontagság, negatív információ ellenére is én ugyanúgy szeretem a bandát, ahogy eddig, hiszen már örökre rajtam hagyták a nyomukat. Imádtam.

Nagyon szerethetővé teszi a háttértörténettel a bandát ez a könyv. Ráadásul hihetetlenül inspiratív, mert látja az olvasó, hogy tényleg milyen mélységekből is fel lehet épülni, újra tudod magad rakni az elemeidből. Több, mint egy banda-bio.

Nehéz értékelni, mert inkább egy Dave Gahan által írt (vagy legalábbis közreműködésével írt) önéletrajzra vágynék. De minthogy ilyen nincs, be kell érnem ezzel. Viszont így annyira száraz, bár olvasmányos, de mégiscsak száraz, interjúkból és egyéb helyekről összeszedett, ömlesztett anyag. Sajnos ugyanez a bajom az összes többi életrajzzal és erre csak nemrég, az Ozzy Osbourne által írt önéletrajz olvasása közben jöttem rá. Addig csak azt éreztem, hogy hiányzik valami ezekből a könyvekből, és persze hogy hiányzik, hát az ember, a zenekar maga… a hangjuk, a gondolataik. Már ha ez így érthető…
De nem kesergek, örülök, hogy van egy ilyen könyvem. Benne a koncertjegyekkel :) Szeretném a többi Depeche Mode könyvet is megszerezni, nem hiányozhatnak azok sem.
Az úgynevezett rajongásom nem túl régi keletű, csupán tizenegynéhány éve tart. Ez alatt két koncertre jutottam el, de nagyon szeretném, ha az összes további budapesti koncerten részt vehetnék. Nem kívánok ennél többet, gigantikus/frenetikus élmény.

Kicsit sajnálom, hogy Dave Gahan saját visszaemlékezései kimaradtak, de így is nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet. Sok dolog visszaköszönt a Steve Malins: Depeche Mode tartalmából, de ha róluk van szó, sosem árt egy kis ismétlés. :) Van benne néhány elírás és tárgyi tévedés, de a rajongóknak így is szerethető könyv lehet. A fülszövegben említett „rengeteg” képet barokkos túlzásnak tartom, de tény, hogy azért van benne néhány.

Úgy kezdtem el a könyvet, hogy „ne felejtsd el ez a könyv most alapvetően Dave-ről szól, nem a Mode-ról”, jól is jött ez a mantrázás, mert tényleg nem tudtam meg sok újat a zenekarról, viszont még mélyebbre merülhettem Dave önpusztításában, a SOFAD album időszakában. Kénytelen leszek összehasonlítani a nemrég olvasott DM könyvvel, ahol a szakmai fogalmakkal volt sok bajom, mégis az a könyv tetszett jobban. Sajnos mindkét könyv vége össze lett csapva, de valahogy nekem ez a Dave-ről szóló sokkal kevesebbet adott mint a másik. És még valami: a fordítók szégyelhetik magukat, olyan hibákat vétettek ami minden rajongónak szemet szúr (és gondolom főként rajongók ülnek neki egy ilyen könyvet elolvasni), neveket összecserélni, számcímeket elírni, annyi nyersfordított mondat….lehet eredetiben kellett volna elolvasni…

Dave Gahan karaktere mindig kicsit kilógott a nagy mamut sztárok közül. Az első időkben a kvázi proli-allűrök miatt még csak-csak parallel a szokásos frontman-ívekkel, de aztán hamar eszmélt – és nem csak ő, a zenekar is.
Egyre ritkábban került be a hírekbe magánéleti botrányokkal – szerencsére. Ezért is kimondottan érdekes ez a könyv, hogy a zenekaron túl, mégis előretolva, Gahan személyisége, státusza hogyan fejlődött zenei karrierje alatt, a zenekartól mennyire függetlenül.
Magyarországon a Depeche Mode-nak valahol érthetetlen szintű rajongótábora van: elkötelezett és a végsőkig kitartó. Azonban ez nem csak hazánkra igaz, Angliában is még mindig stadionokat töltenek meg és hivatkozási alapnak számítanak, Gahan pedig kellő befolyásra is szert tett – az életrajzát olvasva nem is csoda.
Zenéjük még a mai napig is tud újat mutatni, ahogy a könyvben is sok az újdonság, talán még az igazán tájékozott rajongók számára is.
Én élveztem, hogy végigdaloltam – remélem, csak a fejemben – az egész könyvet.

Jó könyv!