Sóvárgás (Sóvárgás 1.) 402 csillagozás

Tracy Wolff: Sóvárgás

A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.

Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít filmadaptációt.

Tracy Wolff: Crave

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Cartaphilus, Budapest, 2021
656 oldal · ISBN: 9789632667881 · Fordította: Lukács Andrea
>!
Cartaphilus, Budapest, 2021
654 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632667874 · Fordította: Lukács Andrea

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jaxon Vega · Grace Foster


Kedvencelte 60

Most olvassa 31

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 342

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Kamasz éveimben kedvencem volt a Twilight, így nem meglepő, hogy nagyon vártam a Sóvárgás megjelenését. Kicsit más volt, mint amire számítottam, az érzelmek kicsit háttérbe szorították a misztikus világot. Ennek ellenére azért csurrantak-cseppentek titkok, végig sikerült fenntartani az érdeklődésem.

Nagyon tetszett a háttér történet a bentlakásos iskoláról, ez önmagában izgalmas légkört teremtett, de a Jaxon és Flint személyisége tette fel az i-re a pontot. Már ez a két fiú is csupa rejtély, ha ez a varázslatos világ nem lenne elég!

kellyolvas P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Ezer éve vágytam egy ilyen történetre, ami nosztalgikus hangulatba hoz, amit hatalmas élvezettel olvasok a kedvenc zsánereim jóleső keveredéseként. Szerintem aki az Alkonyatot szerette, az ebben a sorozatban is megtalálja a számítását, de el kell engedni az összehasonlítgatásokat.
Azt rögtön éreztem a szerző stílusából, hogy nem egy kezdő íróról van szó, meg tudja teremteni a feszültséget, és fent tudja tartani az érdeklődésemet. Bár az oldalszám kicsit ijesztő, de nem éreztem túlírtnak, itt-ott azért voltak ismétlések.
A világfelépítés nincs túlságosan részletezve, csak az derül ki, hogy léteznek a világban az emberi fajon kívül más lények is, akik között fenn kell tartani az egyensúlyt. A leghatalmasabb ereje a vámpíroknak van, és a leszármazottak generációról generációra egyre erősebbek lesznek.
A romantika gyorsan jön, spoiler Imádtam a regény humorát, aminek elég nagy része Grace-től származott, előszeretettel alkalmaz favicceket, főleg Jaxon felvidítására, hát sikerült neki engem is megnevettetnie. De a legnagyobb poén mégis az volt, amikor Jaxon egy példányt küldött neki az Alkonyatból. Ez remek önirónia a szerzőtől.
Grace a főszereplő lány, akire a megérkezése után csak úgy záporoznak a jelek, amiből olvasnia kéne, mi is folyik körülötte, de nyilván a szerző nem teszi őt túl okossá, inkább naiv, mintsem gyanakvó. Ostoba döntések sorozatát hozza meg, de mivel van némi fejlődése, bocsássuk meg neki. Azért nehéz felfognom, miért nem érti meg, hogy ne induljon folyton felfedezni, mikor minden sarkon veszély várja.
Jaxon Vega számomra tökéletes volt, megvolt benne a sötétség, félelmetesség, de a felelősségtudat is, szereti a saját vállára venni a súlyokat, talán többet, mint kellene. Mindeközben szexi és törődő, gondoskodó, de ha úgy gondolja, hogy ezzel megvédi, inkább hátat fordít Grace-nek. Megvan az érzékeny oldala, hiába tűnik veszélyesnek, a lány meglátja benne a jó oldalát is.
A regény végén egy hatalmas akciójelenetet kaptam, amit őszintén szólva elég fárasztó volt olvasni, de nem tudtam letenni, míg be nem fejeztem, szóval nagyon izgultam. Ráadásul egy hatalmas függővéggel zárul a könyv, a semmiből beüt a ménkű. Kárpótlásul a szerző megajándékozza az olvasót pár Jaxon szemszögű fejezettel, amiben elmeséli, milyen volt neki a „meglátni és megszeretni” érzés.
Összességében ez a regény egy guilty pleasure számomra, a paranormális tinirománcok öntvénye, szerintem a Twiligth rajongók többségénél betalál a szívekbe. A felállás ugyanaz, butácska emberlány+szuperhelyes félelmetes megmentő, különösebben nem érdekelnek a könyv hibái. Nem akar irodalmi mű lenni, nem szabad véresen komolyan venni, csupán egy hatalmasat szórakozni rajta. Persze hogy belenéztem a folytatásba! spoiler
Sokkal bővebben:
link

5 hozzászólás
Linszyy P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Hajjajj, csak nem gondoltátok, hogy ezt az újfajta Twilightot ki fogom hagyni? :D Amint @Hails megemlítette, már rohantam is a könyvesboltba betegen. xD A külsőségekről annyit, hogy tetszik a borító, a fejezeteknél a vérminta, és egyszerűen imááádom a fejezetcímeit. Annyira viccesek, kreatívak, többet ki is fotóztam magamnak.

De ez áll a tartalomra is. Van-e értelme még egy vámpíros sztorinak? Az írónő megválaszolja ezzel a könyvével: van hát! Ez a könyv önreflektáló, szarkasztikus, humoros, és nem akar több lenni, mint ami. Még Grace sem veszi halálosan komolyan a vele történteket, modern csajként szemléli ezt a szörnygimit.

Ez a könyv ötvözi az Alkonyatot, a Vámpírnaplókat és az Evernightot, és csodás, amit kihoz ezekből. Hangosan nevettem többször, mert nem fél visszautalni azokra a könyvekre, amikből kinőtte magát. Megvan a klisés alapsztori: a csaj elköltözik az utolsó rokonaihoz, beköltözik a világ végén egy bentlakásos suliba, ahol nem tudja, hogy ő az egyedüli ember. A barátnője persze dögös, ő meg nem, a kinézett csávó persze szívdöglesztő és hihetetlenül veszélyes, de hamar kiderül, hogy tele van érzelmekkel. És sajnos van egy idegesítő Jacob karakterünk, aki a barát zónába tartozik. De ezeken is túl lehet lendülni, vagy lubickolni benne, ahogyan én tettem. Mert ez a könyv kikapcsol, megnevettet, és nem érzel nyomást olvasás közben. Ez a 650 oldal nagyon gyorsan elrepül, mert a séma egyszerű: Jaxon, a vámpír folyamatosan megmenti Grace-t az ismeretlen veszélytől.

Bár forgattam a szemem a vérveszteség utáni vérszíváson, a legvégén a nagy dráma addig fokozásán, hogy már mindenkinek ki kellett volna purcannia, de én mindentől eltekintettem, mert ezer éve nem nevettem ilyen jóízűen könyvön. A legvégén még Jaxon szemszögű plusz fejezeteket is kaptunk, és én várom a következő részt, mert jólesett ledarálni ezt a szerelmi sztorit, és sok kérdésre nem kaptunk még választ a világfelépítéssel kapcsolatban sem. Örülök, hogy a Carthapilus Kiadó be merte ezt vállalni, és kiadja a további részeket is. :)
Hajrá Jaxon, hajrá Edward, hajrá Stefan! Én nektek szurkolok.
https://youtu.be/YvjcGU_R740

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

A rengeteg jó értékelés miatt vettem meg ezt a könyvet, bár egy kicsit tartottam tőle, hogy úgy járok, mint az Afterrel. Végülis a megcélzott olvasóközönség a fiatalabb korosztály, de ha már Lukács Andi fordította, adtam neki egy esélyt. Vannak benne persze áthallások különféle YA fantasykból, pl. az Alkonyatból is, mert Grace engem időnként Bellára emlékeztet. Szerencsére igazi szerelmi háromszög nincs, inkább tiltott szerelem, hiszen G. percek alatt belezúg az iskola legfélelmetesebb fiújába. A merényletek kufejezetten dobtak a történeten, két „ó Jaxon, Jaxon, Jaxon” között történt valami igazán izgalmas.
A stílus is egész jó volt, a szerző vitt némi humort is a történetbe. Ami viszont probléma, hogy egy függővéggel zárul és a 7. rész fog nemsokára megjeleni eredetiben. Attól tartok kapunk még egy Méreghercegnőt, bár remélem a részek fordítása között nem telnek el majd évek.

2 hozzászólás
bfanni P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Nem igazán tudom eldönteni, hányadán állok ezzel a könyvvel. Az első 300 oldal tömény klisé, néhol mintha paródia lenne, többször is felvontam a szemöldököm, és arra gondoltam: ez most komoly? Sokszor eszembe jutott, hogy mintha az Alkonyat és a Vámpírakadémia összegyúrt és lebutított mixét olvasnám. Aztán a vége felé változott a felállás, mintha az írónő is úgy gondolta volna, hogy na jó, itt az ideje komolyabban venni a dolgokat. Bár úgy érzem, hogy kinőttem már az ilyen könyvekből, a folytatásra mégis kiváncsi vagyok, mert valamiért visz magával a történet, és érdekel, hova lyukadunk ki végül. De azért, aki minőségibb szórakozásra vágyik a vámpírok-bentlakásos iskola vonalon, az mindenképp a Vámpírakadémiát olvassa.

3 hozzászólás
Nixii P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Amióta elérhetővé vált ez a könyv itthon, úgy vonzott magához, mint lepkét a láng. Egyszerűen tudnom kellett miről szól, mire ez a nagy felhajtás. És ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt is tudnom kellett, hogy milyen lehet az a könyv, amit az Alkonyathoz hasonlítanak. Itt szeretném is leszögezni, hogy bár vannak hasonlóságok a két könyv között, képtelen lennék azt mondani rájuk, hogy ugyanolyanok. Az én véleményem szerint az Alkonyat még mindig jobb… De talán az a legjobb, ha nem hasonlítgatjuk őket össze, mivel a Sóvárgás is nagyon jó a maga nemében. Legalábbis látom benne a potenciált.

Erre a részre azt mondanám, hogy ez egy nagyon hosszú és tömény bevezető volt, egy előzetes. Kaptunk is valamit, meg nem is. A könyv világa izgalmas és érdekfeszítő, sok mindent ki lehet hozni belőle. Bentlakásos iskola Alaszkában? Ami sokkal inkább egy szörnysuli tele farkasokkal, sárkányokkal és vámpírokkal? Ide vele! Amiben Alaszka szerepet kap, az már plusszal indít nálam! Az írásmód könnyed és lendületes, gyorsan lehet haladni, a fejezetcímek pedig nagyon humorosak és ha odafigyelünk kellemesen előrevetíti az adott fejezet lényegét, sokszor inkább szarkasztikusan, ami külön plusz pont.

A könyv tele van titkokkal és hazugságokkal, nem lehetünk tisztában vele, hogy ki fog elárulni, de az biztos, hogy valaki el fog. Ettől az egész hangulat kap egy sötétebb árnyalatot, egy rémisztőbb hangnemet. A főszereplő, Grace enyhén megosztó személyiség nekem, nem tudom őt hova tenni. Néha nagyon jó fej, eszes és humoros, máskor meg arcon tudnám csapni. Kétszer. Egy asztallábbal. Erőből. off De azt meg kell említenem, hogy a könyv végére összeszedte magát és az utolsó oldalakon taglalt tettével szerzett néhány jó pontot nálam, így mondjuk azt inkább, hogy okés a lány.

Jaxon karaktere viszont nagyon is bejött. Veszélyes srác, akit körbeleng a halál fekete leple, mégis vonzó és szenvedélyes. Rá nagyon kíváncsi vagyok, hiszen kaptunk tőle néhány plusz fejezetet, és igencsak érdekes volt az ő szemével szemlélni a történéseket. Sok titkot őriz még ő, sok minden lapul még a felszín alatt, a csúnya függővég után pedig szeretnék azonnal a folytatás után kapni. Pláne, hogy Jaxon fejezeteiben megértettem vagy legalábbis elfogadtam, hogy miért is történt meg közte és Grace között ez az óriási nagy lángolás néhány nap alatt. Így oké, de naaaa, aki ismer az tudja, hogy mennyire rühellem az instant szerelmet. Én egy hét alatt azt sem tudom eldönteni, hogy mit főzzek hétvégére…

Egy szó, mint száz: tetszett, de vannak hibái, elég erős és csúnya hibái, de a leírások és a humor segít feledni ezeket. Ha az ember nem veszi túlságosan komolyan a könyvet, akkor lehet vele haladni és lehet szeretni. Indulónak jó volt, mindenképpen folytatni fogom, mert érdekes és szórakoztató! off.

11 hozzászólás
kratas P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Igazából azt hozta, amit ígért, szóval ezért nem lehetek rá dühös… de ez a Grace ez ritka egy irritáló ember volt. A végén javított egy fél csillagot a nagy szájával spoiler, de ez az oldalakon át tartó szenvedés-cunami, a szeret, nem szeret, tetszik, nem tetszik, mit vegyek fel, miért éppen Alaszka… ez valami iszonyat vergődés volt az első négyszáz oldalon.
Amúgy a helyszín tetszett, kár, hogy a sok különleges képességű diákról nem tudtunk meg sokkal többet, mert az biztosan érdekesebb lett volna, mint a nyavalygást hallgatni spoiler. Ha az elejéről ki lenne vágva a vergődésből vagy 200 oldal, akkor simán adnék neki még több csillagot is.

2 hozzászólás
csfannie P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

"Első körben arra kerestem a választ ezen könyv esetében, hogy valóban hasonlítható-e az Alkonyathoz, hiszen külföldön sokan hasonlítják Stephenie Meyer sorozatához. Őszintén? Észrevettem hasonló vonásokat, de a legkevésbé sem nevezném utánzatnak.
A vad alaszkai táj, a dark academia hangulat, a humoros jelenetek és a változatos szereplők mind hozzátesznek a könyv sikerességéhez, és nekem is ezek voltak a történet legkiemelkedőbb pontjai. Azonban nem tudom azt mondani, hogy teljes mértékben elégedetten csuktam be a kötetet, mert Wolffnak van még miben fejlődnie – remélhetőleg ez a második részben meg is történik, mert itt nem hagyom abba a sorozatot."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2022/08/tracy-wolff-…

KönyvBűvölő>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Nekem határozottan tetszett. Tudom, hogy sokan az Alkonyattal hasonlítják össze a történetet, számomra ez sokkal élvezhetőbb volt mint az.

Vannak hibái a könyvnek, de szemet hunytam felettük, mert azt nyújtotta amit vártam tőle. Egy télies, kicsit sötét (szó szerint értem) hangulatú, eldugott, alaszkai bentlakásos iskolába utazunk. Rengeteg halálközeli élményben van részünk, barátok árulnak el minket, egy óvatlan mozdulat és sárkányok vagy farkasok martalékává válunk. Sok szép, kis és nagy dolgokban lelhetjük örömünket. Pillecukros forrócsokit iszunk, csodás barátnővé válik rég nem látott unokatesónk, hóembert építünk és hógolyózunk, láthatjuk az aurora borealist off és igaz szerelemre lelünk egy titokzatos vámpír személyében.

Az események itt nem érnek véget, függővéges a könyv, spoiler kíváncsi vagyok a folytatásra.
Pluszpont jár azért, mert kaptunk néhány fejezetet Jaxon szemszögéből is.

B_Kittina P>!
Tracy Wolff: Sóvárgás

Még egy könyv, amit az instagramon ismertem meg, és ismét nem okozott csalódást a bookstagram közösség!
Jóságos isten!!!
Első gondolatom az volt miuán megláttam a könyvet, hogy „ez egy tégla, soha nem fogok a végére érni”, de tévedtem. Következő gondolatom pedig az, hogy „itt aztán lesz nosztalgia!”

Több, mint 650 oldal volt a könyv, de éreztem annyinak. Kevesebb, mint 4 nap alatt kiolvastam. Nagyon tetszik az írónő írásmódja.

Utolsó „tinivámpírnyáladzós” könyvem az Alkonyat volt, de ez a könyv,annál sokkal,de sokkal jobb volt! Minek nekünk Edward Cullen és Bella Swan, ha kapunk helyettük egy Jaxon Vega-t és Grace Fostert!

>!
Cartaphilus, Budapest, 2021
654 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632667874 · Fordította: Lukács Andrea

Népszerű idézetek

B_Kittina P>!

Ha nem élsz veszélyesen, megöl az unalom

(első mondat)

Ruby P>!

Ezer módon el lehet jutni valahová, de nem mindegyik út helyes.

418. oldal

zsofi30>!

El kell menekülnöm Flint túlbuzgó segítsége és Jaxon félelmetes, mindenre kiterjedő tekintete elől. Ha legalább megtalálnám a legközelebbi mosdót, békében halhatnék meg.

104. oldal

SofiPer>!

Tettesd, amíg meg nem valósul, ugye?

22. oldal

fannisbookland>!

Valójában az elmúlt hetekben csupán egyetlen dologban lehettem biztos: bármennyire rosszul állnak is a dolgok, mindig lehet rosszabb…

Zyta88 >!

Mivel még sohasem voltam olyan könyvtárban, ami ne tetszett volna, nem tudok ellenállni, kinyitom az ajtót és belépek.

108. oldal, 11. - A könyvtárban senki sem hallja, ha sikítasz (Cartaphilus, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
Nixii P>!

Már az is veszélyes, ha ránézek. Mellette állni olyan érzés, mintha egy harminc méter magasban levő kötélpályán egyensúlyoznék, ami alatt nincs védőháló.

259. oldal

földikivi P>!

    – Nem foglak bántani – mondja halk és rekedt hangon, amely olyan üres, hogy már hallgatni is fáj.
    – Tudom.
    – Tudod? – Úgy néz rám, mintha két fejem lenne… vagy három.
    – Soha nem hittem azt, hogy bántanál, Jaxon. Nem lennék itt, ha nem így gondolnám.
    Megdöbben a szavaimon. Nem, nem megdöbben. Sokkal inkább megütközik, a szája kinyílik, majd becsukódik, úgy tátog, mint egy partra vetett hal, és közben próbálja megfogalmazni a megfelelő választ. Amikor végre megtalálja, kifejezetten csalódást okoz vele:
    – Neked valami bajod van nyaktól fölfelé?

428. oldal, 47. - "Az első harapás a legmélyebb" Carthapilus Kiadó, 2021

Kapcsolódó szócikkek: Grace Foster · Jaxon Vega
B_Kittina P>!

Egy roncs vagyok, de legalább fertőtlenített roncs.

569. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Grace Foster

A sorozat következő kötete

Sóvárgás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Csóti Lili: Hetedvérig
Jennifer L. Armentrout: Every Last Breath – Utolsó lélegzetig
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Andrea Cremer: Wolfsbane – A keresők
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Anna Banks: Poszeidón
Joss Stirling: Misty
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Richelle Mead: Vérvonalak