Kilencek (A sors tolvajai 1.) 16 csillagozás

Tracy Townsend: Kilencek

Corma ​sötét utcáin kallódik egy könyv, amely önmagát írja, egy könyv, amelyért egyesek akár ölni is képesek.
Rowena Downshire futárként dolgozik a feketepiacon, hogy kifizesse anyja adósságát, amikor egy sürgős csomagnak köszönhetően szembe találja magát legrosszabb rémálmainak szörnyetegével. Sikerül elmenekülnie, de a csomagban szállított különös könyvet ellopják.
Kevesen élik túl, ha megismerik az Alkimista titkát, ám amikor Rowena üres kézzel és rémülten megjelenik a lépcsőjén, a férfi nem képes elküldeni. Ehelyett segítséget kér attól, akitől a legkevésbé szeretne: egy visszavonult tolvajtól és zsoldostól, Anselm Meterontól.
A város túlsó végén Phillip Chalmers tiszteletes egy cellában találja magát, véresen, tele zúzódásokkal, egy nálánál kétszer nagyobb lény társaságában. Az egyetlen esélye a túlélésre, ha lefordítja a kezébe adott könyvet, de rá kell döbbennie, hogy annak sorait maga a Teremtő írja, és a nem megfelelő kezekben az emberiség végét… (tovább)

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2019
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999024 · Fordította: Vancsó Éva

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia
Tracy Townsend: Kilencek

Vannak könyvek, amik úgy fájnak, hogy a történet alapjaiban olyan, hogy csak az anyai a szerzői szem láthatja megírásra érdemesnek. Az egyszeri (itt szó szerint) olvasó felcsapja a kötetet, küzd egy darabig, elsírja magát, aztán felgyújtja félreteszi az egészet. Ezek egyszerű esetek.
A Kilencek ennél körmönfontabb módon okoz aránylag krónikus gyötrelmet. Ugyanis az alapkoncepciója egész érdekes, a tudományos és vallásos szemléletet ötvöző alternatív történelmi-társadalmi háttér, pláne az állóvizeket felkavaró könyv ügye lehetne izgalmas a steampunkos díszlet alapján meg futószalagon készülhetnének a csini fanartok. Mindennek adhatna némi sajátosan aktuális ízt a nem humanoid fajok világban elfoglalt helyének kérdése, ez utóbbi lehetősége valószínűleg még nem veszett oda teljesen… De mivel egy aprólékosan kidolgozott háttérvilág a maga belső logikájával spoiler túl sok utánajárást, bosszantó mennyiségű levezetést, alakítást, pöszmörgést igényelt volna, méghozzá ahelyett, hogy az Izgalmat és a Nyomorúságos Szenvedést és Igazságtalanul Bántott Cuki Főszereplőt írja, Tracy Townsend inkább arra jutott, hogy elég lesz egy kis Twist Olivérből szalajtott bántalmazós-romantikus együttérzésfaktor. Meg egy kis törvénykerülést reggeliző, azt betyárbecsülettel leöblítő majdnemjófiú, gonoszkorrupt majdnemrossz, meg mindenféle színes és izgalmas fokozat a kettő között, vegyes mértékben kidolgozott nézőpontkarakterek személyében. Végül is, a lényeg az, ami spoiler velük történik. Meg a Kísérlet, ugye, avagy Isten figyeli az alanyokat, vagy… vagy ő. Nincs más lehetőség, mert az megint bonyodalmas lenne, és elterelné a figyelmet spoiler
a kiszolgáltatott ártatlan fiatalokkal való gonosz gonoszkodásról. Meg arról, mikor futni kell, meg akciózni, meg hősieskedni, meg spoiler ilyesmiket. Sajnos, ide se nagyon lehet büntetlenül nézegetni, mert óhatatlanul is az jut az ember eszébe, hogy az aigamuxák anatómiája akkora képtelenség, hogy még a semmiből teremtő Isten-figura mellett is elég sovány érv. (Hogy létrehozta, még elmenne szódával. De hogy évszázadok óta köszönik, jól vannak, épp csak izé, inkább nem sűrűn járnak a lábaikon, ahol a szemüket tartják? Menj haza, Tracy, eleget ittál.) Nem mintha bárki akarna érvelni a létjogosultságuk mellett, vagy ellen, igazából csak a fantasy rasszizmus szenvedő alanyai ők itt. Ettől még persze lehetnének működőképesre megalkotva, de akkor sokkal kevesebb alkalmunk lenne dagonyázni Rowena kínjaiban a világ gonoszsága közepette.
Amúgy ez a másik. Ilyen egysíkúan, egyszerűen „gonosz”, „korrupt”, „gyerekkínzó”, „gyáva”, „bűnöző” gonoszokat, korruptakat, gyerekkínzókat, gyávákat meg bűnözőket ritkán látni olyan regényben, amit tizennégy évesnél idősebb szerző írt. spoiler * spoiler spoiler Az sem egészen tiszta, miért kezeli mindenki alapvetésként, hogy mindenki kedvenc könyvét pont Isten írja, méghozzá azért, mert… és itt sem mutatkozik semmilyen konfliktus, elméleti vita vagy más egyéb. A lényeg, hogy azt a szegény kislányt mindenki elsőre hihetetlenül szimpatikusnak és megvédeni érdemesnek találja egy elhagyott gyerekeket amúgy nemigen kényeztető világban. spoiler Amaz meg ugyan egy alulszocializált tizennégy éves, de kétnapos ismeretség után a kvázi apafiguráival mert azok lesznek és kész a kedvenc kislány és az élőben tinderező flörtbomba stílus határán kommunikál. Az már csak színes szórócukor a csillámpóni tortán, hogy mindehhez éppúgy amatőr taktikai és nyomozózseni, mint minden képzettebb Mary Sue a YA univerzumokban. Folytatnám még, de ahhoz ki kellene nyitnom a könyvet.
Egyébiránt nagyon gördülékenyen és formásan van megírva, érződik, amit a szerzőt bemutató másfél bekezdés is említ, azaz hogy Ms. Townsend élete nagyobbik részében kreatív írást tanult, majd tanított. Csak a bennfoglalt tartalom olyan, hogy egy kicsit elszomorít, hogy pont ez maradt nálam, amikor bezártak a könyvtárak.

* spoiler

5 hozzászólás
>!
Noro 
Tracy Townsend: Kilencek

Egy alternatív valóságban a Felvilágosodás azzal a hipotézissel állt elő, hogy Isten egy kutató, a világ pedig az Ő kísérlete. A kereszténység leszámolt a régi dogmákkal és rituálékkal, hogy egy kreacionista/deista jellegű tudományos filozófiává alakítsa az európai kultúrkör vallási tanait. Az egyesült egyház tudós-filozófusok gyülekezetévé alakult, amely a teremtőben a legnagyobb gondolkodó elmét tiszteli. Egyes apokrif tanok szerint azonban Isten nem az egész világot tanulmányozza, hanem csak kiválasztott emberek életét követi nyomon. Ezt az elképzelést támasztja alá egy rejtélyes könyv, amely önmagát írja, és amelyben mindössze kilenc ember sorsáról találhatóak feljegyzések.

Hihetetlenül izgalmas téma egy filozofikus kalandregényhez, éppen ezért okozott csalódást, hogy Townsend csak a kalandos felét írta meg az ide kívánkozó történetnek. Semmit sem tudunk meg belőle a Könyvről, a Kutatóról vagy a Kísérletről, de igazán még a Kutatási Alanyokról sem. A regény lényegében arról szól, hogy befolyásos egyének e hipotézis hallatán pánikba esnek, és megpróbálják összegyűjteni a Kilenceket. spoiler Mindez szerintem rendkívül szűk látókörű, már csak azért is, mert e világ vallása már régen nem erkölcsi, hanem tudományos alapú. Hiányolom tehát az alternatív elméleteket, amelyek szerint Isten talán a biológiai tökéletességet próbálja kitenyészteni, vagy kozmikus valóságshow-t tervez, netán saját, vele egyenrangú utódokat próbál kinevelni az emberekből. A filozófiák ütköztetése helyett azonban csupán egy nagyon is fizikai összecsapás bontakozik ki a regényben, ami afféle kvázi-viktoriánus világba helyezett kiberpunk logikával épül fel. Tudniillik az egyik oldalon vannak a nagy hatalmú összeesküvők, magánhadsereggel és korlátlan hatalommal, velük szemben pedig a szedett-vedett antihősök csapata, akik egyéb eszközök híján nyers erővel próbálják megakadályozni az összeesküvést. Tipikus „punk” cselekményszövés, illetve hőstípusok, csak éppen a kiber előtag nélkül. (Lehetne esetleg teopunk, azaz teológiai punk.)

Alapjában véve tehát ez egy jól felépített kalandregény. Bár a szükségesnél valamivel több cselekményszállal indít, a történet közepére ezeket sikerül vagy elvarrnia, vagy összefonnia egyetlen izgalmas cselekménnyé. De annyival több lehetett volna belőle! Az alapötlet ugyanis hiába remek, ha csak arra szolgál, hogy a szereplők legyilkolják egymást miatta. Viszont ha a szerző csak egy árnyalatnyit elmozdult volna a sci-fi gondolatvilága felé (hiszen az alapötlet már így is szinte kiált Clarke törvényének alkalmazásáért), és több figyelmet fordít a miértekre, illetve a háttér mélyebb értelmezésére, akár egy egészen zseniális, filozofikus-társadalmi fantasztikum is születhetett volna a könyvből.

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Tracy Townsend: Kilencek

„Kérdezhetsz. De egy kérdést kiválasztani olyan, mint halászni a mólón: a horog mindenbe beleakad, és amikor megpróbálod kihúzni, azt veszed észre, hogy a teremtés minden mocska a kötél végén lóg.”

Bár a hetvenhét szálon megejtett, kissé kusza indítás erős kétkedésre adott okot, a végére arra jutottam, hogy Tracy Townsendnek vannak ötletei, és ha nekidurálja magát, még írni is tud. Igazán kár, hogy ezt a két tulajdonságát viszonylag ritkán hozta összhangba egymással a könyv lapjain.
A Kilencek spoiler minden tekintetben sorozatindító kötet. Bemutatja a világot, fajokkal, azok viszonyával egymáshoz és a társadalmi berendezkedést az alvilágtól a rendfenntartókon át a tudósokig. Egy kis tudomány, némi alkímia, pár csepp aktuális technológia és a valaha volt vallások helyét átvevő Értelem. Egy racionális, steampunkba hajló világ, spoiler Helyszínnek, háttérnek alapvetően kellemes, látom benne a potenciált, spoiler
A fenti világhoz egy határozottan érdekes alapprobléma társul, egy önmagát író könyvvel, és a könyvhöz kapcsolódó súlyos felfedezéssel, amiből nagyon sok mindent ki lehetne hozni… de hát a hangsúly a feltételes módon. Az írónő inkább egy tolvajos – alkimistás kergetőzős sztorit hozott össze, középpontban az örökké kíváncsi és folyamatosan kérdező tizenéves Rowenával spoiler ahol a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy ki kivel van éppen és kinél van a könyv, semmint azzal, hogy mit is kéne kezdeni a tartalmával. A maga módján egyébként egész érdekesre sikerült, már amikor éppen nem kuszálódtak össze mennyiségi alapon a szálak.
Összességében azt gondolom, hogy ez a rész csak megterített a sorozat folytatásának, ahol már nem kell alapozni, és lehet azzal foglalkozni, amivel tényleg érdemes. De lehet, hogy álmodom. Sajnos, bármennyire is kellemetlenül hangzik, az eddigiek fényében valahogy sokkal jobban érdekelne, hogy mi volt korábban – gondolva első sorban Meteron és az Alkimista bandájának korábbi kalandjaira – mint az, hogy mi lesz később. Látom a lehetőséget és a potenciált a megkezdett történetben, de a töredékes csapat közös munkája szerintem sokkal élvezhetőbben volt megírva, mint bármi más.

>!
Dominik_Blasir
Tracy Townsend: Kilencek

Attól eltekintve, hogy egy jó darabig nevettem a szemüket a sarkukon hordó lények létén, a Kilencek elején határozottan ígéretes koncepció kezdett kibontakozni. A különös fajokkal, a teológia és a tudomány összefonódásával, no meg azzal a bizonyos önmagát író könyvvel rengeteg izgalmas dolgot lehetett volna kezdeni… nos, ha valóban akart volna az írónő valamit kezdeni velük.
A magam részéről még nem is feltétlenül igényeltem volna azt, hogy a szereplők a kételyeiknek adjanak hangot a szemük elé kerülő varázslatos tárgy kapcsán, azt pedig pláne nem, hogy komplex, a világra reflektáló, netalán filozófiai eszmefuttatásokat fogalmazzanak meg, de annak azért minimum örültem volna, ha egy Istennel szoros kapcsolatban álló könyv legalább nem MacGuffinként funkcionál, és a létén túl van bármi jelentősége a történet folyásában. Helyette egy (az oldalszámhoz képest) szokatlanul népes szereplőgárdát követhetünk, amint valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a könyvvel, majd elkezdik kergetni és harcolnak érte (kivéve a szereplőknek az a része, akikről egy idő után elfeledkezett a cselekmény – vagy rádöbbent, hogy eredetileg is értelmetlen volt megjelenniük).
Erősen csalódáskeltőnek éreztem: az utóbbi idők legérdekesebb háttérszituációjára az utóbbi idők legbanálisabb történetet mondta fel, nem túl izgalmas karakterek tolmácsolásában, nem túl izgalmas stílusban.

>!
TiaManta
Tracy Townsend: Kilencek

Az aigamuxák bokájára mondom, kell az a folytatás.
Lehetőleg minél hamarabb, hogy olvashassam már.

Annyira valóság, és valóságosan kegyetlen, szaga van az egésznek, (nem kíméli, a szereplőit, gyötri őket kicsit szadistán) mégis olyan jól beleilleszkedik a világába sok rémlény, és az a pár fantasy elem. Jól fűszerezett. Remélem a továbbiakban kapok pár választ. És természetesen még több kérdést, és érdekes felvetést amin gondolkodhatok.

Elvileg 2020 tavaszán jön a 2. rész. Én addig is nézegetem milyen szép is borító. Habár nem vették át az eredetit, nagyon szépen megoldották, hogy a magyar kiadás hangulata passzoljon hozzá.

4 hozzászólás
>!
Zsoofia
Tracy Townsend: Kilencek

A könyvbeli világ és a benne élő karakterek egy Kísérletben vesznek részt, és mint olyan, ha az ember tisztában van vele, hogy kísérletben vesz részt, akkor módosul a viselkedése. Még annak ellenére is, ha fogalma sincs, pontosan mik a vizsgálati feltételek, mi a kiértékelés módja, illetve az eredmény függvényében mi történik. Érdekes kísérlet már maga az is, hogy miben változik meg az ember viselkedése a kísérlet hatására. Míg maga a kísérleti paraméterek besaccolása az egész karaktergárdában egyetemes, ami csak akkor lenne izgalmas, ha a trilógia végén kiderülne, hogy teljesen mást figyelnek meg, az erre válaszul tett lépések már jócskán megütik az ingerküszöböt, amik elfogadható szintre emelték az olvasmányélményt, de nem tovább.

Technikailag a könyv kicsit rosszul lett szerkesztve, jóval több karakternek van nézőponfejezete a történet elején, mint indokolt (olyan 3-4 lenne szükséges, nem a háromszorosa). A történet önként gyalogol bele a fantasy rasszizmus csodálatos kérdéskörébe, ahol (az amúgy teljesen értelmetlen fizikai felépítéssel rendelkező) aigamuxák és a lényegében vérent lanyanik közé vagyunk bedobva, ami még mindig baromi kellemetlen, ha az emberek egyforma arctalan masszák (azthiszem Haadi ugrik ki egyedül a muszlim nevével). Az alapkísérlet már ott megbukik, hogy hiába van minden esemény percre pontosan dokumentálva a cselekmény alatt, egy szó sincs arról, hogy hogy az istenbe derítették ki, hogy az önmagát író levél valójában Isten jegyzetfüzete? Ha az ember gondolkozni kezd, sorra buknak ki a hasonló értelmetlenségek, amikre a könyv nem ad elegendő választ, és nem látom, hogy a sorozat további köteteinél ez hogy sikerülne.

Érdekes névválasztás a püspök fiának neve, csak mondom.

>!
gabriellaeld I
Tracy Townsend: Kilencek

Sose titkoltam , hogy ateista spoiler vagyok.
Sose nyúltam volna ehhez a könyvhöz, ha a fesztiválon nem tolják elém és jegyzik meg: Ez neked nagyon tetszene…
Elhittem, hazahoztam, elkezdtem és meresztgettem a szemem, mi az ördög ez.
A fülszöveg a töredékét sem árulja el annak a potenciának, ami ebben a könyvben van. ÚRISTEN! De még mennyire, hogy nem.
Amatőr blogger módjára, nesze a tartalomleírás :D ⤵️
Az akaptörténet szerint a jó öreg Isti nem mindenható. Oh, de még mennyire hogy nem! Na, de hatalma az van, méghozzá olyan, amelyel világokat alkot, viszont nem tudja, hogy amit alkotott érdemes-e a létezésre vagy sem. Tehát neki rohadtul nincs ideje meghallhatni mindenki sirámát, és a hiedelmekkel ellentétben csudára nem lát mindnyájunkat. Éppen ezért ez az „istennek” nevetett fejlett, inteligens entitás kiválaszt kilenc embert (fontos: EMBERT), akik döntése, sorsa, viselkedésé etc. alapján eldönti, hogy az adott világ, amiben az a kilenc létezik, érdemes-e a létezésre. Mindezen gondolatait valamilyen módon le is képzi az emberek előtt, méghozzá egy napló formájában, ami eleinte tudományos körökben forog, majd egyik pillanatról a másikra nagyon rossz kezekbe kerül. Mindenki tudni akarja, hogy ki az a Kilenc – mindenki befolyásolni akarja, hogy Isten még véletlenül se akarja a föld színéről is eltörölni az egész bolygónkat. De vajon tényleg mindenki?…
És itt felteszed a kérdést, hogy de mi köze egy doktornak, egy prostituáltnak, egy kiöregedő törvényen kívülinek, egy tolvajnak, egy fiatal hajléktalannak és egy alkimistának ehhez a könyvlopkodáshoz?
Még csak nem is kilencen vannak könyörgöm, szóval semmi tippelgetés nem fér bele… :D
Hát ez az.
Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy ész nélkül falom, várom, hogy a szálak végre összeérjenek és jöjjön a bumm. spoiler
És a bumm nem marad el, Isti biza összecsapja a tenyerét az olvasó feje fölött.
A karakterek meg agh. Jók, nagyon jók.
A legtöbb potenciát a Medvében éreztem, meg különben is csípem amikor az alkímia és a tudomány keverednek DE DE azért maradtak fenn kérdések: spoiler Szóval bőven vannak még nyitott kérdések. Egyébként a tudomány és fantasztikum keveréke ebben az esetben nemcsak a karakterekre igazak, hanem a világra is. Bravúrosan kőröl-kőre felépített, simán és azonnal el tudtam merülni benne. Plusz nagy pro volt, hogy egy karakter se idegesített spoiler, pedig Rowennától féltem, hisz csak 13 evés, a gyerekkaraktereket meg általában ki nem állhatom. De nagyon jól működtünk együtt és ő is jól passzolt a többi karakterhez. Örültem a rendhagyó felállásnak is, amiben öreg varázsló, a kiégett gengszter meg a 13 éves nincstelen uniója létrejött – full össze nem illő, mégis működőképes hármas. A sztorijuk meg basszus. ÁH. Erős. A cselekmény meg olyan, hogy ököllel verem az asztalt, hol a második.
Amit várok spoiler
Apropó a lények; a lanyaniak spoiler és az említett aigamuxák spoiler egyértelműen durva rasszizmus áldozatai, tehát még azt se mondhatom, hogy nincs neki egy aktuálpolitikai töltete.
Amit külön csípek: az írónő nem simogatja a karaktereit – úgy halnak meg a legjobbak, mintha parancsba adták volna (szóval ja, ha elkezded olvasni, könnyen lehet, hogy lesz egy kis hüppögés.).

Még, még, még, még GYORSAN :D

>!
TóthEdina P
Tracy Townsend: Kilencek

Örülök, hogy felfedeztem a főnix astra kiadót mert eddig amit megvásároltam tőlük és elolvastam minden könyv tetszett mint ahogy ez is :) Az alap ötlet és világ szerintem zseniális, azt hiányoltam, hogy egy kicsit jobban megismerhettük volna a másik két faj történetét, világát. de remélem hátha a folytatásban erre is sor kerül :) Érdekes, hogy igazából csak pár nap történetét öleli fel a könyv de rengeteg minden történik. Pont ezért is vontam le fél csillagot mert valahogy pont a végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, sokkal részletesebben kellett volna szerintem leírni, hogy ott mik történnek mert sokszor vissza kellett olvasnom mert nem értettem a dolgokat. De így is nagyon tetszett megszerettem a szereplőket :) ha megjelenik a folytatás én biztos lecsapok rá :)

>!
Kokuszka
Tracy Townsend: Kilencek

Ismét egy borító-szerelem!
Néhol kissé kapkodtam a fejemet, a sok sok felbukkanó szereplő miatt, de aztán csak sikerült megküzdeni vele.
Jó kis pörgős, izgalmas történetet kaptam, csupa érdekes karakterekkel és lényekkel, bízom benne, érkezni fog hamarosan a folytatása is.
Nem tudom miért áll ilyen indokolatlanul alacsony százalékon, nekem kifejezetten tetszett, nem egy szokványos történet. Mindenképpen újra fogom olvasni!
spoiler

>!
koppy
Tracy Townsend: Kilencek

A könyvel kaptunk egy jó világfelépítést, érdekes fajokat, és egy nagyon izgalmasnak ígérkező ötletet. Azonban az eseményeknél szerintem kissé félrement a dolog. Engem valahogy nagyon nem tudtak lekötni az események. Rowena érdekes személyiség, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Lehet, hogy csak azért van ilyen érzetem, mert sorozatindító kötet, de ez akkor sem lehet kifogás.


Népszerű idézetek

>!
Noro 

– Ha a lélek hajlamos a rozsdásodásra, jobb újraépíteni valami új és kemény anyagból, mintsem a karbantartással vesződni.

149. oldal

>!
Noro 

– Az Unifikáció után az Egyházi Bizottság leszámolt azzal, hogy a vallás a társadalom lelkiismerete legyen, és átalakította az Észszerűség imádatává. Nem mondunk imát erkölcsi iránymutatásért, vagy könyörgünk bűnbocsánatért. Az egyetlen bűn, ami számít, a tudatlanság.

148. oldal

>!
Noro 

– Az Unifikáció óta tudomány és teológia egyként hiszi, hogy Isten szó szerint egy mérnök, valamiféle kutató. Teremt. Megfigyeli a teremtményeinek működését. Feljegyzéseket készít. Levonja a következtetéseket, és azok alapján határozza meg az egész Kísérlet célját.

90. oldal

>!
ARea

Már tiltakozni akartam, hogy ezek emberek, nem kísérleti egerek, de ez nem lett volna teljesen igaz. Egerek voltak, Isten laboratóriumi egerei.

189. oldal

>!
ARea

Csak az akarat hiánya tesz lehetetlenné valamit.

381. oldal

>!
ARea

A fejemben sötétség volt ezen az éjszakán. Nagy sötétség. Nem tudom, hogy a fáradtságtól, vagy az Alkimista intézte így, hogy nyugodtan tudjak pihenni, de nem is érdekelt. A párnának kamilla- és rózsavíz illata volt. Éreztem Öreg Medve pipájának füstjét, ahol a hajam hozzáért a vállához. Sokáig írhatnék az illatról, amely belém ivódott, de még mindig nem találom a szavakat, amelyek visszaadnák, milyen sokat jelentett nekem.

248-249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kamilla · párna · rózsavíz
>!
ARea

Meg fogsz halni. A megállapítás olyan nyugodtan és gyakorlatiasan férkőzött a gondolatai közé, mintha egy hang az aznapi házimunkát sorolta volna fel. A mosást meg kell csinálni, és valakinek be kell ugrani a zöldségeshez… és te meg fogsz halni, de másoknak az élet megy tovább…

341. oldal

>!
ARea

Kérdezhetsz. De egy kérdést kiválasztani olyan, mint halászni a mólón: a horog mindenbe beleakad, és amikor megpróbálod kihúzni, azt veszed észre, hogy a teremtés minden mocska a kötél végén lóg.

224. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Rachel Caine: Az üvegház
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
China Miéville: Armada I-II.
Joe Hill: NOS4A2
Peter Clines: 14
Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor
Clive Barker: A vér evangéliuma
Clive Barker: Everville 1-2.
Rick Riordan: Neptunus fia