A ​suttogó titkai 2. (A suttogó 2.) 30 csillagozás

A kisgyermek nevelése
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2. Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2. Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Kikészíti egy-két éves gyermeke szüntelen követelőzése, hisztizése és engedetlensége? Aggódik, hogy talán nem fejlődik a megfelelő ütemben? Nem tudja eldönteni, mikor és hogyan szoktassa bilire, milyen játékokat vegyen neki, hogyan bírja rá, hogy éjszaka aludjon, méghozzá a saját ágyában? Forduljon ismét Tracyhez! A suttogó titkai nemzetközi sikert aratott első kötete után itt a folytatás, amely a kisgyermekkor elejének (1-2. év) egyszerre gyötrelmes és örömteli időszakával foglalkozik. Minden kérdést tárgyal, amely ebben az életkorban felmerülhet, továbbá részletes, gyakorlati útmutatást ad a rossz szokások rögzülésének megelőzéséhez vagy a megváltoztatatásukhoz, a hisztizés kezeléséhez és megszüntetéséhez, a fegyelmezéshez és az önfegyelemre neveléshez, az úgynevezett érzelmi intelligencia fejlesztéséhez.

>!
Európa, Budapest, 2018
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059516 · Fordította: Szabó Olimpia
>!
Európa, Budapest, 2014
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794268 · Illusztrálta: Szabó Olimpia
>!
Európa, Budapest, 2012
372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794268 · Fordította: Szabó Olimpia

6 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Snow_White P>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Nem nagyon szoktam gyereknevelési könyveket olvasni, mert a legtöbb ilyen könyv nagyon általános és felületes. Továbbá úgy gondolom, hogy ha valakinek gyereke van, akkor a legtöbb dolog ösztönösen jön magától, nem beszélve arról, hogy minden gyerek más és más, tehát nincs bevált recept egy-egy problémára. Ezt a könyvet jónak tartom olyan szempontból, hogy több típusba sorolja a gyerekeket a temperamentumuk alapján. Viszont ez is egy olyan felosztás, ami nem száz százalékos, ugyanis a legtöbb esetben vannak átfedések. Például az én kislányom a teszt alapján a talpraesett kategóriába sorolható, de ugyanakkor én észrevettem rajta mimóza, és mintagyerek jegyeket is. Sajnos a könyv tartalmának nagy része ebben az esetben is nagyon általános, olyan dolgokat ír le, amit egy anya a józan paraszti eszét használva magától is tud. Zavaró volt, hogy amikor konkrét megoldási javaslatot próbált adni, az sok esetben nem volt életszerű. Például írja, hogy ha a gyerek kivágja a hisztit a boltban, hogy már pedig neki az a csoki kell, akkor hagyjuk ott a tele bevásárlókocsit a pénztárnál, és kérjük meg a pénztárost, hogy várja meg amíg a gyereket kivisszük a kocsiba, hogy megnyugodjon, és utána menjünk vissza befejezni a vásárlást. A sorban álló további tíz ember pedig biztosan nem lesz tök ideg attól, hogy meg kell várniuk, amíg anyuka gyereket nevel. Hozzáteszem, hogy mivel a szerző úgy tudom amerikai, így lehetséges, hogy abban a környezetben működik ez a módszer. Itt, Magyarországon viszont biztosan nem. Találtam egyébként hasznos dolgokat is a könyvben, leginkább a szeparációs szorongás, és az időrabló tevékenységek témakörben. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem hiszem, hogy mostanában fogok még hasonló témában olvasni.

Anndi85>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Egy éves múlt a kisfiam, és pont jókor kaptam meg kölcsönbe a könyvet.
Jól összeszedett könyv, az elején elmondja az alapvetéseket, aztán egy alap rendszert mutatott be, amit én többé-kevésbé ösztönösen bevezettem már. A mértékekben megerősített, szerintem jól csinálom. :)
Aztán van egy teszt, hogy milyen típusú szülő vagy, és milyen típus a gyereked. Én szeretem az ilyen „besoroló” teszteket, és az eredmény, ami kijött, fedi is a gyerekem beállítottságát. :)
Az étkezés része nekem nem volt hasznos, mert ő sokkal hamarabb javasolja a hozzátáplálást, és az étrendet sem követem, ami benne van, arra van más ötletem. :)
A beszédfejlődés, társas kapcsolatok, hiszti részt csak átlapoztam, mert még nem aktuális. Továbbadtam a tesóimnak, akiknek nagyobbak a gyerekeik. :) Majd visszakérem, ha kell még.
Az első részt nem olvastam, de nem volt zavaró.

Mallinalli>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző, de azon gondolkodtam, hogy ennek oka talán nem a könyvben, hanem sokkal inkább bennem rejlik. Az például biztos, hogy jobb időben olvastam, olyan értelemben, hogy a saját életemet egy kisgyermekkel sokkal tisztábban látom, mint ahogy az első kötet olvasásakor láttam ugyanazt egy csecsemővel.
Részben azért is tetszett, mert magamtól is azt csinálom nagyrészt, amit a szerzők javasolnak, tényleg nagyrészt, mondjuk 90%-ban. Ettől értelemszerűen szimpatikus a támogató szülő, mint célkitűzés. Sok leírt típusban ráismertem egy-egy játszótéri szülőtársra és így már meg is tudom fogalmazni, mi nem tetszik abban, amit egy-egy szülő csinál (vagy nem csinál) ilyen közösségben és hogy én miért nem akarom azt csinálni. Pár lelkiismeretfurdalásos kérdést is rendeztem magamban, hogy tudniillik én miért nem vagyok olyan és ugye nem teszek vele rosszat, stb.
A forma vagy stílus még mindig helyenként túl didaktikus nekem, de ez is sokkal kevésbé zavart, mint az első kötetben.

Anita_Juhász>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Sokkal jobb, mint az előző rész.
Persze itt is vannak olyan pontok ahol nem teljesen értek egyet a szerzővel, de alapvetően igen pl. szeretettel kell a gyerek felé fordulni, elfogadni amilyen, de nem szabad mindent ráhagyni. Mindenkinek a saját gyerekéhez, normáihoz kell igazodnia, de segít megtalálni, hogy milyen úton lehetsz olyan szülő, amilyen szeretnél lenni. Természetesen ez nem szentírás, mankónak viszont pont jó.

Paan>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

A Suttogó mindhárom kötete kapott már hideget és meleget egyaránt. Nem érzem tisztemnek, hogy bárkit meggyőzzek arról, mennyire jó ez a könyv, mert mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a gyermeknevelés kapcsán mik az ő elvei, és milyen módszerek alkalmazását érzi helyesnek.
(Nem olvastam végig más gyermeknevelős könyvet, nem is áll szándékomban, ragaszkodom ahhoz az elvhez, amihez a terhességem idején: a túl sok, adott esetben egymásnak ellentmondó infó a végén csak kicsapja a biztosítékot egy olyan helyzetben, amikor az ember lánya egyébként is meglehetősen billegális érzelmileg…)

Na, de hogy a lényegre térjek: nekem beváltak a Suttogó tanácsai. Talán azért nem esett nehezemre a módszereit alkalmazni, mert közel állnak ahhoz, amit józan paraszti ésszel felfoghatónak és elfogadhatónak érzek. Nem szentírás minden szava, de Tracy maga is elismeri, hogy nem mindenható, és a szülő feladata, hogy megismerje a gyerekét, ŐT lássa és hozzá igazítsa a módszereket.
Fogom még forgatni a könyvet, ahogy az első és harmadik kötetet is többször fellapoztam, ha egy adott szituációban mankóra szorultam. És őszintén, ikersrácokkal megáldva hálás vagyok, hogy a könyve segítségével megőriztem az ép eszemet, a fiúk pedig kiegyensúlyozott, boldog gyerkőcök :-)))

Czoff>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Tudom, megoszlanak a vélemények, de én szeretem ezt a sorozatot. Kezdő anyukaként, és most, kicsit már haladóbb kategóriában is találok benne hasznos tippeket és ötleteket.
Azt gondolom, hogy a szerző habitusa és a gyereknevelésről alkotott felfogása passzol az enyémmel, és talán ez a legfontosabb ebben a témában.
Nem szentírás, viszont nagyon jó kiindulási alapot ad egy egy probléma megoldására.

cucka>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Emberközelibb, mint az első része. És nem éreztem késztetést sem falhozcsapkodni. Megkockáztatom: még akár hasznos ötletek is akadnak benne.

Császárpingvin>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Több évbe telt, míg elolvastam. Az ikreim 1-3 éves kora között történt, és pont erről a korosztályról is szól. Nem is olyan könyv, amit fal az ember. Elolvasok néhány oldalt és rögtön ad gondolkodni-, megfigyelni- és kipróbálni valót a csemetékkel. Úgy éreztem, Tracy – ma divatos szóval – coach-ként segít a gyermeknevelésben és minden vonatkozásban ad tanácsot: a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődésével kapcsolatban is. Jól kereshető a könyv, hasznos táblázatokat, tippeket tartalmaz. Szerintem minden családnak hasznára válik, ha ott van a könyvespolcán.
Összességében nagyon tetszik Tracy középutas hozzáállása. Számomra ez egy „értsd jól” könyv (a gyermeknevelésről szerintem csak így lehet olvasni, jóhiszeműen): a nagy képet kell nézni, ha valakinek valamelyik részlet idegen vagy nem tetszik, azt nem csinálja és kész. Tracy sem biztat az ellenkezőjére.
Isten nyugtassa! Sokszor elolvastam a könyv hátulján a fülszöveget, miszerint fiatalon meghalt. Sok, gyermekek iránti szeretet és tisztelet árad a könyveiből, amit hátrahagyott.

Cinka>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

Vekerdy és Ranschburg gyermeknevelési könyvei sokkal közelebb állnak hozzám.

Lívia_Márkus>!
Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó titkai 2.

A második része sokkal jobban tetszett, mint az első, ami a csecsemőkről szól. Valószínűleg azért, mert az én is 1,5-2 éves gyerekekkel foglalkozom. Sok hasznos tanács van benne.


Népszerű idézetek

>!

A gyerek nem cirkuszi látványosság. A szü­lőknek nem lenne szabad noszogatniuk, hogy mutatványokkal ejtse ámulatba a nagyszülőket vagy a barátnőket.

Paan>!

Ami „rombolásnak” vagy „rosszalkodásnak” tűnik, valójában kíváncsiság. Mindent tudni akar. Mi történik, ha ezt eldobom, összenyomom, rátaposok? Visszapattan? Szét tudom kenni? Mi van benne? Tanácsos eldugni a távkapcsolót, különben még átprogramozza a tévét. Vagy postaládának nézi a videót, és „felad” egy szelet pirítóst.

128. oldal

1 hozzászólás
Paan>!

Ez az anyuka (…) még folyton mentegette is: „Most ezt a korszakát éli. Majd kinövi.” Nem igaz. A gyerek csak a cipőjét növi ki!

259. oldal

Paan>!

Sok szülő hagyja, hogy reggeli után a gyerek pizsamában játsszon, később azonban már igen nehéz rábírni az átöltözésre, főleg akkor, ha belemerült valamilyen tevékenységbe. Azt hallja, hogy „Gyere, öltözzünk fel”, pedig ő úgy látja, hogy van rajta ruha.

146-147. oldal

2 hozzászólás
>!

A legújabb kutatási eredmények ismeretében végre leszámolhatunk azzal az egykor népszerű pszichológiai irányzattal, amely mindenért a szülőt teszi felelőssé.

>!

Amelia is megváltozott. Megértette, hogy szülőnek lenni nem egy esemény, hanem egy folyamat, és nem kell minden percet „értelmes" tevékenységgel kitölteni. Figyelte Ethan játékát, hogy lássa, mit szeret, és megtanulta értékelni az önállóságát és kitartását.

>!

Mindig arra intem a szülőket, kivált azokat, akiknél hegyekben állnak a gombokkal, csengőkkel és sípokkal fölszerelt játékok, hogy a készségfejlesztés nem feltétlenül pénz kérdése. Az ilyen szülők azzal szoktak védekezni, hogy szeretnének „mindent megadni" a gyereküknek, hogy minél „ingergazdagabb" legyen a környezete, mire én ugyanolyan szenvedélyesen azt mondom, hogy a gyerek mindenhol és mindenből tanul. Ha tudjuk, mire van szüksége az adott életkorban, és találékonyak vagyunk, minden nap minden pillanatában megadhatjuk neki a kísérletezés és a felfedezés örömét.

Nagyon örülök, amikor a másik típusú szülőkkel találkozom, akik fölismerték, hogy a tulajdon környezetük a legingergazdagabb. Méregdrága játékok tömkelege nélkül is bő­ven megtalálják az alkalmat arra, hogy segítsék gyermekük fejlődését.

>!

A gyereknek korlátok kellenek. Nem adhatunk neki szabad kezet, hiszen sem értelmileg, sem érzelmileg nem elég érett ahhoz, hogy élni tudjon ilyen nagy szabadsággal. Hangsú­lyoznunk kell azt is, hogy különbség van köztünk és közte: mi felnőttek vagyunk, és okosabbak.

Paan>!

Nagyapám (…) Azt próbálta megértetni velem, hogy legyen szemem, de türelmem is – és Önnek is ezt tanácsolom. Biztassa gyermekét, szeresse feltételek nélkül, segítse felkészülését az életre, és adjon minden eszközt a kezébe, hogy később Ön nélkül is boldoguljon. És amikor eljön az ideje, az övé lesz a világ és minden, ami benne van.

362. oldal

>!

Pollyval folytatott beszélgetések során arra is rájöttem, hogy szerinte akinek sír a gyereke, az rossz anya. Badarság, de sajnos sokan gondolkodnak így. Ezért aztán az elmúlt jó egy évben minden tőle telhetőt megtett, hogy Ariel ne sírjon. Ezzel azt érte el, hogy a Mintagyerek Arielből türelmetlen kis akarnok lett, aki soha nem tanulta meg, hogyan csillapodjon le. Újabban ráadásul megérezte anyja szorongását, és még ügyesebben manipulálta. Rendszeresen elvette má­sok játékát, sőt verekedett is, hogy megszerezze, amit kiné­zett magának, így aztán sehol nem látták szívesen. A többi anyuka zokon vette Pollytól, hogy nem fegyelmezi a lányát.

Először is azt kellett megértetnem Pollyval, hogy félreismeri Arielt, mert túl sokat ad mások véleményére. Ha odafigyel, rá fog jönni, hogy Ariel viselkedése nem a természeté­ből fakad; Polly hibázott, amikor nem jelölt ki számára korlátokat. Nem eredendően „rossz", „akaratos" vagy „rosszindulatú" kisgyerek – távolról sem, hiszen vérmérsékletét tekintve Mintagyerek, aki nagyon is engedelmes, ha megtanítják neki, hol húzódnak a határok.


A sorozat következő kötete

Tracy Hogg – Melinda Blau: A suttogó mindent megold Alvásról, evésről, viselkedésről és sok minden másról kezdő és haladó szülőknek

A suttogó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeannette Walls: Az üvegpalota
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri
Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra
Vekerdy Tamás: Belső szabadság
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Françoise Dolto: Amikor a gyermek megjelenik
Cziegler Orsolya: Egyedül nevelem…
Julia Segal – John Simkins: Anyunak szüksége van rám
Vekerdy Tamás: Játszani is engedd…