Életre szóló megbízatás: Jean Le Viste, a 15. századi nemesúr, a király bizalmas embere felkér egy becsvágyó művészt, tervezzen számára faliszőnyegeket, amelyek hírnevét dicsőítik. A tehetséges miniatűrfestő, Nicolas des Innocents épp csak magához tér a nagy megtiszteltetéstől, amikor megpillantja a nemesúr gyönyörű lányát, Claude-ot. E perctől fogva nincs más vágya, mint megkapni a szépséges hölgyet… A faliszőnyeg terve szinte forradalminak mondható: a hírneves brüsszeli takács, Georges de la Chapelle kapja a megbízatást, és ezzel élete gyökeresen megváltozik. Miközben szinte emberfeletti munkára kényszerül családjával együtt, megérinti a kísértés és csábítás világa…
A hölgy és az egyszarvú 164 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
Enciklopédia 5
Kedvencelte 21
Most olvassa 4
Várólistára tette 53
Kívánságlistára tette 35
Kiemelt értékelések
15. század ide vagy oda, alapvetően ez egy lektűr, de mindenképpen az igényesebb fajtából. Látszik, hogy az írónő az alkotómunka során kiművelte magát társadalom-, művelődés-, életmód- és technikatörténet, sőt: nőtörténet terén.
A különböző korú, társadalmi helyzetű, ennél fogva más-más lehetőségekkel rendelkező női szereplők egy dologban azonosak: múzsaként megihletik a faliszőnyegek tervezőjét, Nicolas-t. A velük való kapcsolatával párhuzamosan alakul a művészi koncepció is, hogy végül mindnyájukat megörökítse a kész alkotáson, társítva őket az öt érzék valamelyikéhez. A többi már történelem művészettörténet…
A hölgy és az egyszarvú létező falikárpit, Párizsban van múzeumban. Ahhoz nem nagyon tudok hozzászólni, hogy mennyire jelentős alkotás. Még a regény után is képes lennék azt mondani, hogy ’csak’ egy faliszőnyeg. Abban Nicolas gőgját osztom, hogy kevésbé tartom művészetnek, mint pl. a festészetet.
Ez a regény értékeiből azonban semmit nem vesz el. Életre kelti, ahogy ez az alkotás megszületik. Az ihlet, a tervezés pillanataitól fogva a megfestésen át a megszövésig minden munkafolyamatot ábrázolt a szerző. Tele van olyasmikkel, amitől bennfentesnek érezhettem magam. Az olyan részletek, mint a tér kitöltése a kárpiton, a levágás ünnepélyes művelete vagy a céhek szabályai hangulatossá, élővé, ugyanakkor nagyon informatívvá tették. Szórakoztató regény, de sokféle ismerettel leszünk gazdagabbak a befejezése után, nem csak egy jó történettel. Én kedvet kaptam legalább a neten megnézni a képeket.
A szereplői is életre kelnek a lapokon. Chevalier jó érzékkel látja el őket jó és rossz tulajdonságokkal, célokkal és életpályával. Alienor lett a kedvencem, aki vakként dolgozik meg a helyéért, és küzd, hogy hasznos legyen. Tudtam sajnálni, amikor a kékfestő ügyködött, hogy feleségül kapja, és összességében a sorsának alakulásával is ki voltam békülve. Az egyetlen, amit ő gesztusnak szán, de én pont az ellentétének érzem, amikor spoiler
Nicolas a számomra megosztó szereplő. Annyira taszítónak érzem, ahogy csábítja el a nőket sorba, de valahogy mégsem tudtam utálni. Sok érték van benne a tehetségén túl is, a szíve is jó, csak annyira nőfaló…
De szerettem azt is, ahogy társadalmi kérdésekre rávilágít, és még a mának is ki tud szólni vele. Ahogy Georges felesége tehetséges szövő is lenne, de mivel nő, esélyt sem kap bizonyítani. Bele tudnám magyarázni a feminizmust is, de működik nélküle is a regény.
Nem fantasy, de érdekesnek találtam, amit Chevalier az unikornis/egyszarvú karakterével kezdett. Végig jelen van, hiszen ezt festik/szövik. Felmerül, hisznek-e benne vagy csak kitaláció. Átbeszélik a hozzá kapcsolódó hiedelmeket. Plusz, kap egy átvitt jelentént, szexuális áthallásokkal és végigvitt metaforával. Ügyes.
Azt szerettem a legjobban az írónőben, hogy seperc alatt képes olyan hangulatot teremteni, ami teljesen egyedi és otthonos érzéssel tölt el, még akkor is, ha éppen a 15. században játszódik a történet. A második pozitívum a szememben, hogy soha nem klasszikus happy end a vége, ezáltal kiszámíthatatlan és izgalmas a történetvezetése, soha nem sablonos. Harmadszor pedig mindig megismertet egy remekmű keletkezésének a történetével. Ezúttal a faliszőnyegek világába vezetett be bennünket.
Nagyon indokolt és jó választás volt a váltott szemszög, méghozzá nem csak kettő, hanem 5-6 szereplő bevonásával. Ezáltal nem csak a történet lett sokszínűbb, hanem a szereplőket is árnyaltabban ítélhettünk meg. Kedvenc részeim a brüsszeli történések voltak, a takácsok műhelyének titokzatos, sokszor embert próbáló, mégis meghitt világa. A szőnyeg szereplőit, múzsáit is megismerhettük.
Emlékezetes könyv marad számomra, jó választás volt annak idején, amikor a könyvhéten végre be tudtam szerezni. (Már régebben kiszúrtam magamnak, csak elérhetetlen volt akkoriban számomra.) Majd kölcsönadom a sógornőmmel, aki nemcsak elkísért a könyvhétre, de szőni is tanult, és műveli is lelkesen. Remélem, tetszeni fog neki!
Sok időbe telt, míg elolvastam (ez nem a könyv lassúságát jelzi, hanem az én elfoglaltságaim sűrűségét) és nem adta könnyen magát, de végül határozottan jó szájízzel csuktam be. :)
Azért választottam, mert az egyik értékelésben szerepelt, hogy a szövés mesterségről is szól, illetve szeretem az egyszarvúakat, valamint a Leány gyöngyfülbevalóval is tetszett már az írónőtől, így viszonylag bátran kezdtem neki. Ennek ellenére a Nicolas-s kezdőfejezet után kicsit belassítottam. Valahogy nem csúszott úgy és annyira, mint vártam, és gondolkodtam is rajta, hogy befejezzem-e egyáltalán. Végül megadtam neki az esélyt, és nagyon jól tettem!
Bevallom, nem sok mindent tudok erről a korszakról (már ami a 15-16. századot illeti), így külön érdekességként hatott, hogy a korabeli emberek alakja is remekül kidomborodott. Egyszerre két helyszínen vagyunk: a párizsi Le Viste villában, ahol csupa fényűzés az élet, illetve a brüsszeli De La Chapelle műhelyben, ahol a takács és családja a mindennapi betevőért küzd. Leginkább a Brüsszelben játszódó részeket élveztem, elsősorban Aliénor miatt. Egyértelműen ő lett a kedvenc szereplőm. Ez az okos, talpraesett és különleges mademoiselle, akinek gondolatait tovább is olvastam volna. Ámultam és bámultam volna a kis kertjében, fantasztikus növényeket nevelgethetett. :) Rajta kívül Claude állt még közel hozzám, de őt kevésbé találtam izgalmas személynek, mint Aliénort. Nicolas des Innocents pedig tökéletesen megtestesítette a 15. századi szoknyapecért. :)) Ennek ellenére mégis szimpatikus maradt számomra, bár meglehetősen nagyképű és öntelt, mégis helyén van a szíve. :)
Külön kiemelném a beszédes neveket, melyek adott esetben tökéletesen illettek viselőjükhöz, olykor karikírozva jellegzetes karaktervonásaikat. Le Boeuf (mint marha), Des Innocents (mint ártatlanok), illetve Le Vieux (mint öreg)… szinte mindenki beszédes családnevet viselt. :) A takácsműhely hangulata nagyon megfogott, erről tovább is olvastam volna. Az utolsó 150 oldal már nagyon hamar elröppent, nehéz volt az utolsó oldalakat is végigolvasni.
Ezek után már csak a szőnyegekre lennék kíváncsi – élőben!
Bár ezt tartom eddig a „leggyengébb” regénynek az írónőtől, mégis teljesen elbűvölt. Tracy Chevaliert nem a nagy történelmi események, fordulatok ihletik meg. Ezek csak szerényen megbújnak a háttérben, s csupán „millefleurs”-ként szolgálnak, hogy kitöltsék az űrt a hétköznapok hősei körül. A mindennapok gyönyörűsége és borzalmai azok, amik igazán számítanak. És persze azok, akik ezeket, hozzánk hasonlóan, percről percre át- és megélik.
Chevalier nagy kincs birtokában van! Képes olyan részletességgel ábrázolni a művészetet, hogy az egy pillanatig sem unalmas. Pedig itt sem az utolsó ecsetvonásokat/ öltéseket mutatja be, s a munkát követő dicsőséget. Ezek ismét apró mozzanatok csak, melyeket sokszor, a való életre oly jellemzően, nincs is idő kiélvezni.
Amiért még nagyon rajongok az írónő munkáiért az az, hogy olvasás közben mindig rájövök, hogy a tőlünk mind korban, mint akár földrajzilag oly távol élő emberek, bizony nem sokban különböznek tőlünk. Valahogy karnyújtásnyi közelségbe hozza a történelmet, anélkül, hogy tolakodónak hatna.
Alig várom, hogy a többi művét is olvashassam! :)
10/8
A 15. század nem éppen a kedvencem, de a könyv által kicsit szerethetőbbé vált.
A könyv konkrétan néhány faliszőnyeg elkészítéséről szól, mégis élvezhető regény. Sőt a végén együtt izgul az ember a szereplőkkel, hogy vajon időre elkészülnek-e vele.
A helyszínek közül Brüsszelt jobban szerettem. A takács család szimpatikusabb volt, mint a párizsi, úgyhogy az ő részüket szívesebben olvastam.
A szereplők közül egyiket se lett kedvenc (pedig voltak egy páran). Nicholas meg amennyire nem bírt magával, hát az már egyszerűen nevetséges volt.
Tetszett Chevalier stílusa, fogok még tőle olvasni. :)
Valahogy ez a regénye is elbűvölt. Érdekes volt egy kicsit belelátni a középkori szövésbe. Nem lettem volna az akkori mesterek helyébe. Nehéz életük volt , de nem adták föl és a lehetetlent is megpróbálták , holott bele is bukhattak volna. Sikerült a szőnyeget határidőn belül megszőni. Egy kis történelem , fantázia , emberek , tudás jól van összekeverve. Ez a könyv is kedvencem lett.
Tracy Chevalier stílusa hol vicces, hol unalmas…nem tudok rajta eligazodni. Amikor már élvezem a könyv történetét, akkor vált és unni kezdem.
Ez a 15. század, egy különös világ volt. A nők legtöbbször csak megalkudtak, nem hiszem, hogy odavaló lennék :)
De rengeteg Nicolas volt annak idején. Sajnáltam Claude-t, hogy nem lehetett azé, akihez vonzódott.
A történet Párizsban és Brüsszelben játszódik és ugrál a két helyszín között. Bemutatja mindkét családot, Párizsban a megrendelőket, Nicolas a mesélő (ő a főszereplő, ő készíti a terveket az egyszarvúról, amiből később a Brüsszeli takács család készíti a faliszőnyegeket.)
Minden helyszínen van egy szerelme és mindenhol hagy maga után gyereket :)
A szőnyegeken az öt érzéket „látjuk”: Tapintás, Látás, Hallás, Szaglás, Ízlelés
A végét kicsit elhamarkodottnak éreztem. Végig levezette szépen részletesen, aztán hirtelen összecsapta.
T.C -ből nem lesz kedvenc.
Vonzanak a kézműves alkotások születéséről szóló olvasnivalók. Ilyenkor sokszor elhatározom, hogy kicsit belekóstolok az említett kézműves tevékenységbe. Ebben a könyvben is inkább a szőnyegek készítésének meséje fogott meg leginkább. A festő és némely leányzó gerjedelmét vegyük inkább körítésnek.
Tetszett, hogy az epilógusban minden szereplő további sorsáról értesített az írónő.
Népszerű idézetek
A felvetőszálak vaskosabbak a vetülékfonalnál, és durvább gyapjúból készülnek. Úgy szoktam rájuk gondolni, hogy ezek a feleségek. Munkájuk nem látványos – az ember nem láthat belőlük egyebet, mint a színes fonál alatti bordázatot. Ám ha nem volnának ott, szőnyeg sem létezhetne. Georges is szálakra bomlana nélkülem.
137. oldal
– Ismered az egyszarvút?
A lány bosszúsan felhördült. Már a lépcső tetején volt, ahol kinyitott egy ajtót.
– Ismerem! Az az, amelyik a szüzek ölébe szereti hajtani a fejét. Talán maga is ezt szeretné?
– Ó, ne gondolj rólam ilyen durvaságot! Az egyszarvúnak ennél sokkal nagyszerűbb tulajdonsága is van. A szarvában különleges erő lakozik. Ezt is tudtad?
22-23. oldal
Soha nem volt szeretőm, noha számos asszonynak van. Nem akartam, hogy Jean botot ragadjon és elnáspángoljon. Házasságtörés esetén elválhatna tőlem; akkor másvalakit vehetne feleségül, és leshetné, hogy az a másik szül-e neki fiút. Nem vagyok annyira oda az ágybeli társaságért, hogy emiatt elhajítsam magamtól a férjezett asszony rangját.
68. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- David Nicholls: Mi 88% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad 83% ·
Összehasonlítás - Deborah Moggach: Tulipánláz 78% ·
Összehasonlítás - Erica Anthony – Susannah Skiethen: A múlt emlékei 93% ·
Összehasonlítás - Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei 92% ·
Összehasonlítás - Rebecca Reed: Neon Hearts 91% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Lefelé a folyón 89% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: A fényfestő 87% ·
Összehasonlítás - Sarah Winman: Csendélet 84% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás