A ​hölgy és az egyszarvú 164 csillagozás

Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Életre szóló megbízatás: Jean Le Viste, a 15. századi nemesúr, a király bizalmas embere felkér egy becsvágyó művészt, tervezzen számára faliszőnyegeket, amelyek hírnevét dicsőítik. A tehetséges miniatűrfestő, Nicolas des Innocents épp csak magához tér a nagy megtiszteltetéstől, amikor megpillantja a nemesúr gyönyörű lányát, Claude-ot. E perctől fogva nincs más vágya, mint megkapni a szépséges hölgyet… A faliszőnyeg terve szinte forradalminak mondható: a hírneves brüsszeli takács, Georges de la Chapelle kapja a megbízatást, és ezzel élete gyökeresen megváltozik. Miközben szinte emberfeletti munkára kényszerül családjával együtt, megérinti a kísértés és csábítás világa…

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Geopen, Budapest, 2009
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639765863 · Fordította: Kiss Marianne
>!
Geopen, Budapest, 2004
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639574066 · Fordította: Kiss Marianne

Enciklopédia 5


Kedvencelte 21

Most olvassa 4

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Fiammetta P>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

15. század ide vagy oda, alapvetően ez egy lektűr, de mindenképpen az igényesebb fajtából. Látszik, hogy az írónő az alkotómunka során kiművelte magát társadalom-, művelődés-, életmód- és technikatörténet, sőt: nőtörténet terén.
A különböző korú, társadalmi helyzetű, ennél fogva más-más lehetőségekkel rendelkező női szereplők egy dologban azonosak: múzsaként megihletik a faliszőnyegek tervezőjét, Nicolas-t. A velük való kapcsolatával párhuzamosan alakul a művészi koncepció is, hogy végül mindnyájukat megörökítse a kész alkotáson, társítva őket az öt érzék valamelyikéhez. A többi már történelem művészettörténet…

BBetti86 >!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

A hölgy és az egyszarvú létező falikárpit, Párizsban van múzeumban. Ahhoz nem nagyon tudok hozzászólni, hogy mennyire jelentős alkotás. Még a regény után is képes lennék azt mondani, hogy ’csak’ egy faliszőnyeg. Abban Nicolas gőgját osztom, hogy kevésbé tartom művészetnek, mint pl. a festészetet.

Ez a regény értékeiből azonban semmit nem vesz el. Életre kelti, ahogy ez az alkotás megszületik. Az ihlet, a tervezés pillanataitól fogva a megfestésen át a megszövésig minden munkafolyamatot ábrázolt a szerző. Tele van olyasmikkel, amitől bennfentesnek érezhettem magam. Az olyan részletek, mint a tér kitöltése a kárpiton, a levágás ünnepélyes művelete vagy a céhek szabályai hangulatossá, élővé, ugyanakkor nagyon informatívvá tették. Szórakoztató regény, de sokféle ismerettel leszünk gazdagabbak a befejezése után, nem csak egy jó történettel. Én kedvet kaptam legalább a neten megnézni a képeket.

A szereplői is életre kelnek a lapokon. Chevalier jó érzékkel látja el őket jó és rossz tulajdonságokkal, célokkal és életpályával. Alienor lett a kedvencem, aki vakként dolgozik meg a helyéért, és küzd, hogy hasznos legyen. Tudtam sajnálni, amikor a kékfestő ügyködött, hogy feleségül kapja, és összességében a sorsának alakulásával is ki voltam békülve. Az egyetlen, amit ő gesztusnak szán, de én pont az ellentétének érzem, amikor spoiler
Nicolas a számomra megosztó szereplő. Annyira taszítónak érzem, ahogy csábítja el a nőket sorba, de valahogy mégsem tudtam utálni. Sok érték van benne a tehetségén túl is, a szíve is jó, csak annyira nőfaló…

De szerettem azt is, ahogy társadalmi kérdésekre rávilágít, és még a mának is ki tud szólni vele. Ahogy Georges felesége tehetséges szövő is lenne, de mivel nő, esélyt sem kap bizonyítani. Bele tudnám magyarázni a feminizmust is, de működik nélküle is a regény.

Nem fantasy, de érdekesnek találtam, amit Chevalier az unikornis/egyszarvú karakterével kezdett. Végig jelen van, hiszen ezt festik/szövik. Felmerül, hisznek-e benne vagy csak kitaláció. Átbeszélik a hozzá kapcsolódó hiedelmeket. Plusz, kap egy átvitt jelentént, szexuális áthallásokkal és végigvitt metaforával. Ügyes.

anesz P>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Azt szerettem a legjobban az írónőben, hogy seperc alatt képes olyan hangulatot teremteni, ami teljesen egyedi és otthonos érzéssel tölt el, még akkor is, ha éppen a 15. században játszódik a történet. A második pozitívum a szememben, hogy soha nem klasszikus happy end a vége, ezáltal kiszámíthatatlan és izgalmas a történetvezetése, soha nem sablonos. Harmadszor pedig mindig megismertet egy remekmű keletkezésének a történetével. Ezúttal a faliszőnyegek világába vezetett be bennünket.
Nagyon indokolt és jó választás volt a váltott szemszög, méghozzá nem csak kettő, hanem 5-6 szereplő bevonásával. Ezáltal nem csak a történet lett sokszínűbb, hanem a szereplőket is árnyaltabban ítélhettünk meg. Kedvenc részeim a brüsszeli történések voltak, a takácsok műhelyének titokzatos, sokszor embert próbáló, mégis meghitt világa. A szőnyeg szereplőit, múzsáit is megismerhettük.
Emlékezetes könyv marad számomra, jó választás volt annak idején, amikor a könyvhéten végre be tudtam szerezni. (Már régebben kiszúrtam magamnak, csak elérhetetlen volt akkoriban számomra.) Majd kölcsönadom a sógornőmmel, aki nemcsak elkísért a könyvhétre, de szőni is tanult, és műveli is lelkesen. Remélem, tetszeni fog neki!

Sister>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Sok időbe telt, míg elolvastam (ez nem a könyv lassúságát jelzi, hanem az én elfoglaltságaim sűrűségét) és nem adta könnyen magát, de végül határozottan jó szájízzel csuktam be. :)

Azért választottam, mert az egyik értékelésben szerepelt, hogy a szövés mesterségről is szól, illetve szeretem az egyszarvúakat, valamint a Leány gyöngyfülbevalóval is tetszett már az írónőtől, így viszonylag bátran kezdtem neki. Ennek ellenére a Nicolas-s kezdőfejezet után kicsit belassítottam. Valahogy nem csúszott úgy és annyira, mint vártam, és gondolkodtam is rajta, hogy befejezzem-e egyáltalán. Végül megadtam neki az esélyt, és nagyon jól tettem!

Bevallom, nem sok mindent tudok erről a korszakról (már ami a 15-16. századot illeti), így külön érdekességként hatott, hogy a korabeli emberek alakja is remekül kidomborodott. Egyszerre két helyszínen vagyunk: a párizsi Le Viste villában, ahol csupa fényűzés az élet, illetve a brüsszeli De La Chapelle műhelyben, ahol a takács és családja a mindennapi betevőért küzd. Leginkább a Brüsszelben játszódó részeket élveztem, elsősorban Aliénor miatt. Egyértelműen ő lett a kedvenc szereplőm. Ez az okos, talpraesett és különleges mademoiselle, akinek gondolatait tovább is olvastam volna. Ámultam és bámultam volna a kis kertjében, fantasztikus növényeket nevelgethetett. :) Rajta kívül Claude állt még közel hozzám, de őt kevésbé találtam izgalmas személynek, mint Aliénort. Nicolas des Innocents pedig tökéletesen megtestesítette a 15. századi szoknyapecért. :)) Ennek ellenére mégis szimpatikus maradt számomra, bár meglehetősen nagyképű és öntelt, mégis helyén van a szíve. :)

Külön kiemelném a beszédes neveket, melyek adott esetben tökéletesen illettek viselőjükhöz, olykor karikírozva jellegzetes karaktervonásaikat. Le Boeuf (mint marha), Des Innocents (mint ártatlanok), illetve Le Vieux (mint öreg)… szinte mindenki beszédes családnevet viselt. :) A takácsműhely hangulata nagyon megfogott, erről tovább is olvastam volna. Az utolsó 150 oldal már nagyon hamar elröppent, nehéz volt az utolsó oldalakat is végigolvasni.

Ezek után már csak a szőnyegekre lennék kíváncsi – élőben!

Miamona>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Bár ezt tartom eddig a „leggyengébb” regénynek az írónőtől, mégis teljesen elbűvölt. Tracy Chevaliert nem a nagy történelmi események, fordulatok ihletik meg. Ezek csak szerényen megbújnak a háttérben, s csupán „millefleurs”-ként szolgálnak, hogy kitöltsék az űrt a hétköznapok hősei körül. A mindennapok gyönyörűsége és borzalmai azok, amik igazán számítanak. És persze azok, akik ezeket, hozzánk hasonlóan, percről percre át- és megélik.
Chevalier nagy kincs birtokában van! Képes olyan részletességgel ábrázolni a művészetet, hogy az egy pillanatig sem unalmas. Pedig itt sem az utolsó ecsetvonásokat/ öltéseket mutatja be, s a munkát követő dicsőséget. Ezek ismét apró mozzanatok csak, melyeket sokszor, a való életre oly jellemzően, nincs is idő kiélvezni.
Amiért még nagyon rajongok az írónő munkáiért az az, hogy olvasás közben mindig rájövök, hogy a tőlünk mind korban, mint akár földrajzilag oly távol élő emberek, bizony nem sokban különböznek tőlünk. Valahogy karnyújtásnyi közelségbe hozza a történelmet, anélkül, hogy tolakodónak hatna.
Alig várom, hogy a többi művét is olvashassam! :)
10/8

4 hozzászólás
Joditti>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

A 15. század nem éppen a kedvencem, de a könyv által kicsit szerethetőbbé vált.
A könyv konkrétan néhány faliszőnyeg elkészítéséről szól, mégis élvezhető regény. Sőt a végén együtt izgul az ember a szereplőkkel, hogy vajon időre elkészülnek-e vele.
A helyszínek közül Brüsszelt jobban szerettem. A takács család szimpatikusabb volt, mint a párizsi, úgyhogy az ő részüket szívesebben olvastam.
A szereplők közül egyiket se lett kedvenc (pedig voltak egy páran). Nicholas meg amennyire nem bírt magával, hát az már egyszerűen nevetséges volt.
Tetszett Chevalier stílusa, fogok még tőle olvasni. :)

hencsa06>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Valahogy ez a regénye is elbűvölt. Érdekes volt egy kicsit belelátni a középkori szövésbe. Nem lettem volna az akkori mesterek helyébe. Nehéz életük volt , de nem adták föl és a lehetetlent is megpróbálták , holott bele is bukhattak volna. Sikerült a szőnyeget határidőn belül megszőni. Egy kis történelem , fantázia , emberek , tudás jól van összekeverve. Ez a könyv is kedvencem lett.

geszti>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Chevalier továbbra is bejön nekem. Tetszik, hogy újabb és újabb korokba ássa bele magát, hétköznapi embereket varázsol történelmi alakokból, és feltárja előttünk a történelem hétköznapjait.

Szédültnapraforgó>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Tracy Chevalier stílusa hol vicces, hol unalmas…nem tudok rajta eligazodni. Amikor már élvezem a könyv történetét, akkor vált és unni kezdem.
Ez a 15. század, egy különös világ volt. A nők legtöbbször csak megalkudtak, nem hiszem, hogy odavaló lennék :)
De rengeteg Nicolas volt annak idején. Sajnáltam Claude-t, hogy nem lehetett azé, akihez vonzódott.
A történet Párizsban és Brüsszelben játszódik és ugrál a két helyszín között. Bemutatja mindkét családot, Párizsban a megrendelőket, Nicolas a mesélő (ő a főszereplő, ő készíti a terveket az egyszarvúról, amiből később a Brüsszeli takács család készíti a faliszőnyegeket.)
Minden helyszínen van egy szerelme és mindenhol hagy maga után gyereket :)
A szőnyegeken az öt érzéket „látjuk”: Tapintás, Látás, Hallás, Szaglás, Ízlelés
A végét kicsit elhamarkodottnak éreztem. Végig levezette szépen részletesen, aztán hirtelen összecsapta.

T.C -ből nem lesz kedvenc.

1 hozzászólás
XX73>!
Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú

Vonzanak a kézműves alkotások születéséről szóló olvasnivalók. Ilyenkor sokszor elhatározom, hogy kicsit belekóstolok az említett kézműves tevékenységbe. Ebben a könyvben is inkább a szőnyegek készítésének meséje fogott meg leginkább. A festő és némely leányzó gerjedelmét vegyük inkább körítésnek.

Tetszett, hogy az epilógusban minden szereplő további sorsáról értesített az írónő.


Népszerű idézetek

K_Maria P>!

Hosszú évek tapasztalata megtanított arra, hogy kutyák, sólymok és nők mindig visszajönnek, ha az ember ott marad, ahol volt és vár.

20. oldal

Miamona>!

A felvetőszálak vaskosabbak a vetülékfonalnál, és durvább gyapjúból készülnek. Úgy szoktam rájuk gondolni, hogy ezek a feleségek. Munkájuk nem látványos – az ember nem láthat belőlük egyebet, mint a színes fonál alatti bordázatot. Ám ha nem volnának ott, szőnyeg sem létezhetne. Georges is szálakra bomlana nélkülem.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: faliszőnyeg · feleség · házasság
Gooblin>!

Az életben lehet valami fekete vagy fehér, de ami e között van, az megannyi színek harmóniája, érzelmektől dús kavalkádja…

Kapcsolódó szócikkek: színek
Miamona>!

Többnyire azokból lesznek a legjobb apácák, akik odakint, a világban is boldogok voltak, ők a klastromban is boldogok.

62. oldal

Greywind>!

– Ismered az egyszarvút?
A lány bosszúsan felhördült. Már a lépcső tetején volt, ahol kinyitott egy ajtót.
– Ismerem! Az az, amelyik a szüzek ölébe szereti hajtani a fejét. Talán maga is ezt szeretné?
– Ó, ne gondolj rólam ilyen durvaságot! Az egyszarvúnak ennél sokkal nagyszerűbb tulajdonsága is van. A szarvában különleges erő lakozik. Ezt is tudtad?

22-23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyszarvú
BBetti86 >!

A dolgok éppúgy változnak, ahogyan mi jövünk és megyünk.

219. oldal

Miamona>!

Anyám egyetlen szavamat sem hitte, pontosan úgy, ahogyan én sem hittem Claude-nak, amikor gyomorfájásra hivatkozva odahaza maradt. Úgy látszik, ez mindig így van: a lányok hazudnak anyjuknak, és az anyák rájuk hagyják.

61. oldal

Dölfike>!

Úgy érzem magam, mintha madár volnék, akinek nyíl sebezte meg a szárnyát, s nem repülhet többé.

66. oldal [Geopen, 2004]

Szédültnapraforgó>!

Soha nem volt szeretőm, noha számos asszonynak van. Nem akartam, hogy Jean botot ragadjon és elnáspángoljon. Házasságtörés esetén elválhatna tőlem; akkor másvalakit vehetne feleségül, és leshetné, hogy az a másik szül-e neki fiút. Nem vagyok annyira oda az ágybeli társaságért, hogy emiatt elhajítsam magamtól a férjezett asszony rangját.

68. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Nicholls: Mi
Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad
Deborah Moggach: Tulipánláz
Erica Anthony – Susannah Skiethen: A múlt emlékei
Schmöltz Margit: Botticelli szerelmei
Rebecca Reed: Neon Hearts
Sienna Cole: Lefelé a folyón
Bauer Barbara: A fényfestő
Sarah Winman: Csendélet
Tapodi Brigitta: A hajtű