Love ​Me Sweet – Édes szerelem (Bell Harbor 3.) 82% 59 csillagozás

Kicsit lassan írtam meg az értékelést a könyvről.
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy pozitív vagy negatív kritika legyen hozzá.
Engem untatott most a történet és a karakterek jelleme is.
Viszont az írónőt szeretem és a korábbi kötetetek tetszettek, olyannyira, hogy saját példányaim vannak belőlük. (Ismét 1) Viszont ezt nem hiszem, hogy meg fogom venni, még azért sem, hogy teljes legyen a sorozat. Legalábbis jelenleg így érzek, később lehet bűnbe esek.
Annyira vártam már a sorozat záró kötetét, de olyan összecsapottnak éreztem az egészet. Semmi extra varázs nem volt benne. Max annyi, hogy Tyler és Evelyn is benne volt.

De jó, hogy nem halogattam tovább az olvasását.
Nekem tetszett a történet és a szereplők is szimpatikusak voltak. A kialakult helyzeteken pedig számtalanszor vigyorogtam.
Fontaine, jól volt ismét találkozni veled. ;))
Sajnálom, hogy nincs több rész a sorozatból. Szívesen olvastam volna még Bell Harbor lakóiról.
Remélem, a KMK hoz még nekünk Tracy Brogantől újabb könyveket.

Sokat hezitáltam hány csillagra is értékeljem ezt a részt, mert bár rossznak nem kiáltanám ki és gyorsan kivégeztem, egyértelműen az egyszer olvasós kategóriába esett, aminek tudom, nem telik sok időbe és gondot okoz majd a felidézése. Mégis alapvetően jól szórakoztam rajta amíg tartott, klisé és kiszámíthatóság ide vagy oda. Delaney és Grant is fejlődött, meg volt köztük a szikra és a drága anyu közrejátszasa jó pár abszurd és vicces helyzetet teremtett. Később még a Paradise Brothers tagjai dobtak egyet a történeten, jó fejek voltak a fiúk, és aki akarja, az a mondanivalót is kiolvashatja belőle. Szóval semmi extra, semmi szárnyaló, de egynek elmegy.

Megkapja tőlem az öt csillagot. És hogy miért is?
Volt személyiségfejlődés. Lane a hisztis kiscsibéből a végére normális tyúk lett, Grant pedig kiolvadt.
Volt mondanivaló. Egyrészt, hogy mindenki követ el hibákat, na persze nem ekkorákat, de azért érezheti így magát. Sokan nem tudnak kiállni magukért, talán erről is esett egy-két szó. És az, hogy Lane és Grant milyen irányba indulnak tovább, az még több tartalmat adott a könyvnek. Azért a babasapkák túlzásnak tűntek, de ott inkább a poén részre játszott a szerző.
És végül a Paradise Brothers. A hatalmas szívvel rendelkező rosszfiúk :) Igazán megkedveltem őket, persze csak erről az oldalukról, az ungi-bungi szoba meg velük jár :D
Szóval maga a történet semmi különös, kapna egy négyest, de nekem az extraként belefűzött dolgok miatt ez egy jeles könyvnek számít.

Az a gond a sorozatokkal, ha az egyik rész nagyon belopja magát a szívedbe, akkor azt utána nehéz felülmúlnia a többi résznek és akaratlanul is van egy elvárás a későbbi részekkel kapcsolatban. Én legalábbis jelenleg így vagyok ezzel a sorozattal, mert hiába nem mostanság olvastam az első részt, még mindig emlékszem, hogy azt mennyire imádtam és milyen sokat nevettem, míg sajnos ez a rész se tudott annyira megnyerni, mint az. Jobban tetszett, mint a második rész, de itt is voltak számomra unalmas részek és igazán akkor kezdett el beindulni a cselekmény, amikor elindultak megtalálni a pénzzel teli hátizsákot.

Szerencsére nem mindig a jól ismert helyzetekbe sodorta a szereplőket az írónő, ennek köszönhetően számomra tudott kicsit újat is mutatni, illetve voltak vicces szituációk is, de nem annyi, mint az első részben. Többször is úgy éreztem olvasás közben, hogy az írónő félt bátor lenni és nagyobb bonyodalmat, nehézséget a főszereplők elé gördíteni. Sokszor inkább a lehető legkézenfekvőbb megoldáshoz nyúlt, vagy csak túlzottan egyszerűen vetett véget egy-egy bonyodalomnak. spoiler Összességében nem volt rossz, de lehetett volna szerintem sokkal jobb is. Delaney olykor nekem kicsit naivnak tűnt, vagy nem is tudom mi lenne a jó szó rá, de aki szerintem ilyen közegben nő fel és olyan dolgot tesz, az szerintem nem hozható ennyire könnyedén zavarba se. Grant is néha kicsit agyamra ment egy-egy gondolkodásával, de őt jobban megszerettem, mint a csajt. A legnagyobb kedvenceim a zenészek lettek. Ők érdekes színfoltjai voltak a történetnek és rajtuk legalább jókat mosolyogtam.

Tehén és fagyasztó nászajándékba? Ilyet is csak Tracy Brogan tud kitalálni! – gondoltam én még a könyv elején. Aztán ahogy haladt előre a történet, úgy csökkent a lelkesedésem. Grant és nagy hajsza még csak-csak érdekes volt, de Lane a naivitásával és a sokszor gyerekes viselkedésével különösebben nem hatott meg.
Még mindig azt mondom, hogy az első rész a legjobb, ellenben a paradise-os fiúkról szívesen hallanék még, akár különálló kötetben/sorozatban is.

Nem volt olyan vicces, és érdekes, mint az első két rész, és nem is volt olyan dinamikus sem. De ennek ellenére tudtam szeretni. Az én favoritom még mindig az első rész. Azt nehéz is lenne überelni.
Szegény Delaney menekülni kényszerül Hollywoodi életéből, egy botrány miatt. Egészen Ber Harborig menekül. Ott bérel házat, mit sem tudva arról, hogy a ház tulajdonosa hazatér. Így ismerkedik meg a dögös operatőrrel, Grantel. Nem igazán tudnak zöld ágra vergődni, mert Grant anyja elvette a lány pénzét, hat havi kaució gyanánt. Amit el is vert egyből. A lány táskája, a maradék pénzével eltűnik. itt kezd érdekessé válni a történet, és itt toppannak be a zenészek is. Őket nagyon megszerettem. Reggie- t nagyon bírtam és az ungi-bungi szobáját. :)

Már halványan emlékszem csak az első két részre, így nehéz volt felvennem a fonalat, mert nem voltam biztos, hogy bizonyos szereplőket ismernem kéne? Ha eltekintünk attól, hogy minket a véletlen biztos nem egy jóképű, intelligens és kedves pasi karjaiba lökne, akkor jól szórakozhatunk.
Igazán mozgalmas, ahogy Delaney először Bell Harborba menekül a média elől, majd Grant anyukája nyomába indulnak és még a Paradise Brothers lakókocsijában is utaznak, hát nem unatkoztam az biztos!

Fogalmam sincs hogy került a várólistámra ez a könyv, ráadásul egy sorozat 3. része. De vágytam valami könnyedre és úgy gondoltam jó lesz.
Azt hozta amit vártam, egy hamar kiolvasható előre lekottázható csacska kis sztori, nem különösebben érdekes szereplőkkel, némi humorral és nem túl izgalmas történettel.
Aki rajong ezért a műfajért annak biztos tetszik, nekem az egynek elment kategória volt.

Nekem ez egy picit sablonos és off volt. Tipikus Romana füzetnek való volt, szemben az eddigi történetekkel, mert A legjobb orvosság kedvencem lett…. Kikapcsolódásnak jó volt, de semmi maradandó. Laney néha túl off tűnt. Grant szimpatikus volt, de ennyi….