Titokzatos ​tél a Mumin-völgyben (Mumin 6.) 92% 53 csillagozás

Szépen haladok a Mumin világ megismerésével – az évszakhoz illő kötetet választottam a mai buszozáshoz – délutánhoz: a téli Muminvölgyet ismerhettem meg (Muminboccsal együtt).
A Muminok – mint köztudott – téli álmot alszanak, de Muminbocs egyszercsak felébred, ezután többféle kalandban részt vesz: megismeri a téli tájat, annak szórakozási lehetőségeit és veszélyeit, társakra is talál.
Jókat derültem a szereplők kalandjain, főleg Varkocs beszólásain. (https://moly.hu/idezetek/131915)
A gyerekmesén túl olyan bölcsességekre is akadhatunk a sorok között, amik a kellemetlen időszak elviselésére utalnak, a saját 'szenvedés' megélésére.
https://moly.hu/idezetek/166889

Tavaly nyáron a lübecki Günter Grass-házban belefutottunk egy Tove Jansson időszakos kiállításba, ahol is a fotók, videók és rajzok alapján egy számomra lenyűgöző személyiségű, nagyon szimpatikus nő képe bontakozott ki, és el is határoztam, hogy kicsit elmélyedek az életművében. Magyarul sajnos csak a gyerekkönyvei egy része jelent meg, de kezdetnek ez is jó lesz.
A Mumin-sorozatot végül ezzel a téli könyvvel kezdtem el. Bár az idei mediterrán télben nem szenvedtem annyira a téli depressziótól, de azért maximálisan értem a muminokat, hogy miért alusszák át a telet, és hogy a tél közepén felébredt Muminbocs hogyan vigasztalódik a gondolattal a téli napfordulót követően, hogy onnantól már hosszabbodnak a nappalok.
A kedvencem a könyvből a “különösen szép farkú mókus”, ez azóta nálunk szállóigévé vált, ha mókust látunk.

Hogy mi történik télen Mumin-völgyben? Csak azok tudhatják, akik épp nem téli álmukat alusszák a vastag dunna alatt. Szerencsére nem maradunk ki semmi jóból, ugyanis az egyik Mumin jóvoltából megismerkedünk a Völgy minden kis furcsa lakójával, együtt gyönyörködünk a mesés sarki fényben és megnézhetjük, miként zajlik, változik a tenger. A tavasz eljövetelével pedig nem csak a természet éled újjá, hanem Mumin-völgy is megtelik élettel, és minden a megszokott mederben folyik tovább.

Hát ez egy imádni való és édes kis mese volt :)) A muminokat már ismertem a rajzfilm alapján, de könyvet most olvastam először, és kellemesen meglepődtem, amikor kiderült, hogy egy kötet, az egy összefüggő kis történet – én ugyanis képregényre számítottam :D
Ebben a történetben abszolút azonosulni tudtam Muminboccsal, aki nem szerette a telet, és legszívesebben énis, pont, mint a muminok, átaludnám az egész telet. Minden hó, fagy és jég ellenére Muminbocs megtapasztalhatta a tél előnyeit, találkozhatott különleges lényekkel, akik számára a tél volt a legjobb évszak és a végére még ő maga is örömmel táncolt a hóesésben. Szerettem szinte minden szereplőt, de a kedvencem – Muminbocs mellett – Varkocs és Antan-Ténusz volt: Varkocson mindig jókat lehetett nevetni (és néhány morcos cselekedetében magamra ismertem :D), Antan-Ténusz pedig a bölcsességeivel segítette vagy ejtette gondolkodtatóba Muminbocsot.
Jansson stílusa nagyon élvezetes és könnyű olvasni – mindenképpen el fogok még olvasni egy pár Muminos kötetet :)

Kedvenc kis tanítványom kedvéért én is belevágtam. Egyelőre nem lettem hatalmas mumminkedvelő.

A keretet az adja, hogy Muminbocs véletlenül felébred télen, és nem tud visszaaludni. Aranyosan ismerkedik a téllel és a tél teremtményeivel, a láthatatlan cickányokról mondjuk szívesen hallottam volna többet, meg valami eredettörténetet =) Az abszolút kedvenc Varkocs.

Aranyos kis mese arról, hogy is nézhet ki az a bizonyos skandináv tél. Ebben a nagy forróságban még jól is esett valami hűvösről olvasni.

Nem is titokzatos tél, csak simán tél. Nem kell itt cifra címeket adni, mert megtévesztő!

Aranyosak, cukik ezek a muminok, de valamiért mégsem győzött meg ez a történet. Kár érte.

Gyerekkorom kedvence, ami a mai napig tart, és tartani is fog. Minden könyv megvan, többször olvastam is őket, és természetesen az anno készült rajzfilmsorozatot is szeretem. Nem tudok rosszat mondani a Mumin sorozatra, csak szeretni lehet, hiszen bájosak, kedvesek, viccesek, és furcsák is (amit külön köszönök az írónőnek). Gyerekként is szerettem, hogy különféle típusokat, jellemeket ismerhetek meg, mégha nem is így tudtam megfogalmazni magamban, izgalmas és érdekes volt a kalandjaikat, utazásaikat végigizgulni, és várni, hogy mi fog belőlük kisülni. Jó volt látni, hogy csupaszív és őszinte minden szereplője a történetnek.
Tove Jansson, egy zseni voltál :)